Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-06-09 / 68-69. szám

1

r*eygvenujoleadik évfolyam,

68-60. 8zAm.

Csütörtök, 1927. jnnins 9.

POLITIKAI-LAP.

3ü5fiaeté»i ár eaehMlorák értékben:

Self ben éi vidékre postai ixétkQldéise!: -Igét* évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre !: 20 K. — Külföldön 150 Ki. gyes szám ázat 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nidor-u. SS., Megjelenik hetenkint háromszor I

kedden, csütörtökön és szombaton.

Gyilkosság vagy öngyilkosság okozta-e egy ismert komáromi íiatal leánynak rejtelmes halálát, akit szerdán délben agyonlőve találtak egyik nemesécsai házban.

Bogi Böske volt színésznő vérbe fagyott holttestét titokzatos rózsák veszik körül.

(Részletes tudósítás a 3-ik oldalon.)

®ssm

Komárom, —junius 8.

Ma már a legvérmesebb reményeket tápláló szlovákok sem tagadhatják, hogy Szlovenszkó helyzete, amióta a csehszlovák köztársaság egyik szerves részét képezi, nem a legszomorubb visszaesést mutatná. Aki e „felszabadított“ országrész területén lakik, saját sorsán szerzett gyászos tapasztalatot arról a hanyatlásról, mely a háború előtt itt uralkodó konszolidált viszonyok és a mai állapot között oly élesen mutatkozik. A nagy lelkesedéssel elősegített fordulat a szlovákoknak mitsem hozott, mert sem politikai, sem gazdasági, sem kulturális téren nem érték el céljukat és sem önállóságukban, sem gazdasági fejlődésükben nem jelentkezett a várvavárt uj boldogabb világ.

Nincs mit tagadni, hisz ma már mindenki tudja, hogy a szlovák nép arra a testvéries egyesülésre, amelyet a dicsőséges októberi napon megkötöttek, egyszerűen ráfizetett, annak szerződésszerű előnyeit egyáltalában nem élvezi, sőt határozott ellenszenv uralkodik ellene, úgy hogy még saját anyanyelvét sem érvényesítheti jogos mértékben hivatalosan, arról pedig, hogy gazdasági helyzete valamit is javult, volna, egyáltalában nem lehet beszélni. A köztársaság fennállásának kilencedik évében el lehet mondani, hogy Szlovenszkó fokozatosan végrehajtott desindusztriálása következtében a gyarmatok jól ismert sorsára lett kárhoztatva, amelynek gyárait, ipartelepeit leszerelték vagy más országba telepítették, a mezőgazdaság bázisát képező földbirtokait szétdarabolták, hatalmas erdeit most készülnek fölosztani, a telepitő politikával pedig a legjobb államföntartó birtokos osztály exisztenciáját teszik kockára.

De Szlovenszkó gazdasági bajait mindenki súlyosan érzi, akit élete Szlovenszkóhoz köt és nem lehet csodálkozni afelett, hogyha a panaszok özöne zuduí Prágába, amely eddig süket és érzéktelen volt az itt uralkodó nehéz állapotokkal szemben. A leglebe- :

tétlenebb közlekedési politika következményei a vasutak és a közutak hiánya, súlyos sérelmei vannak az itteni iparnak a közszállitások tekintetében és az állami beruházások dolgában is mostohán viseltettek az eddigi kormányok.

Most végre ankétre gyűltek össze Pozsonyban a szlovenszkói közgazdasági képviseletek s maga a kereskedelmi miniszter is megjelent, hogy meghallgassa a bajokat és sérelmeket és megígérje, hogy a kormány jóindulattal viseltetik Szlovenszkó iránt, amelyért mindent elkövet, hogy gazdasági helyzete megjavuljon. Hodza Milán iskolaügyi miniszter, Szlovenszkó legfőbb >pátroDUsa« is felajánlotta támogatását, sőt Gazik dr. szlovák unifikációs miniszter is megígérte közbenjárását minden kérdésben, — tehát az Ígéretekkel ezúttal sem fukarkodtak a kormány képviselői.

De a tapasztalat arra tanított meg bennünket, hogy az Ígéreteknek ne tulajdonítsunk különösebb értéket. A szép, hangzatos szavak csengő játéka mitsem használ itt, mert itt radikális, komoly és megfelelő mentő intézkedések nélkül segiteni nem lehet. Szlovenszkón már csak a tettek érhetik el a hatást. És pedig gyors tettek, mert különben bekövetkezik a teljes gazdasági csőd, amelyet pedig huzavonákkal megakadályozni nem lehet. Tessék azjilletékes faktoroknak végre valahára úgy kezelni ezt az államrészt,amint azt bőséges ellenszolgáltatásainál fogva teljes mértékben megérdemli, szüntessék be a gyarmatosító politikát és ne legyen az államnak egyedül csak adózó bázisa, hanem fejlesszék ki olyan nélkülözhetetlen gazdasági bázissá, amely az egész köztársaságnak létét biztosítani tudja. Minden eszközt föl kell használnia a kormánynak arra, hogy Szlovenszkó bajait megszüntesse, mert ne felejtsék el Prágában, hogy Szlovenszkó elszegényedésével az egész köztársaság elszegényedése bekövetkezhetik, ezért pedig azoknak kell viselni a felelősséget, akik végzetes strucpolitikájukkal nem akarják észrevenni, hogy micsoda gazdasági züllési folyamat uralkodik Szlovenszkóban. Nem Ígéretek kellenek ide, hanem cselekedet. Lássuk tehát a tetteket! (.—)

POLITIKAI^ SZEMLE

Mit követel a Slovák? — Kath. érsekség Pozsonyban. — A magyar kérdés — Hlinka szerint — lélektani mozzanatokon alapszik. — A kisantant már nem

komoly tényező.

j érseket és az uj szlovenszkói érseket kardinálisoknak fogják kinevezni.

Komárom, — junius 8.

Csak szlovákok intézzék Szlovenszkó ügyeit!

A Hlinkapárt hivatalos orgánuma, a Slovák abból az alkalomból, hogy a szlovenszkói gazdasági konferencia öszszeült, a szlovák néppárt kívánságait a következőkben állította össze. A szlovák néppárt azt akarja, hogy minden minisztériumban legyen szlovák tisztviselő, hogy szlovenszkói ügyet csak szlovák intézzen. Minden minisztériumban szlovenszkói osztály állitassék fő!, a közszállitásokat kizáróan szlovákok intézzék, Szlovenszkóban a hivatalfőnökök csak szlovákok legyenek, az összes közéé szociális intézmények középpontjában a szlovákok megfelelően képviseltessenek, a nemzeti bank tanácsában és vezetőségében foglaljanak helyet szlovákok is és a szlovenszkói fiókok főnökei csak szlovákok lehessenek. A párt ki vánja, hogy a szövetkezetek és általában a kisemberek hitelügye a politikától, a pártbefolyástól teljesen menlesittessék és össznemzeti alapra helyeztessék, hogy a fordulat után Szlovenszkőba jött és itt a kellő feltételek fennforgása nélkül koncesszióhoz jutott egyének, illetve azok jogosítványai felülvizsgáltassanak, hogy a szlovenszkói kézműves ipar talpraátlittassék és támogatásban részesittessenek, kívánja a földreform igazságos végrehajtását, a jelzálog hitel rendezését, a szlovenszkói ipar és mezőgazdaság támogatását és azt, hogy Szlovenszkóban csak szlovenszkói illetőségűek jussannk munkához, stb. A szlovák néppárt eme kívánságait illetékes helyen nem igen akarják figyelembe venni, dacára annak, hogy a szlovenszkói autonómiát is felfüggesztették. Mivel pedig ezekből a követelésekből eddig egyetlen sem valósult meg, azt bizonyítja, hogy a párt kilenc évi küzdelme semmi eredménnyel sem járt.

jPozsonyban Szlovenszkó részére érsekséget állit fel a Vatikán.

Az olmützi cseh néppárti Nasinec, megbízható forrásból arról értesül, hogy Pozsony székhellyel szlovenszkói érsekséget állítanak fel. Jelöltekül Okánik Lajos dr. polgármestert, Kolicsek dr. és Kmetyko dr. püspököket említik. A Vatikánnak a jelölésekkel szemben az a kívánsága, hogy az érsek a politikai pártok felett álljon és a szlovenszkói viszonyokat jól ismerje. Jantausch apostoli adminisztrátort Rómába hívják vissza. A konkordátum megkötése u'án a két érseket és pedig Kordács prágai

A magyar pártok helyzete a kormánnyal szemben.

A szlovenszkói gazdasági értekezlet alkalmával Hodzsa Milán dr. iskolaügyi minisztert egyik pozsonyi tekintélyes napilap szerkesztője meginterjúvolta s löbbek között véleményéi kérte a miniszternek a magyar pártoknak a kormánnyal való helyzetéről. Hodzsa miniszter úgy nyilatkozott, hogy a reális és pozitív politikai irányban tett kísérleteket a maga részéről a legintenzivebben támogatja Most már csak a párttól függ, hogy vájjon belép-e a koalícióba. Megjegyzi a miniszter, hogy ez leginkább lélektani kérdés, aminek meg kell érnie. Maga a cseh-német megegyezés is nagy lélektani előzményeket tett szükségessé, hogy a kölcsönös bizalmatlanság helyébe a bizalom szférája lépjen. Éppen igy a magyar kérdés is lélektani mozzanatokon alapszik. A kérdés még nem érett meg egészen, de annyi bizonyos, hogy már hatalmas lépéssel jutott előre.

A kisantant nem komoly faktor — Írja egy olasz újság.

A Lavoro d’ Itália hasábjain részletesen foglalkoznak a joachimstali konferenciával s miután rámutat arra, hogy Magyarország minden különösebb izgalom néikül kísérte a kisantant értekezletét, amelynek legfőbb okát az Olaszországgal magkötött barátsági szerződés által teremtett uj helyzetben látja, a cikk foglalkozik azzal a tapogatózással, amelyet a joachimstali konferencián megkíséreltek. A cikk szerint Joachimstal után a kisantant nem komoly tényező többé. Benes megpróbálkozott, hogy valamely uj formával öntsön életerői a halódó kisantantba és kísérletet tett arra, hogy keleteurópai Locarno ideáljával édesgesse magához a magyarokat. Nem lehet tudni, hogy vájjon e diplomáciai játékkal Benesnek az- e a célja, hogy a kisantanton keresztül támogassa az olasz politikát, amely a Duna mentén uj politikai rendet akar inaugurálni, vagy pedig épp ellenkezően azon mesterkedik, hogy akadályokat gördítsen az olasz politika útjába. Magyar politikai körök véleménye szerint inkább ez utóbbiról lehet szó, mert Csehszlovákia minden erővel azon van, hogy megtartsa felsőbbségét Középkelet- Európában. Azt a csalogató taktikát, amely a kisantant legutóbbi értekezletén megnyilvánult, Budaputen úgy ítélik meg, hogy az arra irányul, hogy Magyarországot lehetőleg elszakítsa Olaszor-