Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-06-04 / 67. szám

2. oldal.

Komáromi Lapok

1927. jnnius 4.

iglijí Éí M

alanti cikkekben

Elbert divatáruházában

Komárom, Nádor-utca 19.

liO

Féifi fehérnemű,

Női axines nadrág^ombiné, Női- és férfi harisnya,

Moaő selyem harisnya, Női selyem alsónadrág, Vulkán és bőrkofferek, Divatos bőr retikiilök,

Kötött pull-over és mellény,

Férfi Pyjamas,

Nyakkendő újdonságok, Mosó játszó ruha, TETRA babakelengye, Félharisnya és matrózing, Vászon zsebkendő, Divaternyők és bambusbotok, Crépe de chine sálok,

Sport gyermekkocsi 98 Ke, ezenkívül különlegességek szekrényalaku és szijjrugós kocsikban.

s.

aer

Ws

5*

hang, a magyar nemzeti párt kerületi gyűlésén, amelyen, sajno3, a párt beteg vezére meg nem jelenhetett, de a törvényhozók nyilatkozatait hallhatta egész Szlovenszkó. A gyűlésen legfőbb és legsúlyosabb mondanivalója politikai tekintetben a párt országos elnökének, Törköly József szenátornak volt és beszéde méltán tarthat a legnagyobb érdeklődésre számot minden oldalon. A rimaszombati baráti jobbot és a politikai közeledés gondolatát elfogadta és ezzel azt hisszük, hogy a keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt együttműködésének olyannyira kivánt távlatai megnyíltak.

íme, közelednek a községi választások és egy ismeretlen veszedelem, a közigazgatási reform fenyeget bennünket, magyarokat is, amelyet egyes nacionalista pártok politikai zsákmányuknak tekintenek és a szabadkéz elve alapján reánk rakják a nemzeti türelmetlenség súlyos jármát, megnehezitik amúgy is nehéz nemzeti és kulturális élésünket és beletaszitanak egy fenyegető gazdasági elnyomás helóta sorsába. A veszedelem megfontolásokat parancsol, legelőbb is az erők egyesítését, ahol nem szűk látókörű pártszempontok érvényesítése, hanem inkább a magyar egység é3 az egységes magyar akarat kihangsúlyozása a fontos.

szózat is. Nem lehet és nem szabad egy pillanatig se kételkednünk abban a jóhiszeműségben, mely mindkét oldal politikusait áthatja. A szenátor beszéde nyílt és egyenes volt, rekriminációit is letompitotta, úgy hogy a kölcsönös jóakaratot látjuk mindkét párt vezetői részéről. De most már látni akarjuk a közös akarat testet öltését is. A közvélemény ezt hangos szóval követelni fogja és számon kéri vezetőitől, hogy mit tettek a magyar egységért. Ez a számonkérés pedig egyre jobban és jobban közeledik. Döntő harcok előestéjén nincsen ideje annak, hogy formulákat keressenek a vezérek, kit illet meg az elsőség, de a csatarend felállítása és a taktika megállapítása szükséges, mert enélkül kilátástalan a harc és a győ zelem.

Minden pénteken este 8 érakor

HALÁSZLÉ

Horváth» Étteremben

Dunarakpari 363

Háborút jósolnak az angol-orosz diplomáciai szakításból.

A dunaszerdahelyi beszéd hangsúlyozta a párt ellenzéki jellegét és a közös állásfoglalás az elnökválasztás kérdésében egyengette a kívánatos közeledés útját. Mi ezt tárgyi alapon is eltudjuk képzelni. Sajnos, eddig a közeledés útjait mindig — mindkét oldalon — személyes akadályok torlaszolták el. Ezeket energikusan elhárítva, igenis szükségesnek látjuk a magyar összefogást mi is, nemcsak a parlamentben, hanem még inkább a periférián.

Nyári déli csend.

bta: Sajó Sándor.

Virágos réten, róna lágy ölén,

Friss szénaboglya illatos tövén, Kékselymes boltú nyári ég alatt Olvadt aranyban heverek hanyatt.

Óh szent sugárzás, égő napmeleg, Csak simogasd, csak szántsd a lelkemetl Megzaklatott a gond, a bú nagyon, — Szállj, szállj szivemre, áldott nyugalom I

Körülem egy-egy szúnyog muzsikál. Dalára halkan hajlong a sikár, Távolból olykor egyegy kasza peng, — Ne bánd, hajolj rám, boldog tiszta

[csend .. .

Nagy messzeségben hallgat a határ,

Áll az idő is, vagy tán alvajár,

Madár se pippen árnyas lomb alatt, — Szemem lehúoyom... Dél van. Süt a nap.

Harangszót ringat lengő fuvalom: Főirezzen rá az alvó nyugalom, — Száll-száll a hang s mig hullámozva zeng, Imádkozik a nyári déli csend . . .

Verőn.

bta Bállá Irma.

Török Veronnak volt a környéken a legringóbb dereka és a legpirosabb szája. A hajának se volt mása, a fekete hajának, mely a bokáját verdeste. Mégis a sánta Orbán Péternek lett a felesége. Mivelhogy Verőn volt a legszegényebb zseliérlány a határban és az odavalósi legények, ha rákerül a sor, rátartibbak a királyfiaknál. Azért igy is sok irigye akadt Veronnak. Orbán Péter igaz, hogy sánta is volt, nem is fiatal legény, de gazdag ember. Teméntelen marháju. A vagyonánál talán csak a fukarsága volt nagyobb. Kár volt irigyelni Veront. A mostohája helyett az öreg Orbánné lett a mostohája. Sánta Orbán Péter

Ne sokat írásbelizzünk és aktákat gyártsunk avval a hátsó gondolattal, hogy széthúzás esetén vádjainkat írásbeli adatokkal vértezzük fel, hanem üljenek le a becsületes, jó szándékú magyar emberek egyszer a zöldasztalhoz s ha kell: a pártvezérek nélkül is teremtsék meg a magyar kulturális, gazdasági és ha lehetséges a politikai együttműködés feltételeit.

Mi ezt olvastuk ki a rimaszombati beszédekből és ezt viszhangozza füleinkbe a dunaszerdahelyi

pedig jó, ha annyiba vette, mint a jószágát, ahogy elszállt a szerelmének az első mámora. Orbán Péter nagyharagu, kegyetlen ember volt különben is, aki az ostor nyelével verte a lovát és a kutyája elnyúlt a lábánál, ha belerúgott. Veronnak se volt sokkal jobb a dolga. Dolgoztatták a megszakadásig, néha még a betevő falatot is sajnálták tőle. Es ha néha lázadozni próbált, nagyhamar megkapta a „jöttment, koldustarisznya“ cimet az anyósa szájából.

Nem is birta-ki Verőn sokáig. Egy szép napon hült helyét találta az ura. Elszökött tőle. A harmadik faluban élt egy öregasszony rokona, annál húzódott meg, mosást, marokszedést, miegymást vállalva. Orbánék éktelen haragra lobbantak. Gombházi Majd a küszöböt csókolja még, úgy kéredzik vissza 1 De hetek múltak és Verőn csak nem mutatkozott. Akkor jutott eszébe Orbán Péternek, hogy Verőn szép és fiatal. Hátha? Vad féltékenység szállta meg. Befogatott a szekérbe és a szekér kasába tette a puskáját is, ha másképp nem menne a dolog.

Megállt a szekérrel a kis nádfedeles ház előtt, ahová Verőn meghúzódott és bekocogott, az ablakon. Verőn kinyitotta az ablakot.

— Hallod-e, Verőn, elég volt. Gyere haza, mert baj lesz, annyit mondok.

Verőn keményen nézett az ember szemébe.

— Nem megyek vissza, hiába jött,

— Hátha parancsolom?

— Nem megyek akkor se!

Orbán Péter szeme előtt elvörösödött

a világ. De még türtőztette magát. Hirtelen gúnyra fogta a dolgot.

— Hejnye 1 Hát a gazdag Orbán Péterné ezentúl idegenekre mos majd. Lámcsak?

— Legalább nem hántorgatja fel senki a falatot, amit a számba veszek és a rajtamvalót igy is megkeresem. Többem úgyse igen volt eddig se.

— junius 3.

Az angol orosz diplomáciai viszony megszakadása uj kornpiikációkra adott okot a világpolitikában, amelyre nézve ez az eset bizonyára nagy hatással les?, Rijkov, a népbiztosok tanácsának elnöke a moszkvai szovjet plenáris gyűlésén kijelentette, hogy ez a szakítás a háborúhoz vezető első lépést jelenti. Ezzel szemben Baldwin egészen illuzórikusán azt reméli, hogy a diplomáciai viszony megszakítása ellenére is folytathatja majd az orosz kereskedelmet. Szovjeíoro3zország azonban nem veszi fel a kapcsolatot olyan országgal, amely de jure el nem ismerte a szovjetet.

Orbán Péter zavarba jött egy kicsit. Nézte az asszonyt. Milyen szép ez az asszony, gondolta, a fehér bőréhez, hogy illik a ragyogó fekete szeme.

— Hát Verőn, ne okoskodj, na. Nem lesz rám panaszod többé. Ehetsz, ihatsz, selyembe járatiak. Gyerek úgy sincs. Verőn mosolyog. De csak éppen hogy megmutatkozik az Ínye, meg a fehér foga, mint néha a kiterített halottaknak.

— Bár volna ... De hát tudom én, hogy megint csak úgy lesz minden — fordult hátrafelé, közben kiteregetve a ruhát, hogy addig se menjen kárba az idő.

— Ha mondom, Verőn. Aztán ládd-e, anyám is beteg. A disznó éhes. Én nem győzök magam mindent. A baromfi is sivalkodik. Még tisztát se tudok váltani.

Veronban megmozdult a belenevelt asszonyi kötelességtudás. Valahogy megsajnálta az embert,

— Nem bánom hát, ez egyszer hazamegyek még. De ha megint úgy lesz, mint volt, sohse lát többé.

Eleinte jól is ment minden. De az öreg Orbánné nem nézhette soká Verőn békességét. Összezörrentek. Szó szót követett. A vége az lett, hogy Orbán Péter durván megütötte az asszonyt, csak úgy, mint régen. Verőn kiment a kertbe, hogy ne lássa senki, hogy sir. Akkor lépett a kertbe az ura sógora: Madaras Fekete István.

— Verőn te sirtál?

Verőn ijedten törölte le a könnyeit. A sógora ott állt a közelében és az arcába tekintett. Madaras Fekete István szép magas ember volt. Fehérfogu, lobogó feketeszemü. Utóbbi időben sokat járt Veronékhoz. A földről beszélgettek az urával, a kamattörlesztésről, mert Orbán Péter uzsorakamatokkal is dolgozott és Madaras Fekete Istvánnak tartozása volt vele szembe. Néha keményen összekaptak, de utána hamar kibékültek egy pohár borral. Borozás

„A nemzet fontosabb, mint az állam”

Masaryk G. Tamás, Csehszlovákia köztársasági elnöke minden idők nemzeti kisebbségei számára programot adott, amikor azt irta: „A nemzet fontosabb, mint az állam*.

Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy milyen hatása volt ennek a fogalmazásnak, s ha nem tudnánk, elég, hogy benne élünk abban a világban, amelyet erre az elvre építettek fel.

Száz évvel ezelőtt a napóleoni háborúk végén a szent szövetség, amely az akkori győztes hatalmak összességét jelentette, nem hajtott végre Európa térképén olyan változásokat, mint amilyeneket a mostani békeszerződések eredményeztek. Mi szabaditota fel azt a kezet, amely Európa testén az új térképvonalat meghúzta?

Masaryk idejekorán irta meg ezt a könyvét, amely erre az alapelvre épült fel, mint ahogy idejekorán jutott el mindenüvé, ahol Europa jövőjéről tanácskoztak és ahol az a szándék élt, amely az új sors megcsinálásához kellett. A könyv kétségtelenül hatott, mert ugyanúgy, mint a WiJson-féle pontok, igazságra volt építve. És bizonyos: nem lehet semmit sem ez ellen az alapelv ellen felhozni. Feltétlenül mindenki megérti már az első hallásra, hogy igy van: a nemzet fontosabb, mint az állam, Az állam a korsó, a nemzet benne a viz. Az állam a keret, a nemzet benne a kép. Az állam a forma, amelynek a nemzet adja meg a lényeget.

Tagadhatatlanul ügyes fogalmazás volt Masaryknak ez a mondata és a gyakorlati politikának is megfelel. Hiszen a nemzetek legtöbbször, csaknem mindig megértik egymást, csak az államok szoktak háborút viselni egymással. Az állam a generálist jelenti, meg a I haditanácsot, a nemzet pedig a katonát, aki fegyverrel a kezében kint áll a lövészárokban. Az államé a szomorú kívánság arra, hogy háborút teremthessen és feláldozza talán a nemzeteket is, a nemzeté lenne pedig az a feladat, hogy behegessze a sebeket, hogy felépítse a romokat, hogy újra bevesse a gránátoktól szántott földet és ha eljön a béke, akkor erejét arra használja fel, hogy átmásszék azokon a magas korlátokon is, amelyeket maga az állam * rak vámsorompók alakjában. Az állam

közben történt, hogy Madaras Fekete István rászólt Verőn urára, amiért a sötétben a pincébe küldte az asszonyt borért. Sánta Orbán Péter furcsán sandított a sógorára oldalt, az anyja pedig epésen odaszólt:

— Na ne féltse már. Nem királyi udvarból került hozzánk!

Verőn akkor hálásan gondolt sógorára. Olyan ritkán akadt pártfogója az életben.

Most is, a sógor hozzálepett és megfogta a kezét.

— Megvert a gazember, ugy-e ? Hát megérdemel az ilyen asszonyt? És gyengéden megsimogatta Verőn fejét. Veront sohasem simogatta meg senki, csak az édes anyja, aki árván hagyta pici korában. Verőn megremegett. Oda szerette volna hajtani a fejét a sógor vállára és az egész keserves, árva életét egyetlen panaszra elsirni, egyetlen segélykiáltásban, mint az ölbevaló gyermek. De amint föltekintett, megijedt a ségora szemétől. Éhes férfinézés volt. Madaras Fekete István magához akarta ölelni, de Verőn védekezett.

— Verőn, édes kis Veronom ... A feleségem tudod, hogy mennyivel idősebb és beteg . .. Senkim sincs. Szeretlek . . . téged szeretlek. Legyél az enyém, aztán nem bánom, ha elkárhozom is. Ha egy kicsit szeretsz, ott várlak holnap este az erdészlaknál, a jávorfák alatt.

Verőn ijedten elmenekült. De odabent, amikor ogyedül maradt, égő szájjal ismételgette magának: Verőn, édes kicsi Verőn. így még sohase becézte senki az életében.

Mégis másnap elhatározta, hogy elmeséli az egészet az urának. Verőn tisztességes asszony volt, nem hagyhatta annyiban a dolgot.

— Péter, el kell mondanom valamit.

Orbán Péter éppen valami számadásokkal mérgelődött.

— Mi az már megint. Hagyj béké-