Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-06-04 / 67. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1927. jnnius 4. iglijí Éí M alanti cikkekben Elbert divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19. liO Féifi fehérnemű, Női axines nadrág^ombiné, Női- és férfi harisnya, Moaő selyem harisnya, Női selyem alsónadrág, Vulkán és bőrkofferek, Divatos bőr retikiilök, Kötött pull-over és mellény, Férfi Pyjamas, Nyakkendő újdonságok, Mosó játszó ruha, TETRA babakelengye, Félharisnya és matrózing, Vászon zsebkendő, Divaternyők és bambusbotok, Crépe de chine sálok, Sport gyermekkocsi 98 Ke, ezenkívül különlegességek szek­­rényalaku és szijjrugós kocsikban. s. aer Ws 5* hang, a magyar nemzeti párt ke­rületi gyűlésén, amelyen, sajno3, a párt beteg vezére meg nem je­lenhetett, de a törvényhozók nyi­latkozatait hallhatta egész Szlo­­venszkó. A gyűlésen legfőbb és legsúlyosabb mondanivalója poli­tikai tekintetben a párt országos elnökének, Törköly József szená­tornak volt és beszéde méltán tarthat a legnagyobb érdeklődésre számot minden oldalon. A rima­szombati baráti jobbot és a poli­tikai közeledés gondolatát elfogadta és ezzel azt hisszük, hogy a ke­­resztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt együttműködésének olyannyira kivánt távlatai meg­nyíltak. íme, közelednek a községi vá­lasztások és egy ismeretlen vesze­delem, a közigazgatási reform fe­nyeget bennünket, magyarokat is, amelyet egyes nacionalista pártok politikai zsákmányuknak tekinte­nek és a szabadkéz elve alapján reánk rakják a nemzeti türelmet­lenség súlyos jármát, megnehezitik amúgy is nehéz nemzeti és kul­turális élésünket és beletaszitanak egy fenyegető gazdasági elnyomás helóta sorsába. A veszedelem meg­fontolásokat parancsol, legelőbb is az erők egyesítését, ahol nem szűk látókörű pártszempontok érvénye­sítése, hanem inkább a magyar egység é3 az egységes magyar akarat kihangsúlyozása a fontos. szózat is. Nem lehet és nem sza­bad egy pillanatig se kételkednünk abban a jóhiszeműségben, mely mindkét oldal politikusait áthatja. A szenátor beszéde nyílt és egye­nes volt, rekriminációit is letompi­­totta, úgy hogy a kölcsönös jóaka­ratot látjuk mindkét párt vezetői részéről. De most már látni akar­juk a közös akarat testet öltését is. A közvélemény ezt hangos szóval követelni fogja és számon kéri vezetőitől, hogy mit tettek a ma­gyar egységért. Ez a számonkérés pedig egyre jobban és jobban kö­zeledik. Döntő harcok előestéjén nincsen ideje annak, hogy formu­lákat keressenek a vezérek, kit illet meg az elsőség, de a csata­rend felállítása és a taktika meg­állapítása szükséges, mert enélkül kilátástalan a harc és a győ zelem. Minden pénteken este 8 érakor HALÁSZLÉ Horváth» Étteremben Dunarakpari 363 Háborút jósolnak az angol-orosz diplomáciai szakításból. A dunaszerdahelyi beszéd hang­súlyozta a párt ellenzéki jellegét és a közös állásfoglalás az elnök­­választás kérdésében egyengette a kívánatos közeledés útját. Mi ezt tárgyi alapon is eltudjuk képzelni. Sajnos, eddig a közeledés útjait mindig — mindkét oldalon — személyes akadályok torlaszolták el. Ezeket energikusan elhárítva, igenis szükségesnek látjuk a ma­gyar összefogást mi is, nemcsak a parlamentben, hanem még in­kább a periférián. Nyári déli csend. bta: Sajó Sándor. Virágos réten, róna lágy ölén, Friss szénaboglya illatos tövén, Kékselymes boltú nyári ég alatt Olvadt aranyban heverek hanyatt. Óh szent sugárzás, égő napmeleg, Csak simogasd, csak szántsd a lelkemetl Megzaklatott a gond, a bú nagyon, — Szállj, szállj szivemre, áldott nyugalom I Körülem egy-egy szúnyog muzsikál. Dalára halkan hajlong a sikár, Távolból olykor egyegy kasza peng, — Ne bánd, hajolj rám, boldog tiszta [csend .. . Nagy messzeségben hallgat a határ, Áll az idő is, vagy tán alvajár, Madár se pippen árnyas lomb alatt, — Szemem lehúoyom... Dél van. Süt a nap. Harangszót ringat lengő fuvalom: Főirezzen rá az alvó nyugalom, — Száll-száll a hang s mig hullámozva zeng, Imádkozik a nyári déli csend . . . Verőn. bta Bállá Irma. Török Veronnak volt a környéken a legringóbb dereka és a legpirosabb szája. A hajának se volt mása, a fekete hajának, mely a bokáját verdeste. Mégis a sánta Orbán Péternek lett a felesége. Mivelhogy Verőn volt a legszegényebb zseliérlány a határban és az odavalósi legények, ha rákerül a sor, rátartibbak a királyfiaknál. Azért igy is sok irigye akadt Veronnak. Orbán Péter igaz, hogy sánta is volt, nem is fiatal legény, de gazdag ember. Teméntelen marháju. A vagyonánál talán csak a fukarsága volt nagyobb. Kár volt irigyelni Veront. A mostohája helyett az öreg Orbánné lett a mostohája. Sánta Orbán Péter Ne sokat írásbelizzünk és aktákat gyártsunk avval a hátsó gondolat­tal, hogy széthúzás esetén vád­jainkat írásbeli adatokkal vértez­zük fel, hanem üljenek le a becsü­letes, jó szándékú magyar emberek egyszer a zöldasztalhoz s ha kell: a pártvezérek nélkül is teremtsék meg a magyar kulturális, gazda­sági és ha lehetséges a politikai együttműködés feltételeit. Mi ezt olvastuk ki a rimaszom­bati beszédekből és ezt viszhan­­gozza füleinkbe a dunaszerdahelyi pedig jó, ha annyiba vette, mint a jó­szágát, ahogy elszállt a szerelmének az első mámora. Orbán Péter nagyharagu, kegyetlen ember volt különben is, aki az ostor nyelével verte a lovát és a kutyája elnyúlt a lábánál, ha belerúgott. Veronnak se volt sokkal jobb a dolga. Dolgoztatták a megszakadásig, néha még a betevő falatot is sajnálták tőle. Es ha néha lázadozni próbált, nagy­­hamar megkapta a „jöttment, koldus­tarisznya“ cimet az anyósa szájából. Nem is birta-ki Verőn sokáig. Egy szép napon hült helyét találta az ura. Elszökött tőle. A harmadik faluban élt egy öregasszony rokona, annál húzódott meg, mosást, marokszedést, miegymást vállalva. Orbánék éktelen haragra lob­bantak. Gombházi Majd a küszöböt csókolja még, úgy kéredzik vissza 1 De hetek múltak és Verőn csak nem mu­tatkozott. Akkor jutott eszébe Orbán Péternek, hogy Verőn szép és fiatal. Hátha? Vad féltékenység szállta meg. Befogatott a szekérbe és a szekér ka­sába tette a puskáját is, ha másképp nem menne a dolog. Megállt a szekérrel a kis nádfedeles ház előtt, ahová Verőn meghúzódott és bekocogott, az ablakon. Verőn ki­nyitotta az ablakot. — Hallod-e, Verőn, elég volt. Gyere haza, mert baj lesz, annyit mondok. Verőn keményen nézett az ember szemébe. — Nem megyek vissza, hiába jött, — Hátha parancsolom? — Nem megyek akkor se! Orbán Péter szeme előtt elvörösödött a világ. De még türtőztette magát. Hirtelen gúnyra fogta a dolgot. — Hejnye 1 Hát a gazdag Orbán Péterné ezentúl idegenekre mos majd. Lámcsak? — Legalább nem hántorgatja fel senki a falatot, amit a számba veszek és a rajtamvalót igy is megkeresem. Többem úgyse igen volt eddig se. — junius 3. Az angol orosz diplomáciai viszony megszakadása uj kornpiikációkra adott okot a világpolitikában, amelyre nézve ez az eset bizonyára nagy hatással les?, Rijkov, a népbiztosok tanácsának el­nöke a moszkvai szovjet plenáris gyű­lésén kijelentette, hogy ez a szakítás a háborúhoz vezető első lépést jelenti. Ezzel szemben Baldwin egészen illu­zórikusán azt reméli, hogy a diplomá­ciai viszony megszakítása ellenére is folytathatja majd az orosz kereskedel­met. Szovjeíoro3zország azonban nem veszi fel a kapcsolatot olyan országgal, amely de jure el nem ismerte a szov­jetet. Orbán Péter zavarba jött egy kicsit. Nézte az asszonyt. Milyen szép ez az asszony, gondolta, a fehér bőréhez, hogy illik a ragyogó fekete szeme. — Hát Verőn, ne okoskodj, na. Nem lesz rám panaszod többé. Ehetsz, ihatsz, selyembe járatiak. Gyerek úgy sincs. Verőn mosolyog. De csak éppen hogy megmutatkozik az Ínye, meg a fehér foga, mint néha a kiterített halottaknak. — Bár volna ... De hát tudom én, hogy megint csak úgy lesz minden — fordult hátrafelé, közben kiteregetve a ruhát, hogy addig se menjen kárba az idő. — Ha mondom, Verőn. Aztán ládd-e, anyám is beteg. A disznó éhes. Én nem győzök magam mindent. A baromfi is sivalkodik. Még tisztát se tudok váltani. Veronban megmozdult a belenevelt asszonyi kötelességtudás. Valahogy megsajnálta az embert, — Nem bánom hát, ez egyszer haza­megyek még. De ha megint úgy lesz, mint volt, sohse lát többé. Eleinte jól is ment minden. De az öreg Orbánné nem nézhette soká Verőn békességét. Összezörrentek. Szó szót követett. A vége az lett, hogy Orbán Péter durván megütötte az asszonyt, csak úgy, mint régen. Verőn kiment a kertbe, hogy ne lássa senki, hogy sir. Akkor lépett a kertbe az ura sógora: Madaras Fekete István. — Verőn te sirtál? Verőn ijedten törölte le a könnyeit. A sógora ott állt a közelében és az arcába tekintett. Madaras Fekete István szép magas ember volt. Fehérfogu, lobogó feketeszemü. Utóbbi időben sokat járt Veronékhoz. A földről beszél­gettek az urával, a kamattörlesztésről, mert Orbán Péter uzsorakamatokkal is dolgozott és Madaras Fekete István­nak tartozása volt vele szembe. Néha keményen összekaptak, de utána hamar kibékültek egy pohár borral. Borozás „A nemzet fontosabb, mint az állam” Masaryk G. Tamás, Csehszlovákia köztársasági elnöke minden idők nem­­zeti kisebbségei számára programot adott, amikor azt irta: „A nemzet fontosabb, mint az állam*. Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy milyen hatása volt ennek a fogalma­zásnak, s ha nem tudnánk, elég, hogy benne élünk abban a világban, amelyet erre az elvre építettek fel. Száz évvel ezelőtt a napóleoni há­borúk végén a szent szövetség, amely az akkori győztes hatalmak összességét jelentette, nem hajtott végre Európa térképén olyan változásokat, mint ami­­lyeneket a mostani békeszerződések ered­­ményeztek. Mi szabaditota fel azt a kezet, amely Európa testén az új tér­képvonalat meghúzta? Masaryk idejekorán irta meg ezt a könyvét, amely erre az alapelvre épült fel, mint ahogy idejekorán jutott el mindenüvé, ahol Europa jövőjéről ta­nácskoztak és ahol az a szándék élt, amely az új sors megcsinálásához kel­lett. A könyv kétségtelenül hatott, mert ugyanúgy, mint a WiJson-féle pon­tok, igazságra volt építve. És bizonyos: nem lehet semmit sem ez ellen az alapelv ellen felhozni. Feltétlenül min­denki megérti már az első hallásra, hogy igy van: a nemzet fontosabb, mint az állam, Az állam a korsó, a nemzet benne a viz. Az állam a keret, a nemzet benne a kép. Az állam a forma, amelynek a nemzet adja meg a lényeget. Tagadhatatlanul ügyes fogalmazás volt Masaryknak ez a mondata és a gyakorlati politikának is megfelel. Hi­szen a nemzetek legtöbbször, csaknem mindig megértik egymást, csak az álla­mok szoktak háborút viselni egymással. Az állam a generálist jelenti, meg a I haditanácsot, a nemzet pedig a kato­nát, aki fegyverrel a kezében kint áll a lövészárokban. Az államé a szomorú kívánság arra, hogy háborút teremt­hessen és feláldozza talán a nemzeteket is, a nemzeté lenne pedig az a feladat, hogy behegessze a sebeket, hogy fel­építse a romokat, hogy újra bevesse a gránátoktól szántott földet és ha eljön a béke, akkor erejét arra használja fel, hogy átmásszék azokon a magas kor­látokon is, amelyeket maga az állam * rak vámsorompók alakjában. Az állam közben történt, hogy Madaras Fekete István rászólt Verőn urára, amiért a sötétben a pincébe küldte az asszonyt borért. Sánta Orbán Péter furcsán san­dított a sógorára oldalt, az anyja pedig epésen odaszólt: — Na ne féltse már. Nem királyi udvarból került hozzánk! Verőn akkor hálásan gondolt sógo­rára. Olyan ritkán akadt pártfogója az életben. Most is, a sógor hozzálepett és meg­fogta a kezét. — Megvert a gazember, ugy-e ? Hát megérdemel az ilyen asszonyt? És gyen­géden megsimogatta Verőn fejét. Ve­ront sohasem simogatta meg senki, csak az édes anyja, aki árván hagyta pici korában. Verőn megremegett. Oda szerette volna hajtani a fejét a sógor vállára és az egész keserves, árva éle­tét egyetlen panaszra elsirni, egyetlen segélykiáltásban, mint az ölbevaló gyer­mek. De amint föltekintett, megijedt a ségora szemétől. Éhes férfinézés volt. Madaras Fekete István magához akarta ölelni, de Verőn védekezett. — Verőn, édes kis Veronom ... A feleségem tudod, hogy mennyivel idő­sebb és beteg . .. Senkim sincs. Sze­retlek . . . téged szeretlek. Legyél az enyém, aztán nem bánom, ha elkárho­­zom is. Ha egy kicsit szeretsz, ott vár­lak holnap este az erdészlaknál, a já­vorfák alatt. Verőn ijedten elmenekült. De oda­bent, amikor ogyedül maradt, égő szájjal ismételgette magának: Verőn, édes kicsi Verőn. így még sohase be­cézte senki az életében. Mégis másnap elhatározta, hogy el­meséli az egészet az urának. Verőn tisztességes asszony volt, nem hagy­hatta annyiban a dolgot. — Péter, el kell mondanom valamit. Orbán Péter éppen valami számadá­sokkal mérgelődött. — Mi az már megint. Hagyj béké-

Next

/
Thumbnails
Contents