Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-28 / 64. szám

0. oldal, Komáromi Lapok nlenn^ieti az államügyészség fogdá­jában vannak A komárorái kommunista párt helyiségeiben iá házkutatást tartották. A pozsonyi uflevélhamisitással kapcsolatban — amint magánforrás­ból értesülünk — a komáromi rend­őrség, nyilván a pozsonyi rendőr­­igazgatóság utasítására pénteken délután házkutatást tartott a duna­­parti Munkásotthonban, a kom­munista párt helyiségeiben és Ga­­borek Károly városbiró helyettes, a kommunista párt egyik vezető tagjának lakásán. A házkutatás mintegy másfélóráig tartott Lorenz rendőrtanácsos veze­tésével, azonban, amint magánfor­rásból értesülünk, a házkutatásnak nem volt különösebb eredménye. Valószínű, hogy nemcsak Komá­romban, de a többi szlovenszkói városokban is tartottak az utlevél­­hamisitással kapcsolatban házkuta­tásokat. A komáromi rendőrség hivatalosan még a házkutatásról nem adott ki jelentést. Hol és mennyiért nyaralhatnak azok, akiknek van pénzük. Az ég ugyan még állandóan bo­rús, a meteorológia állandóan esőt jósol és hősütyedést jelent, ez azon­ban nem változtat azon a tényen, hogy a májusból már kifelé megyünk. Ilyenkor kapnak heves fejfájást — nem ugyan a naptól, hanem s nya­ralási gondtól — azok, akik nyara­lásra gondolhatnak. Mert a nap me­legét még az egyenlítő alatt is ki lehet bírni, de a nyaralás gondjai az agyba kér < étik a vért és csoda, ha a napszurás mintájára gondszurás még nem okozott katasztrófát. A főgond nem az, hogy hol nyaralunk. Sokkal nagyobb probléma, hogy miből. A nagy gazdasági krízisben, amelyben általánosságban pangunk, az az uj probléma, amit meg keli oldania, aki gondolhat ilyesmire. A nyaralni vágyó közönség hely­zetét kívánjuk némikép szó gálni, amikor alább köziünk néhány túl­nyomó részben szálló- és penzió­árakat A nyaralóhelyek némelyikén olcsóbban is lehet nyaralni, valami­vel a központi nyaraló tereptől távo­labb, saját háztartással, szerényebb jövedelemmel is ki lehet húzni egy­két hónapot, természetesen ez csak a belföldi nyaralásra vonatkozik, mert aki Olaszországba, vagy az Északi-tenge partjára vágyik, amely helyeken a mérsékelt árakba külön számítják a napfényt, esőt, madár­csicsergést, kilátási, gyomorkattarust stb. Mint Szlovenszkóban lakóknak, elsősorban a tátrai fürdők jöhetné­nek tekintetbe vadre fényes fény ve seikkel, továbbá Trencsénteplic, Pös­­tyén, Vihnye, Szliács, Fenyőháza stb. A tátrai fürdők azonban soha­sem tartoztak a legolcsóbbak közé. Drágák voltak mindig és drágák maradtak a csehországi német für­dők is s drágasá ukat főle i az okozta, hogy a közönség túlnyoraórésze nagy szállókba kényszerült. Ezekről a he­lyekről a következő árakat kaptuk: Elsőrendű penzió másodrendű Karlsbad 174 95 Marienbad 110 80 Uj-Tátrafüred 160 100 Ó-Tátrafüred 95 50-60 Bártfa 80 50 Pöstyén 100 65 csehszlovák korona. Érdekes, hogy többan a tátrai és egyé a fürdők helyett az erdélyi és a délvidéki fürdők iránt mutotnak érdeklődést. Ezek most a legolcsób­bak, mig az olasz, német stb. kül­földi nyaralóhelyekről mind nagyobb számban pártol el a közönség drá­gaságuk miatt. Az elmúlt években a nyaralási probléma megoldásánál iS» ugyanis döntő szerepe volt annan a diszparitásnak, amely a valuták in­gadozásából előállntt. Azért volt oly nagy közönségük 1925-ben az olasz fürdőknek, azért árasztották el a múlt évben a francia telepeket, mert ott egy átmeneti viszonylagos ol­csóbbodás mutatkozott Az idén azonban ez az olcsóság mindenütt megszűnt. A lira magas árfolyamá­val szemben ugyan olasz részről sűrűn hangoztatják a penzióárak le­szállítását, kérdés azonban, hogy ez lépést tart-e majd a lira drágulásá­val. Hasonló viszonyokat találunk Fran­ciaországban is, mely a múlt évi viszonyokkal szemben szintén erő­sen megdrágult. A francia fürdők ma körülbelül éppen olyan drágák, — május 27. mint békében voltak s mig a múlt évben csekély pénzzel meg lehetett szer zni valamely francia tengerparti nyaralás örömeit, az idén jól meg kell rakni a zsebét annak, aki Fran­ciaországba készül. A külföldre törekvő fürdőzők je­lentékeny kontingensét a jelek sze­rint az osztrák fürdőhelyek kapják, főleg Stájerország és Karínthia fal­vai, melyekben az osztrák valuta állandósága ellenére is tűrhető ára­kon lehet ellátást kapni. A Keleti és az Északi-tenger mellett levő fürdőhelyek, noha ott erős kézzel fogjak hozzá az árak ' letöréséhez, jelenlngi árai még min­dig túlságosan magasak. Változatla­nul mellőzi a közönség a holland fürdőket, lévén a holland valuta egyike a legdrágábbaknak, míg a belga tengerpart nagyobb népszerű­ségnek örvend. De itt vannak még a balatonkör­­nyékí nyaralótelepek Magyarorszá­gon, amelyek az idén vérmes remé­nyekkel várják a szezon kezdetét. Uj épü etek emelkedtek mindenütt s a forgalom emeléséhez bizonyára nagyban hozzá fog járulni az is, hogy a vasúti közlekedés uj gyors­vonatokkal i avult, a Balatontavi Güzhajózási Társaság, mely a MÁV. és a Duna-Száva-Adria Vasút keze­lésébe ment át, több uj hajót állított a forgalomba. A telepek fejlődését nagy lépéssel viszi előre az, hogy sok kispenzió létesült, melyek tűrhetőbb árakon állanak a közönség rendelkezésére, mint a nagy szállók. A közönség, sajnos, csak két hónapon át gyö­nyörködhet a Balaton szépségeiben, mert az iskolák szünete csak július és augusztusra terjed, noha június­ban és a széD szeptemberben sok­kal mérsékeltebbek az árak, mint a főszezonban. Az elő- és utószezon- I ban azonban csaknem teljesen üre­sek a telepek, noha az idén a bala­toni penziók ebben az időpontban mérsékelt egységárakat biztosítanak a közönségnek. • A penziók eddigi megállapodásai szerint a következő árakon adnak a közönségnek teljes ellátást lakás­sal együtt: Elsőrendű helyek (Siófok, Boglár, Földvár, Füred, Keszthely, Fonyód, Almádi) előszezon 5—8, főszezon 8-12 pengő. A másodrendű helyek 10—15 szá­zalékkal olcsóbbak. Ezek az árak azonban csak a penziókra vonat­koznak, mert a szállók sokszorosan drágábbak, a magánvillákban és a paras tházakban szintén kevésbbé mérsékeltek az árak. Feltűnő egyéb­ként, hogy mig a modern villák szo­bái aránylag mérsékeltek, az össze­tákolt, vályogból vert, egészségtelen, földes szobák árai még mindig olyan magasak, mint az infláció idején. De bizonyos, hogy ezek a szobák is gazdára lelnek, miután a Balaton iránt az idén még nem tapasztalt érdeklődés mutatkozih. Ennek az érdeklődésnek az előjele az, hogy már husvétra megteltek mindazok a szállók és penziók, melyek e két napra megnyitották kapuikat és már akkor Ínfoglalták pünkösdre az ösz­­szes szobákat. A MÁV. menetjegyirodája egyéb­ként most egy külön osztályt nyitott meg Budapesten a Váci-utcában. El­vállalja díjtalanul a szobaberende­zéseket és kedvezményes menetje­gyeket ad ki a magyar fürdőkbe. Mint előbb közöltük, az erdélyi füroők iránt is nagy érdeklődés nyil­vánul meg. Ennek oka természete­sen a lei alacsony árfolyamában ke­resendő és abban, hogy Erdélyben állandóan nagy az olcsóság. A für dőhelyek árai a legjobb helyeken igv alakulnak: Buziás: Előszezon napi 150, fősze­zon 300 lei Tusnád: Előszezon napi 250, fő­szezon 300 lei. Tasnád: Előszezon napi 250, fő­szezon 300 lei. Herkulesfürdö: Előszezon napi 150, főszezon 200 lei. Stájerlak Anina: Előszezon napi 150 főszezon 200 lei. Püspökfürdő.- Előszezon napi 200, főszezon 300 lei. Félixfürdő: Előszezon napi 200, főszezon 300 lei. Borszék, Szováta és Nagybánya: Előszezon napi 150, főszezon 200 lei. A jugoszláv fürdők általában ol­csóbbak, miután e helyeken nagyob­­bára magánházakban is adnak ellá­tást mérsékeltebb árakon. Ezért mu­tat irántuk a közönség most foko­zottabb érdeklődést. Az átlagos árak az ellátási és a lakóhely minősége szerint a következők: Cirkvenica: 110 — 80, Dubrovnik: 190—100, Lipik: 110-80 dinár, mig a dalmát tengerparti kisebb helyeken magán­házakban is kaphatók szobák mér­sékelt áron. Szép, szép mindez és tudnánk is választani bőven ezek közül a für- j dők közül. Ha pedig innen Komá­romból és vidékéről kevesen is men­nek majd el ezekre a fürdőkre, a \ nyaralni akaró közönség ne essen kétségbe, hanem örüljön, hogy egé­szen közelünkben fekszik — Tata- | kert is. Binden jii háziasszony fehérneműjét otlthon varrja és hozzá a hires Schroll ehifon, vá­­sz n, paplanlepedő, ágylepedő és damasztot Kovács István, Rimaszombat, áruházából hozatja. Kérjen mintákat. Sző­nyegek. Paplanok. 307 Komáromi levelek. No szegény férfiak, most ugyancsak megmossa valaki a fejeleket. Egy haragos férfigyülölő intézte hozzám az alábbi levelet, amelyben ugyancsak leveszi a férfi­nemről a keresztvizet. Sok levelet kaptam már hatezeréves pályafutá som alatt az Osiris papnőitől kezdve a bubifrizurás kis csitrikig. de ke­vés ilyen haragos levél került a ke­zeim közé És azt mondják, hogy a galambnak nincs epéje és azt mond­ják, hogy a nő nem más, mint egy szelid galamb. Hát akkor hogyan lehet ilyen epés levelet Írni? A le vél Írója „Egy vidéki hugocskája“ álnév alá burkolódzik és igy nem tudom, hogy vájjon ki ő és merre van hazája, mert édes Istenem ne­kem úgy képletesen annyi hugocs­­kám van, hogy nehéz kinyomozni e levél Íróját. Pedig a férfiuem jól felfogott érdeke, hogy ilyen nagy ellenséget kinyomozzunk. Ha tud­nám, hogy ki ö, hát azt ajánlanám a férfiaknak, már tudniillik azoknak, akiknek még kedvük van a házas­ságra, hogy ezt a nagy ellenséget el kell némitani, meg kell ostro­molni, feleségül venni és igy bebi­zonyítani, hogy nem olyan rosszak ám ezek a leszólt férfiak. A levélíró elfogultsággal vádol, hogy nagyon védem állandóan a férfiakat. Hogy mennyire tárgyilagos vagyok, lekőzlöm levelét szóról­­szóra, pedig ezért a leközlésért a férfinem haragját vonom magamra Kitérhetnék pedig a közlés elöl. Egy­szerűen agyonhallgatnám. Ha rekla­málná a levélíró, ráfognám a sze­gény postára, hogy elvesztette, nem kaptam meg. A postára már annyit rákentek a századok, azaz századok óta, hogy ezt az újabb ráfogást már föl se venné. Itt adom közre tehát a levelét: Kedves Faunt Olvastam legutóbbi „aranyos“ le­velét melyben szokás szerint semmi jót és minden rosszat ir a nőkről. Valóban aranyos a levele, de nem a nőknek, hanem a férfiaknak. Ezért kedves agglegény kollegái bizonyára keblükre ölelték, mit el is várhatott tőlük, ha esetleg ezt mégis elmu­­laszlolták, akkor, kedves Faun tudja mit? írjon sok sok szépet és jót a nőkről (amit nagyon is megérdemel­nek) és sok rosszat a férfiakról (mint ahogy van is a valóságban.) Aki ilyen tisztes korra tekinthet vissza, mint ön kedves Faun, annak nem szabad olyan elfogultnak lenni. Mindig csak a nőket ostorozza, lé­tező és nem létező hibáikért és a férfiakéról bölcsen hallgat. Hej pe­dig azokról lehetne ám csak sokat, nagyon sokat irni! Persze Maga is csak férfi, még ha 6000 esztendős is és a többiekkel együtt a nők szemében a szálkát piszkálják és a magukéban a mestergerendát sem veszik észre! Elismerem, hogy a nők között is akad néhány kivetni való, de hát azokat is a férfak rontották el! Ahol egy nö ingatag volt, olt volt okvet­len a férfi is és a férfi volt a vihar, mely a gyöngét megingatta, (Vass Gereben) Hány férfitól lehet hallani, én azt teszek, amit akarok és a fe­leségem is tegyen úgy, ahogy neki tetszik. Ennél vétkesebb valamit nem mondhat egy férfi! Ily-m szavakkal maguk a férjek kergetik bele fele­ségüket a hűtlenségbe. És a végén mégis a nö a hibás, azt okozzák mindenért. A férfinak eredendő bű­ne, hogy imádja a változatosságot. Legkedvesebb mondásuk, az, hogy „a szerelem és a bor, két nagy földi jó, de csak úgy, ha a szerelem — uj. a bor pedig — ó.“ Nőktől ilyen nyilatkozatot nem lehet hallani. Mindig voltak széplelkü nők. A hitvesi szeretetnek legragyogóbb példáit mutatták a Dobozi Mihály­­nék, Lukréciák stb. stb Ma már ilyenen gúnyolódnak s azt mondják, szegény bolondok Régebbi időben, ha mégis akadt egy eltévelyedett nő, akkor azt vasár­nap délelőtt a templom előtt kalo­dába zárták s mindenki leköphette, aki akarta s azután kiseprüzték a városból vagy taluból. Bezzeg irtó­zott is ettől mindenki Akkor is fér­fiak voltak a tőrvénytbirók ép úgy, mint most. Ha most is volna valami ehhez kissé hasonló jó törvény, ak­kor a nők is jobban megfontolnák cselekedeteiket. Sajnos azonban a férfiak hódolnak a bűnnek, imádják az érzékiséget A nők a férfiak kedvéért öltöz­ködnek. Sok férfinak csak a dekol­­tált térden felüli szoknya tetszik. Természetes, hogy a nők azt veszik fel, hisz tetszeni akarnak. A férfiak a szerényen öltözött, kissé hosszabb ruhás lányokaí észre sem veszik, vagy ha igen, lesajnál­ják őket, szegényke milyen kopott s úgy néz ki, mintha valamelyik nagy­mamájuk szoknyáját vette volna föl. Persze azt a lányok is észreveszik és ha lehetik, a következő alkalom­mal igyekeznek minél rövidebb ru­hában megjelenni. Szemtanúja voltam, mikor egy mu­latóhelyen egy kisasszonyt, aki|a mamája társaságában volt, figyel­meztette a vőlegénye: — „Drágám, fesse ki magát, kissé meghalványult és az ajka sem olyan piros már.“ Az édes anyjának ez nem jutott eszébe, de a vőlegénynek igen. Húzódozva bár de mégis elővette a festékes dobozt és újra kifestette magát. A bálokon az urak kiállnak a ma­jomszigetre s onnét gusztálják a hölgyekei, melyik ven szebben fest­ve és feltűnőbben öltözve, hogy azt kérjék táncra. Csinálnák ezt egyszer megfordítva! Az egyszerűen öltözött lányokat kérnék táncra, ha még o[yan csúnyák is és nem is olyan igen |ö táncosok, a többi meg, pet ezsely­­met árulna, egész biztos, hogy a következő bálon mind úgy jelenne meg, mert hisz úgy tetszik a fér­fiaknak ! Kedves Faun! Nagy merészség azt állifani, hogy a férfiak nem hiúk. 1927. május 28.

Next

/
Thumbnails
Contents