Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-05-28 / 64. szám
7. oldal. jHHT7. nrájtrs 2 8.__________________ ____Komáromi Lapok r. Révai Nagy Lexikon befejező XX. kötete megjelent. Kapható a Spltzer-féle liönyvesl>oltl>aii Komárom, Nádor-utca 29. Ugyanott a teljes 20 kötetből álló mű kedvező fizetési feltételek mellett megrendelhető. J Természetes, hogy nem haragusznak, ha rájuk mondják a vén selma, vén róka, stb. becéző kifejezéseket, hisz ez nekik csak hízelgés, mert legtöbbször akkor mondják nekik, ha egy hölggyel hozzák őket kapcsolatba. No és melyik vén embernek nem imponál, ha föltételezik róla, hogy ő még udvarolni is tud egy szép hölgynek. Mondják csak azt róluK, óh az már öreg ember, vérig vannak sértve! Egy 60 éves kopaszodó, fehér hajú úriembernek azt mondták, amikor udvarolgatni akart, hogy az úgynevezett nem veszélyes nők a legveszélyesebbek, de a nemveszélyes férfi már egyáltalán nem veszélyes! Az öreg ur ezen halálosan megsértődött és soha meg nem bocsátotta, annyira a szivére vette. Kedves Faun ez nem hiúság?! Igazán nem járja, hogy szegény vénlányoknak igazi nagy szerelmüket a szemükre vetik és mosolyognak rajta. Hát bizony, egy férfi sem érdemli meg, hogy valaki örökre lány maradjon érette! Lássa, ez is a ragyogó szép női lélekre vall, hisz a nők a szerelemben sokkal nagyobb arisztokraták, mint a férfiak. Csak nő tud igazán szeretni! Bizonyára ismeri azt a szép költeményt, hogy: „Férfi szerelme szinpompás virág, asszony szerelme egy egész világ.“ Persze ezt a férfiak nem tudják megérteni, ők csak a maguk érzéseik szerint Ítélnek és azt tartják, a virágok és a nők azért vannak a világon, hogy letépjük őket. (Shakespeare.) Kedves Faun! Magának és tisztelt agglegény társainak egy jó tanácsot adhatok, hogy siessenek mielőbb megnősülni! Én nem is tudom, hogy bírhatták ki eddig is legény fejjel, hisz aki a leánymosolynak ellenáll, nagyobb vitéz, mint hajdan Hannibál! Es még azt el ne felejtsék, hogy az agglegény úgy él mint az angyal és úgy hal meg mint, a kutya. Sok szívélyes üdvözlettel: 927.V/18. egy vidéki hugocskája Eddig szól a haragos levél. Hát kedves vidéki hugocskám maga ugyan elfogultsággal vádol engem a női nem iránt, de mi az én elfogultságom a magáéhoz képest a érfi nem ellen. Vagy nem olvasta, vagy elfogultsággal olvasta az én eddigi Faun leveleimet, amelyekben igen sokszor igazat adtam a női nemnek és elítéltem a férfiakat. Kedves levelének egyik másik pontjára felelek. M ért várja a férfiaktól, hogy a bálokon a nagyon ruhátlan nőket bojkolálják? Hát mért nem bojko tálják maguk a nők azt a divatot, amely már nagyon is túl lépi a tisztesség megengedett határait. Hol vannak az erkölcsös és a leányaik jóhirnevére adó mamák? Miért kell ezzel a pucér divattal a bálteremig menni, miért nem lehet azt már a szabónő műhelyében megbuktatni, bojkottálni? A férfiak kényszerítsék a nőket a szolid divatra, amikor kettőn áll a vásár, Miért nem térnek vissza a sarkig s a nyakig, a kézcsuklóig érő ruházkodásra. Nagy szegénységi bizonyítvány a női nemlöl, hogy a férfiaktól várja az első lépést a már joggal elítélendő nőidivat megbuktatásara. Ez egy régi zálogkivaltási játék egyik bünte és formáját juttatja eszembe. A „kútba estem'-et. A zálogtulajdonos csak mimeli a kutbaesést, de azért segítőtársat keres aki kisegíti a jelképes kuíból, amikor egyedül is kijöhetne onnét. Miért nem állnak össze a nők és rendeznek egy bált, ahol kötelező a sarkig nyakig, csuklóig érő ruha, mondjuk, hogy jobban sikerüljön, hát jelmezbál alakjában kényszeritenék ebbe a szokatlan öltözetbe a nőket Önök, nők maguk, kényszerítsék önmagukat a szolidabb öltözködésre és irtsák ki a soraikból a konkurenciát amely nőből kirakati cikket csinál. Önök vannak hivatva a szolid ságra, erényre, a térítés munkájára Ne tolják ezt az ősi női kötelességet a férfiakra, akiket szintén maguknak keltene a jó útra téríteni szelídséggel jósággal és elsősorban szolid öltözködéssel. Hol szunynyad, hol iappang a n >i hivatás, a női erény mindem n győzedelmes kedő ereje? Mi férfiak térítsük meg azokat a nőket, akik viselkedésükkel, modorukkal, ruházkodásukkal, modern táncukkal egyenesen a mi érzékisé günkre utaznak, akik állandóan fel akarják kelteni a férfiban a bűnt, az ördögöt, a kísértést Hát miért nem bojko tálják a nők maguk között a túlzásba menő nőket. Az fáj a kedves levélírónak, hoqy a bálon csak a túl dekortált ruhás nőn tánco nak, de a szolidan öltözött lányok nem A szolidan öltözött lányok már azzal, hogy sza k tani tudtak a bolond divattal, olyan leikierösséget árultak el, hogy azoknak nem is fájhat, ha egész éjjel petrezselymet árulnak is. Aki a mai — nagyon erkölcsösnek éppen nem mondható táncok elmulasztását sajnálja, az hiába vette magára a szolidabb ruhát, annak a lelke még nem erősödött meg. A szolidan öltözködő, s petrezselymet áruló lányok azok a tiszteletre méltó úttörők, akik elölt mindig kalapo emelnek a komoly férfiak. Az úttörők útja persze sose rózsás, de a lelkiismeretük nyugalma a legszebb jutatom. Egyelőre ennyit Szívélyesen üdvözli: Faun. mmmmmmMmBmmmmmmmwum Lillái Lóira MmüL Budapest, május 26. Kint, messze az Üllöi-út végén, ott, ahol a Ludovika Akadémia gondozott parkjának fái és bokrai mámoros fiatalsággal, duzzadó erővel sietnek a tavasz drága verőfényének örvendezni, lakik egy nagy, hatalmas, tipikusan pesii ötemeletes bér házban egy alacsony, szomorú magyar ember. Elvonulva a nagyváros lármás, törtető zajától, elvonulva az emberek elől, ebben a rideg házban álmodik, küzd, harcol, vérzik a magyar irodalom egyik legszebb szavú költője: Lőrinczy Gvörgy. Költő és iró egy személyben. Őt az égiek nagyon szerették, kétszer csókolták meg. S azt hiszem, hogy nemcsak én, de talán senki nem tudná tökéletesen megítélni: Lőrinczy György nagyobb költő e, mint iró, vagy nagyobb iró-e, mint költő ? Nemcsak az idő, mely sebesen rohan tova, hanem a léleknek a szenvedése, a szívnek a fájdalma nyomta le vállait és fehérítette meg haját. Félve keresem a szemeit; megrezzenve látom, hogy azok a szemek vádolnak s azok a szemek sok hajnalon virrasztanak és könynyeket hullatnak. Mert azok a szemek igazán tudnak sírni! A mi a harmatcsepp a mezők virágainak, a fáknak és bokroknak, tiszta ragyogás, az Lőrinczy György a magyarságnak. Az ö Isten áldotta gyönyörű lelkének harmatcseppjeit mohón szívja magába a magyar lélek, megtermékenyül vele és gyönyörködik benne. Amint az ő verseit nem tudják utánozni, az ő prózai írásának sincs kővetője ... Pedig mennyi iró és költő él soraink között, mily nagy és szép tehetségek, bölcsek, lelkesek, tapasztaltak, nemzeti érzésüek, formákhoz ragaszkodók és szabadosak, konzervatívok és szélsőségesek, vallásosak és vallástalanok, jámborak és forradalmárok ! Csak irőtársa, vagy költőtársa van Lőrinczy Györgynek, de rokona, az nincs! Olyan lélek, mint az ő lelke, nincs több a szomorú magyar földeken, ezért áll magában. A legelső helyen, a legszebb helyen : a magyar nép szivében. Amint az a legszebb törvény, amelynek n ncsen Írott paragrafusa, de ott él az emberek bensőjében, úgy az írónak, a költőnek az a legszebb jutalma, ha nem a kritikusok, nem az irodalmi testületek, nem a sokszor önző célok szolgálatában álló irodalmi klikkek mérik a tehetségét, de a nép dönti el súlyát,, nagyságát. Lőrinczy Györgyöt, a protekció nélküli költőt, az összeköttetés nélküli irót a hatalmas, Isten áldotta tehetsége helyezte az első helyre; ez a tehetség nyitotta meg a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság kapuit előtte és pályatársai, az irók és költők önmagukat is megtisztelték, amikor a közelmúltban a Jókai nagydijat neki Ítélték De még a magyarságnak sok adóssága van vele szemben s ha nem lenne politika, amely elfödi a napot és állandóan megfeledkezik életében azokról, akik a nemzetnek adják a lelkűket, a h tűket, akik úgy világítanak az éjszakában, mint az éj csillagai, úgy már sokkal kisebb tartozásunk lenne vele szemben ... * Ragyogó, tavaszi napsugárral van feli a dolgozószoba, hol rengeteg könyv, irás közt fogad Lőrinczy György. Olyan ez a szoba, mint egy valóságos muzeum: telve emlékkel. Babérkoszorúkkal, oklevelekkel, plakettekkel és sok, sok fényképpel. Megkapó és megható ez a látvány! De azt hiszem, bár nem láthatom, hogy itt van a töviskoszoru is ... Érzem a martíriumot, érzem a palástolt fájdalmat, amit félve takarnak el az emberi szem elöl. Szemben ülök a nagy Íróval. A szeme bágyadt, szomorú Arca megdöbbentően elkomorul, amint a múltakba néz vissza — Komárom, kedves Komárom! — mondja Szereltem, még ma is szeretem ezt a kedves kisvárost, amelyhez annyi szép, drága emlék fűz... Annyi felejthetetlen nap emléke ... Annyi igazi magyar ember igaz barátsága, szeretete ... Életem legszebb idejének tartom azokat a napokat amelyeket, Komáromban, a nagy Jókainak sokat szenvedett földjén töltöttem el X. — Én bizony majd egyedül maradtam, ebben a szomorú világban... Egyedül maradtam én, a leggyöngébb ... Elköltözött Domány János, örökre elhallgatott Kiss Gyula dr., búcsú nélkül hagyott itt Tuba János, az örökké derűs Sárkány Ferenc is elment... Szegény, jó Antal Gábor, a nagy püspök is a múltéi... Micsoda férfiak, micsoda önzetlen, nagy magyarok voltak ők! ..Egyedül maradtam Csak az én gyeriyám nem égett még el, csak az én gyertyám pislog még a sötétségben ... Én itt felejtődtem, talán azért, hogy megsirassam, hogy meggyászoljam az igazakat, az önzetleneket, a nagyokat !... Két kövér könnycsepp hullt alá e szavakra azokból a szomorú szemekből, amelyek csak a múltba tudnak nézni és nem tudnak soha, feledni. *. S érzem én is, hogy valami szorongatja a szivemet és hullanak a könnyeim. Azt mondja az írás : Boldogok, kik simák, mert ők megvigasztaltatnak!... Mészáros Lajos János. Öngyilkos szándékkal mellbe lőtte magát a fürdőben. •„ — Saját tudósítónktól. — Szokatlanul furcsa módon akarta befejezni Lax Dániel komáromi 38 éves kereskedősegéd az életét, aki Áldozó csütörtök délelőttjén öngyilkossági szándékból revolverrel magára lőtt. Lax Dániel ismert alakja volt Komáromnak, különösen az éjszakai életből, ahonnan gyógyíthatatlan baját szerezte. Betegségéből kifolyóan a szemevilágát is csaknem elveszítette már és a vakság réme fenyegette őt, aminek hatása ellen alapjában véve humoros természetével sem tudott megbirkózni Lelkiállapota ezért mindjobban komorabb lett, úgy hogy megfogamzott benne az öngyilkosság gondolata, amit már régebben hordott magában. Áldozócsütörtök délelőtt elment a városi gőzfürdőbe, ahol megfürdött. Fürdés után visszatért kabinjába öltözködni. Nemsokára aztán 10 óra tájban a gőzfürdőben lévők revolver lövést hallottak. A lövés abban a kabinban dördült el, ahová Lax tért vissza. A megrémült fürdőzők azonnal a kabinba mentek, ahol Laxot a földrebukottan találták meg, vértócsában. Csakhamar bizonyossá vált, hogy Lax Dániel öngyilkos szándékkal lőtt magára. Laxnál cédulát találtak, amelyben kérte, hogy hozzátartozóit kíméletesen értesítsék. A cédulára tintával irta a szavakat, amiből az következtethető, hogy már azzal a tervei ment el a fürdőbe, hogy végrehajtsa tettet. Laxot azonnal beszállították az Emberszeretet közkorházba, ahol orvosi kezelés alá vették. Állapota súlyos és életveszélyes, mivel a golyó tüdejét fúrta keresztül. Tettének okául két búcsúlevelében gyógyíthatatlan betegségét nevezi meg. — Uj r piiiő expsdicó indul az Északi sarkra. Newyorki jelentés szerint George Wilkins és Alger Eraans Fecker monoplánon elrepüllek Point Barrowba. Innen a grönlandi Etah felé folytat] ik repülő útjukat. Az expedíció célja az uj földterületek felfedezése.
