Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-05-21 / 61. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1927. májas 21. Mindig friss prágai sonka, füstölt áru, konzervek, szardíniák, sajtók, borok és likőrök legolcsóbb beszerzési forrása: Komárom, Klapka-tér. 14 nem igen lelkesedik a magyar katolikusokért mint azt ennek a párinakiárszalagján lépkedő szlovák püspökök magatartásán látjuk, akik a szlovákok nyelvi többségétől lakott helyeken a magyar katholikusokat minden érvényesüléstől visszaszorítják és politikai receptjük szerint magyarázzák az evangélium szavait: szeressétek felebarátaitokat, mint tenmagatokat. Ezek a püspökök csak a szlovák híveiket szeretik, a magyar katolikusok már nem olyan szeretetreméltók előttük. Komáromban soha meg nem kísérelték a politikát bevinni az egyházközség életébe: ez az első eset, ami egész városban érthető megütközést keltett. Nyolc esztendeje laknak már szlovákok Komáromban, azt is tudjuk, hogy számuk egyre szaporodik. Eddig semmi nézeteltérés nem volt magyarok és szlovákok között, reméljük, hogy a jövőben sem lesz, ha higgadtan és objektiven szemlélik és mérlegelik a komáromi helyzetet. Kár volna ezt a csendet megháboritani olyan követelésekkel, amelyek teljesítése igen nagy akadályokba ütközik. A legjobban illenék a békés megegyezés a katolikus vallás tagjaihoz, akik a szeretet evangéliumát tanulták, s akiknek papjai azt hirdetik. Bízunk benne, hogy a komáromi magyar katolikusok nem veszélyeztetik a szlovák jövőt, de azért a magyar katolikusok igen jól teszik, ha minél nagyobbb számban vonulnak fel a vasárnapi közgyűlésre, hogy az esetleg eléggé meg nem fontolt és elhamarkodott lépéseknek teljes nyugalommal elejét vegyék. Júliusban életbelép a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés. — május 20. A csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés, amely a magyar autonom vámtarifa több mint 400, a csehszlovák vámtarifának pedig több mint 200 tételét módosítja, még a parlament nyári szünete előtt kerül napirendre, úgy hogy ratifikálása után valószínűleg még a nyár folyamán életbe lép. Az eddigi tervek szerint a magyar parlament junius folyamán tárgyalná a szerződést. Beavatott politikai körök szerint Csehszlovákia részéről meg van a készség arra, hogy a szerződés életbeléptetéséhez szükséges általános formaiságokat minél előbb végrehajtsák. Az országos magyar kereskedelmi egyesülés, amelynek Sándor Pál az elnöke, felkérte Hermann Miksa kereskedelemügyi minisztert, hogy a végrehajtási utasítást minél előbb készítse el. Azért szükséges, hogy a vámhivatali tisztviselőket minél előbb kioktassák. Minden pénteken este 8 órakor HALÁSZLÉ Horváth- Étteremben Duna rakpart. 353 Magjar-jugiszlát srerzodés gondolata Bukarestben —május 20. A román liberális párt vezető sajtója a többi bukaresti lappal ellentétben azt Írja, hogy a kisantant befejezte defenzív pályafutását és Joachimsthai u'án konstruktiv munkába lép. Ennek a fejlődésnek első része a jugoszláv*magyar paktum megkötése lenne, amelyet az a körülmény tesz szükségessé, hogy a magyar-olasz pakium enélkül a jugoszláv-magyar paktum nélkül értéktelen. Ha Magyarország és Jugoszlávia között meg van a szerződés, akkor lassan a többi kisantant állammal is szövetséges viszonyra léphet Magyarország. Ugyanazokban általános érvényű arbitrázsszerződést kell kötni, amelyekből hamarosan kifejlődhetne a dunai szövetség. Mmnii Hiteti megrendeléseit [setaiovdtlan. —május 20. A moszkvai szovjet kormány elhatározta, hogy ezentúl csak azokkal az országokkal folyhat kereskedelmet, amelyekké1 rendes diplomáciai viszonyt (art fern A prágai orosz kereskedelmi delegáció, e határozatnak következményeképen Csehszlovákiában nem fog több megrendelést tenni. A munkanélküliség okai Komárom, — május 20. A Klapka-íéren minden reggeí nagy munkástömeg áll és várja, hogy munkaalkalmat taiáljon a város kövezési munkálatainál. Százakra megy a jelentkezők száma, akiknek csak egy kis része kaphat alkalmazást. Mindez a munkanélküliséget bizonyltja, ami kétségtelenül beteg gazdasági jelenség. Évekkel ezelőtt ezt a jelenséget nem ismertük, mert mindenki dolgozhatott, aki dolgozni akart. A munkához kétségtelenül mindenkinek joga van és az állam közgazdasági és ipari politikáját kell úgy irányítani, hogy. ez az elv a gyakorlatban érvényre jusson. Tehát munkaalkalmakat kell létesíteni. Ez nem történt meg már évek óta. Az építő iparban jóformán szünetelnek a munkák ma is. A komáromi építőipar nagy felvevőképessége munkásokban közismert dolog. Itt azonban a napszámózó munkástipus annyira elszaporodott, hogy nincsen arra remény, hogy állandó munkaalkalom biztosíttassák részükre. De nem i3 lehet remény, mert ez a munkástömeg egyre növekszik a falvakról a város felé özönlő proletáriátussal, amely nem talál munkát künn a falvakon sem, vagy pedig az ott fizetett kisebb napszámoérekből megélni és családot fentartani nem képes. A komáromi munkásrétegek ezeken kivül megnövekedtek az ide bevándorolt idegen nemzetiségű munkásokkal is, akik az állami munkatelepeken kerestek és találtak elhelyezkedést és ezzel a helyi munkás rovására helyezkedtek el. Beszédes példája ennek a kikötői munka, amelyről a nemzeti szocialista izü pirtagitációval kapcsolatosan igen érdekes közlemények jelentek meg a szlovák néppárt lapjában. De ugyanez az eset áll a Skoda-féle hajóműhelyre is, ahol szintén sok idegen munkást vett fel az ipartelep vezetősége, nem mintha azt a munkát magyar munkások éppen úgy vagy sokkal jobban el nem végezték volna, de a cseh vezetésben megnyilvánuló nemzetiségi tendenciák következtében. A munkanélküliség azonban korántsem ölt olyan méreteket, mint ezelőtt háromnégy évvel. Ma ugyanis a dohánybeváltó számos női munkást alkalmaz és igen sok munkás családnak a női tagja keres, amikor a férfi tag vagy a családfentartó munka nélkül áll. Tudunk eseteket olyan családokról is, amelynek három-négy tagja is keresett, mig más családoknál egyik sem tudott munkához jutni. Összeköttetések vagy élelmesség folytán előfordulhatott az ilyen, de ez hovatovább ritkábbá válik. A napszámos munkában való tulproduhció eredményezi azután azt, hogy sok munkáskéz dolog nélkül tölt el hónapokat. A munkanélküli segélynek J a genti rendszer szetint a szakszervezetek utján való kiosztása a munkanélküliek nagyrészát megfosztotta ettől a segélytől, amihez egyébként igen nehéz hozzájutni. A munkanélküliségnek másik oka abban rejlik, hogy a komáromi úgynevezett segédmunkás legjobban az alkalmi egy két óráig tartó munkát szereti és inkább erre vár, mintsem olcsóbb munkabér mellett napi munkát vállaljon. Nem ritkán harminc korona napibéri is elkérnek akkor, amikor ma már szakmunkás is vállal munkát ilyen feltétel mellett. A vidéki munkás sokkal szerényebbigényü és olcsóbban áll munkába, emellett munkateljesítménye is sokkal nagyobb. A városi csatornázásnál mindig azt látjuk, hogy a földmunkát rendszeresen vidéki (falusi) munkások végzik akkor is, amikor százakra megy a helyi munkanélküliek száma. A munkástömegek elproletarizálódása arra vezet, hogy az életszínvonal is lejebb száll. A szakmunkás azt látva, hogy milyen ritka a munkaalkalom, gyermekét már nem neveli az ipari pályára, hanem engedi felnőni minden kiképzés nélkül arra számítva, hogy majd csak megél, megél, de hallatlan nélkülözések között. Mindezen egyedül és kizárólag csak az építkezési mozgalom fellendülése segíthetne, amely nemcsak az építőipart, de a vele együtt haladó ipari szakmák egész sorozatát foglalkozta ni. Az építést azonban a magántőke előmozdítani nem képes, de ha képes volna, akkor sem fektetné a tőkét házak építésébe, amelyek a mai adórendszer mellett és a mai lakóvédelmi viszonyok között egy százaléknyi jövedelmet sem hoznak, tehát mint befektetés egyáltalán nem mutatkozik hasznoihajtónak. Szánandó a munkanélküliek helyzete, akik minden támasztól, még az orvosi segélytői is meg vannak fosztva ezen szerencsétlen helyzetükben. A határváros nagyszerű földrajzi helyzete a szerencsétlenségük ezeknek is éppen úgy, mint a városnak. A határváros iparát teljesen tönkre tette az államfordulatimerí itt megbénult az ipar és a kereskedelem. A város igen csekély pont ahhoz, hogy segíteni tudjon ezen a szerencsétlen helyzeten és munkát adjon az anélkül is szüköiködőknek. Ez az állam feladata, amelynek fokozottabb mértékben kell felépíteni azt, amelyet az államfordulat szétrombolt. Csetek a uégzet útjairól. Budapest, — május. I. Pár évvel ezelőtt még virágzó üzlet- 1 tulajdonos a Nádor-utcában. Hűséges feleség, néhány szép gyermek. A férfi, a kereskedő, kedves művelt ember volt szerette a közönség s az üzlet hamarosan fellendült. A fellendülést a vegetációs idők (ki ne emlékeznék azokra a szomorú napokra?) követték; a családban is a betegségek egymást érték. Az üzlet forgalma leromlott, az áru fogyott nap napután, de uj nem jött a helyébe. Egy szép napon azután eladódott az üzlet és elvándorolt a család a magyar fővárosba. Ezen időben Budapest olyan volt, mint a meseország. Minden lehetséges volt. öt millió vagyonnal feküdtem le este és mire reggel felébbredtem s elmentem a kávéházba, az újságokból azt olvastam, hogy a tegnapi öt millió megfiadzott, reggelre hat lett belőle. Csodálatos volt ez a világ, mely csodálatossá is tette az embereket. A tőzsde termelte a vagyont, adta jólétet, fakasztota a mosolyt és terjesztette a munkátlanságot. A volt komáromi kereskedő az üzlet árával elegáns szállodában lakott és a tőzsde meghozott minden költséget. Egyszer találkoztam ezzel a kedves földivel. Boldog volt, mosolygott. És büszke is volt. — Miért nem vezet üzletet? kérdeztem. És a kedves földi lesajnált ostoba kérdésemért és azt mondta, hogy minek dolgozzon, amikor így többet keres... Pár év telt el s egy napon ismét találkoztam vele az emberek vesztőhelyén, a Szabadság- téren. Már nem volt elegáns; már nem ragyogott a szeme. Bus volt és lelógatta a fejét. Megölelt és reszkető kezével egy pádhoz húzott. Le kellett ülnie, mert szegésyt nem birták^a lábai. Az eső psdig szépen, csendesen hullott Trencsénteplicz csodás hatással gyógyít csúzt, kőszvényt, ischiast. Legerősebb hőforrások és iszapfürdők. Pensió-íakás 40 Kő-íól, Információ: Lengyel Jenő Komárno vagy a fürdőigazgatóság. 393 alá. Akik elmentek, furcsán néztek ránk, furcsát gondoltak rólunk, amint az esőben ültünk a pádon A szegény földi pedig sirt, kezeit tördelte és öngyilkosságot emlegetett. Tegnap hallottam a borzalmas tragédiának még borzalmasabb befejezését és mély részvéttel, megindultsággal irom le. Szegény földinknek elveszett Pesten mindene. Egy szál ruhában, éhező gyermekekkel, kétségbeesésbe zuhant aszszonnyal vidékre vonult. Egy jő rokon talpra akarta állítani, de nem sikerült. A Dalsors elnyelte a jó rokon segítségét. És ebben a szerencsétlenségben a derék, kedves földink kivándorlásra adta a fejét. Vándorbotot vett a kezébe a család. Felpakolt az asszony és ment a szegény földink a feleségével, beteges gyermekeivel az uj haza felé, az ismeretlen ország felé, a szerencséért, a boldogulásért, a kenyérért. De amilyen szerencsétlen volt annak előtte, ez a szinte fátumszerü szerencsétlenség útjában is elkísérte, a fájdalom megsokszorozódva borzalmas szerencsétlenséggé szélesedett ki. A hajó, amelyen a szegény sorsüldözöit család az új haza fele vitorlázót!, a nyílt tengeren, messze a görög partoktól, kigyulladt és elégett. A szerencsétlen asszony és azok a kedves, szőkehajú, kékszemű kedves gyermekek ott pusztultak el a hajó tüzének rettentő lángjaiban. A férj megmenekült a tűzhalálbói. A tengerből kimentették. De — fájdalom — amikor a lába a szárazföldre ért, lelkiegyensulyát elveszítve, a rettenetes csapástól megzavarodva, apatikusan nézte az idegen földet és az idegen embereket. Nezte . .. És egy szó sem jött ki többé ajkán. S most talán, mikor e sorokat irom, már ő sincs az élők sorában. A Végzet megkönyörült rajta. Fáradt, meggyötört teste messzi ország földjében találta meg a nyugalmát. II. Sok esztendőn át Komáromban dolgozott. Kávés volt. Aranyos humorú, szivig vérig bohém ember volt. Aranyból volt a szive. Mindig mosolygott. Szerette az egész város. És ő is szerelte az egész Komáromot, a fél város a barátja volt. De még annál is több. Nyolc évvel ezelőtt jött el Komáromból. öreg korában mesterséget választott. Cipőkereskedő iett. Az üzlet ment, virágzott. Évekkel előbb találkozott velem. Boldog volt, hogy látott, belém karolt és elcipelt egy vendéglőbe. Szívből örvendezett, hogy találkozott egy komáromival, egy újságíróval, akiket végtelenül szeretett. — Képzeld, kérlek, a negyven koronás cipőt ötezer koronáért adom el. Nagyszerűen megy a sorsom. . . . Aztán meghalt a leánya; azután pedig eltemette a feleséget. Közben a cipő8boltból kilépett és fakereskedő lett. Elvesztette kis vagyonkáját. Tegnap találkoztam vele. Kora dacára még tartja magát. Panaszkodik. Egy kis állás, egy darab kenyér kell, testvér — mondta. Oly jó-voltam mindenkihez, mindig. Sok jót tettem. Nem bántottam soha senkit... Segítsél, hiszen oly sok embert ismersz... De jön a második, a harmadik, a negyedik. Komáromiak mind. Állás, kenyér I Ez mindegyiknek a kívánsága. Akiket elsodort a sors s akik szerencsétlenek lettek, azok egymásután jelentkeznek. Eddig nagy szomorúságot okozott, hogy nehezen lehetett segíteni. Ezután remény van, hogy másképp lesz: a komáromiak lelkében a tavasz kifakasztotta a szeretetnek rügyeit. A komáromiak Pesten, ebben a milliós városban, rövidesen megtalálják egymást. A politikának semmi köze sem lesz ehhez a találkozáshoz.
