Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-21 / 61. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1927. május 21. alanti cikkekben Elbert divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19. 140 Férfi fehérnemű, Női giinei nadrág'combiné, Női- é* férfi harisnya, Mosó selyem harisnya, Női selyem al-ónadrág, Vnlkén és bőr «off erek. Divatos bőr retikülök. Kötött pull-orer és mellény, Férfi Pyjamas, Nyakkendő újdonságok, Mosó játszó ruha, TETRA babakelengye, Félharisnya és matrózing, Vászon zsebkendő, Divaternyők és bambusbotok, Crépe de chine sálok, Sport gyermekkocsi 98 Ke, ezenkívül különlegességek szek­­rényalaku és szijjrugós kocsikban. «J ~ és a többi kormánypárt között fennálló differenciákat Lám a ravasz Svehla munkáját a cseh politikai kOrök máris sikeresnek tekintik és éppen ezért az elnökválasztás kérdését elintézettnek tartják. A Duna érdekközösséget létesít a körötte levő államokkal. lyása nem létesít-e érdekközösséget a körülötte levő körülbelül egyenlő erejű államok között7 íme, a szerb félhiva­talos világosan következtet a Duna menti államok gazdasági közösségének megteremtésére, csak az a hibája, hogy ezt nagyon is a kisantant szemszögéből fogja fel. A magyar nemzeti párt nép­­gyillése Dunaszerdahelyt. A magyar nemzeti párt május 29-én, délelőtt ®/4l 1 órakor Dunaszerdahelyt, a Búzapiacon népgyűlést tart, amely­nek tárgyai az általános politikai hely­zet és a földbirtokreform. A gyűlésen megjelenik Szent- Ivány József nemzgy. képviselő, a párt elnöke, valamint több szenátor és képviselő, akik beszédet mondanak. Júniusban benyújtják a szociális biztosítás reformjáról szóló javaslatot. A munkások szociális biztositásáról szőlő törvényt a polgári pártok koalí­ciója programmszerüen novelláim akarja. Különösen az agrár pártok sürgetik ezt és ezért a kormány is elhatározta, hogy a súlyos sérelmeket tartalmazó törvény módosittassék. A németnyelvű félhiva talos úgy értesül, hogy a szociális biz­tosítás reformjáról szóló törvényjavas­latot még júniusban be fogják nyújtani. A kormánypártok minden törekvése arra irányul, hogy a javaslat feletti tanács­kozásnak a legsürgősebb egyéb javas­latok feldolgozása által a szükséges időt biztosítsák. A javaslatok beterjesz­tése után először a szociálpolitikai bi­zottsághoz fogják átutalni es azután a koalíció fog arról tanácskozni. Az osztrák nemzetgyűlés kormányválasztó gyűlése. Az újra választott osztrák nemzeti tanács tegnapelőtt tartotta kormányvá­lasztó gyűlését. A főbizottság által be­terjesztett javaslatot 94 szavazattal 70 ellenében elfogadták és a kormányt a következőképen választolták meg: szö­vetségi kancellár Seipel Ignác dr„ he­lyettes kancellár Hartleb Károly dr., közoktatás Schmitz Richárd, népjMét Resch József dr„ pénzügy Kienböch Viktor dr., földmivelésügy Thaler And­rás, ke eskedelmi és közlekedés Schürff János dr., hadügy Vaugoin Károly, tárcanélküli miniszter Dinghoffer Fe­renc dr. Az uj kormány a szövetségi elnök kezébe telette az esküt. Seipel dr. kancellár programbeszédében kifejtette a kormány és a nemzeti tanác? legkö­zelebbi feladatát és hangsúlyozta Ausz­tria erős csatlakozási szándékát a Né­metbirodalomhoz. A kisantant joachimsthali konferen­ciájáról vezető cikkben számol be a belgrádi \/reme, amely nagy megelé­gedéssel mutat arra, hogy a konferen ciáról kiadott kommünikék erőteljesen hangsúlyozzák a szövetség egységét. A jelenlegi helyzet erőszakos megváltoz­tatásának veszedelme nem nagy, ha az arra irányuló akció Magyarország és Bulgária felől indulna ki. Komoly ve­szedelmet csak széleskörű kombinációk jelentenek, amelyekben Magyarországot és Bulgáriát eszközül használnák fel idegen ambíciók kielégítésére. Fel lehet tenni, hogy az emifieit országok nem hagynák magukat könnyen felhasználni ilyen kalandokra, noha ezek lehetősége nincs kizárva. Hangsúlyozza a cikk, hogy a kisantantnak a tagállamok biztosításán kívül célja a szomszédokkal való lojális együttműködés. A kisantant nem akar vasgyüiüt alkotni senki körül, sőt ter­mészetes volna, hogyha a kisantantnak körülbelül egyenlő nagyságú és föld rajzi helyzetű államai és a szövetségen kivül álló, hasonló viszonyok között élő államok között megtalálnák az ér­dekközösséget. A lap fölteszi u kérdést: vájjon nem csatolja-e a Duna a kisantant államokat közvetlenül és le nem választ­hatóan össze Ausztriával, Magyaror­szággal és Bulgáriával ? A Duna fo-Páter Hiláriusz rózsái. — Fametszet 1750-ből. — Irta: Mados György. Az if u testőr gondolataiba merülve bolyongott a pesti sikátorokon, halk, síimé nesztelen lépésekkel, mint az árnyék, amely hol megnyu’va, hol ösz­­szezsugorodva, egyik utcamécstől a má síkig némán kerülgette. Fölötte a cit­­romszinü felhőpárák között dérszerüen, halványan derengett a hold, ^g^-egy sugara megcsillant frakkjának a^any­­paszomántján, lecsúszott a kardmar kolatát díszítő kövekre és sziporkákba villant. Az ifjú testőr nen Irta és nem figyelte ezt. De nem is érdekelték most a külvilág apró jelenségei, amikor bent a szive legmélyén egész világot teme­tett: az ifjúságát, szép életet, Dersffy Máriát, a reményét. . . . Dersffy Máriát... a név fehér galambként szárnyalt át a lelkén. — Most, nemsokára utoljára látom, aztán ... én erre, Mária arra. A ko­nok Der^ffy Lőrinc bosszút állott. Nem adta hozzám Mariát. Atyámért, a dacos nyakas, elrugaszkodott Ozorai László bűnéért kell vezekelnem, aki nem ment el Pozsonyba a koronázáskor, hogy hódolatát és hűségét nyilvánítsa a ki­rálynő előtt. Etért vágta szemembe a nemes Dersffy Lőrinc: — Hűtlen ember fajzatja vagy ecsém, hát kereskedjél más portáján Ezért nem adta hozzám Máriát. És bedugta a fülét, mikor meggyőzni igye­keztem, hogy én már jóvátettem atyám hibáját, százszorosán, egész hitemmel, mert íme hűséggel viselem Mária Te­rézia gárdájának a frakkját . . . Nem hallgatott meg. Kilökött . . . Hát hol­naptól kezdve büszkén trónolhat udvar­házában — egyedül. Mert Mária sem marad mellette. Mária erős, mint a szerelem, mint a hit, amely szivében él és be fogja váltani nekem tett Ígéretét. Tárgyalják a közigazgatási reformot. Nagy politikai gyűlés ifM 1« » | ■■ na wSmiaav ILUfl MtSUi A közigazgatási reform dolgában már megiríuk, hogy a javaslat gyöke­res módosítás előtt van. A módosítá­sokkal már a parlamenti nyolcas bi­zottság is foglalkozott, sőt a bizottság már el is készült a reformjavaslat leg­nagyobb részével. A javaslatot a kor­mány kívánságára már csütörtökön kiadták a tizenhatos bizottságnak, hogy az is tárgyalja meg a szükséges mó­dosításokat. A tizenhatos bizottság a szenátusnak nyolc taggal kibővített bizottsága, amelyet azért alakítottak, hogy a szenátori többség a jövőben egyöntetűen dolgozhasson a képviselő­ház többségével. Ez a bizotság három nap óta állandóan foglalkozik a javas­lattal és a módosításokkal, mivel azon­ban bizottság szenátor tagjai több áj indítványt terjesztett be, a reform a koa­líció m-gvitatásának befejezésére nézve halasztást szenved. Az alkotmányjogi bizottság, amely a közigazgatási reform végleges előkészítését fogja elvégezni valószínűen már nem ül össze a köz­­társasági elnökválasztás előtt és igy csak a jövő hóra lehet várni, hogy a javaslat végleges megszövegezése a plénum elé kerül. A felrebbend keserű emlékek és az összetorlódó gondolatok közül harang­­kongás lendítette ki. A Szent Főren­dek temp'omtornyában éjfélt ütött, A Duna fölött, a budai várbástyán is jeli adott a poszt. Az ifjú testőr befordult a viaszöntők u cájában és elsietett a szürke, fekete, boltíves és tölgyfakapus házak előtt s mikor az utca végére érkezett, járása lassúbb, puhább, szinte óvatos lett. Visszafigyelt és megállód. Szive mélyet dobbint és kitágult szeme a Dersffy Lőrinc házára me­redt ... Az ablak mögött Mária. Karja pillanatra felfehérlett a homályban s kibomlott haja fekete zuhatagként om­lott át a vállán, amint szétnyitotta az ablakszárnyakat és a vasrácshoz hajolt. Az ifjú áhitatos remegéssel nézte. — Mária 1 — remegte — hát igy kell búcsúznunk? így lopva, titokban, megoltalmazva, mint az üldözöttnek. Ha még vétkeztünk volna ... A leány felpillantott az égre. — Ha bününk lenne az, hogy álmok után szaladgáltunk, ievezekeljük. Ben­nem szent gondolatként él az eskü, melyet tegnap este fogadtam neked. Hü maradok elhatározásomhoz. Holnap indulok, megyek és felöltöm a boldo­gok apácaköntösét — suttogta és mély­­tükrü szeme olyan tiszta, csöndes és nyugodt volt, mint a csillagok. A közelben ap ó, siető lépések ko­poglak az utca köveken. A if|u felreb­bent. Az éjszakai vándort figyelte s mikor látta, hoay az egyre gyorsabban közeledik, a búcsú utolsó pillanatának rebegésével suttogia: — Mennem kell, Mária,.de hol­nap ... mögöttem is becsukódik a kapu. Távol lesz tőlem a világ, de egyre kö­zelebb leszel hozzám te, mert ott a klastrom csöndes boltivei alatt is mindig hallani fogom a hangod bána-Szent-Ivány József pártvezér és a Magyar Nemzeti Párt szená­torai és képviselői nagyjelentőségű beszédet mondanak. — A politikai helyzet. — A földreform. — Ha a magyarságot továbbra is mellőzik a földreformnál, akkor elkeseredett harcot indít a párt. Nagy jelentőségű politikai népgyü­­lést fog tartani jövő vasárnap, május hó 29 én a Magyar Nemzeti Párt Du­­naszerdahelyen d. e. 8/4ll órakor a Búzapiacon. A politikai gyűlés súlyát különösen emeii az, hogy azon megjelenik Szent-Ivány József a magyar politikai világ mindenkitől tisztelt és nagyrabecsült vezér­alakja és a Magyar Nemzeti Párt illusztris vezére. zik el utoljára a párt figyelmeztetése a kormány részére, hogy ha a földreform körül az eddigi politikát folytatja a kormány és ha továbbra is mellőzni fogják a ma­gyarságot a földosztásnál, ha a magyar lakta kerületeken felosztott földekre továbbra is más nemzeti­ségeket telepítenek le, akkor a Ma­gyar Nemzeti Párt a legélesebb politikai harcot indit a kormány ellen. A gyűlés már most nagy érdeklődést kelt és a politikai világ nagy érdeklő­désével tekint a jövő vasárnapi gyűlés elé, mert köztudomású, hogy e gyű­lésen Szent Ivány József pártvezér nagy­­foniosságu politikai nyilatkozato­kat fog tenni. Mondhatnék, hogy e gyűlésen hang­tos zenéjét és látni fogom galambkék szemed pillantását. Csönd lett. Egymás szemébe meredtek, szótlanul, elmerülve, de úgy, hogy a szivük ve­rése is elállt egy pillanatra. — Boldogok teszünk, boldogok ... a halálban 1 — lobbant ki az ifjúból az eddig elfojtott keserű gondolat — csak ott, a halálban, mert... nélküled ... Mára főireszketett. — A ha álban . .. már csak ott I — döbbent rá életének érielmére, de a kö­vetkező pillanatban arcán már szomo­­ruságos, meleg mosoly fátyla lengett és kerekre nyilt, csillogó szeme úgy nézett az ulca sötétjébe, mintha csalogató, messze lidérclángokat látna, melyek a halál kertjéből felé lobognak. — Találkozunk ... majd ott... ott — suttogta boldogan s amint halkan be­csukta az ablakot, a rózsák szerelme­sének, szent Margitnak búcsúját du­­dolgatta. A könnyes szemmel távozó ifjú már a csillagokat nézte és úgy érezte most, hogy onnan föntről, szelíd, aranyhangu, mennyei zsolozsma árad a szivébe. * A novicia, aki avatásakor a Mária Anasztázia nevet kapta, halkan lépke­dett a zárda folyosóján s iesütött, kék szeme a borostyán olvasóra meredt Néha elpillanlott jobbra is, balra is, de tekintete minduntalan visszapihent apácaköntösére. Idegen titok volt még itt a számára minden. A cellák opálo3 homálya, a csukott ajtók mögött örökösen imát mormoló hangok, misztikus távolokból itt is, ott is felé szűrődő zsolozsmák, a falüregekben virágok közt halódó mécslángok, a mélyillatu liliomok, álma­tag képek és babonás csönd, melyet a szines ablaküvegek harmatoznak De megnyugtató is volt minden. Mert itt, a magányosság ivei alatt elszelidüi Ha csak egy pillantást [vetünk is a kormányt alkotó koalíciós pártok kö­zött dúló belső harcokra és egyenetlen­kedésekre, amit most még jobban el­­mérgesitett az elnökválasztás kérdése, a szlovákok részéről, akkor könnyű megjósolni, hogy a Magyar Nemzeti Párt harcba­­indulása a koalíciós kormány teljes a bánat, a pillák alól kiszikkad a könny és az örök üdvösséggel koronázott lel­­keknek éjszakánként glóriás himnuszt énekelnek a csillagok. A novicia is, már az első éjszakán meghallotta a csillagok énekét. — Csak a jók, a tiszták és a boldo­gok hallják ezt . . . bizonyára Ö is hallja — mosolygott fel lelkében az áhitatos gondolat és azóta a szent ke­gyért a nap minden szakában hálát rebegett a Szűz Anyához, most is, ami­kor leérkezett a kápolnába, terde mind­járt rácsuklott az olíár lépcsőjére s fejét alázatosan lehajtva, boldog susogással mormolta imáját. — Üdvösséges Királynőm, aki látod a szivek minden rebbenését, mennyei magasságod előtt kitárul boldogok és boldogtalanok minden földi titka, en­gedj magadhoz engem és engedd ma­magadhoz Öt is, aki szent szerelem sebeit őrzi szivében és elvo ült a vi­lágtól, de boldogan viseli fájdalmát a Te kegyességed reményében. Ámen. Ahitatosan és megnyugvó hittel pil­lantott fel és fehér kezét az oltárkereszt felé nyújtotta. Fölötte égi csöndességben imbolygóit az örökmécs lángja és va­lahol a kéklő magasságban énekeltek a csillagok. * Budán, a dominikánusok klastrom­­kertjében Páter Hiláriusz a rózsákat szemlélgette Derekáról, ahol valamikor a gárdisták fényes panganétsz'ja feszült, lazára hurkolva lógott a bojios, fehér kötél s a barna kámzsa és a három­szögű szőrkalap között arca földöntúli bubánattal árnyékolódon. Harmadik esztendeje élt már itt a komor falak kőzö.t s kertésze lett a csöndes klas­­tromnak. Messze volt már mögötte a világ, az őzkedvü, piros vidámságok, Pest, Bécs, a szép szál gárdisták, a a császári palota hercegnői, de egyre közelebb érezte leikéhez Máriát és a

Next

/
Thumbnails
Contents