Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-14 / 58. szám

[Xegyvenuyolcadlk évfolyam, 58. szám. Szombat, 1927. május 14. POLITIKAI-LAP. SISfisetéai ár csehuiOTák értékben: Helyben éi vidékre portai isétkflldénel: i ■ggé«s évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre i 20 K. — Külföldön 150 Ki. fjei mám ára , 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. Szerkesztősig és kiadóhivatal: Nádor-u. 99., Megjelenik hctenkint háromszor l kedden, csütörtökön és szombaton. A kisantant végső erőfeszítései. Komárom, — május 13. Joachimslhalban, a Szudéták északi peremén fekvő kis fürdő­helyen, amely nagy rádiótartal­máról hires, gyülekezik a kisaDtant három kü'ügymioisztere megfelelő diplomáciai és újságíró kísérettel, hogy tanácskozzék Középeurópa sorsáról. Mennyivel halkabb, mond­hatnék szerényebb ez az összejö­vetel a régi konferenciáknál, me­lyeket síp és dob, kürtök harso­nája előzött meg s amelyeken kemény határozatokkal rémitgették a gyengébb idegzetű magyar és bolgár állampolgárokat. Joacbimsthal helye és neve a konferenciázó középhatalmakra igen jellemző: a kisantant már rádió­zásra szorul, mert nagyon makacsul gyógyul. A külföldi sajtónak az a nagyobb és súlyosabb része, amely nem áll a kisantant szolgálatában, nem veszi már komolyan ezt a találkozást. Angol, olasz, német és osztrák lapok közeli halálát jó­solják, mert végelgyengülése régen elkezdődött. A tudós doktor ok ugyan ott állanak a beteg mellett és megesküsznek arra, hogy a szervezet ép és egészséges és or­vosi bizonyítványaikban megerősí­tik, hogy ha nem is qj-ökké, de még beláthatlan hosszú ideig fog élni a páciens,, amelyet kisantant­­nak nevez az újabb európai tör­ténelem. Nyole évvel ezelőtt, amikor a fürge Benes kezdte magát kiját­szani Európa nélkülözhetlen béke­­fentartójának, mindenki azt hitte, hogy ez a francia sugalmazásra felépített diplomáciai alakulat csak­ugyan hosszú életű lesz a földön. Később azonban más szelek kezd­tek íujdogálni és mikor a francia diplomácia ráeszmélt arra, hogy Németország mégsem fog mindent megfizetni, mikor tudatára ébredt annak, hogy egyedül áll Európá­ban nagy hadseregével és megfe­neklett imperializmusával, legjobb barátai, Anglia és Olaszország fo­kozatosan elhidegülnek iránta, Amerika pedig nem hajlandó a hisztérikus párisi sajtó és a nyu­galmazott veterán tigris Clemenceau kedvéért egy centet is engedni a háborús adósságokból: csendesen behajózott a locarnói békekikötőbe és megbékélt nagy ellenfelével, Németországgal. A kisantant már akkor elvesz­tette létjogának legnagyobbrészét, azután következett Olaszország megegyezése Romániával és leg­újabban Magyarországgal, valamint a Jugoszláviával kiéiesedett affér. A temperamentumos Radics sze­mélyesen zarándokolt Mussolinihoz, mert a sötét fellegek alakjában Jugoszláviára telepedett depressziót nem sokáig bírta volna el ennek az országnak a közvéleménye. Ezek után már semmi akadálya sem lett a kisantant tavaszi kon ferenciázásának, a szép május napja ragyog felette és a minisz­terek megállapítják, hogy teljes az egyetértés közöttük, a kisantant szilátdabb, mint valaha. A sajtó­kórus, mely előre felvette statiszta napidijait, szép melódiákat zenge­­dez Benes tiszteletére, ami a sze­gény adózóknak felette drága meg­tiszteltetés, azután eloszolnak. Igazán kevés komoly politikust érdekelhet az, hogy Benes mit mond Magyarországról. Talán most nem lesz szavainak olyan bántó éle, mint azelőtt, mikor oly elő­szeretettel kritizálta ennek az or-Magyarország köré kovácsoltak annak idején. A vasfal alapjai meglazultak és Magyarország át­léphetett rajta és megfoghatta egyik nagyhatalom segítő kezét. Ezekután mi sem természetesebb, hogy a kisantant hangsúlyozni fogja békeszeretetét, esetleg Ma­gyarországgal szemben való rokon­­szenvét is. Elvégre, ha a fenyege­tés nem használt, miért ne hasz­nálna a barátságos arculat? Mert a kisantant eddig csak a szigorú ráncokba vont homlokát muto­gatta Magyarország felé. A ráncok kezdenek elsimulni. Itt kereske­delmi szerződés, amott kereskedelmi kikötő, vagy más megegyezés a brüszk elzárkózás helyett. Még megérjük, hogy a kisantant egy szép reggelen kibővül és be­csalogatja Lengyelországot, sőt ta­lán Magyarországot is, ha jól viseli magát és a Habsburg restauráció ördögét nem festi a falra. Ausztriára is gondolnának, de mire elhatá­roznák, hogy azt is felveszik, az már régen* Németországhoz csatla­kozott. A gondnélküliség kedélyes szerepében tetszelgő kisantant kon­ferencia határozatait ilyenformán kell értelmezni. POLITIKAI SZEMLE szágnak a kormányzását, bölcs tanáí.-okat adott neki az állam­formát illetőleg is és kijelentette, hogy a kisantant vasfal. Ámde időközben a vasfal alapjai megla­zultak és azt újra kellene építeni. De az építésre nincsen jó idő, sem jó kedv, sem az államférfiul rezon nem tanácsolja ilyen felesleges Május 27-én választják meg a köztársaság elnökét. — „A kisantant Európában földrajzi egység. — Még a nyári szünet előtt parlament elé kerül a szociális biztosítás novellája. — Svehla tárgyal Hlinkáékkal az elnökválasztás ügyében. — Egyéb politikai hírek. korlátok építését. Mi elhisszük, hogy a kisantant még száz évig is él, ha injek­ciókat kap, de egyről meg vagyunk győződve: hogy a fiatal Benes még sokszorosan túl fogja élni alapitá sát. Benes e műve egyáltalán nem lehet bosszú élettartamú Európa koncertjébeD, ahol külügy­miniszterünk kijátszotta magát. Benesnek teljes csődbe jutott franciabarát politikája, amely most teljesen izolálta. Eljátszotta összes szomszédainak rokoaszenvét és ma barátok nélkül áll, az az van két barátja még, akik a szivéhez vannak nőve, a kisantant két tagja. Nem sok hasznát fogja venni ezeknek a barátainak, amint a lengyel barátság sem bizonyult olyan mélynek, mint azt Benes szerette volna kimélyiteni. Benes megszűnt vezér lenni a kisantantban is, amint a cseh­szlovák diplomáciában is háttérbe szorult. Megbukott a politikája a Vatikánnal szemben, Németország­gal és Magyarországgal szemben. Ezeket a kudarcokat nem lehet elviselni sokáig. Hasztalan tiltako­zik a felé hangzó vád ellen, hogy Európa csendőrének szerepére vállalkozott, működése nem tudott népszerűségre szert tenni. Genfben is a második sorba került, pedig valamikor jegyzőkönyvet készített a leszerelésről, amely oly szépen sikerült, hogy az előértekezleten az összes résztvevők összevesztek, mikor most erről konferenciáztak Genfben. A kisantanttal nem fogják to­vább ijesztgetni a magyar anyák makrancos fiaikat, mert annyira szétesőben van minden ezzel el­lenkező fogadkozás ellenére is, mint az a vasgyürü, amelyet Komárom, — május 13. Összehívták az elnökválasztó nemzetgyűlést. Svehla miniszterelnök május hó 12 érői keltezett átiratával az alkotmány 38. szakasza értelmében a nemzetgyű­lést május 27, délelőtt 11 órára a kép­viselőház épületébe egybehívja a kö­vetkező napirenddel: 1. A köztársaság elnökének megválasztásáéi alkotmány törvény 56., 57. és 58. szakasza és az 1920 március 9 iki törvény értelmé­ben ) 2 A köztársaság megválasztott elnökének eskütétele (az alkotmány tör­vény 65. szakasza szerin'). A képviselő­ház és a szenátus elnöksége csütörtö­kön délelőtt közös ülést tartott, ame­lyen az elnökválasztással kapcsolatos intézkedésekre nézve hozott határozatot. Beharangozás a kisantant kon ferenciájára. A kisantant pénteken kezdte meg Joachimsthatban tanácskozásait és ez alkalomból a Narodni Politika, a nem zeti demokraták lapja szükségesnek tartotta, hogy a kisantantról, hosszú ve­zércikkben irjon. A cikknek több olyan megállapítása van, amely nagyon is egyoldalú és elfogult eszmekörben mozog de épen ezért nagyon érdekes­nek mutatkozik arra, hogy kivonatosan megemlékezzünk róla. A cikk azt han­goztatja, hogy a konferencia legfonto­sabb kísérő tünete a három szövetséges állam közötti viszony sérthetetlensége A kisantant külügyminiszterei olyan nyugalommal ültek össze, mintha nem is intrikáltak volna ellenük. Ez a nyu­godt önbizalom főképen Budapesten bizonyos tagadhatatlan idegességet kelt, mert ott Bethlen római ulja és a még einem intézett olasz-jugoszláv félreértés óta a kisantantnak nemcsak meggyen gülését, hanem teljes felbomlását várták A kisantant Európában földrajzi egysé­geit) alkot, megalakulását a földrajzpoli­tika szempontja tette szükségessé és épen ezért e terület védelme és a mostani határok biztosítása a kisantant főcélja, de egyúttal szilárdságának és tartós­ságának garanciája is. Egyes kisantant államoknak bárminő paktálása és alku dozása, melynek nyomában a jelenlegi állapotnak bármilyen változása járna, minden esetleges pillanatnyi előny da­cára oly következményeket vonna maga után, amelyek a világháború alapvető eredményeit fenyegetnék. Ezért történt, hogy Jugoszlávia egyáltalán nem reá­­gált(i) Horthy kormányzó felszólítására, jóllehet határait akkoriban Albánia fe­lől veszedelem fenyegette. Csehszlová­kia álláspontja ebben a kérdésben any­­nyira világos és pontosan körülhatárolt, hogy ennek az álláspontnak megváltóz­­tatására nem is történlek kisérletek. Ilyen és hasonló furcsaságok vannak a cikkben, amellyel a Narodni Politika a kisantant mentorául mutatkozik be, de jellemző a nemzeti demokrata mentali­tásra, hogy a hármas véd- és dacszö­vetség érdekében képes közismert dol­gokat a legnagyobb hidegvérrel elfer­díteni, sőt még a geográfiai helyzetet is meghamisítani. Elmaradt a szenzáció. Egyes cseh újságok a hét elején azt jelenlelték, hogy a képviselőház külügyi bizottságának ülésén Benes külügy­miniszter expozét mond a külügyi hely­zetről. A külügyi bizottságban nagy érdeklődéssel várták a szenzációt, azon­ban nem csakhogy az expozé maradt el, hanem még Benes sem jelent meg az ülésen, noha Burián kommunista ugyancsak invitálta a külügyminisztert, akitől azt kivánta, hogy tiltakozzék a romániai munkásszervezetek feloszlatása ellen. De a hivó szóra sem jelentkezett Benes. A szociális biztosítás novellája még a nyári szünet előtt parla­ment elé kerül. A polgári koalíció tudvalévőén eré­lyesen állást foglalt a szociális biztosí­tásról szóló, mérhetetlen terhekkel járó törvény noveliálása mellett és különö­sen az agrár párt fektet arra nagy súlyt, hogy a kormány mielőbb beterjessze a novellára vonatkozó javaslatot. A koa­líció nyolcas bizottsága a napokban eljárt Svehla miniszterelnöknél és köte­lező nyilatkozatot kért tőle, hogy mi­lyen álláspontot foglal el a novellálás kérdésében. Svehla kimerítően nyilat­kozott a kormány által előkészilett no­vella irányelveiről, amelyek nagyjában megfelelnek a koalició által előterjesz-T

Next

/
Thumbnails
Contents