Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-05-14 / 58. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1927. májas 14. Ili ^ Elbert divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19. 140 Női színes nadrágkombiné 26 K N5i színes és fehér hímzett ing 18 K Selyem harisnya 12 K Kötött harisnya diratszinek 3.60 K Gyermek sokni kötött 2.50 K-tól Glacé női keztyű 29 K Selyem jambo sapka 4 K-tól Férfi ing fehér 18 K-tól Színes férfi ing 2 gal. 35, 46, 60 K Pupplin férfi ing 76-95 K Kötött sokni 2.60, mintás 3 K Selyem nyakkendő 9 K Francia köpper alsónadrág 20 K Fiú- és férfi szövet sapka 7.50-9-ig Nagy választékban játszó ruha, gyapjú leányka es fiú ruha. Vulkán koffer, retikttl, férfi harisnya, pull-over, mellény, bambusbotok, esőernyők, gyermek és férfi pyjamas stb. Gyári raktár sport és szekrény alakú gyermekkocsikban. tett követeléseknek. A miniszterelnök kijelentette, hogy a javaslatot még a nyári szünet előtt parlament elé terjesztik és még a községi választások előtt le fogják tárgyalni. Készülnék már a» uj adótörvények végrehajtó rendeletéi. Az adóreformról szóló javaslatokkal most foglalkozik a srenátus és a hét végéig előreláthatóan el is fogja intézni azokat. Minthogy az * uj adótörvényekben változás a szenátus részéről sem várható, a pénzügyminisztérium megkezdte a végrehajtási rendeletek előkészítését. Hogy a végrehajtó rendeleteknél elkerüljék a felesleges szigorúságot, a rendeleiek kiadása előtt meg fogják hallgatni Hrrdek képviselőt, az adóreform főelőadóját, aki a rendeletek megszövegezésében különben is közreműködik. Svehla megkezdte tárgyalásait a szlovák néppárttal az elnökválasztás egyöntetűsége céljából. A szlovák néppártnak Masaryk újra megválasztása ellen kezdett mozgalma arra indtotta Svehla miniszterelnököt, hogy tárgyalást kezdjen a néppárt vezetőivel. Svehla mindenáron azt akarja, hogy az .összes koalíciós pártok közös jelölt mellett foglaljanak állást és ezért- Hlinkávaitárgyal. A cseh lapok értesülése szerint a néppártnak az elnökválasztás ügyében elfoglalt álláspontja, magának a pártnak kifejezett allitása szerint nem irányul a polgári többség ellen. Svehla tárgyalásának már az első napon megvolt az az eredménye, hogy rábírta a szlovák néppártot arra, hogy nem hozza nyilvánosságra azt a manifesztumot, amelyet a párt napokkal ezelőtt bejelentett s amelyben felsorakoztatná azokat az okokat, amelyek miatt Masarykkal szemben állást foglal. Hogy a tárgyalás milyen eredménnyel végződik, még egyelőre nem lehet megjósolni, mert az tény, hogy a szlovák néppártnak nemcsak papképviselői, de polgári képviselői sem helyesük az elnök ujramegválasztását. A keresztényszocialista párt megalakulása Csallóközaranyoson. F. hó május 8 án, vasárnap délután alakult meg a komáromi körzethez tartozó Csallóközaranyos községben a keresztényszocialista párt helyi csoportjának szervezete, mely alkalommal a következők választattak meg egyhangúlag a vezetőségbe: Elnök Füsi Nagy István, alelnök: Farkas György, titkár: Bitter Mihály, jegyző: Prágai István, pénztárnok: Gerhart Antal, ellenőrök: Boross Mihály és Hubik Márton. Választmányi tagok: Narancsik Imre, Őszvald László, Molnár János, Mirkva Ottó, Vörös Kálmán, Andrászky János, Szénási Gáspár, Szűcs Sándor, Keszeli Vilmos, Jakab Lajos, Jakab János, Tárnok Mihály, Cseke József. GeihartAntalné és Pasztorek Lajosné. Körzeti választmányi tagok Füsi Nagy István, Farkas György és Mirkva Ottó mindannyian csallóközaranyosi lakosok. Megcáfolták az állami alkalmazottak felmondási idejéről szóló híradást. A lapok az UTK jelentése alapján azt írták, hogy a magánalkalmazottak hathetes felmondási idejéről szóló törvényt kiterjesztik az állami alkalmazottakra is. Ezzel szemben az igazságügyminisztérium a következőket közli: Az említett törvényjavaslat 2. szakasza ki fejezetten így hangzik: 1 Ennek a törvénynek rendelkezései nem vonatkoznak állami hivatalok, valamint állami vagy az állam által igazgatott intézmények, üzemek és alapok alkalmazottainak szolgálati és fizetési viszonyaira. 2 Ugyancsak nem érintik olyan alkalmazottak szolgálati és fizetési viszonyait, kiket külön előírások alapján az ország, megye, járás, község vagy telepitvény, nyilvános alap, más nyilvános testület vagy intézmény alkalmaz, A javaslat e rendlkezései alapján az igazságügyi minisztérium minden aggodalmat megokolatlannak jelent ki. Tizenharmadikán és pénteken kezdődött meg a kisantant joachimsthali konferenciája. Fárisban úgy tudják, hogy a kisantant elleni rohamot nem Budapest vezeti, de Mussolini akarja felbomlasztani a kisantantot. — M*rinkovics a konferencia vezére, Jugoszlávia uj külpolitikája mellett fog demonstrálni. — Mit akar a kisantant? Ma, pénteken délben érkeznek meg joachimsthalba a kisantant külügyminiszterei. Az első ülés még aznap délután lesz. A konferencián Jugoszlávia részéről Marinkovics külügyminiszter, Polivanovics kabinetfőnök, Erhartics, a sajtóiroda főnökhelyettese, Beljanski és Pavelics titkárok vesznek részt; Románia részéről Mitilineu külügyminiszter, Cantacuzeno kabinetfőnök és Árion meghatalmazott miniszterek vesznen részt. A konferenciára nagy számbak gyűlnek össze hirlapirók, mert egyidőben a kisantant sajtója is konferenciát tart Joachimsthalban. A kisantantnak hét éves fennállása óta ez már a kilencedik konferenciája, hogy bebizonyítsák: „a kisantant államait összefűző kapcsok erősebbek, mint valaha és a ksantant ma is jelentős tényezője a középeurópai politikának.“ A kis antant mai formájában 1921-ben alakult főleg Magyaroszág ellen és a kisantant akkor valóban politiRai tényező volt, amelynek szavái a nagykövetek tanácsa is meghallgatta. A kisantant hőskora volt ez az első idő és Toké Jonescu már arról a 80 milliós szövetséges blokkról álmozott, amely a Keleti-tengertől a Földközitengerig nyúlik s amelynek Lengyel ország és Görögország is tagjai lesznek. Poincaré Franciaország előörsé— május 13. Inek tekintette a kisantantot, amelyet roppant hadibitelekkel, municiószáliitásokkal és egyéb kedvezményekkel támogatott, Azonban 1923 után Magyarország nem volt többé az a jelszó, amellyel a kisantant országai egymást rémisztgethették volna. Az osztrák-német egyesülés veszélye is bizonytalan időre eltolódott, a katonai ellenőrzés szigora enyhült s Magyarországnak a népszövetség égisze alatt végrehajtott szanálása egész Európa előtt bebizonyította, hogy Magyarország nem kíván mást, mint amihez feltétlenül joga van: élelet és az élet feltételeit. Á kisantant 1924 óta Középeurópa politikájának dekoratív eleme lett csupán. A legutóbbi kisantant konferencián Benes, Nincsics és Duce külügyminiszterek ültek egybe, akik közül már csak Benes tartotta meg aktiv pozícióját. Benes volt megteremtője és lelke a kisantantnak, amely négy éven keresztül vádakkal és gyanusitgatá8okkal fogta körül Magyarországot és éppen Benes szűnt meg a kisantant igazi vezére lenni, ahogy Benes kisantantja is megszűnt. A joachinsthali konferencia Marinko-Hüség. Irta llly János. I. A nyurga, sárgaarcu fiatalember mellett, ki mellére horgasztott fejjel, szomorúan nézte a tavasz friss hajnaihasadását, egy kicsattanó pirosarcu lány nevetett. Mindennap láttam őket igy együtt sétálgatni, a rügybe pattanó fák alatt. A márciusi szél meglengette a lány haját, mint kicsiny selyemzászlót. Minden apró levélnek, kedves bimbófakadásnak tudott örülni. Jókedvűen odatartotta piros arcát a szélnek, hadd paskolja, cirógassa, szinte kacérkodott a tavasszal. A férfi egyre halványabb lett. Néha már azt hittem, hogy vérleien, fehér szája már sohasem fog kacagásra nyílni. Fájón tépett belém ez a látvány. Egy egészséges, életkedvtől duzzadó nő és egy beteg férfi. A fiatalember néha fölemelte nagy, szomorú, fekete szemeit a tavaszi égre. A tekintete eljátszott a tovasuhanó bárányfelhőkkel. Az élet sok tarka színe most szinte bántotta a szemét. A nő ilyenkor összébb húzta a férfi vállán a kabátot. Egészséges tekintete elfelhősödölt. De a következő percben már nevetve tapsolt egy lecsüngő faágnak, amely az arcába bókolt. Nem lehetett elnémítani az életkedvét. Az élet és halál harca ez, gondoltam magamban, ahogy elnéztem nap nap után ezt a két embert. fi. Néha észrevettem, hogy a nő milyen kedves odaadással ápolja a férfit. A jókedvét ilyenkor egy kissé elrejtette magában. Csak az aggódó szive világított az arcán, mint egy nagy, piros lámpás, amelynek a fényét a szerelem táplálja. Szerelem ? Hát lehet e között a két ember között szerelem ? Az egyik fáradt, sirbanéző szemmel búcsúzik az élettől, a másik pedig örül azjéletnek, az öntudatlan ragaszkodás friss, tiszta hevével. És mégis, úgy kellett hogy legyen, hogy ezek szeretik egymást. A férfi néha magához vonta a nőt gyengédfinoman. A szemében ilyenkor bágyadt mosoly csillant meg. A nő melegen nézett föl reá. Életkedvtől kacagó szemével szinte átfütötte a férfi dermedt szivét. ] Valahogy úgy néztem ezt a két embert, hogy belőlük fogom megírni az igazi, tökéletes női ragaszkodást, a szerelemnek azt a minden szomorúságon átvergődő tiszta, tündöklő érzését, amelyet kevés nőben talál meg az ember. Miért ragaszkodna különben ehhez a férfihez, ha nem szeretné olyan tiszta érzéssel ? Miért kötné oda a vidámságát, a friss, üde életkedvét egy ilyen roncshoz? Meg fogom irni a szivét-lelkét egy férfinek felajánló női típus nagyszerű történetét. ' Megfigyeltem egyszer a nőnek egy elejtett szavából, hogy nyárra a tenger mellé mennek. Odaviszi a férfit gyógyulni. II. Utánuk mentem oda is. Érdekelt, izgatott a sorsuk. Mikor fogja ott hagyni a nő ezt a beteg embert? Mikor fogja megtalálni más oldalán az ajándékozott öröm hálás viszonzását? A tenger nagyszerű hatással volt a férfire. Napról napra jobban erősödött. A szemébe mintha lassan visszatért volna a diadalmas életlobogás. Néha már nevetett is. Egészségesen, frissen, ahogy gyerekkorában szokott volt. Ott álltak ketten egy kiugró sziklán, a tengerpartján. Messziről figyeltem őket. A férfi néha gyengéden, hálásan magához vonta a nőt. Egy meleg csókja elsimult a nő lágy, selyemfényű haján. Este nagyszerű étvággyal evett a vacsoránál. A nő szinte sikoltani, tapsolni szeretett volna az örömtől, hogy a férfinak ilyen pompás étvágya van. Az arca még szebbé, még virulóbbá pirosodott az örömtől. Én is örültem velük együtt. Oda szerettem volna menni hozzájuk és gratulálni ehhez a friss talpraugráshoz, hálásan megszorítani a nő kezét, megköszönni az önfeláldozó ápolását, a meleg gondoskodását, amellyel visszaadott egy bizonyára értékes embert az éleinek. m. Egy év múlva megint a tenger mellett találtam őket. A férfi most már frissen, rugalmasan, szinte diadalmasan tobzódó egészséggel járta esténként a parkot. A nő szelíden mosolyogva ment mellette. Néha ráemelte fényben égő szemeit a férfire. Ilyenkor úgy láttam, mintha a szive gyújtotta volna ki mosolygó lámpását a tekintetében. Egy napon kis, bodroshaju nevető nővel találtam együtt a férfit. Nem olyan kedves, finoman mosolygó arcú nő volt, mint a másik. Hangosabb, rakoncátlanabb. Amolyan tucatszépség- | típus. Egymáshoz bújva járták esténként a parkot. Mindig az eldugott helyeket keresték, ahol csak egy pár lámpás világított. Belémhasitott ez a kép. Rut csalás folyik itt egy női lélek ragaszkodó hitével 1 Egy olyan makulátlanul tiszta lélekkel, amilyent keveset láttam még életemben. Gazság! Délelőtt ugyan láttam a nőt. Egy idősebb férfivel ment. Pápaszemes, szakállas emberrel. Csúnya játék folyik itt, annyi bizonyos. A pápaszemes, szakállas udvarol az önfeláldozó, nagyszerű nőnek. De ő úgy látszik, nem akar tudni róla. Csak igy lehet. Mert ő azt a másikat szereti, akit a szive meleg ragaszkodásával, az odaadó gondosságával talpraállított és aki most hitványul megcsalja azzal a kis, bodroshaju nővel. Döbbenetes, csúnya komédia, a hálátlanságnak olyan rut példája, amilyet még nem láttam. Már befordultak a tengerhez vezető útra. A lábaik alatt elhalt a halkan roppanó kavicsok nevetése. Már nem j láttam őket. Ekkor futott felém az utón a nő. J Ahogy közel ért hozzám, egy pillanatra | riadtan állt meg. Azután tovább akart sietni. Én nem birtam tovább magammal. Föl kell már fedni ezt a hazug játékot, ami ezzel a nővel folyik. Fölálltam a pádról. Leemeltem a kalapomat és bemutatkoztam. — Megbocsát, de látom, hogy keres valakit. Tudom, hogy kitl Az őszinteség, a nagy igazmondás vágya hatalmába kerített. A leleplezés dühe szinte dobolt a mellemben, utat kérve az igazság napfényére. — Ön a vőlegényét keresi. Ott megy egy másik nővel. Összebújva, nevetve futottak el ön előli Megcsalják önt! A nő egy kissé csodálkozva, majd nevetve emelte rám a tekintetét. Most, ahogy közelről jjjláttam, mintha nem is lett volna olyan bársonyosan meleg a pillantása, amilyennek én eddig láttam. Vagy csak képzeltem ilyennek ? — Nem vőlegényem, kérem 1 A bátyám 1 Az a nő pedig, akivel ment, a menyasszonya. Félek, hogy meg fog fázni. Azért hoztam magammal a felöltőjét! Tudja, óvni kell azt a gyereket, mert nagy betegségből lábalt ki nem is olyan régen. Csakugyan, Most vettem észre, hogy egy férfifelöltő csüng a vállán panyókára vetve. Elhülve álltam ott. Szégyenkező, furcsa arccal. Nem tudtam egy szót se szólni, A szakállas, pápaszemes ember kibukkant az utón. A nő bemutatott neki. — Az uram! — Örvendek! — Ez az ur volt olyan szives és útbaigazított, hogy Gusztiék a tengerpartra mentek. Gyere, vigyük utánuk a felöltőt, mert még megfázik az a gyerek ! Keserű mosollyal néztem utánuk, mikor otthagytak. Elvégre ez is jó I Rajongó testvéri szeretet! Ez is valami! Keresnem kell tehát tovább a nőt, akiről megírhatom majd a legtökéletesebb szerelem regényét.
