Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-12 / 57. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1927. májas 12. kiadását tervezi, amelyben részletesen fel akarja sorolni azokat az okokat, hogy miért szavaznak Masaryk ellen. Állitólag a manifesztummal kapcsolat­ban meginogna a szlovák miniszterek helyzete. Lesz maga juszt is az enyém. Szeret e még ? Tangó újdonságok kottái. Kaphatók lapunk kiadóhivata­lában. Bethlen István Ausztria és Magyarország viszo­nyáról, a csatlakozási mozgalomról, a királykér­­dósról a kisantantról, és a varsói utazás hiréról — május 11. | Gróf Bethlen István miniszterelnök interjút adott a Neuss Wiener Journal egyik munkatársának és nyilatkozott a magyar királykérdésrö! Ausztriával kap­csolatosan s általában az aktuális problémákról, amelyekkel jelenleg a magyar politika vezetője szemközt ál*. Ausztria és Magyarország jó viszonya. — A háború után, különösen az összeomlásra következő első években, köztudomás szerint bizonyos félreérté­sek voltak Ausztria és Magyarország között — mondotta gróf Bethlen Ist­ván — de mindezeket a félreértéseket sikerült megegyezés u’ján kiküszöböl­nünk. Azóta Magyarországon a legna­gyobb rokonszenvvel kisé.ik Ausztria fejlődését és bizton remélem, hogy Ausztriában mi is hasonló szimpátiával találkozunk. — Nálunk senkinek sincs semmi oka arra, hogy bármilyen érzéseket sértsünk, amelyek egy barátságos nem­zetre nézve szentes. Ha az olasz-ma­gyar barátsági szerződésről mondott beszédem által mégis ilyen érzelmeket láttak megsértve, az csak téves értelmezésből keletkezhetett, mert Magyaiország és Ausztria közölt nin­csenek vitás kérdések . és a jö vőben sem akarunk ilyeneket. Gazdasági vi­szonyunkat kereskedelmi szerződéssel szabályoztuk, amely mindkét szerződő fél érdekeit általában kielégíti és ha mind a két államban bizonyos ellen­zéke akadt a szerződésnek, az csupán azt bizonyítja, hogy egyik fél sem ká­rosította meg a másikat. Csatlakozási mozgalom. 7 — Nagy érdeklődéssel kisérem az ausztriai csatlakozási mozgalmat — folytatta a magyar miniszterelnök. — Mi a német birodalom és Ausztria egye­sülésének kérdését olyan problémának tekintjük, amc y csak erre a két áliamra tartozik, ennek következtében Magyarország nem látja a saját érdekeinek veszedelmét a csatla­kozásban. E— Elvégre a Népszövetség alkot­mánya is elismeri Ausztria önrendelke­zési jogát. Az a kikötés, hogy a Nép­­szövetségnek beleszólási joga van, vé­leményem szerint nem jelenti a csatla­kozási tilalmat, hanem csak olyan rendszabálynak tekinthető, amely ipar­kodik az önrendelkezési jogot általános európai érdekekkel összhangba hozni. De éppen úgy, amint a csatlakozást Ausztria és Németország belpolitikai problémájának tartom, Magyarország belpolitikai kérdésének kell tekintenem a mi önrendelkezési jogunkat ás. Ez áll mindenekelőtt a királykérdésről. A királykérdés. — Nagy súlyt helyeznek annak meg­állapítására, hogy a királykái dés meg­oldása nálunk rém lehet prejudicium Ausztriára nézve. Mennél nyomatéko­sabban hangoztatjuk, hogy tisztán és kizárólag magyar belpolitikai kérdésről van szó, annál erősebben kell kiemel­nünk, hogy a megoldás Ausztriában nem vezethet belpolitikai konzekvenci­ákra. Egyébként a magyar királykérdás semmi tekin­tetben sem aktuális és én nem engedem, hogy a legköze­lebbi jövőben, vagy belátható időben ezt az ügyet a gyakorlati mego dás vágányára tolják. Magyarországnak fel kell gyógyulnia, a viszonyokat konszo­lidálni kell, a gazdasági feladatoknak meg kell felelni, csak azután kerülhet sor arra, hogy a királykérdés gyakor­lati megoldásával foglalkozzunk. Odáig azonban még hosszú az ut. Ha mégis minden két hétben hire kel a király­kérdés küszöbén álló megoldásának, ak­kor az nem egyéb, mint a közönség hiszékenységére spekuláló szenzáció­hajhászás. A kisantantról. — Ami a kisantant konferenciáját illeti, erészben többször hallatszott az utóbbi napokban, hogy Magyarország nyugtalan és ideges már csak azért is, mert a kisantant egyáltalán még léte­zik. Bizlosithatom önt, hogy Magyar­­országon egyetlen némileg is jelentős politikai tényező sem gondolta, hogy O aszországga! kötött szerződésünk vé­get fog vetni a kisantantnak. Tudatá­ban vagyunk, hogy ez a hatalmi cso­portosulás önálló és valószínűleg még egy deig fenn is marad. Nem nyugta­lankodunk a konferencia miatt, f. Léve, hogy nem fog kísérletet tenni a ma­gyar belügyekbe való beavatkozásra. Reméljük, hogy ilyen kísérlettől annál is inkább tartózkodni fog, mert a viszony köztünk és szomszédaink között az utolsó években javult. Kereskedelmi szerződésünk van Csehszlovákiával, a függő kérdések egész sorát rendezíük Jugoszláviával és éppen most készü­lünk Romániával nagyon fontos pénz­ügyi természetű részletkérdésekről tár­gyalni. Tehát utalhatunk rá, hogy a megegyezés szellemében jelentékeny haladást tettünk. A varsói utazás terve: kacsa. — Éppen a legutolsó napokban a nemzetközi sajtóban gyakran merült fel a hir, mely állitólag küszöbön levő varsói utazásomról akar tudni. Ez nyilván kísérleti léggömb, t melynek eredetét nem ismerem. A tény az, hogy varsói utazásomról ép oly kevéssé le­het szó, mint belgrádi utamrój, ame­lyet régebben rólam költöttek. „A nemzeti kisebbségi kérdés megoldása nélkül nincsen béke Európában.“ SzQHc Géza beszéde az udvardi keresztény­­szocialista szervezet húsz éves jubileumé!?. — május 10. Udvard községben május 8-án, vasár­nap ünnepelte meg a keresztényszoci­­alista szervezet fennállásának 20 éves jubileumát, amelyen a keresztényszoci­alista párt részéről résztvett Szüllő Géza pártelnök és Gregorovitz Lipót nemzet gyűlési képviselő is. A párt kiküldötteit a pályaudvaron ünnepiesen fogadták, majd a hosszú ko­csisorokból álló menet, amelynek élén lovasbandérium haladt, a község felé indult. A községben ünnepi Istentiszte­letet celebrált Sipos Antal esperesplé­bános, aki megáldotta a keresztény­szocialisták zászlóját. Az Istentisztelet---- uiajua iv< ulán a templom téré sereglett össze a község népe, de sokan jöttek a vidékről is, úgy hogy mintegy 3.000 ember hallgatta a szónokok beszédeit. A gyűlést Nagy Mátyás nyitotta meg, utána Szüllő Géza dr. országos pártelnök emelkedett szólásra, aki többek között a következőket mondotta: — Az Isten oltotta a magyar szi­vekbe a fajszeretetet, ezt örököltük őseinktől, ezt az örökséget meg kell becsülnünk s örökségünket nem szabad eladnunk. Szivünk érzését nem adjuk el ke­nyérmorzsákért, sem egy holdért, sem tiz holdért. {f — Jogaink kiküzdésében ki kell szi­lárdan tartanunk. A magyarságot a hatalom békediktátora szétnyirta, mint érzéktelen posztódarabot, nem nézték, mit nyÍrnak, hogy húsba, szívbe vág-e a kíméletlen olló. Kitagadottjai, minden rosszal befeketített kiverljei lettek a világnak a magyarok s mi csak befelé hullathatjuk könnyeinket. — Igazságtalanság történt velünk, jogtalanság, amelyet csak joggal, igaz­sággal lehet reparálni. Ezért Genfbe összehívtuk kongresszusra a nemzeti kisebbségeket, amelyen elfogadták és határozattá emelték és köztudatba is átment, hogy a nemzeti kisebbségi kérdés meg­oldása nélkül nincsen béke Euró­pában. — A múltban ránk fogták, hogy mi voltunk a nemzetiségek elnyomói. Most már ott tartunk, hogy azok a nemzeti­ségek tanúskodnak mellettünk a világ itélőszéke előtt, akiket elnyomottnak hirdettek, hogy jobb dolguk volt a régi Magyarországban, mint ma a re­­publikában. Kezdenek bennünket meg­érteni, akikben ellenünk gyűlöletet szí­tottak. Kezdik meghallani panaszunkat, azok, akik idáig süketek voltak. Be kell látnia mindenkinek, hogy őseink véráztatta földjén jogunk van élni, jo­gunk van azt megtartani. — Ne keressük mi magyarok sose azt, ami elválaszt bennünket, de keres­sük mindig azt, ami összehoz, kiegyen lit, összetart. Egymást megbecsülnünk, egymást támogatnunk kell. — Ebben az államban a magyarság mindenben eleget tesz állampolgári kötelezettségének, de nem kap érte ellenértékét. — Mind a török, mind pedig a né­met elnyomatás esztendeiben mindig a magyar anyák voltak azok, akik a ma­gyar nevelést, az iskolák szerepét át­vették és így megmentették a jövő nemzedék leikét a nemzetnek. A mai magyar anyák is neveljék gyermekeiket a múlt dicsőségének emlőin és tanítsák meg, hogy kik voltak nemzetünk ve­zérei és nagyjai. Ebben a küzdelemben vezessen bennünket ez a zászló, kezd­jünk bátorsággal, elszántsággal és akkor a jobb jövőt mielőbb elérjük. Szüilő Géza dr. nagy tetszéssel fo­gadott beszéde után Gregorovits Lipót nemzetgyűlési képviselő mondta el be­számolóját, ismertetve a magyarságot ért sérelmeket, majd a földbirtokreform­mal és az egyházi birtokok ellen irá­­nyu ó akcióval íoglalkozott. Rámutatott a nyelvtörvény visszásságaira, hogy a magyar munkásságot mindenütt mellő­zik és idegeneket juttatnak kenyérhez, A magyarság csak úgy segíthet bal­sorsán, ha valamennyien összefognak a közös ellenség ellen. Gregorovits beszédét néhány kom- I munista mindenáron meg akarta zavar­ni, ami azonban végül sem sikerült. Az impozáns módon sikerült gyűlést Nagy , Mátyás zárszavai után Farkas András a húsz éves egyesület alelnöke zárta be. A kisantant válsága és a joachimsthali konferencia a német sajtó megvilágí­tásában, — március 11. A Neue Preussische Zeitung vezér­­cikkben foglalkozik a kisantant joachim­­sthaii konferenciájává’. Többek között ezeket írja: — A kisantant csak nemrégiben hir­dette az egész világ előtt, hogy szilár-, dabb jelenleg, mint valaha volt. Ez a megállapítás senkit nem téveszthet meg afelől, hogy az utóbbi évek politikai eseményei után a kisantant ma már minden létjogosultságát elvesztette, minthogy Európa déli és keleti részé­ben azóta az államoknak olyan uj csoportosulása történt, amellyel együtt jár, hogy a kis győztes álla­moknak jelenlegi szövetségi rendszere nem rendelkezik már azokkal az alap­vető feltételekkel, amelyek évekkel ez­előtt a kisantant megalapítására ve­zettek. A kisantant már csak azért sem fe­lelhet meg feladatának, mert Ausztriá­val, Magyarországgal és Bulgáriával szemben negativ állá.-pontra helyezke­dett és ezáltal önmaga erősítette ezek­nek az államoknak azt a törekvését, hogy más államokkal keressenek kap­csolatokat. Ausztriának, Magyarország­nak és Bu gáriának államférfiai elég okosak voltak ahhoz, hogy országaikat ne szolgáltassák ki a kisantantnak. Ennek az lett a következménye, hogy Magyarország és Bulgária Olaszország­nál keresett és talált támasztékot, Ausztria pedig arra törekedett, hogy Németországgal kerüljön szoros kap­csolatba. Az említett államok csaknem teljes mértékben visszanyerték politikai cse­lekvőképességüket, a kisamanton belül viszont számottevő nehézségek merül­tek fel. A pánszlávisták befolyása a prágai kormányra Bukarestet elkedvet­lenítette, mert ebben bókolást láttak Oroszország felé és ugyanígy hatott rá Jugoszláviának az orosz barát politi­kája is. Bukarest, Prága és Beigrád között olyan tátongó ellentétek vannak, hogy a joachimsíaü konferencián bajo­san lesz képes azokat nehézség nélkül áthidalni. Jugoszlávia feltűnően kacérkodik Moszkvává! és Sztambullal, Romániá­nak nem kis bosszúságára és a Magyar­­országgal való érintkezés megkezdé­sére gondol, ami viszont Csehszlovákia számításait zavarja meg. A kisantanton belül olyan feneketlen zűrzavar kelet­kezett, amelynél rosszabb el sem kép­zelhető. A „Vossische Zeitung“ ezzel szemben egészen ellentétes nézeten van és jól értesült helyről úgy tudja, hogy Bethlen István gróf római utazása ismét egye­sítette a kisantant államait úgy, hogy a joachimstahli értekezlet napjanak egyik legfőbb pontja tesz a Bethlen és Musso­lini közölt Rómában megkötött szerző­dés tárgyalása. A kisantant ezenkívül Magyarország katonai ellenőrzésének feliüntetése után egyéb garanciákat akar keresni, hogy továbbra is biztositassék a békeszer­ződés rendelkezéseinek megiariása Magyarországon. Ezenkívül szó lesz még Joachimsthalbin a magyar király kérdésről is, különösen pedig Albrecht királyi herceg trónralépési szándékai­val fognak foglalkozni. KóborcigánjOi megtámadták a rendőrség embereit. — Idill a gólyacsárdánál. — Az egyik cgánysuhanc menekülés közben ruhástól átúszta a Vágót. — — május 11. Rafael István iizenkiiencéves cigány­­suhanc kedden délelőtt bement a katonai kantinba és olt gyanúsan viselaedett. M után a kaníin személyzete azt hitte, hogy a cigányfiu lopott Vúlamít, ismeret­len tettes ellen feljelentést lettek lopásért a rendőrségen. A rendőrség s feljelentés és a rendelkezésre álló adatok alapján megindította a nyomozást. Két deteKtiv üldözőbe vette a gyanús cigányfiur, aki a gólyf csárdánál cigányul kiáltott az ott őgyelgő négy-öt cigánynak, amire azok megtámadták a két detektívet és kiszabadították kezükből az edogott cigányfiút. A detektívek megtámadása után a cigányok kereket oldottak, a megszökött Rafael István cigánysuhanc pedig ruhástul belevetette magát a Vagvizbe és átúszott a másik parira. A rendőrség a legnagyobb szigorral tovább folytatja a cigányok eden a nyomozást. Meg jelent a „Komáromi Lapok“ uj menetrendje. A magyar és csehszlovák állam• vasutak május 15-én érvénybe lépő új menetrendjéről a „Ko­máromi Lapok“ kiadásában ki­vonatos füzet jelent meg, amely nélkülözhetetlen minden komá­romi lakosnak. Ára egy korona. Kapható lapunk kiadóhivatalá­ban (Nádor utca 29). Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat Használt íróasztalt vesz a kiadóhivatal.

Next

/
Thumbnails
Contents