Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-05-07 / 55. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1927. május 7. Palkovich Viktor távozása. ünnepelt meghatva mondott köszönetét a hűséges ragaszkodásért és a tanítói testületnek a szép ünnep rendezéséért. A gútai nép ezrei kisérték ki a vasút állomásra. — Megindító bucsuzás a komáromi hidfőn. — Saját tudósitónktól. — Komárom, 1927. május 6 Lapunk múlt számában megírtuk, hogy Palkovich Viktor volt nemzetgyűlési képviselő, esperes elbúcsúzott gútai híveitől és csütörtökön elhagyta a köztársaság területét. Gútai tudósításunkat egészítjük ki lapunk egyik barátjának közlésével: Május 1-én búcsúzott el Guta község közszeretetben álló lelkésze híveitől, akik könnyes szemekkel hallgatták bucsu-szavait. Mikor pedig Molitórisz Géza igazgató-tanitó, az egyház kántora bucsuénekét adta elő, mindenki könnyezett. Mise után a testületek búcsúztak tőle a parochián: a katolikus egyházközség, a politikai község, a keresztényszocialista párt, a kisgazdapárt, az izraelita hitközség, Iparoskör, tűzoltó testület, a szövetkezetek, a gőzmalom és más küldöttségek, akik meghatva vettek búcsút. Délután a szövetkezet tágas helyiségében az iskolás gyermekek és hitbuzgalmi egyesületek rendeztek bucsuünnepet a távozó lelkész tiszteletére, ahol szebbnél szebb, kedvesebbnél kedvesebb énekek, köszöntők és színi jelenetek hangzottak el, amelyekből mind kicsendültek a személyéhez való meleg ragaszkodás és hála igaz hangja. Az ünnepen Sinkó János káplán vázoita magasan szárnyaló beszédében a jó pásztor működését, melyből a következő részeket közöljük: — Vaszary Kolos, bíboros hercegprímás, Magyarország ezeréves fennállásának emlékére rendezett ünnepségen azt a nagyjelentőségű kijelentést tette, hogy „kard szerezte meg az országot, de a kereszt tartotta fönn.“ És ennél szebb és nagyobb igazságot nem köthetett volna a magyar nép szivére és lelkére. Mert azon ezredév alatt, mióta a magyarok ezen a földön laknak, sokszor gázoltak keresztül pusztító hadjáratok a nemzet vérző testén, de a kereszt ereje mindig uj életre keltette nemzetünket, sokszor dúltak belviszályok közöttünk, a turáni átok, széthúzás, egyenetlenség választotta szét a nemzet fiait egymástól, de a kereszt közös szeretete megint csak újra ösz-I szefüzött bennünket. így volt a kereszt I nemzetünknek fönntartója. A gyászba borult magyar égen vigasztalásunkra az isteni irgalom meghagyott néhány fényes csillagot, hogy őrködjenek fölöttünk és a reménynek biztató sugarát lövelljék szivünkbe. E fénylő csillagoknak egyike Te voltál, távozó vezérünk. Te vetted elsőnek kezedbe közöttünk a meggyalázott keresztet, hogy újra tiszteletet és megbecsülést szerezz neki. Te mutattad elsőnek az utat, mely a megbántott Isten kiengeszteléséhez és nemzetünk vissza térő boldogságához vezet s midőn nyomorúságunkban, mint a tékozló fiú, föleszmélni kezdtünk, Reád tekintettünk bizalommal. Majd igy fejezte be: Két évnek előtte fájdalom nyilallott bele minden magyar szívbe, midőn a sajtó közölte szeretett Vezérünk nyilatkozatát: „ . . . számomra már elérkezett az este és közeledik az éjfél...“ Ma ujuit erővel ostromolja az eget a magyar szivek imádsága, hogy Isten hosszúra nyújtsa még ezen estét és I amint Józsue imádságára megállította a jj napot Gibeon fölött, úgy tartsa most j is távol még sokáig az éjfélt, mert mi | lesz belőlünk, ha Nagyjaink mind el| hagynak bennünket. I Talán az isteni Gondviselés müve, \ hogy bucsuzásod a jó Pásztor vasárnapjára, valamint Fülöp és Jakab apostoloknak kettős ünnepére esett. Jó pásztora voitál mindig nyájadnak, sohasem ijedtél meg a farkasok üvöltésétől, apostola voltál népednek, áldozatot mutattál be a hitnek oltárán, áldozatot hoztál a haza oltárán. Krisztusnak mindig igaz papja voltál, mindig azt hirdetted, amit tetté! és azt tetted, amit hirdettél, balzsam voltál a fájó sebekre, jótékonyságoddal gyökeret vertél a szenvedők szivében; de ki tudná mind elsorolni, csak az ég van hivatva fölmérni érdemeidet és jutalmazni érte, mi pedig fogadjuk, hogy áldott emlékedet örökké őrizni fogjuk! A szép szavak elhangzása után sok szemben csillogtak a könnyek és az A távozás. Május 5-én következett a távozás, melyről a gútai lakosság tudomást szerzett és örökre emlékezetessé tette azt eltávozó papjának. Már a kora reggeli órákban, a vonat indulása előli százan és százan gyülekeztek a hívek közül a parochia és a templom előtt. Felvonult a gútai tűzoltóság is a rend fentanására, a hívek diadalkaput állítottak a távozó szeretett lelkész tiszteletére. Mikor a kocsija elindult, akkorra már a nép annyira megsokasodott, hogy legalább kétezer főnyi tömeg lehetett, amely a lépésben haladó kGCsii kísérte. Férfiak, asszonyok, gyermeKek voltak a menetben, mely példás rendben özönlött ki a vasút állomásig. Itt Kis Balázs üdvözölte a távozó leikészt keresetlen, de igen szép szavak kíséretében és tolmácsolta a gútai nép soha el nem múló háláját. Száz és száz kendő lobogott a vo 1 nat indulásakor és ezernyi ajak köszön- i tése mellett indult ki a gútai állomás- i ró! a vonat Komárom falé. Tisztelői közül mintegy harmincán Komáromba is elkísérték, virággal kezükben, hogy tanúi legyenek annak, hogyan távozik el végleg ennek az államnak a területéről. Komáromban. A gútai vonat megérkezése után Palkovich Viktor gyalog jött be a városba hívéivel és káplánjai kíséretében, akik a Szent András templomba vonultak; majd a járási hivatal kiállította határátlépési engedélyét. Palkovich Viktor kilenc év óta első ízben lépte át a határi, mert a hatóságok soha útlevelet nem adtak neki. Mikor ezeken a formaságokon is túlesett, akkor elindult híveivel együtt a hídfő felé. ps»Palkovich Viktorhoz csatlakoztak Richter János dr. magyar nemzeti parii szenátor és Alapy Gyula dr. a komáromi katolikus egyházközség elnöke és a helybeli világi papság képviselői. Uiánuk sorakoztak fel gútai hívei virággal kezükben. így haladt a menet a Nádor és a Baross utcákon a hídfő felé. A bucsuzás. A hídfőnél megindító jelenet köve*. Azt lehetne mondani, hogy Horváth irodalmunkban a népnemzeti irány előhírnöke s annak öntudatlanul is első képviselője, mig Kazinczy kora modernségének, a neo-klasszicitásnak hirdetője, képviselője, apostola volt. Törekvésük azonban egy, programmjuk közös. Ennek szolgálatába szegődtek s hűségesen, nemesen és eredményesen szolgálták a nemzeti nyelv és irodalom ügyét — bárha külön utakon jártak. Nagy veszteségünk, hogy nem értették meg egymást. Ha Kazinczy vagy Horváth hajlékonyabb, hamarosan megtörténhetett volna, hiszen barátságuk elejével csodálatos összhangba olvadt. De sem egyik, sem másik nem engedett s igy mert Horváth volt a gyengébb talentum s az irodalomnak csak akkor élhetett, mikor erre a hangyák időt engedtek, t. i. télen — Kazinczy mellett természetesen el kellett maradnia. A nagy izgató, nyelvújító, stiliszta működése nyomán az irodalom előkészült Vörösmarty és társai fogadására, a megújhodás dicsőségére, Horváth ellenben szükebb pátriájában a Dunántúl, azt mondhatnék meghasonolva írogatta Ötödfélszáz Énekét. Ez az Énekes könyv Horváth Ádám legnagyobb dicsősége. De nem azért, ami benne maga csinálmánya, hanem azért, ami benne másé. Horváth nem is tudta, hogy az a Más a magyar nép maga A magyar nép, melynek költészete van és hogy az a költészet Kultsár István buzdításával Komárommegye és később Esztergom megyék sürgetésére az Akadémia elé lép s három évtized múlva Erdélyi János gyűjteményében irodalmi eseményként jelenik meg, hogy ettől kezdve gyűjtőink és kutatóink előtt az Ölödfélszdz Énekek a legfontosabb forrás s maga Horváth voltaképpen mindnyájunknak elődje. Ennyi dicsőségről nem álmodozott Petri-Keresztúron, mikor deresedő fejjel, kötetét háromszor is lemásolta, hogy e nemzeti kincset az utókornak átmenthesse. Milyen különös véletlen, hogy ez a dunántúli nemes poéta, ki alkalmi versekben végigkísérte korának majdnem minden nevezetesebb eseményét és embereit, filozófiai és matematikai problémák nehezét és titkát bontogatta, irodalmi társaságokat akart szervezni, színészettel foglalkozott, egyháza ügyeit szolgálta, banderista és insurgens, gazda és földmérő, irodalmi agitátor és írói ünnepek részese volt, munkás és hasznos életének maradandó emléket és nem múló dicsőséget Űtödfélszáz Énekével s a reformátusok Énekes könyvébe fölvett egyházi évekeivel szerzett. A mi róla emlékezetben maradt csupa lira és lírai érzék. Mikor Kazinczy Esihajnali Énekét olvasta, már dúdolta is, áriát is csinált hozzá. Mikor Füredről a háborgó Balatonon Tihany felé küzködve menti magát és hajóját, iorkaszakadtából énekeli Kocsmdrosné kápolnája a pince. Éneklásközben irogat s verseihez egyúttal dalamot is szerez, falusi néptől énekeket tanul s maga is próbál hasonló dalokat írni, a melyek hamarosan elterjednek, végül gyűjti és énekli e paraszti dalokat nagy urak előtt és dalénekes hire messzire terjed. E közben kialakul benne egy nagy irodalmi igazság: a népköltészet értékelése, értékének fölismerés. Azt Írja, hogy négy olyan régi kurta darabnak, mint Patyolat a kuruc, vagy az Oláh a hegyoldalon, vagy Árokszállásndl volt egy veszedelem károsabbnak tartom őrök elveszését, mind a hódoló táborból egy hat fontos ágyúnak.“ Megszerkeszti az első gyűjteményt, melyet öntudatos munkával az előbbi vélemény igazolásául kívánt tekintetni. A magyar népdal irodalmi pártolói között az első hely őt illeti meg, nemcsak időrendi sorban, hanem annál a meleg, igazi hevületnél fogva is, amely benne a népi költészet iránt lobogott. Szerencse, hogy ez korán hevitette, szerencsétlenség, hogy kora nem értette s nem karolta fel e gondolat érdeme és értéke szerint. i Szellemileg vagy testileg fáradt ön? masszírozza testét előírás szerint ALP A menthol sósborszesszel. Javítja a vérkeringést, erősíti az izmokat és frissíti az idegeket. ALP A menthol-sósborszesz eredeti csomagolásban minden gyógyszertárban és drogériában kapható. 840-2 kezelt: híveitől veit búcsút az ősz lelkész, akik könnyes szemekkel csókolták meg jóitevő kezeit. Meleg búcsút vett Richter szenátortól is és elindult a hídon Magyarország felé, dr. Alapy | Gyula, Király József és Lukácsovics ' József káplánok és Horváíh Géza szövetkezeti titkár kíséretében. Egyik hive a gútai katolikusok nevében gyönyörű csokrot nyújtott át neki. A tömeg ott állott a hid feljáratánál , és kendőket lobogtatott a távozó iel- I kész után, aki a hid közepén megál! lőtt és bucsuüdvözletet intett feléjük, í Nem volna tudósításunk hűséges, ha ! meg nem emliíenők, hogy a hatalom a ; távozás fűszerezéséül több rendőrt és I detektívet vonultatott fel a hídfőre, i hogy tanúi legyenek a kezében a bib- i liával és a szeretet virágaival távozó i lelkész bucsuzásának. I Paikovich Viktor Magyar-Komárom! ban a rendőrségen szabályszerűen je* j lentkezett és benyújtotta — mint kül! földi állampolgár — kérelmét a nép- I jóléti minisztériumhoz letelepedési en! gedély iránt és Győr irányában el| utazott uj otthonába, hói ki fogja | pihenni az utolsó esztendők mérheíet- 1 len zaklatásait, amelyet magyarságáért j és katolikus hitéért szenvedett. i !4 milliós városi kölcsön. Komárom, — május 7. í A Komáromi Lapok keddi számában olvastam, hogy a város vezetősége azon töri a fejét, hogy újabb kölcsönt vegyen fel. Igaz a közmondás, hogy evés közben jön meg az étvágy. A kövezésre felvett 3 millió kölcsön úgy látszik, nem elég (az adózó polgároknak ez is untig elég) és a város vezetőségének nincsen sürgősebb és fontosabb dolga mint újabb kölcsönök után szaladgálni. Bizonyos megalomániát látunk ebben a jelenségben. Mert ha Pozsony vagy Kassa vesznek fel 20—30 milliós kölcsönöket, ezen nem lehet megütközni, hiszen mind a két városnak van elég I magán vagyona, amely jelzálogot képez a kölcsönnel szemben, de azt kérdezzük, hol van ez a jelzálog Komáromban az Apáli szigeten és a közlegelőn kívül. Ezt az utóbbit pedig nem is lehet olyan könnyű szerrel lekötni, mert ennek min-Idig legelőnek kell maradnia, amíg Komáromban gazdálkodók lesznek. A városnak nincsenek haszonhajtó vállalkozásai sem. A vízmű éppen, hogy megkeresi fentartási és üzemi költségeit, a gázmű állapota rosszabbodott a víl-Slovenská Banka Fiókja Komárno I DDHTIGI HUH ** Központ: BRATISLAVA. Betétek: Ke 320,000.000 Alapittatott 1879 évben. Részvénytőke és tartalékalap Ke 120,000.000 Slovensko legnagyobb intézete. Állami közegek által gyakorolt ellenőrzéssel elegendő garanciát nyújt a betéteknél. Betéteket elfogad betétkönyvecskére vagy folyószámlára folyósít: kölcsönöket váltókra, folyószámlákra vagy betáblázásra és értékpapírokra. | Vesz: idegen pénznemeket. Eszközöl: átutalásokat bel- és külföldi helyekre. Elad : értékpapírokat és sorsjegyeket. Minden a bankszakmába vágó ügyletet lebonyolít.
