Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-07 / 55. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1927. május 7. Palkovich Viktor távozása. ünnepelt meghatva mondott köszönetét a hűséges ragaszkodásért és a tanítói testületnek a szép ünnep rendezéséért. A gútai nép ezrei kisérték ki a vasút állomásra. — Megin­dító bucsuzás a komáromi hidfőn. — Saját tudósitónktól. — Komárom, 1927. május 6 Lapunk múlt számában megírtuk, hogy Palkovich Viktor volt nemzetgyű­lési képviselő, esperes elbúcsúzott gútai híveitől és csütörtökön elhagyta a köz­társaság területét. Gútai tudósításunkat egészítjük ki lapunk egyik barátjának közlésével: Május 1-én búcsúzott el Guta község közszeretetben álló lelkésze híveitől, akik könnyes szemekkel hallgatták bucsu-szavait. Mikor pedig Molitórisz Géza igazgató-tanitó, az egyház kán­tora bucsuénekét adta elő, mindenki könnyezett. Mise után a testületek bú­csúztak tőle a parochián: a katolikus egyházközség, a politikai község, a ke­resztényszocialista párt, a kisgazdapárt, az izraelita hitközség, Iparoskör, tűzoltó testület, a szövetkezetek, a gőzmalom és más küldöttségek, akik meghatva vettek búcsút. Délután a szövetkezet tágas helyisé­gében az iskolás gyermekek és hitbuz­­galmi egyesületek rendeztek bucsuünne­­pet a távozó lelkész tiszteletére, ahol szebbnél szebb, kedvesebbnél kedve­sebb énekek, köszöntők és színi jele­netek hangzottak el, amelyekből mind kicsendültek a személyéhez való meleg ragaszkodás és hála igaz hangja. Az ünnepen Sinkó János káplán vá­­zoita magasan szárnyaló beszédében a jó pásztor működését, melyből a kö­vetkező részeket közöljük: — Vaszary Kolos, bíboros hercegprí­más, Magyarország ezeréves fennállá­sának emlékére rendezett ünnepségen azt a nagyjelentőségű kijelentést tette, hogy „kard szerezte meg az országot, de a kereszt tartotta fönn.“ És ennél szebb és nagyobb igazságot nem köt­hetett volna a magyar nép szivére és lelkére. Mert azon ezredév alatt, mióta a magyarok ezen a földön laknak, sok­szor gázoltak keresztül pusztító had­járatok a nemzet vérző testén, de a kereszt ereje mindig uj életre keltette nemzetünket, sokszor dúltak belviszá­­lyok közöttünk, a turáni átok, széthú­zás, egyenetlenség választotta szét a nemzet fiait egymástól, de a kereszt közös szeretete megint csak újra ösz-I szefüzött bennünket. így volt a kereszt I nemzetünknek fönntartója. A gyászba borult magyar égen vi­gasztalásunkra az isteni irgalom meg­hagyott néhány fényes csillagot, hogy őrködjenek fölöttünk és a reménynek biztató sugarát lövelljék szivünkbe. E fénylő csillagoknak egyike Te vol­tál, távozó vezérünk. Te vetted elsőnek kezedbe közöttünk a meggyalázott ke­resztet, hogy újra tiszteletet és megbe­csülést szerezz neki. Te mutattad első­nek az utat, mely a megbántott Isten kiengeszteléséhez és nemzetünk vissza térő boldogságához vezet s midőn nyo­morúságunkban, mint a tékozló fiú, föleszmélni kezdtünk, Reád tekintettünk bizalommal. Majd igy fejezte be: Két évnek előtte fájdalom nyilallott bele minden magyar szívbe, midőn a sajtó közölte szeretett Vezérünk nyilat­kozatát: „ . . . számomra már elérke­zett az este és közeledik az éjfél...“ Ma ujuit erővel ostromolja az eget a magyar szivek imádsága, hogy Isten hosszúra nyújtsa még ezen estét és I amint Józsue imádságára megállította a jj napot Gibeon fölött, úgy tartsa most j is távol még sokáig az éjfélt, mert mi | lesz belőlünk, ha Nagyjaink mind el­­| hagynak bennünket. I Talán az isteni Gondviselés müve, \ hogy bucsuzásod a jó Pásztor vasár­napjára, valamint Fülöp és Jakab apos­toloknak kettős ünnepére esett. Jó pász­tora voitál mindig nyájadnak, sohasem ijedtél meg a farkasok üvöltésétől, apos­tola voltál népednek, áldozatot mutat­tál be a hitnek oltárán, áldozatot hoz­tál a haza oltárán. Krisztusnak mindig igaz papja voltál, mindig azt hirdetted, amit tetté! és azt tetted, amit hirdettél, balzsam voltál a fájó sebekre, jótékony­ságoddal gyökeret vertél a szenvedők szivében; de ki tudná mind elsorolni, csak az ég van hivatva fölmérni érde­meidet és jutalmazni érte, mi pedig fogadjuk, hogy áldott emlékedet örökké őrizni fogjuk! A szép szavak elhangzása után sok szemben csillogtak a könnyek és az A távozás. Május 5-én következett a távozás, melyről a gútai lakosság tudomást szer­zett és örökre emlékezetessé tette azt eltávozó papjának. Már a kora reggeli órákban, a vonat indulása előli százan és százan gyülekeztek a hívek közül a parochia és a templom előtt. Felvonult a gútai tűzoltóság is a rend fentaná­­sára, a hívek diadalkaput állítottak a távozó szeretett lelkész tiszteletére. Mikor a kocsija elindult, akkorra már a nép annyira megsokasodott, hogy legalább kétezer főnyi tömeg lehetett, amely a lépésben haladó kGCsii kísérte. Férfiak, asszonyok, gyermeKek voltak a menetben, mely példás rendben özön­lött ki a vasút állomásig. Itt Kis Ba­lázs üdvözölte a távozó leikészt kere­setlen, de igen szép szavak kíséretében és tolmácsolta a gútai nép soha el nem múló háláját. Száz és száz kendő lobogott a vo 1 nat indulásakor és ezernyi ajak köszön- i tése mellett indult ki a gútai állomás- i ró! a vonat Komárom falé. Tisztelői közül mintegy harmincán Komáromba is elkísérték, virággal ke­zükben, hogy tanúi legyenek annak, hogyan távozik el végleg ennek az ál­lamnak a területéről. Komáromban. A gútai vonat megérkezése után Pal­kovich Viktor gyalog jött be a városba hívéivel és káplánjai kíséretében, akik a Szent András templomba vonultak; majd a járási hivatal kiállította határ­átlépési engedélyét. Palkovich Viktor kilenc év óta első ízben lépte át a határi, mert a ha­tóságok soha útlevelet nem adtak neki. Mikor ezeken a formaságokon is túl­esett, akkor elindult híveivel együtt a hídfő felé. ps»Palkovich Viktorhoz csatlakoztak Richter János dr. magyar nemzeti parii szenátor és Alapy Gyula dr. a komáromi katolikus egyházközség elnöke és a helybeli világi papság képviselői. Uiánuk sorakoztak fel gútai hívei virággal kezükben. így haladt a menet a Nádor és a Baross utcákon a hídfő felé. A bucsuzás. A hídfőnél megindító jelenet köve*. Azt lehetne mondani, hogy Horváth iro­dalmunkban a népnemzeti irány előhír­nöke s annak öntudatlanul is első kép­viselője, mig Kazinczy kora modernsé­gének, a neo-klasszicitásnak hirdetője, képviselője, apostola volt. Törekvésük azonban egy, programmjuk közös. En­nek szolgálatába szegődtek s hűsége­sen, nemesen és eredményesen szol­gálták a nemzeti nyelv és irodalom ügyét — bárha külön utakon jártak. Nagy veszteségünk, hogy nem értet­ték meg egymást. Ha Kazinczy vagy Horváth hajlékonyabb, hamarosan meg­történhetett volna, hiszen barátságuk elejével csodálatos összhangba olvadt. De sem egyik, sem másik nem engedett s igy mert Horváth volt a gyengébb talentum s az irodalomnak csak akkor élhetett, mikor erre a hangyák időt en­gedtek, t. i. télen — Kazinczy mellett természetesen el kellett maradnia. A nagy izgató, nyelvújító, stiliszta működése nyomán az irodalom előkészült Vörös­marty és társai fogadására, a megújho­dás dicsőségére, Horváth ellenben szü­­kebb pátriájában a Dunántúl, azt mond­hatnék meghasonolva írogatta Ötödfél­­száz Énekét. Ez az Énekes könyv Horváth Ádám legnagyobb dicsősége. De nem azért, ami benne maga csinálmánya, hanem azért, ami benne másé. Horváth nem is tudta, hogy az a Más a magyar nép maga A magyar nép, melynek költé­szete van és hogy az a költészet Kultsár István buzdításával Komárommegye és később Esztergom megyék sürgetésére az Akadémia elé lép s három évtized múlva Erdélyi János gyűjteményében irodalmi eseményként jelenik meg, hogy ettől kezdve gyűjtőink és kutatóink előtt az Ölödfélszdz Énekek a legfontosabb forrás s maga Horváth voltaképpen mindnyájunknak elődje. Ennyi dicsőség­ről nem álmodozott Petri-Keresztúron, mikor deresedő fejjel, kötetét háromszor is lemásolta, hogy e nemzeti kincset az utókornak átmenthesse. Milyen különös véletlen, hogy ez a dunántúli nemes poéta, ki alkalmi ver­sekben végigkísérte korának majdnem minden nevezetesebb eseményét és em­bereit, filozófiai és matematikai prob­lémák nehezét és titkát bontogatta, iro­dalmi társaságokat akart szervezni, szí­nészettel foglalkozott, egyháza ügyeit szolgálta, banderista és insurgens, gazda és földmérő, irodalmi agitátor és írói ünnepek részese volt, munkás és hasz­nos életének maradandó emléket és nem múló dicsőséget Űtödfélszáz Énekével s a reformátusok Énekes könyvébe fölvett egyházi évekeivel szerzett. A mi róla emlékezetben maradt csupa lira és lírai érzék. Mikor Kazinczy Esi­hajnali Énekét olvasta, már dúdolta is, áriát is csinált hozzá. Mikor Füredről a háborgó Balatonon Tihany felé küz­­ködve menti magát és hajóját, iorka­­szakadtából énekeli Kocsmdrosné ká­polnája a pince. Éneklásközben irogat s verseihez egyúttal dalamot is szerez, falusi néptől énekeket tanul s maga is próbál hasonló dalokat írni, a melyek hamarosan elterjednek, végül gyűjti és énekli e paraszti dalokat nagy urak előtt és dalénekes hire messzire terjed. E közben kialakul benne egy nagy iro­dalmi igazság: a népköltészet értékelése, értékének fölismerés. Azt Írja, hogy négy olyan régi kurta darabnak, mint Patyo­lat a kuruc, vagy az Oláh a hegyoldalon, vagy Árokszállásndl volt egy veszede­lem károsabbnak tartom őrök elveszé­sét, mind a hódoló táborból egy hat fontos ágyúnak.“ Megszerkeszti az első gyűjteményt, melyet öntudatos munká­val az előbbi vélemény igazolásául kívánt tekintetni. A magyar népdal iro­dalmi pártolói között az első hely őt illeti meg, nemcsak időrendi sorban, hanem annál a meleg, igazi hevületnél fogva is, amely benne a népi költészet iránt lobogott. Szerencse, hogy ez ko­rán hevitette, szerencsétlenség, hogy kora nem értette s nem karolta fel e gondolat érdeme és értéke szerint. i Szellemileg vagy testileg fáradt ön? masszírozza testét előírás szerint ALP A menthol sósborszesszel. Javítja a vérkeringést, erősíti az izmokat és frissíti az idegeket. ALP A menthol-sósborszesz eredeti csomagolásban minden gyógy­szertárban és drogériában kapható. 840-2 kezelt: híveitől veit búcsút az ősz lel­kész, akik könnyes szemekkel csókol­ták meg jóitevő kezeit. Meleg búcsút vett Richter szenátortól is és elindult a hídon Magyarország felé, dr. Alapy | Gyula, Király József és Lukácsovics ' József káplánok és Horváíh Géza szö­vetkezeti titkár kíséretében. Egyik hive a gútai katolikusok nevében gyönyörű csokrot nyújtott át neki. A tömeg ott állott a hid feljáratánál , és kendőket lobogtatott a távozó iel- I kész után, aki a hid közepén megál­­! lőtt és bucsuüdvözletet intett feléjük, í Nem volna tudósításunk hűséges, ha ! meg nem emliíenők, hogy a hatalom a ; távozás fűszerezéséül több rendőrt és I detektívet vonultatott fel a hídfőre, i hogy tanúi legyenek a kezében a bib- i liával és a szeretet virágaival távozó i lelkész bucsuzásának. I Paikovich Viktor Magyar-Komárom­­! ban a rendőrségen szabályszerűen je* j lentkezett és benyújtotta — mint kül­­! földi állampolgár — kérelmét a nép- I jóléti minisztériumhoz letelepedési en­­! gedély iránt és Győr irányában el­­| utazott uj otthonába, hói ki fogja | pihenni az utolsó esztendők mérheíet- 1 len zaklatásait, amelyet magyarságáért j és katolikus hitéért szenvedett. i !4 milliós városi kölcsön. Komárom, — május 7. í A Komáromi Lapok keddi számában olvastam, hogy a város vezetősége azon töri a fejét, hogy újabb kölcsönt vegyen fel. Igaz a közmondás, hogy evés köz­ben jön meg az étvágy. A kövezésre felvett 3 millió kölcsön úgy látszik, nem elég (az adózó polgároknak ez is untig elég) és a város vezetőségének nincsen sürgősebb és fontosabb dolga mint újabb kölcsönök után szaladgálni. Bizonyos megalomániát látunk ebben a jelenségben. Mert ha Pozsony vagy Kassa vesznek fel 20—30 milliós köl­csönöket, ezen nem lehet megütközni, hiszen mind a két városnak van elég I magán vagyona, amely jelzálogot képez a kölcsönnel szemben, de azt kérdezzük, hol van ez a jelzálog Komáromban az Apáli szigeten és a közlegelőn kívül. Ezt az utóbbit pedig nem is lehet olyan könnyű szerrel lekötni, mert ennek min-Idig legelőnek kell maradnia, amíg Ko­máromban gazdálkodók lesznek. A vá­rosnak nincsenek haszonhajtó vállalko­zásai sem. A vízmű éppen, hogy meg­keresi fentartási és üzemi költségeit, a gázmű állapota rosszabbodott a víl-Slovenská Banka Fiókja Komárno I DDHTIGI HUH ** Központ: BRATISLAVA. Betétek: Ke 320,000.000 Alapittatott 1879 évben. Részvénytőke és tartalékalap Ke 120,000.000 Slovensko legnagyobb intézete. Állami közegek által gyakorolt ellenőrzéssel elegendő garanciát nyújt a betéteknél. Betéteket elfogad betétkönyvecskére vagy folyószámlára folyósít: kölcsönöket váltókra, folyószámlákra vagy betáblázásra és értékpapírokra. | Vesz: idegen pénznemeket. Eszközöl: átutalásokat bel- és külföldi helyekre. Elad : értékpapírokat és sorsjegyeket. Minden a bankszakmába vágó ügyletet lebonyolít.

Next

/
Thumbnails
Contents