Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-07 / 55. szám

1927. május 7. Komáromi Lapok 3. oldal. !Í ÉÉÉIil Elbert divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19. 140 Női színes nadrágkombiné 26 K Női színes és fehér hímzett ing 18 K Selyem harisnya 12 K Kötött harisnya diratszinek 3.60 K Gyermek sokni kötött 2.50 K-tól Glacé női keztyű 29 K. Selyem jambo sapka 4 K-tól Férfi ing fehér 18 K-tól Színes férfi ing 2 gal. 36, 46, 60 K Pupplin férfi ing 76-95 K Kötött sokni 2,60, mintás 3 K Selyem nyakkendő 9 K Francia köpper alsónadrág 20 K Fiú- és férfi szövet sapka 7.50-9-ig Nagy választékban játszó ruha, gyapjú leányka és fiú ruha. Vulkán koffer, retikül, férfi harisnya, pull-over, mellény, bambusbotok, esőernyők, gyermek és férfi pyjamas stb. Gyári raktár sport és szekrény alakú gyermekkocsikban. Magyar gyermek magyar iskolába való! Szlovenszkó, május hó. Közeledik az iskolaév vége. Régen olyan „szombateste“ volt ez az időpont szülőnek, gyermeknek egyaránt. Egy tizhónapos munka és gondszakasz lezá­rása, kéthónapos vasárnap hajnala. Ma változott az élet s benne az isko­láztatás sora is. Nem a jövő év elején, de a mostani végén jegyzik el a gyer­mekeket az iskolának, állítólag azért, hogy a tanügyi hatóságoknak tájékozó­dásuk legyen aziránt, mennyi iskoláról kell gondoskodniok szeptemberre, meny­nyi lesz az iskolát igénylő gyermekek száma. Az ünnepvárást megrontja a gond: milyen iskolába írassam a gyer­mekem s magát a kéthónapos vasárnapot a lelkiismeretfurdalás : helyesen csele­kedtem-e? Mert nagy kérdések forog­nak kockán: melyik iskola biztosiija jobban a gyermek jövőjét? Szlovák-e, magyar-e? A szülő tanácsért fordul fűhöz-fához, mert nem iát a jövőbe. És jönnek a hivatalos tényezők: Csak a szlovák iskola biztosítja az állami szolgálatba való felvétel lehetőségét; a szlovák iskola kedvezményeket ad : ruhasegélyt, könyvet, olcsó ellátást in­ternátusbán. Ha a szülő állami alkalma­zott, vagy csak valahogyan is függő viszonyban van az államhatalommal, jön a presszió. Kötelességed viszonozni az államhatalom jóindulatát, mely eltart azzal, hogy gyermeked szlovák iskolába iratod. Ha magyar iskolába adod, ját­szol te magad is ezzel a jóindulattal, nem tudjuk garantálni, hogy át nem helyeznek-e, idő előtt nyugdíjba nem küldenek-e, nem vonják-e meg az állami koncessziókat stb. És más részről harcbaszáll a szülő lelkiismerete. A félelem a gyermek szemrehányást sugárzó szemétől, amely elborul a hírre, hogy eltiltják az anya­nyelvétől. A gond, meg tud-e birkózni a gyermek zsenge elméje a nehézséggel, hogy a tudást idegen nyelven kell el­sajátítania ? A nemzethűség szava, hi­szen a szlovák iskolát végzett gyermek elvész a magyarság részére, gondolko­dásmódja, tudása idegenné válik arra a nemzetre nézve, amely neki, a szülő­nek adott műveltséget, kenyérhez való jogot, tudást. Ki tudná leirni ennek az ünneprontó nagy leiki harcnak minden formáját és minden részletét, hiszen az elnemzetiet­­lenitő törekvés oly találékony az érvek felsorakoztatásában! Mert csak erről van szó. Nem a jóakarat, nem a „prak­tikus“ gondolkodás mondatja a rábeszé­lés ezer argumentumát, de egy messze­­néző, titkos, csúnya szándék: megfojtani a magyar műveltséget ezen a földön s j ezzel gyökerében elvágni a magyar j élet lehetőségét. Nem sikerült erőszak- 1 kai, nem sikerült gazdasági tönkretétel­lel, megpróbálják a jóakarat hazugsá­gával. Könnyíteni szeretnénk a szülők év­végi lelki harcán, szeretnők megvilá­gítani az igazságot, az egyedülit, pár szóval, az igazság egyszerűségével. Az ut sima és világos : Magyar gyermek magyar iskolába való! 1 Falun és városon, elemi és közép­iskolákban, bármilyen életpálya előtt ez az egyetlen, igaz szempont. Ehhez jogot ad a törvény s ezt teszi köteles­ségévé a szülőknek a nemzete iránt való hűség, de a gyermekének jövője is. Legelőször is nem az a cél, hogy iskolás gyermekünket pályája legelején nyugdíj képessé, de az, hogy életképessé neveljük. Az életképességhez legelső­sorban általános tudás és szaktudás szükséges, csak másodsorban nyelv­tudás. Az általános és szaktudást pedig a gyermek csak az anyanyelvén sze­rezheti meg, melyet magával hozott a szülői háztól, amellyel tehát nem kell megbirkóznia a tudásanyag elsajátításá­val egyszerre. Az államnyelv elsajátí­tása megjön magától. A magyar iskolá­ban is kötelező annak a tanulása és az éppen elég« a tökéletes elsajátításra s arra, hogy az anyanyelven szerzett tudást az állam nyelvén is fel tudja használni az életbe kilépő ifjú. Ezt különben maguk a szülők is tapasztal­hatták, akik — állami szolgálatban lévén — egy fél év alatt öreg fejjel is meg­tanulták, az ábécén kezdve a szlovák nyelvet, de az uj életre is szóló alkal­masságukat nem ez határozza meg, hanem az a műveltség és tudás, amit magyarul szereztek meg. A magyar iskola, — amely föltétlenül kel!, hogy biztosítsa az államnyelv tökéletes el­sajátítását — több, mélyebb általános és szaktudást biztosit és igy több, helyesebb életképességet is. Ami a külső érveket, a presszió és rábeszélés érveit illeti, azok megcáfo­lására törvényt idézünk. Az alkotmány­okirat (121/1920 sz. tv.) 128. §-ának 2. pontját, mely szerint: „A vallási, hitbeli, felekezeti és nyelvi különbség egyik csehszlovák állampolgárnak sincs akadályára az általános törvények korlátái közt, nevezetesen a közszolgálatba, hiva­talokba és tisztségekbe való lépés tekintetében, vagy valamely mes­terség, vagy hivatás gyakorlata tekintetében.“ A törvény szent s akinek, — még ha állami alkalmazott is — nincs más oka arra, hogy fölöttes hatóságának retor­ziójától féljen, nyugodt lehet, ha gyer­meke magyar iskolába jár is, a törvény erejét szegezze minden presszió és minden „jóakaratu“ figyelmeztetés elle­nében. Ha igaz az, hogy az évvégi beirat­kozást azért rendeli ék el, mert a ható­uemzeti jövő álmait szövögetve politikai, kulturális, irodaimi és társadalmi pro­­grammot iudott kitűzni s részben elő­készíteni, részben elindítani: valóban mindennek inkább mondható, mint ha­nyatlásnak. A kiküzdött boldogabb jövő születésének szent misztériuma dereng e szerencsétlen magyarok fölött, akik Rákócziban elvesztett szabadságukat, az udvari politikában elsikkasztott függet­lenségüket, társadalmi és vagyoni hély­­zetük sülyedésében jövőjüket siratták. Azonban e csapás súlya alatt, ha köny­­nyezve is, élt a nemzeti Géniusz, s mint tenger fenekén a kagyló gyön­gyöt termel, a Balkánná nyomorított birodalmi provincia magyarjainak szi­vében álmok, remények, tervek pro­­grammok, eszmék és irányok termettek a jövő útjának kikövezésáre, akarat acéiosodott a cselekvésre, szent elhatá­rozás született a martirium elszenvedé­sére. Az Ígéret teljesedésének Advenlja alatt támadt, terjedt teljesedett a jövő hite, a megváltás lehetősége, az ige hatalma, mely nem másban, a nemzeti nyelv és műveltség erejében gyökere­zett. S mig Mikes Rodostóbaban Íro­gatja törökországi leveleit szerelmetes nénjéhez, kit talán a metamorfózison keresztül ment Transvivániával lehet személyesiteni s mig Faludi Gréczben és Rómában eszmélt a nagy művelt­ségben rejlő hatalomra: idehaza pa­­rőchiákon, rendházakban, főúri kasté­lyokban, nemesi udvarházakban ugyanaz a láng gyuladozott ki, mely később Bécsben a testőrirók szivében gyuladt föl: a magyar irodalom és a nemzeti műveltség szent lángja. Ez tette a pró­bálkozókat erősekké, a dadogókat be­szédesekké, a hazafiakat írókká, a te­hetségeseket prófétákká, a közönséget alázatos hívőkké, magát a gondoláid evangéliummá. Itt kezdődik az irodalom és írók adorációja, amit talán az a ra­jongás éltet meg legjobban, melyet gróf Gyulay Ferencné mondásában ér­zünk, aki egy Kazinczy elébe gyalog is elment volna. A hazáját igazán szerető magyar ebben az időben szent hevü lettel fogott Íráshoz is, olvasáshoz is. Az Íróság hazafias dicsőség fényében tündökölt s ha az iró szerényebb talentu­­mú volt is, szolgálatának gíóriolája érin­tetlenül sugárzott. Az irodalom kisérleiező munkásai között, kiket a hazának szereíete poé­tává tett, jelenik meg Horváth Ádám alakja és sajátosan véletlen és szinte érthetlen kapcsolatban Kazinczy Fe­renccel, újjászületendő literaiuránk hé­roszával. Semmisem állhat távolabb egy­mástól, mint e két kitűnő hazafinak, két lángoló magyarnak esztétikai fölfogása és irói tevékenysége és semmi sem bizonyít­hatja jobban, hogy a szent-láng a legkü­lönbözőbb egyéniségeket is harmóniában tartja, mint Kazinczynak Horváthtal való összeköttetése. Eieintén a legeszmé­nyibb és legnemesebb barátság kötelé­keit szövögetik. Horválh maga sem tudja eldönteni, hogy őt hazája szere­­tete vagy Kazinczy barátsága tette-e poétává s Kazinczy dicsekedve Írja, hogy Horváth levelei veres kordoványba kötve állanak könyvei között, hogy Horváthtal való barátsága bonthatatlan. Bizalmas őszinteséggel Írnak egymás­nak keserű észrevételeket. Kazinczy Horváíhot idegen nyelvek tanulására serkenti, Horváth viszont Kazinczynak idegenszerűségeit veti ellenébe. Ez a téma későbbi tárgyalásaikban kiszéle­sül s utóbb már érdessé is válik. Hor­váth kezdi fölfedezni Kazinczy németiz­musait, görögizmusaií, Kazinczy pedig nem pártoija Horvá'hnak 15 syllabáju verseit. Kazinczy Horváthot paraszti versek, mezei énekek Írására ösztönzi s őr magyar Átion-nak nevezi. Utóbb közömbösnek látja s később csak egy­kor szoros baráfjhnak nevezi, végül pedig elhidegüit. Ebben Horvá h két okon volt részes. Egyen azon, hogy mind élesebben bi­rálgatta Kazinczy irányú1, má3 okon, hogy Hoiváth mint literator vétett Ka­zinczy szemében és fölfogása szerint, hogy úgy mondjam, a Czéh szentsége ellen. Horváth eljárt paraszti mulatsá­gokba, hol mezei énekeket tanult a leányoktól és velük együtt daloigatoíf, megyei gyűléseket követő ebédeken asztal fölött nem részegen énekelt, Fü­reden s másutt úri lársaságokban is énekelte saját és gyűjtött magyar dalait. Kazinczyt e hírek igen kellemetlenül érintették, ki sem fogy a dethonesztáló kérdésekből: Horváth hogy kántizál, hogy kintornái, hogy gajdot s nem tudja megbocsátani neki, amiért előkelő társasig előtt józanul s nem részegen, asztal fölött magyar énekeket adott elő. Bezzeg Berzsenyi nem tette volna — írja egy alkalommal. Kazinczy nem törődött azzal, hogy a jelenlévő gf. Szé­chenyi Ferenc, gf. Teleki, gr. Somsich s a megye és ország urai gyönyörköd­tek Horváth népdalaiban, hogy ezek az urak éppen abban látták Horváth ér­demét, amiben ő megrótta, hogy józanul fújja a szebbnél szebb kurucénekeket. Kazinczy e társaság előtti éneklést lite­­ratorhoz nem méltó cselekedetnek, s debreceni tanulóköri korhelykedései egyenes folytatásának látja. Bántotta Kazinczyit, Horváth magán élete, mely fölfogása szerint nagyon parlcgias; többszöri elválása és házas­sága, a családi élet szent hagyományai ellen vétőnek s durván viselkedő férj­nek minősi tette őt; de legjobban ingerelte, hogy az idegen nyelveket neu: tanulta, kivált nem a németet, az idegenszerű­ségeket viseletben, modorban, nyelvben és szokásokban birálgaita és megrótta. Kazinczy nem vette észre, hogy Horváth a népi költészetnek gyűjtője és terjesz tője, megkedvelteiője és mivelője, amint ma Fráter Lóránt ás Balázs Árpád, kiket ő talán ma is megrovásban része sitene. Nem vette észre, hogy Horváth család és fiőtökös után esengve, vált ságok tájékozódást akarnak nyerni az iskola igények tekintetében, a magyar szülők most, a közeledő évvégén, ki­vétel és minden mellékes tekintet nélkül magyar iskolát követeljenek magyar gyermekeik részére! Ahol van magyar iskola, ne engedjék elszegényedni gyer­mekekben, mert amiről egyszer lemond­tunk, nem kapjuk vissza soha többé. Ne engedjünk rábeszélésnek, presszió­­nak, mert azzal, hogy elvonjuk gyer­mekeinktől az anyanyelven való tanulás lehetőségét, tönkretesszük egész jövő­jüket, tudásban szegényekké, lélekben meghasonlottakká tesszük őket s mér­hetetlen károkat okozunk a magyar nemzetnek, amely vérrel, szenvedéssel, munkával és mivelődéssel szerzett jogot ehhez a földhöz, a szülőföldhöz. 119 és Bulgáiia egjittiüflésé a Balkánon Jugoszlávia ellen —, május 5 Az Albániában levő Korea környékén az utóbbi napokban bolgár komitácsi bandák voltak észlelhetők. Mig eddig csak a jugoszláv-bolgár hatáion kellett bandatámadásoktól tartani, most már az albán-jugoszláv határt is ez a veszély fenyegeti. A komitácsik szerves kapcsolatban vannak a macedón komitéval és az a feladatuk, hogy Albánia felől támadáso­kat intézzenek Jugoszlávia ellen és zavargásokat idézzenek elő Macedóniá­ban. A bandák létszáma több száz főre rúg és jól vannak felfegyverezve. Vezé­rük egy bolgár ezredes, aki a tiranai bolgár követséghez van beosztva. A bolgár komitácsik zsoldját Olaszország fizeti, ami által tisztán feltüntethető a Jugoszlávia ellen irányuló olasz-bolgár együttműködés. Tiranai diplomáciai körökben az a vélemény, hogy Olaszország a macedón kérdésben messzemenő engedményeket tesz Bulgáriának. Politikai körökben olasz-bolgár titkos szerződésről is beszélnek, ami ugyan­csak Jugoszlávia ellen irányulna. Rádióhoz használható akkumulátor üvegtartók, vezeték és lemezek eladók! Cim a kiadóhivatalban. el; ugyanaz a vágy vezette, ami Kisfaludy Sándor szivén állandóan rágódva, itt is ott is boldogtalanság forrásává lett. Nem vette észre, hogy a német nyelv és műveltség ellen politikai meggyőződés beszélt belőls. Szinte a legújabb korig lejövő fölfogás az, hogy a németen az osztrákot, a német hatáson Bécs utraiiz­­musát értik s nem vette észre, hogy Horváthnak tökéletesen igaza van, mikor megállapítja Ányos Pál énekeiről, hogy azokban a quanlitások az áriának tak­tusaival ritkán egyeznek, hogy a verstől természetességet és énekelhetőséget kö­vetel, hogy a nyelv pallérozásában jelent­kező idegenszerűségeket, az újított magyar nyelvben mutatkozó változtatá­sokat, uj szókat, fordulatokat, sőt a stílust is joggal bírálhatni. Elég ennyi annak megértetésére, hogy barátságuk útjaik eltérése, fölfogásuk változása, miveltségük és társadalmi helyzetük különbözésége következtében lassan lassan lazult, majd közömbös­séggé vált s végül szinte teljesen el­halkult. Baráti és irói viszonyuk e fo­kozatos távolodásában mindkettejük ré­széről annyi lelki finomságot, tapintatot és mérsékletet állapíthatunk meg, hogy e viszonynak teljes megszakadásáról vagy nyers megbontásáról nem lehet szó sem. Leveleik őszintesége mellett írójuk lelki nemessége szinte meghat s e levelek, mint megannyi dokumen­tum nobilitatis, mindig becses és be­szédes tanúi maradnak annak a fájdal­mas veszteségnek, a mi irodalmunkat azzal érte, hogy nem tudlák egymást megérteni. Aki Kazinczyt, irodalmunk e precziőz fejedelmét, közelről ismeri, el tudja képzelni azt a távolságot, mely őt Hoi­­váthtól elválasztotta. De ennek igy kei­lest történnie, mert azok az irodalmi elvek, melyek lelkűkben éltek s működé­sűk által nyilvánvalókká lettek, előttök egymást kizáró, egymással teljesen el­lenkező erők gyanánt jelennek meg

Next

/
Thumbnails
Contents