Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-05-07 / 55. szám

egyvennyoleadik éviolyam, 55. szám. Szombat, 1937. májas 7. BlStuetéii ár ciebxxlovifc értékben: Melyben é# vidékre postai ssétkfildégsel: í 4*í«* évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre ] 20 JL - Külföldén 150 Ki. 5 yen »ára éra t 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkeistóiég éa kiadóhivatal: Hádor-o. 18., Megjelenik hetenkint háromszor t kedden, csütörtökön és szombaton. Az olasz-magyar szerződés. Komárom, — május 6. A magyar miniszterelnök az olasz-magyar szerződésre vonatko­zólag fontos kijelentést tett: „A tri­anoni békeszerződés megkötése óta Magyarország parancsszónál egye­bet nem hallhatott, mert az egyen­lőség megszűnt a nemzetek között s nap-nap után ki voltunk téve annak, hogy belügyeinkbe beavat­koznak. Talán egyetlen egy állam sem érezte annyira megalázottsá­­gának súlyát, mint a magyar nem­zet. Ezen megalázott helyzetünk közepette egy nagy nemzet, egy európai hatalom, amelynek súlya van az európai politikában, vissza­állítja a régi helyzetet, egyenlő társnak fogad, megbecsül s tiszte­letet ad a magyar nemzetnek. Igen is, én azt állíthatom, hogy a tő­lünk elrabolt nemzeti becsületet adta vissza az olasz nemzet.“ Súlyos szavak ezek felelős kor­mányférfi ajakáról és erős kriti­kája annak a különös eljárásnak és magatartásnak, amelyet a feis­­antant tanúsított a trianoni béke Magyarországa ellen. Ez a kisan­­tant számtalan alkalommal avat­kozott bele Magyarország belügyeibe és visszaemlékezhetünk azokra a kijelentésekre, amelyeket különösen Benes hallatott a parlament kül­ügyi bizottságában, de magában a parlamentben is. Nem volt elég a bekerítő politika Magyarországgal szemben, hanem azt még ezen felül meg is kellett alázni külön­féle nyilatkozatokkal. Nem beszélve a királykérdésről, ami Magyaror­szágnak a legsajátabb belügye, de a köztársasági államforma meleg ajánlgatása és főleg annak a bi­zonyos demokráciának az emle­getése Magyarországgal kapcsolat­ban, mind jogosan sérthette ennek az országnak önérzetét. Most, hogy Magyarország szer­ződésre lépett Olaszországgal, teljes rehabilitációt nyert ez az ország minden méltatlan beavatkozással szemben és mint miniszterelnöke pregnánsul kifejezte: az elrabolt nemzeti becsületet adta vissza az olasz nemzet. Magyarország leve­gőhöz jutott és nem sikerült a kis­­antantDak az a szándéka, hogy alábuktassa a feledés vizébe. Egy nagyhatalom állott ma mellé és kinyújtotta felé segítő kezét, ame­lyet természetesen örömmel raga­dott meg és amennyire a magyar nép lelkét ismerjük, ezt a segítsé­get nem is fogja elfeledni soha. Magyarország különösen hálás lehet az olasz nemzet iránt, mert ennek köszönheti, hogy Nyugat- Magyarországból megmentette Sop­ront, a leghívebb magyar várost és Olaszország volt az, amely a kisantant kedvenc tervét, a szláv korridort lehetetlenné tette. Ma­gyarország a várakozás politikájá­val elérte azt, amit mai adott hely­zetében elérhet. A jugoszlávok ál­lama tálcán kínálta neki adriai kikötőit és ma az a helyzet, hogy Fiume, a magyar korona volt gyöngye, ismét magyar szótól lesz hangos, mert a magyar kormá­nyok által Megyarország megszám­lálhatatlan millióival kiépített ki­kötő ismét a magyaroké lesz és a tengerre való kijutás levegőhöz juttatja ezt az országot, külkeres­kedelmét és kivitelét újból vissza­állítja a régi keretekbe. Mig Jugoszlávia keresi a Ma­gyarországgal való viszonyt, addig a cseh külpolitika teljesen az izo­láció álláspontjára helyezkedett vele szemben. Igaz, hogy ez a politika megbukott és Benesnek minden intrikája hiábavalónak bizonyult vele szemben. Ezek hajótörést szen­vedtek elsősorban Olaszország és Anglia ellenzésén. Most azután sze­mére lobbantják Benesnek, hogy nem szerzett barátokat és egyedül áll, aki korábban az európai kon­fliktusokat segített megoldani és leszerelési jegyzőkönyveket szer­kesztett, amelyek ma a népszövet­ség irattárában pihennek. Hasztalan volt Benesnek a ma­gyar kommunista emigránsok tá­mogatása árán indított sajtó­hadjárata is, megbukott a Bécsi Magyar és a többi szennylap, mely tajtékját a kis Magyarország ellen szórta. A frankper sem hagyott nyomokat sem a francia, sem Európa közvéleményében és hiába­való volt a lepénzelt Sauerweinok szemtelensége is, ennek az ország­nak a presztízse mégis állandóan emelkedett. Mi azt valljuk ma is, amit évek óta hangoztatunk, hogy a kisan­­tantnak minden ellenséges szán­dékát meghiúsítja az államaik ke­retébe csatolt négymillió magyar kisebbség, amelyeken minden időkre meg fog törni a kisantantnak Ma­gyarország ellen indított minden támadása. Hogy Európa közvéle­ménye is ezen az állásponton van, azt eléggé láthatjuk azokban a sajtónyilatkozatokban, amelyek a legtekintélyesebb nemzeteket tájé­koztatják a kisantant tulajdonké­­peni céljairól. Az olasz-magyar szerződés, me­lyet egyhangúlag fogadott el a ma­gyar parlament külügyi bizottsága és egyhangúlag teszi magáévá az egész magyar nemzet is, Magyar­­országot felemelte a nemzetek so­rába, ahonnan a trianoni békeszer­ződés kitaszítani akarta. Benes és Bethlen párviadalában nem kétséges, hogy Benes maradt alul, akinek kárbaveszett a nép­szövetségnél Magyarországgal szem­ben nyilváoitott minden hangulat­keltése. Az olasz-magyar barátsági szerződéi megszüntette azt a dik­táló és rendelkező hangokat, ame­lyek eddig Magyarországot csak bírálták és fölényes modorban in­tézték el. A vállveregetés politiká­jának vége szakadt, mert a legyő­zött és egyharmadára szétdarabolt kis Magyarország is éppen olyan egyenrangú tényezője az európai államcsaiádnak, mint a nagy Ro­mánia, vagy a megnagyobbodott Jugoszlávia és Csehszlovákia. Jó lesz ezt megjegyezni min­denkinek, de főképpen azoknak, akiknek a kenyerük volt a Ma-Komárom, — május 6. Hivatalosan május 27-éré tűzték ki az elnökválasztást. Végre hivatalosan is megállapították a köztársasági elnökválasztás idejét. A nemzetgyűlés mindkét házának elnök­sége — mint Prágából Írják — csütör­tökön délelőtt a miniszterelnökkel tár­gyalást folytatott a köztársasági elnök­­választás napjának meghatározására vo­natkozólag. A tanácskozáson abban állapodtak meg, hogy az elnökválasztást 1927. május 27-ik napján, pénteken délelőtt 11 órakor tartják meg. Ez időre mindkét ház tagjait közös ülésre hívják meg. Az elnökválasztással kapcsolatban még mindig tartja magát az a hir, hogy a jelölés körül nagy nehézségek vannak Masaryk megválasztását ugyan bizo­nyosra veszik, de a koalíció három katolikus pártja még mindig nem fog­lalt nyíltan állást Masaryk jelölése mel­lett. Svehla miniszterelnök, egyes ver­ziók szerint, azt követeli a koalíció pártjaitól, hogy minden feltétel nélkül szavazzanak Masarykra és az elnökvá­lasztásból koalíciós kérdést csinál. A miniszterelnök e határozott kívánsága előtt a koalíciós pártok meghajolnak, csupán a Hlinkapárt makacskodik, de a miniszterelnök a szlovák néppártot állitóan megfenyegette, hogy ha ebben a kérdésben külön utón tialadnának, kitessékeli őket a koalícióból. Hogy mi igaz ebből a hitből, az még megerősí­tésre szorul. Az bizonyos, hogy e kér­désben a koalíciós pártoknak a koalí­ción belül kell megegyezni egymással A német aktivisták ragaszkod­nak a közigazgatási reformmal kapcsolatban a nemzeti kisebb­ségek nyelvi jogainak teljes ér­vényesítéséhez. Most, hogy az adóreform már a képviselőház előtt van és annak letár­­gyalása csak napok kérdése, ismét elő­térbe kerül a közigazgatási reform kér­dése, amellyel már oly sokat foglal­koztak a politikai körök a szlovák néppártnak a kormányba történt belé­pésével kapcsolatban. Eredetileg úgy tervezték, hogy még az elnök választás előtt letárgyalják a közigazgatási refor­mot, azonban a reformmal szemben az egyes pártok olyan követeléseket támasz­tottak, amelyek lehetetlenné tették an­nak még csak előkészítését is. Arra is élénken lehet emlékezni, hogy a szocia­lista és az ellenzéki pártok nagy sajtó­kampányt indítottak a javaslat ellen és igy a közvélemény részéről is nagy nehézségek támadtak. Mindehhez jármi még az is, hogy a német kormánypár­tok is lényeges módosítást követeinek. A koalíciós nyolcas bizottság tárgyalá­sai tehát csak igen nehezen haladhat­gyarország elleni rágalomhadjárat, az ország becsületének kisebbítése. A kis Magyarország visszakapta nemzetének elrabolt becsületét, mondotta miniszterelnöke és ez az önbizalom diadalmasan fogja ki­emelni a megpróbált országot le­alázó helyzetéből minden destruk­tiv törekvés, minden kívülről szí­tott egyenetlenség ellenére is, ame­lyek felett győzni fog ennek a nemzetnek élniakarása. Büszkék vagyunk, hogy ehhez a nemzethez tartozunk mi is. nak előre. A kormánykoalíció vezérei e héten újból tárgyalnak a javaslatról és mindaddig, atnig a koalíció vala­mennyi párija meg nem egyezett a javaslat összes pontjaiban, a javaslat­nak parlamenti tárgyalásairól szó sem lehet. A javaslat legfeljebb junius hó végén kerülhet az alkotmányjogi bizott­ság elé és igy a képviselőház csak ősszel tárgyalhatja, Egy tekintélyes né­met kormánypárti képviselő nyilatkozott e kérdésben és kijelentette, hogy a németek nem fogadhatják el a javaslat nyelvi rendelkezéseit és a képviselőtes­tületi tagok egy harmad részének kine­vezésére vonatkozó passzust. Amig a cseh pártok valamennyi pontban nem honorálják a németek követeléseit, addig a javaslat nem kerülhet a parlament elé. A német kormánypártok tántorit­­hatatlanul kitartanak követeléseik mel­lett és elmennek a legvégső konzekven­ciákig. A javaslattal kapcsolatban a németek szóba hozzák a nyelvrendelet kérdését is és minden befolyásukkal azon lesznek, hogy a nemzetiségek nyelvi jogainak ne csak teljes mérték­ben érvényt szerezzenek, hanem azokat ki is szélesítsék. Interpelláció Ruszinszkó határainak megváltóztatásáról. Igen érdekes választ adott Svehla miniszterelnök arra az interpellációra, amelyet Necas képviselő és társai ter­jesztettek elő azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek szerint Ruszin­szkó határait megakarják váltóztatni amelyről maga a nemzetvédelmi mi­niszter is nyilatkozott. Svehla minisz­terelnök válaszában kijelentette hogy a h kárrendezésről szóló hírek nem helyt­állók. Senki sem gondol arra, hogy Ungvárt elszakítsák Csehszlovákiáiéi. A nemzetvédelmi miniszter annak idején szóról-szóra következőleg nyilatkozott: Igaz, hogy államunk határai kedvezőt­lenek, azonban diplomáciánk feladata, hogy ezeket a határokat megfelelően megrövidítsék és nekünk ebben támo­gatnunk kell őket. A miniszter ebben a nyilatkozatban, az interpellációra adott válasz szerint, kizárólag az an­tant államokkal kötött szerződésekre és a határoknak a szomszédokkal kötendő barátsági szerződések révén való biz­tosítására gondolt, amely szerződések pótolnák a katonai biztosítást. A nem­zetvédelmi miniszter tehát nem gondolt a határok átalakítására. Az adóreform az önkormányzat teljes megsemmisítését jelenti. Az adóreform általános tárgyalása alatt felszólalt Krebs német nemzeti szocialista képviselő is, aki beszédében kijelentette hogy a javaslatban az ön­­ko/mdnyzat teljes megsemmisítését látja. Javasolja, hogy a plénUm térjen napi-POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Thumbnails
Contents