Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-30 / 52. szám

6. oldal. Komáromi Lapok 1927. április 80. maga halottjaként akarta eltemetni Da­rányi Ignácot, de a család kívánságoknak nem tett eleget és igy Darányi Ignácot a Darányi család temetteti el. * Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter elhunytáról a kővetkező gyász­­jelentést adtik ki: »Legyen meg a te akaratod.« Máté ev. VI, rész, 10. vers. Darányi Erzsébet férjezett Válkay Bertalanná, Darányi Kálmán, dr. Da­rányi Gyula mint testvérek, dunaegy­­házai Válkay Bertalan mint sógor, dr. Darányi Gyuláné nemes Than Jolán mint sógornő, továbbá mint testvér­gyermekek: dr. ifj. Darányi Kálmán nejével szemerei Szemere Máriával és Márta leányukkal, dr.ifj Darányi Gyula nejével ényi Dömötör Eszterrel és Er­zsébet leányukkal; Hóman Irén, Hóman Biri, dr Hóman Bálint nejével gyarmatai Dáni Mariskával és Bálint fiukkal; dr. ifj. Válkay Bertatan, Illés Józsefné Vál­kay Erzsébet férjével dr. visfei Illés Józseffel és Marcel Miklós fiukkal; dr. Darányi Béla, Darányi Ella férjével párucai Kolossváry Miklóssal, Darányi György, Darányi Jolán szomorodott szívvel jelentik, hogy szeretett test­­vérbátyjuk, sógoruk és nagybátyjuk pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignácz egyetemes jogtudor, oki. köz- és váltó ügyvéd, az állatorvosi főiskola tiszteletbeli doktora, valóságos belső titkos tanácsos, nyug. m. kir. földmive­lésügyi miniszter, a Dunamelléki ref. egyházkerület fögondnoka, az Országos ref. zsinat világi alelnöke, a Magyar felsőház tagja, a Magyar Gazdaszövet­ség tiszteletbeli elnöke, a Magyar vörös kereszt egyesület tiszteletbeli alelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tisz­teleti tagja, az „Académie d’Agriculture de France“ tagja stb. folyó évi április hó 27 ik napján reggel 6 órakor, éle­tének 79 ik évében az Urban elhunyt. Kedves halottunk földi maradványai folyó hó 30 ik napján, szombaton dél­után 3 órakor fognak a Kálvin téri ref. templomban megáld ütni és Tasra szál­líttatván, ott május hó 1-én, vasárnap délután 2 órakor a családi sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Budapest, 1927. április 27. Áldott legyen emlékezete! wmm i——iwiiiiumiiih in a mii iim i' Mussolini lem hajlandó tárgyalni senkivel sem, i tiranai simMísifl, amely tudvalőveleg a jugoszldv-olasz konfliktust idézte elő. Mint ismeretes, az olasz-jugoszláv bonyodalomnak egyik oka a tiranai szerződés volt. Mussolini váiasza most érkezett meg a húsvéti ünnepek után, mivel Mussolini a husvétot Rómától távol töltötte. Mussolini többek között kijelentette jegyzékében, hogy Róma és Belgrád között a viszony nem szakadt meg és ha római jugoszláv követ va­lamilyen közlést óhajt tenni, azt csak barátságos és jószomszédi viszonyban fogja megtenni. A tiranai szerződést azonban Olasz­ország és Aloánia felségjogai szabad érvényesítésével kötöttek. A szerződést ratifikálás előtt részletesen megvitatta az albán parlament is. Miután ez a szerződés sem Jugoszlávia, sem más állam ellen nem irányul, szó sem lehet arról, hogy a szerződést újra meg­fontolás tárgyává tegye. A komáromi közönség és az uszoda ügye. — Levél a szerkesztőhöz. — E lapok hasábjain mi már annyit és annyiszor irtunk a komáromi uszo­dáról, hogy már igazán felmentve érezzük magunkat az üggyel tovább foglalkozni. Most is csak azért té­rünk vissza az ügyre, mert most már maga a közönség szólalt meg, ami rendjén is van, mert elvégre mégis csak a közönség érdekében létesül az uszoda. Sőt nagyon csodálkozunk, hogy csak most kaptuk ezt a leve­let és nem már előbb. Ebből is lát­szik, hogy a komáromi közönség még akkor is mennyire a nemtörő­dömségben szenved, amikor a saját egészségéről van szó. Különben beszéljen maga a levél, amelyet itt adunk közre: Kedves Szerkesztő Úr! Elsősorban is fogadják hálás kö­­szönetünket azért az eléggé nem dicsérhető érdeklődésért, amellyel a szerkesztőség a komáromi uszoda iránt viseltetik. Az uszoda létesítése nagyon is fontos szerepet játszik Komárom közegészségügyében. Az uszodában való fürdést sokan szóra­kozásnak, sportolásnak, fényűzésnek veszik. Sajnos, hogy a fürdő egészsé­ges voltáról annyira megváltozott a világ nézete a rómaiak -óta, akikről tudjuk, hogy fürdő nélkü még a legszegényebb római se tudott volna megélni. A fürdés ma mar olyan kelléke az életnek és az egészség megóvásának, mint a napi mosako­dás és aki a fürdő iránt közömbös, annyi, mintha azt mondaná, hogy nem kell naponta legalább egyszer megmosdani. A fürdőzés ferde megítélése on­nét ment át a köztudatba, hogy a fürdőre utazás mindig egyenlőt szo­kott jelenteni a jómóddal, a szóra­kozással és sokan, a felületesek, ha már csak ezt a szót hallják, hogy fürdő, már akkor téves eszmetársu­lás alapján a jólétre, a szórakozásra gondolnak. Ez a téves és eléggé el nem ítél­hető felfogás okozza aztán azt, hogy a nagy tömeg nem érzi lelki és testi szükségét annak, hogy sokat törje azon a fejét, hogy a nyáron lesz-e hol fürödni. De hát a tömeget is nevelni kell és meg kell vele értet ni, hogy különösen nyáron a tik­kasztó hőségben, amikor a test kipá­rolgása igen nagy és a szárazság miatt a por és piszok is jobban száll a levegőben és jobban ellepi és meg­fertőzi a testet, nagyon fontos a naponkinti fürdés. Komáromban a tömegkivánság te­kintetében jobb ugyan a. helyzet, mert itt nagyon sokan akarnak fü­rödni és ezeknek a jobb belátásra tértek száma mind jobban szaporo­dik. Itt tehát számolni kell azzal, hogy rendkívül nagy vissza esést kelt, ha az idén nem lesz uszodánk. Tud­juk, a város szegény és a pénzügyi helyzete sem olyan, hogy valami nagyobb arányú uszoda építésére gondolni merjen. A város nehéz hely­zetével járó állapotokat azonban nagyon sulyosbitja az a körülmény, hogy Komáromban igazán nincs vál­lalkozó szellem. Azt hittük, hogy eddig már nem is egy, de több aján­lat is fekszik a városházán, hogy a magánvállalatok szívesen építenek uszodát. Sajnos, itt is nagy csalódás érte azokat, akiknek a szivükön fekszik a komáromi uszoda ügye. Eddig egy ajánlatról se tuc.unk. Pedig hát nem kellene ide valami nagy építkezés. Mindnyájan emlékszünk még a komáromi magánuszodákra és fürdőkre, legalább olyasvalamit sze­retnénk csak. Inkább két kisebb uszodát, mint egy nagyot, hogy az üzleti rezsi kevesebb legyen. Egyet, a Nagy­­dunára és egyet a Vágdunára-Ha ez sem történik meg, akkor nagy veszedelemben forog a köz­­egészségügyünk a nyáron és sajnos, arra is számíthatunk, hogy jó pár ember életet is fog követelni az uszoda hiány, mert az emberek min- 1 den tilalom ellenére is fürdenek majd és pedig a veszedelmes helyeken is, aminek aztán rendesen halálos sze­rencsétlenség a vége. A folyóvizek molochja minden évben megköveteli jj a maga emberáldozatait, amelyek­­! nek számát az uszoda mégis csak | csökkenteni szokta. Nincs tehát más hátra, mint jó­­< előre kijelöltetni azokat a sekélyebb | helyeket, ahol veszedelem nélkül fürödhetnek a nagyok és a kicsinyek ! és oda természetesen őröket kell állítani, hogy a fürdőzők ruháit el : ne csenjék a strandok szokásos tol­vajai. Lehangolva fejezem be levelemet, fhogy a sajtó igazán dicséretes biz­­- tatásai ellenére se lesz az idén uszo­dánk. Bár én még nem hagyok fel minden reménnyel, mert hátha még a tizenkettedik órában megoldódik a most még megoldhatatlannak lát­szó kérdés. Soraim közléséért hálás köszöne­tét mondván, maradtam a kedves Szerkesztő urnák viszontszolgálatra kész hive. Komárom. 1927 április 28 Egy fürödni szerető komáromi. mmmmmmmmmmmwmmmasBKasmm Magyar IzWiitol- Ipari is népviseleti Kiállítás nullái. Felhívás az ipari szervezetekhez, iparos egyesületekhez és kisiparosokhoz. Komáromban súg. 14—21-ig „Magyar Mezőgazdasági-, Ipari és Népviseleti kiállítást.“ rendezünk. Ezt az alkalmat fel akarjuk használni arra, hogy összegyüjtsük és a kiállítás keretén belül bemutassuk az ipari szer­vezeteknél és az egyes kisiparosoknál lappangó, eddig soha még nem gyűj­tött és nem ismert évszázados ipartör­­téneimi vonatkozású tárgyakat, mint: okmányokat, céhleveleket, kiváltságle­veleket, felfogadó-leveleket, szerződése­ket, céhládákat, céhjelvényeket és zász­lókat, régi eszközöket és szerszámokat stb.' stb. Tekintettel arra a körülményre, hogy a kiállításnak ez a része nemcsak történel­mi szempontból, de a nehéz viszonyok között élő kisiparosság önbizalma és öntudatának emelése szempontjából is nagyfontosságu, tisztelettel felkérjük iparosainkat, hogy a kezeik között levő tárgyakat bocsássák rendelkezé­sünkre s az ilyenek tulajdonosait bírják rá a kiállításon való részvételre. Jelent­kezések „Magyar Mezőgazdasági, Ipari és Népviseleti Kiállítás irodája“ Komá­rom Jókai u. 16 sz. küldendők, amely kü önben is bármilyen felvilágosítást szívesen nyújt. A végrehajtó bizottság nevében: Koczcr Gyula nemzgy. képviselő elnök, Fdlöp Zsigmond végvh. biz. igazgató, Lindt János mérnök, kiáll, igazgató, Ivánffy Géza főlitkár. Igy fiatalít és szépít a Minden gyógyszertárban, drogériában parfümériában kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „VÖRÖS RÁK« GYÓGYSZERTÁR Bratislava — Pozsony. Alapítva: 1312. VasiaottiilaJESiD ilila Vasárnap délután ejtik meg a nagy sorsolást — Minden belépőjegy egy­szersmind sorsjegy is — Tíz képet és egy szobrot sorsolnak ki. A kéthete megnyílt és a közön­ségből olyan szép érdeklődést kivál­tó képkiállitás, amelyet a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya rendezett, holnap, vasárnap este zárul be. A most bezáruló képkiállitásnak a komáromiakra nézve különösen fontos jelentőséggel bir az a körül mény, hogy a kiállító művészek jó­részt komáromi képzőművészek vol­tak és ez igen örvendetes jelenség, mert ami sikert és elismerést elér­tek, azt a saját erejükkel, tudásuk­kal érdemelték ki Ez a kiállítás a JESzO kiállítása volt és nem szabad összehasonlítani az előző nagy tár­lattal, amikor egész Szlovenszkóról, sőt még Magyarországról is részt vettek kiállítók. S Éppen azért nézze meg minden komáromi, aki még nem látta eddig és aki látta, az is vegyen búcsút a szép tárlattól, amelyet hétfőn már leszerelnek a kiállító művészek. A kiállítás minél többszöri meg­tekintése nemcsak a művészi szóra­kozásunkat növeli, de emeli az esé­lyeinket arra pézve, hogy a holnap, vasárnap délután megtartandó kép és szobor sorsoláson a Szerencse istenasszony többször ránk moso­lyogjon, mert minden belépőjegy egyszersmind sorsjegy is, amely­­lyel értékes képeket és szobrokat lehet nyernünk. HIRE K. — A ref. egyházból. A komáromi református egyház presbitériuma április 27-én Galambos Zoltán ref. lelkész és Fülöp Zsigmond főgondnok együttes elnöklete mellett ülést tartott, amelyen a lelkészelnök részvétteljes szavakkal jelentette be a magyar református egy­házat ért nagy veszteséget: Darányi Ignác dr. hirtelen történt halálát. A megboldogult a dunamelléki ref. egy­házkerületnek főgondnok, a komáromi ref. egyházmegye örökös tiszteletbeli gondnoka és a komáromi egyház illusztris tagja volt, aki egyházának mindenkor hűségesen és áldozatkészen állott rendelkezésére. Indítványára a presbitérium kimondotta hogy az elhunyt emlékét megörökíti, az egyház mélysé­ges gyásza kifejezéseképen a templomra a gyászlobogót kitűzi és a megboldo­gult gyászoló testvéreihez részvétir&tot intéz. Sajnálattal vette tudomásul a presbitérium Lakatos Károly közs. isk. igazgatónak a temetőbizottság elnök­ségéről történt lemondását, akinek e tisztében teljesített buzgó működéséért elismerő köszönetét iktatta jegyző­könyvbe. A bizottság elnökéül a pres­bitérium Czike Zsigmond presbitert választotta meg. A presbitériumban megüresedett két helyre az elnökség, mint a sorrend szerint következő pót­tagokat Mészáros Károly ny. megyei árvsz. ülnököt és Kollár Lajos ny. megyei irodatisztet, egyházi jegyzőt hivta be. Az új presbiterek, akiknek megbízása 1933. december 31-ig szól, az elnök meleg üdvözlő szavai után a törvényes esküt letették. Az egyház­tanács ezután tárgyalta Bartha János ny. pü. igazgatónak, az adókivető bi­zottság elnökének jelentését az 1927. évre szóló egyházi adókivetésről. A presbitérium a jelentést és az abban foglalt javaslatokat egyhangúan elfo­gadta, az adókivetést jóváhagyta és elrendelte,, hogy az uj adólajstrom, a törvény értelmében május hó 1 tői 15-ig a lelkészi hivatalban közszemlére kité­tessék és a határidő lejárta után az adóbeszedés foganatosittassék Köszö­netét fejezte ki a presbitérium a bizott­ság érdemes elnökének és összes tag­jainak a nagy körültekintéssel végzett munkáért. Végül Czike Zsigmond pres­biter bejelentette az egyháztanácsnak, hogy a Ref. Ifjúsági Egyesület választ­mánya elhatározta, hogy az általa a templomban emelt hősök emléktáblája alá művészi kivitelű virágkosarat ké­szíttet, amelybe a kegyelet virágait szándékozik elhelyezni, Ä presbitérium örömmel és köszönettel vette tudomá­sul a kegyeletes érzésből fakadt ezen nemes elhatározást. — A katolikus iskolaszék ülése. A r. kát. Majláih-iskolaszéke múlt szom­baton ülést tartott dr. Máj er Imre apát­plébános elnöklete alatt, melyen az újonnan megválasztott tanítók dijlevelei felett tanácskoztak. Az iskolaszék elha­tározta, hogy az idén is meg ismétli a múlt évben nagy sikert aratott irás és olvasás versenyt az iskola minden osztályában. Ez a verseny rendkívül jó hatással volt a tanulókra és az ambíciójukat erősen fokozta. — Házasság. Galgóczy Lajos a MFTR. tisztviselője e hó 25 én házasságot kö­­íJtt Budapesten Vilner Ferenc főfel­ügyelő kedves leányával, Fridával. — A főgimnázium érettségi vizsgái. A főgimnázium érettségi vizsgái közül az írásbeliek junius első napjaiban lesz­nek, mig aszóbeli vizsgák junius 20 ától 24 éig tartatnak. A szóbeli vizsgákon kormánybiztosi minőségben Konss Jó­zsef, a losonci magyar reálgimnázium igazgatója fog résztvenui. — A Dalegyesüisf közgyűlése, A Komáromi Dalegyesület, holnap vasár­nap, május 1 én, délelőt 10 7« órakor tartja Nádor utcai helyiségében 64. évi közgyűlését, A közgyűlés tárgysoroza­tának ki emelkedő pontjai az elnöki jelentés, az 1925-iki zárószámadások, éz évi tagsági dij megáilapitása, az 1927 évi költségvetés. A közgyűlésen tölti be az egyesület a lemondás foly­tán megüresedett elnöki és társelnöki tiszteket és ugyancsak a közgyűlésen nyújtják át ünnepélyelyesen ifj. Nagy János, hitelintézeti igazgatónak, a mű­ködőkar e kiváló és húsz éven át példás buzgósággal szolgáló tagjának az elismerő diszoklevet

Next

/
Thumbnails
Contents