Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-04-09 / 43. szám

i927. április 9. Komáromi Lapok 3. oldal. Prohászka Ottokár Irta Alapy Gyula dr. A templomi szószékről hanyat­lott a sírba Prohászka Ottokár, a kis Magyarország legnagyobb kato­likus főpapja. Egész élete és ha­lála a rendkivü'i kvalitások fényes láncolatából áll. Mint teológiai tanár Esztergomban él, nem törtet előre, mint annyi más, aki magas és legmagasabb méltóságokat ve­rekedett ki magának. Tudják róla, hogy nagy szónok, nagy tehetség és mégis negyven éves régen el­múlott, mikor megnyilt számára egy egyetemi katedra, ahova annyi szürke ember talál magának utat. A néppártnak volt harcos és meg nem alkuvó tagja és ez nem volt a számára jó politikai ajánlólevél a liberális Magyarországban. Két év múlva Budapestről Székesfehér­vár püspöki szék be emeli a ki­rályi akarat és Prohászka Otto­kár elfoglalja Magyarország leg­gyöngébb püspökségét, amelyhez képest egy egri kanonok jövedelem dolgában sokszorosan magasabb klasszisba tartozik. A legszegényebb püspökségben lett az apostolok igazi utódává Prohászka Oitokár püspök, akihez fogható Magyarországon emberem­lékezet óta nem született. A hires püspöki triász együtt töltötte a fiatal papi éveket Esztergomban, Fischer-Colbrie Ágost, Kassa nem­régen elhunyt püspöke, a csupa­­sziv ember, Prohászka Ottokár sze­mináriumi tanár, akit akkor sokan szlávnak tartottak, de aki a legjobb magyar emberek közé tartozott és az ifjú Majláth Gusztáv Károly; őt születése predesztinálta nagy egy j házi karriérre és csakugyan a fiatal komáromi adminisztrátorból hama- | rosan Erdélynek lett lángielkü püs- j pöke, aki ottan a katolikus ma- ‘ gyarságnak a lelki vezére, igazi > apostol, példás életű pap és ember, szegények gyámolitója, elesettek vigasztalója és egyházának meg­­fé'emlithetlen védelmezője. Prohászka, idegen hangzású neve ellenére szivében és leiké- -f ben magyar és a szerencsétlen világháború után porba sújtott nemzetének vigasztalója, nehéz na­pokban igazi gyámola. Húsz esz­mindeneseire már a fogzásuk óta velük nőtt volb Á.m nem azért csinálták mert angol volt. Azért csinálták mert okosabb volt. Amint a vadásza­ton orosz bundát hordtak nem angolt, azért, mert a mus :.a bunda melegebb volt. És akkor megértette Gyurka azt is, hogy Kata — vagy hát Kitty — még sem sznob. Ki nem forrott még, de inkább apostol. Valami vértanú kulíur osztón van benne, amely fejjel viszi neki a nénik falanxának. A nénik fa­lanxa pedig nemhogy a hazait szereti, hanem szembehunyó csőkönyösségü és rövidlátóan maradi. A sujlását nézi a ruhán és a pántlikát, nem a védelmet a barometer és thermometer kilengései ellen. Gyurkának a hiúsága akkorra már régen nem fájt, azt már régen meg. gyógyította a Kitty vagy hát Kata komtesz — most azonban a szive sem fájt már. Nem a ló hiányzott Katónak belőle hanem a szimbólum. És mind­ennek tetejébe Kata komtesz mégis csak Kilty volt, nem Kata. Kata pedig mégsem volt Kitty, hanem az a kis leány, akiből, ha hinni lehet a hege* dűnek, mégis osak egy van a világon Mindezekért volt, hogy Alső-Bükkön az utolsó gyalogvadász reggeli után Kitty komtesz kissé fáradt és szomorú szemmel nyújtotta a kezét Gyurkának — Kár, hogy egész idő alatt egyszer sem szólított Katának. Megértettem, tendő alatt megismerte az egész ország Prohászka nevét, mely fo­galommá magasztosult a hi vek előtt, akik rajongó szeretettel csüngöttek rajta. Mint szónok, a legnagyob­bak közül való volt, kiejtésén meg­­érzett a nyitrai származás, de aki egy két mondatát hallotta, rögtön elfelejtette, mert megnyilt előtte egy nagy szellemnek fascináló ereje és lelkének döbbenetes nagy mélysége. Előtte é3 utána is kevesen lesznek, akik az elvont hitéleti dogmákat, oly meggyőző erővel és a legelvon­­tabb dolgokat a szemléletnek egé­szen leegyszerűsített művészi esz­közeivel tudta megértetni és fel­­foghatóvá tenni. Aki az Isten utain jár, — mon­dotta a püspök —, az olyan bizo­nyosan talál védelmet, mint a kis gyermek, aki édesanyja szoknyá­jába fogózik meg. És mindenki megértette, hogy Istenben oly vakon kell hinnünk, mint a kis gyermek­nek az édesanyjában, akin kívül nem ismer más támaszt az egész nagy világon. Legutóbb Komárom 1 Újvárosban megtartott beszédei | egyikében, melyet sokan szép em­lékeikbe zárnak, a keresztény hitről ; mondott ragyogóan világitó példát. A Yág vizének forrás vidékén jár­tam, szólt, és azt tapasztaltam, hogy minden ér, minden kis forrás tudattalanul siet a nagyobb patak felé, mely folyóvá szélesül és viszi magával a kis vizek habjait ellen­­álihatian erővel a Vág felé. A Duna felé, a nagy viz felé, mely­nek titokzatos hullámai a tenger felé sietnek. És oda sitt sok nagy más folyó is. A tenger mindent átfogó nagy terjedelmével jelezte a keresztény vailás világnézetének mindent átfogó nagy erejét. Elbüvölteu, megbabonázva hall­gatták ezrek és tizezrek és hogy a nagy Babilonban, a hatalmas mé­retekben fejlődő Budapesten meg­indult a katolikus életnek renesz­­szánsza, mely megnyilvánul a köz­élet minden terén, hogy a katolikus középosztály a vallás iránt való közönyéből felébredt: ez talán Pro­­hászkának a kizárólagos érdeme és az ő iskolájáé. Az ő ajkairól ujjongva zengett a glória a Ma­gasságbeli iránt és zokogva resz­ketett a fájdalom, mikor a meg­váltás művéről bes é t. Hihetet’en azt is, hogy a maga szive helyreállt, a hiúság azonban még nem. Azt csak a kis sznob állíthatja helyre, én nem .,. Gyurka mondott volna valamit. Már megint meg is fogta a komtesz hűvös, talán kissé reszkető kezefejét. A kom­tesz azonban fájós könnyedséggel le­intette : — Hagyja el. Abban maradunk, hogy lovaspajtások voltunk és vadásztársak leszünk. Élettársak nem. Később pedig, mikor a Gyurka szandlauferje már a park végében ro­bogott és a grófnő mama kissé felvont szemöldökkel nézett rá Kiltyre és azt selypelte: — Nos ... a komtesz gróf­né mamát is leintette: — Hagyd el. Az urak szerelmével meg lehet birkózni, a hiúságával nem. A hiúságuknak nem kell az, akinek úgyis ők kellenek. A hiúságuknak az kell, akinek ők nem kellenek. A grófné mama vállát vonla ... — Ha ilyen okos vagy, akkor miért bőgsz... Kitty komtesz aranyos egyenesszivű gyerek volt. Tépett egyet a snaucerje szőrcsinabókos fülén és azt mondta: — Azért, mert a mieinknek nem: különben . . III. Pletyka néni időközben sűrűn eljárt Katáékhoz Feluzsonnázott sok mindent és hozott hirt még többet. Gyurka mág­­náskodik. Gyalog vadászik Alsóbükkön. hatalom volt a kezében a lelkek felett, amellyel mindenkor csak egyházának dicsőségét kívánta szol­gáiéi. A vigasztalás igéit nem hir­dette nagyobb erővel senki sem nála és nem csoda, ha ma elár­­; vult hívei a legnagyobb magyar katolikus pap: Pázmány Péter I mellé állítják. ! Mint ember a legegyszerűbb éle­tet élle. Sokan emlékezni fognak, I mikor esernyővel kezében, gyalog­szerrel látogatta meg a Székes­­fehérvár környékén levő plébá­­niákat az apostolok utóda, aki­hez nem kellett semmi ceremónia, hogy beszélhessen vele bárki is, mert ajtaja nyitva volt mindenki előtt. Felejthetlen egyéni charme-ja friss emlékében él mindazoknak, akik felkeresték székesfehérvári re­zidenciájában. Nekem is legszebb élményeim egyike marad. Egy­szerű élete nem az aszkétáé, hanem a polgáré, nem ismert igé­nyeket, az egész ember és annak minden tehetsége, Istennek bő­kezű, fényes adományai, mind egyházáé volt, amelynek szándé­kát, akaratát szolgálta. Egy időben azzal a feltevéssel illették, hogy a reformkatoiieizmus­­nak a hive és apostola. Talán az is volt, aki formákat, kőbe merevedett régi szokásokat refor­mált meg, amikor azoknak hátat fordított. Az igét hirdetni a legdi­csőbb valami és ő az igét hirdette minden munkájában. Közel tudott férkőzni az emberi lélekhez és csodálatos adománya volt az em­beri lélek megvigasztaiására. A Ilivel ezrei vagy százezrei érezték meg, hogy ennek a pap­nak a lelkében maga az Isten él és az szól hozzájuk belőle. Élete maga tökéletes harmónia. Példa­adása megragadó, halála pedig az Isten kiválasztott szentjeinek, pró­fétáinak és hitvallóinak a szép halála, ha ugyan a halál jelenthet i szépséget. De vájjon meghalhat-e az a lélek, aki annyi ezer és ezer ; embernek szórta a vigaszt, öntötte \ a hitet és a magasságok ismeret­­len szférái felé ragadni volt ké- 1 pes ? Nem, Prohászka lelke tovább \ fog é'ni, nemzedékeken túl, amed- \ dig csak az eszme és gondolat él­het, amiket pazar kézzel hintett szét egész életuíján. Alsóbükkön rosszul álnak a financiák. Gyuika nagyon jól áll a gazdabankban. Kitty komtesz — meg kell adni — nem hordja fenn a — meg kell adni — bájos orrocskáját., , Kata akkor csak felbigyesztette az ő — őszintén meg kell adni — bájos orrocskáját. Amint azonban Pletyka néni másnap vagy harmadnap me­gint eljött a töpőrtyüs pogácsához és azt mesélte: Gyurka már egészen elmágnáskodot. Köti az ebet a ka­róhoz, hogy ugyan ki járna már ma gyalog. Hozatott egy nagy, vöröshasu automobil- masinát, azzal döntögeti sor­ban az árokba a közönséges lólábu fuvarokat — akkor: még kell adni, Katának az orrocskája kissé lekonyult. Automobil, vöröshasu, bizonyosan olyan pecsétvörös, aminőt ő szeret. Ettől majd mégis fenn fogja hordani Kitty komtesz az orrocskáját. . . jött rosszabb is. Kata a jegenyás országúton kergette a pejkóit. Repültek mint a hámbafogott fecskék. Akkor könnyű, elegáns suhanással elvágott mellette a pecsétvörös hasú ... és ak­kor Kata ott, a jegenyefasorban, elsírta magát — meg kell adni — csúnyán, mérgesen, mint egy szolgáló. — Utálatos szörnyeteg, — sziszegte dühösen. Az utálatos szörnyeteg, amint a se­bességétől tehette, megállt. Gyurka a homlokára csapott szemüveggel jött oda Katához. Budapest Kossuth Lajos. Baross Gábor, Jókai Mór temetése óta nem látott ekkora részvétel: száz­ezrek vesznek részt a temeiési menetben és Budapesttől Székes­­fehérvárig a halottat vivő vonat előtt térdre hull a föld népe, kör­­menetek mennek zászlók alatt a vasúti állomásokra elé, hogy végső búcsút vehessenek a legnagyobb magyar püspöktől, a legnagyobb magyar paptól és hitének legdi­­csőségesebb katonájától. Prohászka püspök klasszikus szelleme eltávozott a gyászba bo­rult magyarság közül, nemes alakja, szoborszerü arcéle, mély tüzü szemei mind, mind az enyé­szeté. De az emlék, a gazdag örökség, amit maga után hagyott egy nemzetre száll és az őrzi meg nagyjai között ezt a főpapot, az uj kornak lángielkü hittérítőjét, akit nem szárnyalt túl senki a mulíb n sem, de talán a jövő sem tudja pótolni árván maradt örökéi. Minden gyászbeszédnél ékeseb­ben szól és hangzik felénk ezrek­nek és tízezreknek fuldokló zo­kogása, akik benne legnagyobb jóltevőjüket, lelkűknek felejthetet­len orvosát és gyógyítóját gyászol­ják. A szellemőrjás megszűnt élni, a század legnagyobb egyházi szó­noka örökre elnémult, a nagy lélek megmérhetlen mélységei többé nem nyilatkoznak meg hallgatói előtt és nem ragadják magukkal őket, de Ottokár püspök „emléke él a szi­vekben, él hangjának harangsza­vában, alkotásainak melegségében, szellemének örök ragyogásában, amig csak magyarul imádkozzék az Ur Imádságát magyar földön...“ Olvassa és terjessze a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat Ilii Röntgen intézet Quarz fény Sebészeti és nőgyógyászati = betegek részére. — Mérsékelt árak! = Mérsékelt árak! Dr. Selye Hugó Operateur Komárom, D-sák Farenc-a. 3. sz. Telefon 68. 790 Telefon 68. — Kata ideje, hogy maga se járjon lovon. — kötötte az ebet a karóhoz — jöjjön, elviszem .. . Az egészséges lábával ráállt a fel­­hágóra és a Kata derekához nyuit. A szemében meg olyasmi volt, hogy Kata csöpp kis szepegő hangon megkérdezte: — Azt hiszi, ideje, hogy megtartsuk az esküvőt ? — Én azt hiszem, — felelte Gyurka huncutos szemmel — de ha maga ta­lán úgy tartja, hogy csak olyanhoz megy férjhez, aki már autón se jár — a háborúban, mikor a lovasságot gya­­logositották, repülőtiszt voltam — hol­nap, Kata, eljövök magárt repülőgé­pen . , . Elmennék magával, ha talicskán vinne is el, — akarta mondani, vagy talán mondotta is Kata. Ha mondta, nem a fülének, az ajkának mondta. A karjában vitte őt Gyurka az autóba. — Aranyos, édes szörnyeteg, le­győztél, — modla Kata, mikor a vö­­röshasuban ült, Gyurka megnyomta a pedált. — Nem szörnyeteg, — mondta — szimbo'um. Nem a szörnyeteg győzött le, a szimbólum. Aztán díadalos sebességgel vágtatott bele az édes, bűbájos messzeségbe.

Next

/
Thumbnails
Contents