Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-03-12 / 31. szám
3. oldal. 1337. märeiue 12, Komáromi Lapok lyét. A mi speciális szlovenszkói létünkben csalódottan találkoztunk egy lesújtó jelenséggel Annak idején tapasztaltuk, hogy a magyar falvak lakosai közül — ha, tegyük fel: mindjárt kevesen is voltak — szívesen lettek némelyek a fajukat kivégző, megcsonkító rendszer csatlósai, áruba bocsátva nemzetiségüket. Hogy hirtelenében csak az egykori Csánki-párt alakulásának lehetőségét említsük fel. De máshol és máskor is láttunk népünknél ilyen esztelen árulást Ennek egyik oka nyilván abban rejlik, hogy a magyar falu népe, különösen az elszegényedettek, a nincstelenek, akik vérük verejtékével áztatják, dől ózzák, védik meg a földet, nem forrtak, nem forrhattak eléggé egybe a magyar közösséggel, mivel a mindennapi nyelven kívül nincs más összekötő kapocs nemzetükkel. Azonban a mai szemfényvesztőkkel telnett időben a Földnélkü'i Jánosnak valószinüen nem kölcsönöz mév csupán a mindennapi nyelve elegendő lelkierőt a megingathatatlanságra, ha megkísértik őt, például a földmérettel nemzetségének megtagadása árán. A kérgestenyerü munkásnak, a földettúró parasztnak egyszerű életébe is magyar tartalmat kell belevinnünk, amely törhetetlen ragaszkodó szeretettel egyesíti az ő kicsiny életét az ezeréves magyarság életével, a múltból a jelenben, a jövőbe. Ez az élettartalom: rajongó szeretete minden megőrzött értéknek, ami magyar: a magyar értékek összességének: kultúránknak. A magyar kultúra jövőnkig fénylő világosságát kell a világtalan falura bocsátani, hogy ezzel megerősödve élje öntudatos életét, Bizony, az Istenverte magyarságért többet cselekedett az a néptanító, akinek működése alatt a faluban egyetlen analfabéta nem maradt, mint az a nemzetgyűlési képviselő, aki csak akkor vetődött ki a faluba, ha a választás ideje közeledett és a voksokra volt szüksége. A magyar hit ott kezdődik most, hogy ugyan azzal a szemmel nézünk a falu földszagu népére, amellyel önmagunkat akarjuk látni Hogy őket is tanitgatjuk mindarra, amik bennünk magyarrá alakítják lelkünket: bevevezetjük a történelmünkbe, az irodalmunkba, a tudományba, melyet sokszor tőlük kaptunk örökségül és amiről ők mégsem tudnak. Hogy örülünk, ha a nehéz kalászu nép között valamilyen tehetségre bukkanunk és nem nyugszunk addig, mig az éltető nap felszinéig, a megismerésig és megbecsülésig nem hozzuk és műveljük addig és ezerszer nem engedjük, hogy a tehetség elsorvadjon a közönyben. A szlovenszkói magyarság politikai munkája is mennyivel tartósabb és nagyobb arányú eredményt tudna felmutatni, ha fokozottabb kedvvel szorgalmaznánk a falu kulturügyeif. Ha pozitivebb alapon, kultúránk megismertetésével ébresztenék lángra a világtalan falu népének szunnyadó nemzeti öntudatát. Különben újabb igaz értékek hullanak a megsemisülésbe, az éjszakába és a zokogó magyar nép tragédiája ismét szemrehányja majd a vetésért felelősöknek helyrehozhatatlan mulasztásukat, bűnüket. (k. e.) — Lafjtzebb választékban legjobb gyártmányú férfi fihérnemüek, pyjatnák osakis Eiöerí divaíáráházában szerezhetők be. Bosznia kormányzója, Újlaki Mikiós és Dendeleghi Pongrác Jmos erdélyi vajdák, Palóc-i László országbíró Zápolya Imre Dalmácia, Horváth- és Tótország bánja, Újlaki Miklós macsói bán (a zeivremi üresedésben) Roigonyi János tárnokmester, Laki Throz János főajtónallo, Alsólendvai Újlaki Miklós, a bán fia és Palóczi Imre főpohárnokok, Percnyi István és Báthory László és Mogyorókereki Ellerbach Berthold főlovaszmesterek, Pswkircher András pozsonyi és Zakoii Péter termesi grófok. 1465-ben még egy oklevelet adott Mátyás a komáromiaknak s ebben is megerősíti és megújítja régebbi szabadalmaikat és kiváltságaikat. Ennek ellenére a komáromi kereskedőket egyes vámszedésre jogosultak megadóztatják, sőt az adószedők még a város lakóit is háborgatják jogtalan követeléseikkel. A körültekintő és szemfüles városbíró: János, erre maga mellé veszi Kalmár Jakab esküdtet, lemegy Budára s elpanaszolja a királynak a lakosok bajait. Mátyás szívesen hallgatja a bíró beszédét s még ugyanazon évben, 1470. pünkösd előtti szombaton újra megerősiti a város szabadalmait s keményen meginti az adó- és vámszedőket, hogy ne merészeljék ezentúl a komáromiakat jogtalan követelésekkel háborgatni. Engedjék — úgymond — őket arra menni, amerre akarnak ; tartsátok mindig szem előtt s preiátusok és bárók tanácsában hozott régebbi dekrétumunkat s ne merjétek kereskedelmi cikkeiket vagy bármi más jószágukat adóval vagy vámmal sújtani! Ismervén ama kort, melyben ez oklevelek keitek, be keli vallanunk, hogy azok igen szükségesek s nagyértéküek voltak a lakosságra nézve, mert hisz a fejlődésre és a gazdagodásra akkor I még elengedhetetlenek voltak az ilyen királyi szabadalmak, melyek mig egyrészt megvédték a városokat a nemesek fosztogatásaitól és dulásaitól, addig másrészt megadták a közigazgatási szervezet lényeges exigenciáit is: az önrendelkezési jogot és a törvénykezési szabadságot. Királyaink maguk is jói tud ták, hogy a privilégiumok a városok társadalmi visaonyainak fejlődésében iránytadó befolyások, melyeknek segítségével a művelődés nemcsak egyéni, de társadalmi utón is megindulhatott. Fel is használták a szabadalom és a kiváltságadás jogát tőlük telhetőleg; e tekintetben nem érheti királyainkat semmiféle korholás, mert hisz majd mindegyik szívén viseli a városok sorsát. Nem tartozik tehát a ritkaságok közé s városi jogok adományozása ; de az a donáció, mellyel Mátyás király lepte meg a komáromiakat, már a ritkább esetek közé tartozik s tagadhatatlan jele azon jóakaratnak és szeretetnek, melyet sohasem vont meg Komárom lakosaitól. 1489-ben Mátyást újra Komáromban találjuk; ez alkalommal aránylag hoszszabb ideig tartózkodott a királyi birtokot képező várban. Megismerkedett a város viszonyaival és többször értekezett az elöljárósággal. A biró és az esküdtek, látván a király érdeklődését, jóindulatát, elpanaszolták neki, mily Ínagy szükséget szenved Komárom rétekben és szántóföldekben. Mátyás meghallgatja őket s még komáromi tartóz-Förster álnéven tarttfztatták le Béesben Bergeit az „izsai földosztás“ csalóját. A dtmaradványi építészeti rajsolé szélhámosságai. Az izsai foldigénylőktől 17S,000 koronát csalt ki. Becsben 85,000 shilling csalást bizonyítottak rá. Magyarországban is többszörös csalásokat követettel. Komárom, —1 március II. — Saját tudósításunk. — I Lapunk olvasóközönsége elölt bizonyára élénk emlékezetben van a hires „izsai földosztás“ esete, amely még 1924 nyarán, illetve őszén történt. Mint ismeretes, az izsai földosztás főszereplője egy Berger Géza nevezetű dunaradványi építészeti rajzoló volt, akikét izsai gazdával társulva, előlegeket vett fel az izsai földnélküiiektől azon a címen, hogy a földosztásnál biztosan juttat nekik földet. A két gazda biztatta | a földigénylőket, hegy csak fizessék az ; előlegeket, nehogy a földosztásról lemaradjanak. A hiszékeny emberek közül többen iépre mentek Bergeréimek és előleget adtak Bergernek és két társának, akik ilyen médon 175 000 koronát tudtak kicsalni a földigénylő gazdáktól. A gazdák azonban egyre kiváncsiabbak i voltak a földre, amire az előleget kifi- 1 zették és türelmetlenkedni kezdtek. . Végre is a türelmetlenség annyira foko- I zódott, hogy Berger és a két gazda, j akik a pénzt felvették, jónak látták a i kedélyeket lecsiilapitani. [ Bs;ger két társával Prágába utazott, \ ahol a földhivatalban kellett volna el| végezni dolgukat. Berger be is ment a l földhivatalba, mig a két gazda őt meg- i várta. I Mikor Berger a földhivatalból kijött, a két gazdának áradott egy : elismervényt, amelyen állítólag a | földhivatal nyu?tázia volna az izsaiaktól előlegként felvett összeget. ; Erre az izsai földigénylők kissé meg- I nyugodtak és most már csak a föld | osztást várták, amelyről nem marsd; hatnak le, mert az előleget lefizették. I A földosztás azonban egyre késett, Berger összeállói!, úgy hogy a két gazdának saját. vagyonukból kellett kifi zeíniök a földigénylőktől előlegként áladott összeget, ami! Berger elsikkasztott. A két gazda a főldigénylőknek fete részben ki is fizette az előlegek így fejeződött be a hires izsai földosztás . Berger Gézáról két év óta nem lehetett semmit hallani. Bécsben a rendőrség három héttel ezelőtt letartóztatott egy jó megjelenési 35 év körüli férfit, aki Förster Iván építészeti vezérigazgatónak adta ki magát. Förster azzal az örüggyel, hogy egy nagyszabású faipari részvénytársaságot alapit, számos előkelő bécsi pénzügy kapacitást tévesztett meg, akiktői részvények gyűjtése címen 85000 shillinget csalt ki. Másoknak viszont azt mondotta, hogy egy berlini fűrészüzem tássíu ajdonosa és így befolyásos bankemberekkel kő íött üzleteket, sőt az egyiknek el is akarta adni az állítólagos üzemet. A bécci rendőrségnek gyanús volt Förster Iván személye és szereplése, ezért fényképé! elküldték a csehszlovákiai és magyarországi rendőrségeknek is. A budapesti rendőrség megállapította, hogy a Bécsben letartóztatott Förster Iván Berger Géza Dunarsdványből származó 35 éves építészeti rajzolóval azonos, akit a budapesti rendőrség is többszöri csalásért és szélhámosságért köröztetett. Berger Magyarországba Csehszlovákiából menekült, ahol szintén szélhámoskodolt és i a gazdák újra nyugtalankodni kezdtek, mire gyanússá vált Berger viselkedése. Megállapították, hogy az elismervény, melyet Berger Prágába a két izsai gazdának adott és amelyen állítólag a földhivatal nyugtázza az előleget, hamisítvány voít. De Bergefneit ekkor már nyoma veszett az előleggel együtt. \ Az izm földigénylők elkeseredésükben a két gazdát okozták a csalásért, akikkel az izsai földosztáskor történt szélhámossága után ment át Magyarországba. Berger Gézában tehát közveszélyes szélhámost fogott el a bécsi rendőrség és igy az izsaiak is bizonyára megnyugodva veszik a hirt, hogy iéprevezetőjüknek most a rendőrség nyakára hágott. Berger Géza falett először Bécs ben fognak ítélkezni majd Budapesten és Csehszlovákiában* kodása alatt királyi bőkezüséggd gondoskodik a városról, hogy ezentúl semmibe szükséget ne szenvedjen. Ősidőktől fogva a királyi birtokot képező várhoz tartozott a Komárommegyében fekvő Warkezcw (Várkesző) nevő szép és négy kiterjedésű föld, mely közelségénél és termékenységénél fogva a várbirtok egyik legértékesebb részét képezte. Mátyás e szép birtokot minden jövedelmével és jogaival örök időkre Komárom városának ajándékozta s az adománylevelet róla azonnal ki is adta a lakosok nem kis örömére. A donacionáils levélben az adományozást a várkapitánynak is tudomására hozta, „Neked pedig — úgymond — Ujszászy Mihály, mint kiváió hívünknek meghagyjuk és Komárom várunk minden későbbi párancsnokának szigorúan megparancsoljuk, hogy a fentnevezett War kezew birtokot ne háborgassátok, hanem engedjétek, hogy a város lakói örök időkre szabadon, békében és minden ellenmondás nélkül bírják s a birtoklásban ne merészeljétek őket zavarni, avagy háborgatni.“ Az okirat Komáromban kelt, a király uralkodásának 31-ik, cseh királyságának 20 ik évében, Komárom gazdasági viszonyaira döntő befolyással volt e nagylelkű adomány ; mert a csekély jövedelemmel biró község e szép birtokban biztos alapot nyert költségei fedezésére. A Várkesző vagy — mint ahogy a későbbi okmányok nevezik — „Várköze“ vagy „Várfölde“ 256 évig volt Komárom birtokában. 1744-ig — a rossz gazdálkodás dacára — csupán a kaszálásból másfélezer forint jövedelme volt a városnak évenkint. Ami bizony szép pénz volt abban az időben. 1745 ben Mária Terézia a szabad királyi városi jog fejében elvette Komáromtól Mátyás király ajándékát, s igy a városnak ma sincs semmi földbirtoka. Mátyás király nemcsak privilégiumokkal, hanem építkezésekkel is emelte Komáromot. A tatai kastély elkészülte után — mint Heltai is mondja — „igen szépen megépitteté Komáromot. 0 Szőnynéi a rómaiak emlékére telepitvényt alapított „Latinae gentis Cdlonia“ néven. Komáromnál állomásozott ama sokat emlegetett, Bucentaurus nevű, aranyos királyi hajó, minden pillanatban készen az udvar számára a Dunán teendő kirándulásokra. Hogy a vár díszes lehetett, azt az egykoruak állításán kivül az is bizonyítja, hogy Mátyás — de még inkább Beatrix — igen szeretett benne tartózkodni. Ulászló kiráiy 1510-ben az egész országgyűléssel együtt elfért a városban. A dishes épületek azonban már 1527-ben, Komárom ostromakor tönkrementek. A nyers anyagot felhasználták az 1550iki építkezéseknél. Komárom várának katonai leírásai megegyeznek abban, hogy a mostani „őreg várnak“ egyik nagyobb tracéja Mátyás idejéből való. A „Vertheidigungs-Indstandsetx* unk der Festung Komorn" írója »is igy nyilatkozik, Vannak azonban írók, akik az egész öreg vár építését Mátyásnak, s csak ugyanannak kijavítását és átalakítását tulajdonítják Fe. dinándnak. A fentjelzett munka szerzője is igy ir: „Ferdinand I. Hess den jozl unter dem Namen Alte-Festunk 6*ekaonten Theil erneuern."
