Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-03-05 / 28. szám
1927. március b. Komáromi Lapok a. oldat valóban szociális és humánusan igazságos kötelességei lesznek. Köztársaságunk elnökének hitvallását a sovinizmus, a ferdén értelmezett nacionalizmus és a konszolidáció rövidlátó harcosai, meg kerékkötői nyolc éven át nem engedték megvalósulni s a demokratikus fejlődés iránya, a jelszavas szocializmus kitobzódása és kiélése, meg a külpolitikai változások — hogy ugymondjam — kitermelték a jelenlegi belpolitikai atmoszférát s a polgári többség megértőbb tömörülését. Svehta miniszterelnök parlamenti expozéjában ünnepélyes deklarációt tett kormányprogramjának jövő célkitűzéseire nézve és a belpolitikai megnyugvás, a konszolidáció tengelyéül a teljes polgári egyenjogusitás alkalmazását fogadta meg. Mi következik az egyenjogusitás fogalmából és a mi bennünket leginkább érdekel, ennek a szép és demokratikus elvnek a gyakorlati alkalmazásából ? Szerintem s azt hiszem, minden logikusan gondolkozó cseh, szlovák vagy bármily nemzetiségű egyén szerint az, hogy minden polgára (nem állampolgára, hanem 1918. novemberében itt talált labósa 1) az államnak egyenlően részesedik a reá nézve akkor érvényben volt jogokban, törvényszabta előnyökben, mindazon javakban, melyekben őt az állóm, kötelességének elvégzése fejében, részesíteni tartozik. Közelebb hozom a kérdést és gyakorlatibb magyarázatát adom épen a nyugdíjasok kérdésével kapcsolatban Lehetetlen állapot az egyenjogusitás életbelépte esetén, hogy X. Y. nyugdíjas vagy Özvegy ugyanannyi szolgálati év mellett pl. navi 500 K t kapjon s a másik 1000—2000 K-t. Lehetetlen, hogy én, teszem fel, csak 60%-nyi nyugdijai vagy ennek amannak az államnak a terhére egészen csekély járandóságot kapjak, amikor, mondjuk, a szerencsésebb társam, aki már birtokában van az állampolgársági papírnak vagy mert őt a esst, kormány véglegesítette, ötször, tízszer annyi illetményt élvezzen. Jói értsék meg az illetékesek, nem oltván a hiba, hogy az utóbbiak sokkal többet kapnak, hanem ott, hogy X Y., meg az a szerencséden özvegy asszony havi 150—200 K-t kap. Amennyire immorális ez az állapot, annyira nem fér össze a békeszerződés exp-essis verbis megállapított rendelkezéseivel, mert az itt talált közhivatalokat át kellett venni, vagy a csehszlovák nyugdíjtörvények szerint kellett kielégíteni, viszont az az állam dolga, hogy a viszonosság alapján rendezendő terheket, pénzügyi elszámolásokat hogyan és mikor rendezi a szomszédállamokkal. Ha azonban eddig, tehát mondjuk 1927-ig elég inhumánus és jogilag helyt nem álló módon ez a rendszer volt gyakorlatban, a jelen esztendőnek e téren is meg kell hoznia a teljes reparációtl jól tudom én, hogy vannak oly ágrólszabadt, kétségbeesett, megrokkant és meggyötört nyugdíjasok, özvegyek, akik elhaló hangon mondják a 60% os vagy előlegezett csekély nyugdíj befutása esetén: „Jó Isten, csak hogy nem hagytál ei, csak hogy ez is megjöti!“ De azt is tudnunk illik, hogy e minden szánalmunkra, részvétünkre és segítségünkre méltó öregeknek min' den nap, amivel tovább élnek, már csak a Mindenható ajándéka s éppen azért, mert az igazi megbékélés a hamisitat- ; lan egyenjogusitás — reméljük — a polgári kormány soha el nem évülő érdeme lehet, ha ennek a kínos kérdésnek az igazán szociális értelmű rendezésével nem fog késlekedni. A kérdés sztovenszkéi aktualitásánál fogva látni fogjuk a HÜnka-párt viselkedéséi, hisz vezéiük a Rózsahegy felé való orientálódást irta elő a magyarságnak. A magyar nemzeti párt teljes súlyával és érzésvilágával rajta van, hogy az összeülő parlament mielőbb tárgyalás alá vegye az uj, humánus alapetveken nyugvó nyugdíjtörvényt s hisszük, miszerint ez a javaslat egy táborban találja íz összes, de legalább is a legtöbb pártot, mindenesetre a polgári többséget. Nagyon szeretnők hallani, ha a többféle kezdeményezést vállaló Hiinka-párt ebben a kérdésben is állást foglalna — hiszen ismétlem, elbocsátottjaik révén a pártérdek is ezt diktálja — és a magyarság sértegetése helyett segítségére sietne a magyar nemzeti pártnak ebben a nemes, szlovenszkói és ruszinszkői akciójában. Ha pedig az 1927. esztendő a jobb I belátás és megértés jegyében meghozná a szolgálati évek aránya szerint a teljesen egyenlő közalkalmazotti, özvegyi nyugdijakat, ezen a téren csak ez esetben beszélhetnénk „egyenjogúságról“, a sokat szenvedett lelkek megbékéléséről! Amit magadnak kívánsz, kívánd azt másoknak is! Olvassa és terjessz« a legjobb magyar lapot a Komáromi Lapokat — Bibi kelengye, Tetra áruk, gyermekkocsikban legnagyobb választék Elbertnél. történhetik baj. Jól bebiztosítottam én magamat I Az idő azonban múlott, múlott s a nagy „parancsoló“ még mindig a zsurt tüntette ki jelenlétével. Meg vacsoráztam, írtam négy és fél levelet, boss-ankodtam egy hónapra valót, — végre tiz óra iájben beállít az édes. Még az előszobában volt, a lánynak adott valami utasítást s már tudtam, — a hangjából, hogy a katasztrófa bekövetkezett. Elsápadtam, mikor belépett s erőtlenül hullottam a székbe, mikor kinyi tolta a szájacskáját. Az egész asszonyból csak úgy sugárzott a diadal, dicsőség és hatalom, mikor levágta aranykalapját s harciasán megrázván bubi frizuráját, szivembe szúrta szavainak tőrét. — Gratulálhat! Most már gratulálhat 1 — törte össze a hitemet, a bátorságomat, az életemet. — Gratulálhat annak a szerencsétlen flótásnak! a jövendőbeli vacsorákhoz 1 Amiket meg fog enni 1 A saját jól berendezett otthonában I Képtelen voltam szólni. Nyögtem a kintói. *»* ügy kell magának 1 Hiszen maga csinálta az egészet l Maga I Béka pisloghat úgy a kocsonyában, mint erre a vádra csekélységem. — Én? — jött meg a hangom. — Mit csináltam én? A győzelmet kiélvezni szabad, de visszaélni vele nem. A feleségem is — abban a percben — gavallér lett. Egyetlen rohammal kikacagta magát, de aztán leült velem szembe. — Hát lássa, kedvesem, — fordította hirtelen csaknem mélázóra a beszédet, — nem kellett volna az Ákost elvinni az — Apostolokba ... — Ó a hülye! — szaladt ki belőlem a beismerés, — bevallotta tehát? •— Az első öt percben, — sóhajtotta az asszony. — Én rögtön szimatoltam valamit s szerencsémre egy mukkot se mondtam Lulu halálos szerelméről . ,. — Hanem ? — Még kérdezi ? — görbítette le ajkait a drágám. — Azt hiszem, egészen természetes, hogy ezek után pontosan megfordítva játszottam el a komédiát . . . Tiz perc alatt meggyőztem a jó Ákost arról, hogy Lulu igazában — utálja őt. Utálja és megveti, szeretném látni, hogv mit akar ezek után ? Hódítani talán? No csak azt lessel Ha még sehol ki nem akolbőlitották volna, itt ugyan kiteszik a szűrét. — És ? — kérdém elhalón. — Nekivágott a szamár, — tűnődött el a feleségem, — Utána utazott vidékre, nyolc álló napig csapta körülötte a szelet s ma — győzött . . . Nini! Ez a?, asszony nem is nagyon örvend már a sikernek Megbánta volna? — Magát — ha nem csalódom — a lelkiismeret zaklatja. Mi? j A kis bűnös lesütötte a szemét. — Egy kicsit ... — vallotta be. — Jesszusom, micsoda élet lesz az 1 •— borzongott össze később s kezdte eirakosgatni a holmiját, Én lehajtottam a fejem . . . Három hónap múlva az ifjú pár visszatért a nászúiról. Egy évig hiába vártuk a vizitjüket, egyszer aztán találkoztunk az utcán. Ákos jókor megismert, engesztelhetetlen gyűlölettel a feleségemre pillantott s drága Luluját — átcibálta az utca másik oldalára ... Vági István az első tagadások után beismerte, hogy összeköttetésben volt Szántó Zoltánnal. Moszkva agitáció ja a levente egyesületek felbomlasztására Vági ék rendszeresen beszámoltak Moszkvának a kommunista szervezkedésről. — Vági beismerte, hogy havonta kétezer dollárt kapott szervezői célokra. Budapest, — március 4. adott nékik. A rendőrség Orbán Jánost két társával együtt letartóztatta. A rendőrség most adta ki a hivatalos kommünikét a kommunista leleplezésről, amely érdekes adatokat tartalmaz. Eszerint Vági bevallotta, hogy a pártja tulajdonképen a kommunista pártnak más néven szereplő alakulata. Még 1923-ban összeköttetésbe lépett Oroszországgal, ahonnan megbízást kapott a párt szervezésére. Azóta állandóan dolgozott a kommunizmus érdekében, különösen az ifjú munkások körében. A kommüniké szerint Vági azt is beismerte, hogy a szervezői munkára pénzt kapott Oroszországból. A pénzt Kocsis János párttitkár kezelte. Vági ezekből a pénzekből havonta kétezer dollárt vett fel, amelyből 70 dollárt saját fentartására fordított, a többit agitációs célokra. Kocsis párttitkár havi fizetést adott a párt alkalmazottainak, akik egyúttal a magyarországi kommunista párt végrehajtó bizottságát is alkották, A rendőrség kommünikéje szerint megtalálták a Váginak Moszkvába kü'döti jelentéseit is, amelyeket Kön Bélához küldött havonként, amelyben beszámolt arról, hogy havonta átlag háromszáz megbízható tagot vettek fel a pártba. Szántó Zoltán vallomása szerint a Vági pártnak egyik legjelentősebb munkája az lett volna, hogy a levente-mozgalmai aláássák. Moszkvában részletes tervet dolgoztak ki a magyarországi leventemozgatom aláásására és 80 oldalas füzetekben voltak meg a részletes utasiiások arra vonatkozóan, hogyan kell a levente egyesületekben a lázitást megkezdeni és a levente oktatókat megközelíteni. Ezekben az utasításokban fel voltak tüntetve az összes levente oktatók és vezetők működési körük teljes megjelölésével, Szcitovszky belügyminiszter nyilatkozott egyik budapesti lap munkatársának a kommunista leleplezésről. Sze rinte sző sincs általános, a népben gyökerező mozgalomról. Inkább néhány jói megfizetett ügynök és fantaszta állott össze, hogy létrehozzák a mozgalmat. Az ügy likvidálása a belügyiniszier szerint csak nemzetközi utón történhetik. Egy nemzet izoláltan egymagában, nem védehezheiik a bolsevista agitációk ellen, valamennyi országnak egyszerre kellene megkezdeni a punfíkáló munkát. A Szántó-Vági féle kommunista szervezkedés néhány napig aligha hoz uj szenzációt. Egyelőre megkezdődtek a részletes kihallgatások, ezekről azonban a rendőrség a nyomozás érdekében nem ad jelentést. Szántőt Hetényi Imre dr. főkapitány helyettes és Schwenitzer rendőrtanácsos ismét kihallgatta. Szántó a feltett kérdésekre felelt, bűntársait azonban egyelőre nem akarja kiadni. A rendőrséget főleg az érdekli most, hogy Szántóék mennyire jutottak eszméik terjesztésében és kik voltak-^zok, akik a bányavidéken a bányamunkásokat lázitották. Szántó, az angol bányászsztrájk megszervezésénél is jelentős szerepet játszott, Magyarországon is a bányavidékek megméteiyezésével akaita célját elérni, de a szovjetdollárokkal bővelkedő propagandája nem vezetett semmi eredményre a magyar bányamunkások között. A detektívek most a Vági párt elvesztett pénztárát keresik, mert minden bizonnyal valahol meg kell lennie a nagyobb összegű pénznek, amelyet Moszkvából küldtek a magyarországi bolsevista propaganda céljaira. A letartóztatottak közül egy Pap János nevezetű egyén vallomása szerint Kun Béla egyenes parancsára jött Magyarországra, hogy a fegyvergyári munkásokat botsevizálja. A főkapitányság politikai osztályának vezetői toyább végezték a kihallgatásokat A hónapokon át tartó nyomozási munka eredménye az, hogy már minden bizonyíték a rendőrség kezében van és igy megdőlnek azok az állítások, aminél Vágiék védelmük érdekében felhoznak. A rendőrség újra kihallgatta Szántó Zoltánt, aki a kommunista szervezkedés legfőbb irányítója volt és teljesen bevallotta a maga szerepét, azonban nem volt hajlandó senkit megnevezni azok közül, akikkel összeköttetésben volt a kommunista szervezkedésben, Újabb előállítások egyelőre nem történtek, a rendőrségnek az a véleménye, hogy a kommunista mozgalomnak min den tagja már a rendőrség kezében van. A detektívek és a rendőrség a letartóztatottak múltját és előéletéi ismerik és mindegyikről tudják, hogy azelőtt a bécsi és berlini agitatorképrő iskolának voltak a tagjai. Vági eleinte fölényesen viselkedett, később azonban megtört és céltalannak fáíja a iovábbi tagadást. Vági most már iudja, hogy a rendőrség Szántó Zoltánnal való találkozásait és a kommunista mozgalomban való egész szereplését nemcsak napról-napra, de órárálőrára ismeri. Vági István beismerd vallomása után Síerényi Sándor, a budapesti agitátorképző iskola előadója is vallott. A rendőrség Szerényirő! megállapította, hogy Szántó és Vági mellett neki jutott a legnagyobb szerep. Miután a nyomozás már véget ért, most napokig tartó ki hallgatások következnek, amelyek után a vallomásokat jegyzőkönyvbe foglalják. A kommunista leleplezésekkel kapcsolatban Decrecenben is erélyes nyomozást folytatott a rendőrség. A budapesti szervező központ nagy pánzöszszeggel Orbán János munkást küldte ki Decrecenbe. Orbán a gyanú felkeltésének elkerülése miatt a Déry muzeum építkezésénél vállalt munkát. Kísérlete az ifjú munkások körében többé-kevésbbé sikerrel járt, mert minden szó kásos teoretikus magyarázatok helyett állandó vendégségben látta őket, etette, itatta az ifjú munkásokat és pénzt r* Életkedv és erőteljes frisseség csak az egészséges ember tulajdona. — A jó! ismeri —ALPA sésborszesz rendszeres használata által Ön is egészséges marad. I 130—1 I
