Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-02-12 / 19. szám
192T febnrir 12. Komáromi Lopok Farsangi újdonságok megérkeztek Oldal. Ml ■)'» Svájc selyem mgn drágok, batiszt fehérneműik, selyem és 8'any ezüst csipkék, selyem rojtok, fém és strassz csattok, hajdiszek, koszoiú*r, fátylak, selyem sálok, Trama selyem harisnyák, legyezőn, nyakgyörgyök, lárvák, „Charleston** smoking és fr^xfc ingek (v4gig gombolható), nyak'jendő Különlegességek, gUcé keztyűk, selyem és selyemflór soknik stb., dús választékban. Ezenkívül hócipőkben, szőrmeboákban, bő ritikülőkben és bőröndökben gazdag választék. ratizmusától. A csehellenes hangulat azonban nemcsak történelmi hanem terbiészetes okok folytán is kifejlődött, ilyenek a Budapest és BétS felé irányuló gazdasági orientáció A csehek Sz ovenszkóban hatalmas gazdasági, szociális és ku turális forradalmat okoztak (a telepítések, a megbízhatatlanok kiutasítása stb.). A2 ellentéteket növelték a két nemzet természetében lévő ellentétek. A cseh természet praktikus, szorgalmas „elnémetesedett“, az észen uralkodó, demokratikus, a szlovák természet ezzel szemben patriarkálisan szláv, érzésbelileg erős, szentimentális, romantikus, arisztokratikus. Addig mig ezek a pszichológiai különbségek nem lesznek kiegyenlítve, nem lehet népegységről beszélni. Ez csak két három generáció után képzelhető el. Lisszabonban a felkelők két napi heves harc után megadták magukat. A portugál kormány hivatalos jelentésében a forradalom leveréséről számol be, — míg magántávira1 ok szerint a forradalom kiterjedt egész Portugáliára. — Véres harcok Lisszabon és Oporto utcáin. jelentések szerint a forradalmárok Opbrtó körül méá megszállva tartanak égy két sztratégiailatr kiváló pontot. A forradalom köztársasági jellegű volt, amelyet a liberális politikusok kezdeményeztek. Carmona diktátor jelentésével szemben több magántávirat azt jelenti, hogy az oportói forrada’om még koránt sincs befejezve. A felkelők a város közepén elsáncolták magukat és a direktóriumot sem foglalták el. Egy nagyobb hadihajó, amely Oportó közelében tartózkodott, át pártolt a forradalmárokhoz. A város utcáin borzalmas és erkölcstelen jelenetek játszódnak le. A polgári lakosság közül több mint száz embert legyilkoltak. Lisszabonban a forradalmárok helyzete nem katasztrófális, bár a hivatalos komüniké kapitulálásról számol be. Sőt egy madridi jelentés szerint magát a diktátort is elfogták volna a diktátorok. DARHOL CJŰHOlAOÉS/fAJfMJrÓ A portugál forradalomról kiadott utolsó kormányjelentések szerint a kormány csapatok sikert arattak Lisszabonban a felkelőkkel szemben és kétnapi szakadatlan bombázás után a lisszaboni felkelők megadták magukat Két napon át csaknem egyfolytában lőtték ágyukkal és gépfegyverekkel az arzenált, amely a felkelők fellegvára volt, úgy hogy nemcsak a felkelők, de a lakosság közül is sokan estek ennek n bombázásnak áldozatul. Éjfél után a forradalmi bizottság megadta magát. Lisszabonban megint helyreállott a rend. A városban hadiállapot van és este 6 órától kezdve senki sem tartózkodhatik az utcákon. Oportóból érkezett jelentések szerint a város bombázásának áldozatait 270-re becsülik. Diaz ezredest, a forradalom vezetőjét, a többi vezérrel együtt internálták. A legtöbb hadiha ó a forradalmárok mellett küzdött. A madridi portugál követ hivatalos jelentésben számol be a forradalom leveréséről: A politikusok forradalma, amely február 3-án kezdődött Oportóban és február 7-én ugyanitt leveretett, megszűntnek tekinthető. Lisszabonban február 7-én tört ki a forradalom. A kormánycsapatok két napra itt is a helyzet uraivá lettek. Az országban nyugalom uralkodik Utólagosan érkezett 8HDIPESTI mim tt 1927. április 30. — május 9. Rendezi a £0 El Vámszabadraktár. Bel» és külföldi szállítási és utazási kedvezmények. Viiumkedvezmény. Kiállítóknak és látogatóknak felvilágosítást nyújtanak i Budapestéi): a VÁSÁRIRODA |V Alkotmtny-u. 8.) Bíiuírom: B0LD0GHYGYULA ipartestületi elnik. Érsekújvár: FREUND BENŐ vasnanykeies-edä. járulékai fizetésének esedékessége. A munkaadók részéről fehangzott s állandósult panaszok a Munkásbiztosító Pénztár járulékainak beszedése ellen, napirenden vannak. Arról lehet vitatkozni, vájjon a munkásbíztositás mai rendszere helyes- e, midőn köztartozásáért a munkaadó köteles felelősséget vállalni, s úgyszólván az egész szociális intézmény fenntartásának anyagi szüksé léteit előteremteni, az adott helyzetben mégis számolni kell a munkadónak azzal, hogy az egyo 1- dauan szociális és erős pártárnyalatokkal átitatott rendszerben a törvény me v sza bta köt élességeket tel* jesiteni senki a maga kára nélkül el nem mulaszthatja. Minthogy e kérdés igen közelről érinti munkaadóinkat, különösen a járuékok esedékessége kérdésében szükségesnek tartjuk, hógy megfelelő helyről nyert információnkkal világosítsuk fel a munkaadókat. Az 1924. évi 221- sz. törvény 163. §-a értelmében a munkaadó köteles a biztosítás járulékot jdrutékidószakonkint a betegsegélyző intézetnek megfizetni. A közp ntí szociális biztosító intézet 472—S—1926 sz rendeletével a járulékidőszakot a szombatok száma szerint egy naptári hónappal állapította meg, mihez képest a járulék a júrutekidöszakot követő hó. nap 1 én esedékes. Ha a munkaadó a járulékot ezen esedékesség szerint meg nem fizette, az idézett törvény 174. §-a értelmében 5 százalékos késedelmi kamat felszámításának van helye. Megjegyzendő, hogy a biztosítási járulékok az esedékesség szerint minden fizetési meghagyás nélkül fizetendők. A Betegsegélyző Intézet a Központi Szociális Biztositó Intézet rendelkezése értelmében az esedékesség elmulasztásával késedelmesen fizető munkaadók terhére, annak idején folyamatba vette a késedelmi kamatok felszámítását, tekintettel azonban arra, hovy azok felszámítása olyan munkatöbbletet igényel, amely nincsen arányban a kamatok értékével, ettől utóbb eltekintett, s most már csak azokkal a munkapüspök veze'tek. A követség javarészét ezúttal is a komáromiak tették. Ott volt például Deli Tódor vaida, akit Zay és Veraccsics püspök rendkívül magasztalnak jelentéseikben, s akinek aztán négy éven át Konstantinápolyban kel lett maradnia. Ott volt Kun Beredek vajda is, akinek komáromi házát érdemei fejében nemesítették. Á követek Győry Mihá y vajdát is dicsérik jelentésükben. Orlenovics Balázsról, e tehetséges ifjúról pedig azt Írják, hogy a magyar, török, horváth, német, olasz Íi a latin nyelvet egyformán beszéli. ót Pál uramról meg azt jelentik, hogy már négyszer volt a portán. Leg utóbbi útja alkalmával megölték at a törökök. Ezeken kívül Zay követségében még a következő komáromiak vettek részt: Nagy Imre naszádos vajda, Szabó László vaida, Nagy Mátyás tizedes, Oláh János, Borbély Miklós, Gadóczy Gábor, Mikulics Márton, Csermeky Gáspár és Farkas Gáspár. Í’aksy komáromi főkapitány 1558 ruár 3-án jelenti Bécsbe, hogy őfelsége levélmutatója (i&bellarius regiae majestatis) Komáromba érkezett Bér ham csausz szál együtt s itt Komáromban irta meg je'entését. (E jelentés a bécsi udvari levéltárban van ) Az 1563. évben ismét követség külilsé. válván szükségessé, a magyar anacsosok ismét három komáromi émieit ajánlanak e célra a királynak, lindhárom naszádos vaj da volt. (Bakay Siklós, Patinái Pál deák és Molnár Áihály.) A király követség vezetőjévé Pálinál Pál deákot nevezte ki, de mellé pendelte „ Csaby Ákos vajdát is, akiről é* Eralmatos ugyan, de csak magyarul latinul tud. E két kővet .53.621 rintbt, 22 ÓOO tallért és temérdek arany roég.ezüstmiveket és órákat vij Konstantinápolyija. A követség 84.4! forintba került Az 1564. évben fontos politikai ügy ben Budára és Konstantinápolyba kellett alkalmatos ember. A király ezúttal is Pelheö János komáromi főkapitányhoz fordul, hogy e célra alkalmas embert ajánljon neki. Petheő uram Hrtmza János, Szabó László, Molnár Mihály és Borbély Miklós vajdákat ajánlja. A két utóbbiról ezt írja; „baide fain, geschickt ärmb gesellen“. „Palinai Pál diákot és Maróti Négy István hadnagyomat is — Írja Pethéő — igyekszem mindenáron rávenni, hogy az idei konstantinápolyi követséget elvállalnák. Palinai azonban erősen menti magát. A múltkori veszedelmes utjáért is csak 50 forintot kapott fölségedtől, pedig 200 forintnyi kiadása volt Csaby Ákos is alkalmas volna, követnek, ő is nemes ember, igen ügyes és már többször volt Konstantinápolyban". Az 1564 május 16 án Petheő ismét irt a királynak „Csaby és Hamza János — Írja — végre elfogadták a megbízatást. Ez a Hamza egyszer már volt követségben s koldussá lön, mert útközben mindenét elragadták s fölségedtől idáig semmit sem kapott kárpótlásul. Holnap mindkettőt fölküldőin felségedhez.“ Az 1567. évben De Wyss,'1Verancsics és .Jauffenbach követsége ju'ius 6 án 13 török naszádon indult el Komáromból. Ä legügyesebb komáromiak ezut fal is résztvettek a követségben.,Szabó László vajda is ezek köré tartózott ugyan, de őkigyelme De Wyss orátorral keményen összetűzött. De Wyss aztán tőle telhetőleg igyekezett őt befeketíteni. Az 1574. évben ismét Csaby Ákosnak kellett Budára mennie, Isten a meg mondhatója hányadszor. ,Neöi szívesen tette meg az utat ) mert .1566 ban a konstantinápolyi útja alkalmával sok kellemetlensége volt (Hosszuihoty György követségében.) Az 1582. évben Nyáry István rend kívüli követ népes kisére'ével Komáromból indult a portára. I/sánál szállt a török naszádokra s a Dunán hajózott Esztergomig, hol zenével, ágyú lövéssel stb fogadtuk őt és kíséretét. Konstantinápolyba érvén, ott is nagy ünnepségek közt történt a bevonulása Nyáry Preinerrel, a császári residenssel jelent meg Siinán nagyvezér előtt. A nagyvezér páratlan szívességgel fogadta Nyáryt, Prenier követre pedig rá sem hederitett. S hogy még jobban bosszantsa Preniert, azt kérdé Nyárytól: „miért nem választanak a magyarok Rudolf helyett született magyar királyt?“ Szinán nagyvezér ezután szidta a németeket s magasztalta a magyarokat. Én — mondá a nagyvezér — hadat indítok s megvédem a magyarságot mindenki ellen. És ezt a német Preinernek végig kellétt hallgatnia 1 Ő maga írja aztán Szinánrél Rudolf császárnak: „die teutsche Nation auf das höchste verkleinert, die ungarisch« entgegen usque ád sydera extollirt.“ Ennek a hálátlan bestiának — írja ugyanő — ugyancsak kár ajándékot küldeni 1 A konstantinápolyi utazással járó sok kellemetlenség és veszedelem miatt a komáromiak mind jobban és jobban húzódoztak a követi megbízatásoktól. Az 1583. évben Csaby Ákos írja, hogy szégyenteljes és gyalázatos szitkokat kell a basáktól ő felségére hallania a nekik küldött csekély ajándékok ipiatt (múlta convieia oppnobria atque enormia biaspherpia conra authorltatem caesarene majestatis etc ) Ez még csak hagyján, de hát még különb dolog is megesett a szegény követeken. Krekovitzra például így kiáltott Szinán basa a fogadtatáson: „du hundt hast ain guet gemoch.“ Aztán vasraverette őt. Ha mint külön rendkívüli követek és tabelláriusok ritkábban is szerepelnek a komáromiak, azért a követségek tagjai közt később is mindig akad komáromi naszádos. Hiszen a követjárás középpontja később is Komárom maradt. Az utolsó komáromi követ hdenc?y András volt, aki 1640-ben indult Konstantinápolyba. Az ő idejébe jött divatba, hogy a követeknek térdenállva kellett a szultán kaftánját mégcsókolniok Ldenczy volt az egyetlen, aki már a budai basa előtt kijelentette, hogy ő bizony nem veti magát alá • szertartásnak S nem is tette. A bécsi udvar ezután mindég jobban és jobban mellőzte a magyarságot a diplomáciánál. I, Lipót uralkodása alatt már szóba sem jött, hogy magyar embert küldjenek Budára vagy Konstantinápolyba. A régi időknek csak egy emléke maradt tovább is érvényben. A császári követségeknek ezentúl is magyar ruhát kejiett ölteniők. Mikor 1649-ben Schmidt ment Konstantínápolyba követnek, Bécsben a tiszteletére nagy bankettot adtak. Erről írja aztán Csáky László, hógy csak herceg és gróf volt ott. „Magyar — írja Csáky — ott több nem volt Schmidt uram köntösénél. A fő követségre váló köntösöket Itt hagyatta csináltatni, doha még nem biztos az útja. Akkor szolgált nekünk az ilyen követség, mikor német szabók szabták még vont arányból a magyar, köntösöket a követeknek, ha a földön húzódott is az ujjad Együgyübbek és sincerusabbak voltak ugyan az emberek, de jó legény az kovács isi Lám jó patkókat csinálja úgy hiszem most is jól reá fejezi az mi őrájta áll. Volenti non fit iajuri». (1649.'dec. 2± Bécs.)
