Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-02-12 / 19. szám

t. oldat, « Komáromi Lopok £937. fcbrtiAr 13. POLITIKAI SZEMLE Komárom. — febr. 11. A k'pvi**»éháf Bl°s*. A képviselő­­biz kedden, február 15 én ülést tart, «melynek napirendjén három ideig­lenesen kötött kereskedelmi szerző­dés fog szerepelni. A Maeyarotszág-Íal, Törökországgal és Belgiummal ötött szerződésekről van szó. ame­lyek még ratifikálásra várnak. Ezen kívül nyolc mentelmi ügyet fognak tárgyalni. Közvet énül az első ülés berekesztése után tartják meg a második formális ülést. Ezen az ülé­sen a kormány több törvényjavas­latot fog beterjeszteni. E törvény­javaslatok között lesz az eddigi terv szerint a közigazgatás reformjáról szóló, az építkezési törvényjavaslat és a véderő javaslat. A második formális ülésen azokat kiosztják az alkotmányjogi, szociális és véderő­bizottságnak. Majd szünet követke­zik. amely alatt a bizottságok fog­ják a törvényjavaslatokat a plénum részére előkészíteni. Tiltakozás a körgazmtási reform ellen. A közigazgatási reformról cikkez nek az uiságon, beszelnek a politikusok, de senki sem tud róla részleteiben semmiféle pozitívumot. Nem lehet cso­dálkozni, hogy ilyen körülmények között a legnagyobb bizalmatlansággal tekin­tenek a javaslat elé. A csjh szociálde­mokrata képviselők és szenátorok klubjai ülést tartottak, amelyen foglalkoztak a köz igazgatási reform tervezetével és tiltakozásukat fejezték ki a kormány és a javaslat ellen azétt, mert a tervezetet a nyilvánosság tudta és az érdekeltekkel való megvitatás nélkül dolgozták ki A klubok föhivjik a lakosságot, hogy hívjanak össze tiltakozó gyűléseket és védjék míg a sajá', valamint a kerü letek érdekeil Weyr dr. egyetemi tanár, cseh közjogász, az alkotmánylevél egyik szerzője, nyilatkozott a reform felől és kijelentette; hogy a roformot sem tár­gyilagosan, sem szakértők bevonásával nem készítik elő és ezt a kérdést is inkább politikai, mint tárgyilagos szem­­pon ból oldják meg. Meggyőződése sze­rint a zsupa beosztás jobb, mint a tar­tományokra való beosztás, a megye­­rendszer e'len felhozott okok elégtelenek, főképpen az az ok, hogy a megyerend szer költségesebb mint a másik. Ezt az okot nem támogatják a statisztikai adatok és számítások. Szerinte a zsupa Komáromiak a diplo­mácia szolgálatában. irta: Takáts Sándor. A hódoltság korában Komárom volt a török, a magyar és a császári követ­ségeknek a legfontosabb gyülekező helye. Rendesen itt Komárom tövében történt a követségeknek kiváltása. A tőrük követségek, amiknek az ember­száma olykor százakra rúgott, többnyire Komáromban szálltak meg, ahol aztán a magyar hadinéppel bor és zene mel­lett ugyancsak vígan lakoztak. Komá­romból aztán huszárjaink kísérték fel Bécsbe vagy Prágába. A Konstantiná­­polyba vagy a Budára igyekvő magyar vagy csás/ári követeknek is Komáromba kellett jönniök, mert Komárom alatt már török vitézek kisérték őket alá. A törők naszádosok többnyire Osiőnynél vették naszádjaikra a mi követeinket s a Dunán vitték őket le Belgrádig néha még tovább is, Komárom lévén a magyar naszádo­sok székhelye, itt mindig elég olyan ember akadt, aki a magyaron kívül még több nyelvet is beszélt. Ezenkívül a naszádos vajdák még a törökökkel való érintkezés módját is jól tudták, az uta­kat is ismerték és a veszedelmet nem félték A hódoltság korában az ilyen emberek megbecsülhetetlenek voltak a követjárás idején. Ez a körülmény adja értenünk, miért szerepel a hódoltság korában oly sok komáromi ember a diplomácia terén. Nemcsak levélmuta­tók, kurírok, követkisérök, dragománok, de valóságos portai követek is, kerül­tek innét. Hiszen Zay Ferenc, aztán hdenczy András stb. akik Budán és Konstantinápolyban nem egyszer jártak követségben, a komáromi naszádosok főtisztjei voltak. Mivel alig múlik el esztendő, hogy rendszer Csehországban is bevált volna. Pattariaieksaok a h riser eb <n A véderőiörvények szerint a 18 hóiapi szolgálati idő éivénye tavaly lejárt s azóta ez a kérdés állandóan foglalkoz­tatta nemcsak a nemzetvedelmi minisz­tériumot, hanem a külö bJző politikai köröket és pártosat is. A nemze védelmi miniszter a 18 havi szo'gilati idő to­vábbi fentanása mellett tör lándzsát, azonban egyes pártok semmiképpen sem találják szükségesnek a régi szol­gálati idő fentarását és annak reduká­lását javasolják. A parlament ez egyik legkényesebb problémájának megodá­­sában prágai hírek szerint megegyezés jött létre a német kormánypártokkal, amely szerint a lakosság bizonyos kategóriája részére ismét életbeléptetnék a póttartalékosság kedvezményét Enne* éli énében a nemet p irtot hajlandók megszavazni a 18 hónapos szóig >lati időt A szolgálati idő megállapításával kapcsolatos a katonák szavazati jogá­nak megszüntetése is, amit szintén most fog a parlament elhatározni. Bsnes külpolitikáját heiytelén<fik a külügyi b«z tlságban. Benes dr. külügy­miniszter minap tartott külügyi jelen­tése fölött csütörtökön kezdték meg a vitát a külügyi bizottság ülésén, ame­lyen erős támadá- alá vették a külügyi politikát. így Svetlik cseh néppári kép­viselő hosszabb beszédben foglalkozott a mai külpolitikával és többek közö t kifogásolta, hogy a prágai külügymi­nisztérium olyan politikát folytat, mintha ez kizárólagos privilégiuma volna, amelybe más tényezők tele sem szól­hatnának. A kisantantnak ujanb tanai­mat kell adni, mert két konfliktus ve­­szé'yeztetl a kisantant célját: az olasz fasizmus és az orosz kommunizmus. Mijei áttér a szónok Csehszlovákiának a Vatikánhoz való viszonyára és az ezzel összefüggő egyházi kérdésekre és kijelenti, hogy a Vatikán eljárását a politikában sokszor helyte'enül ítélték meg A Vatikán fél ő gonddal tér ki az elől, hogy befolyásolja a politikai pár tokát, még akkor is, ha ezek a pártok katolikus elveken alapulnak, mert mm akarja, hogy valamely párt eljárása, vagy álllásf tglalása miatt az egyhazat tehessék felelőssé. Csehszlovákia érdeke megkívánja, hogy a Vatikánnal a d p­­lomáciai viszonyt megújítsák. Kreilich német nenzeti csodálkozását fejezte ki Konstantinápolyból vagy Budáról kö­vetség ne jött volna s mivel a magyar királynak is — akit a törökök nem császárnak, hanem bécsi királynak hív­tak — majd minden évben kellett rend­kívüli követeket küldenie a portára, akik az adót és az ajándékokat vitték oda, gondolhatjuk, hogy ilyenkor minő élénk­ség, minő sürgés-forgás uralkodott Ko­máromban. Tudott dolog, hogy a bécsi udvar és a porta közt állandóan folyt a le­velezés. A leveleket rendesen Komá romba küldték s a komáromi főkapitány továbbította azokat. A követségek ré szére szükséges útleveleket és hitleve­leket is Komáromba küldték a budai basák A diplomáciai levelezésben ter­mészetesen a magyar nyelv volt az ural­kodó. A budai basák egyenest megkö­vetelték, hogy ne latinul, hanem ma­gyarul Írjanak nékik. A XVI. században aztán gyakran megesett, hogy diplo­máciai ügyekben még a német követek is magyarul Írtak. Ungnad Dávid kon­stantinápolyi császári követ például 1573 szept. 28-án Kielman Andrásnak „az fölséges római császár főkapitányá­nak Komárom várában, nékünk jóbará­tunknak“ küldi a bécsi királynak szánt levelet, s kéri öt, hogy „kültön küldje oda fel Bécsbe“. A hódoltság korában az állandóan ^Konstantinápolyban tartózkodó oráto­­rok és rezidensek (vagyis követek) az úgynevezett magyar házban laktak, (La maison d’Hongrie.) Az orátorok és re­zidensek magukat ugyan a császár kö­vetének tartották, de a török diplo­mácia csak a magyar király követeinek nézte őket. A császári orátorok és re­zidensek tehát a portai követek közt azt a helyet foglalták el, ami régi nem­zeti királyaink követeit megillette. Maga Llngnad Dávid írja 1581. szept. 27-én Konstantinápolyból ő felségének: „als für ein potschaft aines königs von afelett, hogy B rtes neoi adott kimerítő tájékoztatást a kü p ihfikai he'yzetről. Erősen Kifog Volta. hogy Csehszlová­kiában a nyilvánosság kizárásával foly­tatnak külpolitikát K'nevazs t hep*»e ó'sstGIati tagoka kAzigazgaiaaban. A megyei hépviselő­­testületeKnek tudvalévőén vannak kine­vezett tagjai is. Ezeket a tagokat a kormány az akkor mé£ fennállott nem­zeti koalíció tagjai sor ból nevezte ki akik tehat valamennyien politikai pír­­tokhoz tartózlak. A közigazgatási reform­­tervezet szerint a létesítendő országos és járási képvbe ő'e^üietenbe szintén ki fognak nevezni tagokat, ezek azon­­b n a tervezet sze-int az érdekképvi­seletek javaslatára fognak résztvenni az Illető testüle ten. A tervezet szerint ezeknek a kinevezett tagoknak nem keli tartozni valamely politikai pán kötelékébe és ha tartoznak is, a kép­viselőtestület, a vahsztmány és a bi­zottság >k megalakítása szempontjából nem fognak a politikai pártodhoz szá­míttatni, ami az aránylagos képviselet elve szerint annyit jelent, hogy a ki­nevezett tagoknak, mint ilyeneknek kü­lön igényük van a választmányban és a bizottságokban az összes helyek egy­­harmadára. Csak ar a kérdés, hogy a kinevezésekhez ae érdektestületek milyen - politikai pártállásu képvise­lőket fognak javasolni; A lasti ti»ztvi«alA> al*4sok rendszer«* sttnse. Az állami tisztviselői állások rendszeresítésével összefüggő kérdések megoldására kiküldött bizottság, prágai hír szerint — husvétig elkészül mun­kájával. Ma még nem lehet megállapí­tani hogy mikor lép éleibe ez az ide­iglenes rendszeresítés,, illetve hogy meddig marad érvényben a végleges rendszeresiiés kidolgozásáig. Anglia n«m v|*z> a nno-zAvatsAg nfé •i kmai űgvet. A népszövetség titkár­ságához most érkezett meg Cham­berlain! angol külügyminiszternek átirata,; amelyben a népszövetség informálni kívánja Anglia kínai pof? fikájáról. Az áliratban azt válaszolj« Chamberlain,hogy Anglia nem óhajtja a népszövetség intervencióját egye­lőre igénybe venni. Az aktát legkö­zelebb egész terjedelmébe teszik majd közzé. Húsz elveit hangoztatják és Nepomuki szent Jánost hordják a szivükben mondja Zoch Sánuel szlovák evangélikus püspök a esetiekről. Két érdekes nyilatkozat a csekek és szlovákok viszonyáról. A Kostnicke jiskry cimü cseh folyó­irat aiikéiot rendezed a szlovák kérdésről Jelentős politikusok és szakemberek megnyilatkozásai kö­zött kiemelkedik Zoch Sámuel szlovák evangélikus püspök, cseh­szlovák agrárpáni képviselő nyilat­kozata, aki hháziatja a szlovákokat amialt hogy minden baj egyetemes orvosszeréül a politikát tekintik, túlságosan az államra bízzák ma gukat, rendkívül sokat várnak tőle, de a társadalmi tevékenységben kevéssé áldozatkészek, A csehek­nek viszont szemükre veti, hogy mindkét lábukkal az osztrák tradí­ciókon állanak A szlovákok azért elégedetlenek mert a csehek be­hozták az országba az egész ősz trak rendszert Ezáltal nagy zavar keletkezeti. Ennek oka a cseh lélek kettétagozotlságában kereshető; Hús elveit hangoztatják és Nepomuki Hungarn halten*. Még a más államok követei is igy Írnak a császári orato­­rokról és rezidensekről: „dem König zu Wien“, — at Kyral di Vienna“, — della porle de Kyral de Wienna“ — „lettera missiva che si ho da scriver al Kyral die Vienna.“ Mindezt tudván, megértjük, miért kellett a császári követeknek és kísé­rőiknek állandóan magyar nemzeti ru­hában járniok Konstantinápolyban. Más féle öltözetben a szultán nem is fogadta őket Az orátorokon és rezidenseken kívül majdnem évenkint rendkívüli követ (in­­ternuncius) is ment a portára. Aztán az úgynevezett levélmutatók (tabellarius) levél vivők, vagy kurírok is fel- és alá­­jártak. Levélmutatóknak azokat hivták, akik nemcsak a király levelét vitték, hanem szóval is tárgyaltak a basákkal s tárgyalásaikról írásbeli jelentést is küldtek Bécsbe. Ezek a levélmutatók körülbelül a török csauszokkal állottak egy rangban. A különféle követeknek, levélmuta­tóknak, kuríroknak és dragománoknak a politika és társadalmi ismereteken kivül főleg a nyelvekben kellett járta­saknak lenniök. Rendesen a magyar, a latin, a török és a horvát nyelvek is­meretét kívánták meg tőlük Nem utolsó dolog, hogy az ilyen emberekben Ko­márom mindig bővelkedett. A XVI. században szinte szokássá vált, hogy ha Budára vagy Konstantinápoiyba ügyes embert akartak küldeni, legelő­ször Komáromba írtak. És itt mindig elegendő akadt. Nincs még egy város( melynek a török-magyar diplomáciai összeköttetésekben oly nagy része lett volna, mint Komáromnak. A reánk ma­radt diplomáciai iratok egész serege oly komáromi férfiakat sorolnak fel, akik vagy mint rendkívüli követek, vagy mint levélmutatók Budán és Konstanti­nápolyban forgolódtak. szent Jánost hordják a szivükben a haladást választási jelszónak hasz­nálják és emellett szűkkeblűén kon­zervatívok. Nem hisz abban, hogy a cseh népben rendkívüli képességek lennének a haladás iránt. A csehek Szlovenszkóban nem tudnak alkal­mazkodni az adott viszonyokhoz. Nemkevésbbé figyelemreméltó dr. Husek pozsonyi egyetemi tanár nyi­latkozata A szlovenszkói aulono­­mista mozgalom okát abban látja, hogy a több mint kilencszáz eszten­deig Csehországtól és Morvaország­tól politikailag elszakított szlovákok önálló nemzetié fejlődtek Az auto­­nomista mozgalom ennek folytán mintegy vérévé vált a szlováknak. Ab szlovákok nagy része nem a esetiektől de O oszországlól várta a felszabadulási. A forradalom után a szlovákok megriadtak a csehek túlságos pozitivizmusától és demok-Csak p Idául említjük, hogy Horváth Péter komáromi naszádos vajda har­­minckétszer küldetett Konstantiná­­polyba. Az 1576 évben ez a derék vajda lóháton tette meg az utat Kon­stantinápolyból Regensburgig! (Ge­sandtschaft an der ottomanischen Porta 1576.) Gyakran járt követségben Pozsgay Zsigmond komáromi naszádos kapitány is. Az 1544 évben például mint követet küldötték őt Budára és Konstantiné­­polyba Jeromes egri préposttal egye­temben Rendkívül érdekes és tanulságos követi jelentésük reánk rniradt. Pozsgay Zsigmond az 1549. évben is követséget vezetett a portára. Ezúttal Karamaniában is járt s Schoniumból küld Bécsbe jelentést a szultánnal folytatott tárgyalásáról. Az 1550. évben a követséggel ismét több komáromi naszádos ment alá. Közülök leginkább kivált Tóth Pál, aki a következő évben már mint tabellarius (levélmutató) járt Konstantinápolyban. Ugrinovith Vitus naszádos kapitány is több ízben viselt követséget Budán is, Konstantinápolyban is. Ugyanezt mondhatjuk Zay Ferenc naszádos fő­kapitányról is, ki követségének embe­reit a komáromi naszádosokból válo­gatta ö^sze. (1553.) Az 1553. évben a király két tabella­­riust küldött a törökökhöz. Az egyik: Horváth Péter Konstantinápoiyba, a másik: Molnár Mihály Budára ment. Mindkettő komáromi vajda volt s mindkettő derekasan elvégezte föl­adatát. Az 1557. évben Nagy Iván vajdát bocsátá a király igen kényes megbíza­tással Budára. Mivel az ut ez időben igen veszedelmes volt, Paksy János komáromi kapitány a királytól katonai kíséretet kért Nagy Iván részére. Ugyanez évben a portára küldött nagy követséget Zay Ferenc és Veraacsics

Next

/
Thumbnails
Contents