Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)

1927-01-04 / 2. szám

ífegyvénnyolcttdik évfolyam, 2. «ám. Kedd, 1997. január 4L POLITIKA! LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. KUMisetési ár csehsilorik értékben: Kalyben é* vidékre postai »»átküldéssel: Syén éne 80 K, (éléne 40 K, negyedén« 30 8. — Külföldön J50 Ki. í7jre« nzira Ara i 80 fillér. A teljhatalma minisztérium működése Komárom, — jan. 3. A pozsonyi minisztérium műkö­déséről szóld jelentés most látott napvilágot, melynek első passzusa ekképpen hangzik : Szlovenszkó teljhatalmú minisz­tériuma a prevrat után legfőkép­pen arra törekedett, hogy a régi magyar állami és megyei közigaz­gatást a csehszlovák állami appa- I rátus részére megtarthassa. — Mint- I ha ez a jelentés a való tényekkel I nem állana teljesen Összhangban! Mi ennek a történetét egészen másképpen tudjuk. A régi magyar tisztviselőktől engedelmességi fogadalmat veitek ki, ezt azok csaknem kivétel nél­kül letették. A kevés kivétel, az el is távozott az uj államalaku’ás területéről. A megtartani szándé­kozott tisztviselőket és alkalmazot­takat azonban éppen a teljhatalmú minisztérium eresztette a szélnek, mihelyst a pótlásnak a lehetősége beállott és útnak bocsátván őket, utravalóval is ellátta a forradalmi nemzetgyűlésnek egyik kiváló szo­ciális érzékkel megfogalmazott tör­vénye alapján egyötödrésznyi nyug­díjjal, atnj az ugyanakkor megfo­galmazott alkotmánylevélben lefek­tetett állampolgári egyenlőség talán Srobár vagy Hrusovszky előtt össz­hangban állhatott, de emberi szem­pontokból örökre súlyos eltévelye­dése marad a nacionalista felfo­gásnak. A minisztérium az utánpótláso­kat sem végezte mindig elsőrendű hivatalnok-anyagból, ezt is tanúsít­hatják az ellenük lefolytatott fe­gyelmi eljárásoknak és büntető pereknek garmadái, de már akkor a kifogástalanul működött magyar tisztviselők havi 3 koronától 400 koronáig terjedő magasságú nyug­dijaikat élvezték, mint ezt a hiva­talos stilus mondani szokta. Ez az élvezet évekig tartott és a nyomor, a szenvedés csak későn keltett em­beri érzéseket azokban, akiknek kötelességük lett volna ezt észre­venni, éppen a teljhatalmú minisz­tériumban, ahol a sürgősnek jelzett nyugdíjügyeket ma is nem hóna­pokon, de éveken át intézik el. Aa anszien rezsim ócsárlása mellett azonban megfeledkeznek arról, hogy régen a nyugdíjügyet nem hónapok, de hetek alatt in­tézték él és az egyik hónapban nyugdíjazott alkalmazott a követ­kező hóban már nyugdiját felve­hette minden akadály nélkül. Itt kérdőivek, bélyeges kérvények, anyakönyvi kivonatoknak garma­dái, illetőségi és erkölcsi bizonyít­ványok, adóigazolványok mellett csendőri jelentések is szükségesek ahhoz, hogy a magyar nyugdíjas hozzá juthasson a törvény szerint őt megillető csekély nyugdíjhoz, és ez ma is csak egy harmad­része az állami nyugdíj mértéké­nek, amelynek alapján cseh vagy szlovák alkalmazottak részesülhet­nek ellátásban. Ez a történelmi igazság a telj­hatalmú minisztérium jelentésének egy kifelejtett részlete. Nem volt ennek sem fő, sem főbb és legke­­vésbbé legfőbb törekvése az, hogy a régi alkalmazottakat állásukban megtarthassa. Hogy ez igy van, azt igazolhatja a szolgálatában meghagyott egykét magyar hír­mondója a magyar kisebbségnek. A magyarokat nem marasztalták, de egyenesen proskribálták az ál­lami szolgálatból. — Mtsaryk elnök az ellentétes prog­rammá partokról. A köztársaság elnöke a „Vecer“ egyik munkatársa előtt a politikai páitokról nyilatkozván, többek között a következőket mondotta: Azt hiszem, hogyha a mi országainkban is érettebb hsz a politikai képzettség, a politikai pártok be fogiák látni, hogy nem feltétlenül egymás ellen, hanem egymás mellett is munkálkodhatnak. Ami a mostani pártviszályt ilieii, csak az a kívánságom, hogy a pártok közötti tény­leges különbséget és jogos érdekeiket tárgyilagosan fogják fel és Ítéljék meg. A politikai pártok között fennforgó el­lentétek tüzetes szemlélése során azt találjuk, hogy ezek nem olyan lénye­gesek, hogy legalább egyes kérdések ben kompromisszum létre ne jöhetne. Persze nem az alapelvekben, hanem csak a gyakorlatban való kompromisz­­szumot gondolom és ezt is csak azok között a pártok között, amelyek elis­merik az államot és a demokráciát. = Nem fesz kisantant konferencia. A lapok megírták, hogy a kisantant február havában konferenciára gyűl egybe és hogy a tanácskozás helyéül Pozsonyt jelölték ki. Prágából érkező hivatalos jelentés szerint a jelzett konfe­renciára vonatkozó hirek teljesen légből kapottak. A kora nyári hónapok előtt nem is kerül sor ilyen konferenciára, amelytől egyelőre csak az a bizonyos, hogy Csehszlovákiában lesz, mert, mint a konferencia színhelye, — a köztár­saság van soron. = Az tgész Rajaavidik kiürítése. Ismeretes, hogy Németország az antant hatalmakkal tárgyalásokat folytat a le­fegyverzés, illetve a megszállott Rajna­­vidék kiürítésére nézve A francia-német közeledés szempontjából az elmúlt év utolsó napjaiban az a mgyjelentőségű hír került a lapokba, hogy a Rajna­­vidéket előreláthatóan 1928 január31-én a franciák teljesen kiürítik. Az erről szóló tárgyalás még nincs befejezve, azonban a németek kívánságát úgy Chamberlain, valamint Olaszország kép­viselője Scialoja is támogatja. Hir szerint a megoldás az volna, hogy polgári ellenőrző bizottságot állítanának fői sem eges zónában, amely nemcsak a német, hanem a francia és belga határ­menti vidéket U állandóan ellenőrizné abból a szempontból, hogy nem von­nak-e össze a három határ mentén katonai erőket. Ha a megegyezés ebben a kérdésben létrejön, akkor csak a hadi­anyagoknak minősített német gyártmá­nyok külföldi szállításának a kérdése vár megoldásra, amelyben az eddig oly makacs Anglia is engedékenynek mutat­kozik, valamint a keleti német erődök do ga, amelyről a hágai döntöbiróság fog határozni. Mint köztudomású, 1926, január 3 l én ürítették ki az antant csa­patok a kölni zónát, 1927. január 31-én vonják vissza Berlinből a katonai ellen őrző bizottságot és a tárgyalások eddigi folyása arra enged következtetni, hogy 1928. január 31 -én fogják a Ra jnavidéset teljesen kiüríteni, A locarnói politikának ez lenne egyik legszebb betetőzése. Döntő lipés dl a silóul néppárt. Komárom, — január 3. A hosszadalmas tárgyalások a poli­tikában nem sok eredménnyel szoktak járni, a tárgyaló felek rendszerint belefáradnak a sok pourparléba és a végén arra ébrednek, hogy nagyon sok időt fecséreltek el hiába, mert a legtöbb esetben alig értek el valamit, nem is szólva arról, hogy igen sok­szor a felek kénytelenek minden ered­mény nélkül egymástól elválni. Hosszú hónapok óta iá gyai a szlovák nép­párt is a kormánnyal, azonban pozitív eredményre eddig nem tudott jutni. A kiindulási pont Szlovenszkó autonómiája volt, ettől azonban már messze eltér­tek, úgy hogy az autonómia kérdését ma már elfejteftnek lehet tekinteni. Közben azonban a szlovák néppárt hivatalos lapja révén ismertette a nagy­világgal, hogy micsoda követelmények­kel állott elő arra az eseire, hogyha a kormányba belép. Tudjuk jól, hogy sokáig a szlovsnszkói teljhatalmú mi­niszteri székért folytatott erős harcot, azt akarván, hogy pártja valamelyik politikusával töltessék be a tárca. Miután Svehla miniszterelnök ezt nem volt hajlandó teljesíteni, megelégedtek azzal is, hogy a sziovenszkói minisz­térium élére szlovák néppárti hivatal­nok ember kerüljön. Tudjuk, hogy ed­dig erre nézve nem történt intézkedés, ami aligha jelenti azt, hogy a szlovák néppárt kívánsága száz százalékban teljesítve lesz. A tárgyalásokkal kapcsolatban elő­került a közigazgatási reform, amelyet a néppárt szeretne akképen keresztül­vinni, amint azt saját érdeke kívánja és a napokban fog a párt Prágában tanácskozni az uj reformról a belügy­miniszterrel. Hogy mit fognak végezni, azt persze előre senki sem tudja meg­mondani, de az eddigiek szerint meg lehet állapítani, hogy Hiinkáéknak aligha fogják minden kívánságaikat teljesít­hetni. Ennek egyrészt az is az oka, hogy maga a szlovák néppárt sincs tel­jesen tisztában azzal, hogy mit akar. Az autonómiát amely teljes független, séget biztosítana Szlovenszkónak, ki kellett kapcsolni, tehát most ír,ár arra törekszik a párt, hogy az autonómiához vezeiő utat megtalálja és lassan épitse ki programjának e sarkalatos pontját. Most azután ismét uj terv merült föl a szlovák néppárt berkeiben, legalább a párt hivatalos lapjának újévi számá­ban megjelent cikk az önkormányzat­nak újabb alakját veti föl. Oly önkor­mányzatot kiván most már a szlovák néppárt, amilyen a horvátoké volt a magyar államban, vagyis önálló tör­vényhozói, végrehajtó és bírói hatalmat a belügyehben s a közoktatásügy és a törvénykezés terén szintén teljes ön­állóságot. De erre aztán meg is jegyzi a Slovák, hogy a jelen időben ez a követelés nem vihető keresztül, de ehhez a főcélhoz az lenne az első lépés, hogy ha Szlovenszkó olyan önkormányzatot kapna, mint az osztrák tartományok birtak a régi Ausztriában. Ez lenne a Slovák szerint a minimum, amit a szlo­vák néppárt elérni kíván, a tartományi autonómia, ami azonban vajmi csekély függetlenséget biztosított a régi csá­szárságban. 8serkautös4| és kadótűvátat: Mfttei-a. tfagjele&ik hetenkkt háronMWi kedden, csütörtökön és szombaton. A sokáig húzódó tárgyalások eddigi ismert eredményei nem igen kecsegtet­nek valami je entékenynek mondható önállósággal és ka Szlovenszkó a néhai osztrák tartományok autonómiáját kapja meg. attól tartunk, hogy a piti»­­burgi szerződésben lefekteted teljes ön­kormányzatot örökre eltemették, mert csak látszólagos és igen szűk keretek­ben mozgó önállóságra tesz szert a sziovenszkói őslakosság. Most tűnik ki, ho~y milyen hibát követett el a párt akkor, amikor felfüggesztette a teljes autonómia követelését, s most világlik ki, hogy a szlovák néppárt sokkal he­lyesebben tette volna, hogyha ellenzék­ben marad, mert akkor a kormánynak, a mai többség mellett, hamarosan be kellett volna látnia, hogy nem boldo­gulhat Hiinkáék nélkül és akkor ezek követelését el kellett volna fogalma. Kérdés, hogy a hibákat jóvá lehe-e még tenni és sikerül-e valamit meg­menteni a legfőbb programból. A napok­ban tartandó klubüies sorsdöntő lesz a szlovák néppártra és lehet az egész Szlovenszkóra nézve, mert minden attól függ, hogy H'inkáék elölt mi a fontosabb, a szlovák nép forró óhajtása: Szlovensztsó autonómiája- e, vagy pedig a hatalom, amelyet engedmények arán r-inyerhe-nek. Valóban bölcsesség kell most az elha­tározáshoz, mert Szlovenszkó egész Ős­lakosságának sorsáról van szó, amelyért a szlovák néppárt nagy felelősséggel tartozik, nemcsak a mai generáció előtt, de az egész történelem előtt. Íz állampolgársági igényűn*, nem a kormán; járókától függ (Nyilatkozat.) A Magyar Nemzeti Párt országos elnöksége ismételten közli Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarságával, hogy az úgynevezett lex Derer, vagyis az 1926. évi 152 számú törvény alapján a cseh­szlovák állampolgárság elnyerése iráni beadott kérelmek teljesítése nem a ka mdny jóindulatától függ, hanem attól, hogy az ezen törvény 1. §-ában előirt törvényes feltételek fennforognak-1 vagy sem i Ha fennforognak, akkor a kérvé­nyezőnek törvényes igénye van az nHam­­polgárságra, amely még akkor se uta­sítható el, ha a kérelmező személye bármely okbul nem tetszenék a kor­mányhatalomnak, mert a belügyminU.­­terium köteles az állampolgáriig«; meg­adni 1 Aki már fáradságot vett magának ezen törvény 1. § ának az elolvasására, az előtt ez még jogi tudomány nélkül se lehet kétséges s az ellenkezőjét jóhi­­szemüleg sem állíthatja! A belügyminisztérium referensének számítása szerint krb. 30,000 magysr embernek intéződik el az állarpoigár­­sági kérdése ez utón, raiszc rímünk 15,000-nek 1 Amikor a magyarság fenn­maradásának a biztosítása kell hogy kétségen kívül álló célja tegyen minden magyarnak, akkoi ezen tényt Örvendetes tény gyanánt kell mind n elfogulatlan magyarnak elismerni! A Népszövetségnél fekszik az állam­polgárság iránti jog elismerése tekin­tetében beadott panaszunk! Ennek a kedvező elintézése adhatja meg a ssk venszkói és ruszinszkói magyarság lö­szére az állampolgársági kérdésnek teljes elintézését. A Magyar Nemzeti Párt tisztában v v azzal, hogy a kx Dérer csak részié*»« megoldás s éppen azért azt a par <: mentben a jog elismeréshez való jog teljes és nyílt fenntartása mellett fogad i el csak s ezt is csak azért tette, mert tudta, hogy nincs jogában 15-30000 n agyar szenvedését könnyelműen meg-

Next

/
Thumbnails
Contents