Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-07-24 / 88. szám
1926. július 24. Komáromi Lapok 3. oldal. jffifit* Intézeti felszerelések legolcsóbban- ELBERT divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19., Koronabarikkal szemben-Patent harisnya, fiú és leányka ing, nadrág, leányka kombiné, zsebkendő, törülköző, reggeli cipő. — Klót- és lüszter-kötény; Vulkán-fibre koffer, utazó kosár, tornacipő, stb. Továbbá nagy raktár: férfi zephir- és selyem ing, nyári alsónadrág, nyakkendő, apache ing, „Hercules" flór harisnya Ke 21'—; fürdőkosztüm, férfi zokni és harisnya stb. cikkekben. Gyermekkocsi osztály! Vászontetős sportkocsi Ke 280'— szíveskedjék a íap több példányát a zsupáni hivatalnak megküldeni, amely szives lesz a társhatóságait is erre megkérni. Nagymegyer, 1926. évi julius hő 20. Nemes György nyug. kőzs. jegyző. s fordult az élvezetek és örömök kultusza felé. Fin de siécle-nek, századvégnek nevezték e), lulajdonképeni neve azonban maga a dekadencia lett. Kezdtek elmaradni a nagy összefüggések, szintézisek, e helyett szakadat • lanul analizáltak, boncoltak, a kritikai Ravasz püspök beszéde Adyról és költészetéről Ravasz László budapesti református püspök az Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség erűit heti országos konferenciáján Adyról és a dekadens irodalomról értékes előadást tartott, amely irodalmi körökben bizonyára élénk visszhangot fog kelteni. A nagyon érdekes előadásról a budapesti Magyarság cimü napilap a következőket irta: A püspök abból indult ki előadásában, hogy a ma kultúrája kétségkívül dekadens, legnagyobb kulíurrétegünk, a polgári társadalom, évtizedek óta romlik, málik. A felgyülemlett anyagi erők rontották meg ezt a társadalmat, a Mammon elkezdte a maga pusztítását a XIX. század második felében és a rontás folyt egészen a háborúig. Mindenütt jelentkezik ez a vonás, ahol az emberek már tele vannak műveltséggel, jóléttel, ha teleszivták magukat ismerettel és a technika tökélyéig fejlődtek. Akkor egyszerre elvesztik akcíóképességüket, hitüket, fanyarrá válnak, elvesztik lendületüket és önbizalmukat. így lett a mai kor is prédájává uj elméleteknek ként abban az esetben fölmentő sereggel hamarosan visza fog térni. Még aznap elvonul belső embereivel. Mihelyt hiréi veszi, hogy Mehetned bég nagy harci készséggel töreti a falakai s a rettentő ágyuszó Losoncig hallatszik, sebiiben hírvivőt küld a nádorhoz, segítségért esedezve. Futárjai mtnden kúria ablakán bekocognak azzal a kérésével, hogy ti-jöii lóra mindenki, mert Fülek elvesztése mindnyájukra végzetes csapás lesz. Maga Gombaszögre, a veres barátok klastromába siet, hogy őket harcra szólítsa. Ezek a templáru sok jól forgatták a csatabárdot, egy részük külföldről menekült lovag, kik már nem _ egyszer csaptak össze a törökkel. Éppen a refektőriumban ta nácskoznak, mikor hirtelen fö'pittan az ajtó s egy sápadtarcu hírnök fe ve adj i elő a Jánosi Pál üzenetét, hogy Fü ek ormán félholdas zászlót lenget a szel, az őrséget a bég föüázitotta, szabad elvonulást és csábi 6 jvaimat ígérvén nekik. Jánosit emberei halálos fényé getésekkel kényszernették a vár áiada sára. Mi volt ebben az igazság, sohasem derült ki. A Jánosi lelkiismerete nem volt nyugodt, mert sietve menekült Balogvárba, urának haragja elől, ki halálra kerestette. Kortársai Bebek Ferencet kárhoztatták Fülek elestéért, ki aligha szolgált rá; mert fölmentő hadsereg nélkül, ha személyesen vezeti is a vár védelmét, annak életét legfölebb néhány héttel tudta volna meghosszabbítani, de megmenteni nem. A vár hatalmas bástyái dacolni látszottak az ostromlókká!, de kis terjedelme miatt se kirohanásokra képes nagyobb őrséget, se hosszú megszállásra kellő élelmet nem tudott befogadni. Azonfelül a tétlenségre kényszeritett védők a szerte hulló bombák miatt napokon át nem mozdulhattak ki földalatti zsúfolt tanyájukból, ami felőrölte lelki erejüket, megtörte ellenállóképességüket. Amilyen csekély áldozattal foglalja el szellem emelkedett fölül Alapbölcsesség az volt, hogy mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani. Fáradtak lettek az emberek arra, hogy az élet sodrába valahogyan belenyúljanak: gyönyörködtek benne, hogy elpusztulnak. Ennek a kornak az arculata vagy peszszimista, ha az érzelmi elem teng túl benne, ha pedig az értelmi, akkor cinikus, Schopenhauer és Anatoie France — náluk kevés nagyobb géniusza akadt az emberiségnek, — de kivált France, tehetségét arra használta fel, hogy bebizonyítsa, minden, ami eddig szent volt, nevetséges. A fellángolás színvonalát rontja le, ajánlkozik, hogy ahol még lobog hit, ő azt el akarja oltani. A szabadság nevében a legsilányabb csillagoltás műveletét végezte, — mondja a püspök. — Leginkább az ifjúság szenvedi meg ezt a felfogást, ami természetes is. Ez a vénülő, haldokló kultúra egyvalamit nem tud megérteni, az ifjúságot, amely uj világot akar teremteni, amely komolyan veszi az eszményeit, s amely óriási misztikum és egyben hallatlanul nagy igény. Ránézve az ifjúság az, amelynek több az ereje és akarata, akit még érdemes öreggé tenni, akit meg lehet rontani, hogy öreggé tehes-Füieket a török, annyi sok magyar vérbe került visszavétele. A bécsi kormány egykedvűen nézi negyven éven át a pogány garázdálkodását s csak akkor küldi ide a királyi hadat a török elűzésére, mikor a bányavárosok közeleső pusz u’ásával saját zsebén kezdi érezni a veszedelmet. Ezután a vár még sok ostromot átszenvedett, többször cserélt gazdát Nagy csatazaj, a kurucok fülsiketítő Üdvrivalgása veri föl e vidéket 1682 ben. Thököly» Imre foglalja el Füleket s a várurat, a Költői lelaü Koháry István későbbi országbírót, innen Rvg ere, majd Munkács várába hurcolja. Ekkor lündököií legragyogóbb fényben a kuruckirály csillaga: itt kiáltották ki a si'Uttán nevében királlyá. Fülek vára egy magánosán álló sziklávh gy déli lejtőjén épült Ez a sziklakup oly meredeken emelkedik az égnek, hogy három világtáj felől ember nem jarhatja, csupán a déli oldalán közelíthető meg. Építőjének neve, építésének ideje a távol ködébe fullad. A honfog latók már itt találták, a Filecium név a római Íróknál is megvan. A tatár nem tudta bevinni, nem is sokáig vesződött vele, látván, hogy tömör bástyafalai fittyet hánynak az ő kőgolyóbisainak. Talán ezért gondolták sokáig bevehetetlennek. Ennek a nagy történeti muMu várromnak minden zege-zugát ismertem. Fiatal éveimben a várrom aljában, a Kovácsék udvarházában nem egyszer vigadtunk reggelig a boldogasszonynapi búcsún. Világégéskor idevetett a véletlen, az ismerős portákon már ismeretlen egyéneket találtam. Hová lettek egykori vidám cimboráim s a hamvasarcu, szép Somoskeőy-kisasszonyok ? Ki más vidékre, legtöbbje a basahalmi árnyas sirkertbe költözött. Beh arasznyi is ez a földi élet, mire szétnéznénk a világban már beleszédülünk a mindenségbe. Elnehezült lábakkal bár, mégis feljutok a fellegvár ormára, ahonnan elsült őt. így történik meg azután, hogy az ifjúság többé nem lelkesedik semmiért, minden felett mosolyog, vagy legyint a kezével, blazirt, rezignált lesz. Arra használja föl az életet, hogy mentői több és mentői nagyobb öröm lángjaiban égjen. Ez tetszik neki, mert a halálnak is van szenvedélye, a meg* hálással bizonyos öröm szokott együtt járni. Tessék megnézni, hogy az alkoholista milyen szent szertartás közben öli, gyilkolja magát. Az altatószerekhez szokott embernek egyetlen életcélja van, hogy mentői mélyebben élvezze ki azt a műveletet, amelynek végén el fog pnsztulni. Hiszen, ha egyszerre issza meg azt az alkoholmennyiséget, azt a morfiumot, amelyet különben évekig szed föl, egy pillanat alatt meghalna, így azonban ez néki mennyei gyönyörűséget okoz. — Keressük, hogy mi lehet a megújulás ? — folytatta Ravasz László. — Előbb még arra vessünk pjllantást, hogy Magyarországon a dekadens kultúra megkapta a maga szimbolikus hősét, Adyt. Benne lehet szemlélni világosan a magyar dekadencia egész szellemét és jelentőségét. Most nem a poétáról szólok Elismerem, hogy a nagy magyar költői géniuszok között Ady tehetség dolgában az elsők között van. Azt sem vitatom, hogy a dekadens korok tudtak nagyot és szépet alkotni, mert hiszen a művészet és irodalom története mutatja, hogy igenis, erre képesek voltak. Fői lehet sorakoztatni a Krisztus utáni III. század görög szobrászatát, a legnagyobb dekadenst, Horatius*, akire csak az iskolában kenték rá azt a mázt, mintha derék ember lett volna. Ellenkezőleg, gyökeréig destruktiv lény, élethabzsoló, az a bizonyos arany-középszer, az már egy takarékoskodó öreg élvezőnek volt a megalkuvása. Nem lehet azt mondani, hogy a XIX. század Franciaországa ne termelt volna kivételes egyéniségeket. Ady csak a meztelen esztétika szempontjából nagyszerű költő. De számba kell venni, mit jelent a magyar szellem életében, mit tesz az, hogy a teremtéstől kapott csodálatos tehetséget mire használta föl. Valóságos kis királyfi ő, aranyember, nem egy vonásával az Übermensch-nck, mi lehet ebből a fiatalemberből, ha ennyire jóakaratuan pillantott rá a magyar múzsa, hová nőhetett volna e kor alakja, ha megmarad az a lelke, amellyel kikerült az iskolálátni a Forgách grófok gácsi várának festői völgyébe. Elmerengek régi pihenő helyemen. A janicsárok halálmegvető támadásain, a keresztények elkeseredett harcain, az osgyáni Bakos István hős várkapitány bravúros haditettein kívül eszembe jut egy napsugaras részlet a zord időkből, a Thurzó uram meleghangú levelezése. 1594-eí írnak a lőcsei kalendáriumcsinálók. A félhold végső napjait éli Füleken, Ahmed bég kétségbeesve hasztalan várja a budai basa segítségét. A királyi had nyugtot nem hágy neki, ágyúi szüntelen bömbölnek, a magyar had tigrisként veti magát a janicsárokra, akikből hírmondó sem maradt. Itt vitézkedik a hős Thurzó György is, a későbbi nádor. Egyeneslelkü, derék hazafi, ki a habsburg uralkodóház és a nemzet közt az ellentét megsemmisítésén oly híven fáradozott. Innen, írja leveleit, gyöngéd családi életének megannyi szép emlékét, fiatal hitveséhez, Czobor Erzsébethez: „Köszönetemnek és magam ajánlásának után — legtöbb levele így kezdődik — én szerelmes szivem az Ur Istentől sok esztendeig való egészségedet, sok jó szerencséket és minden lölki testi jókat kívánok.“ Egyik levélben megmaradt egy ibolya, melyet Fülekről küldött szerelmes hitvesének. Ehhez az ibolyához ir a Szász Károly, a költő-püspök „A Thurzóné ibolyája* cimü hangulatos, szép költeményét. Néhány sorát ide tűzöm. „Háromszázéves kis ibolyka, Mikor rád Thurzóné mosolyga! Akkor friss voltál s illatos. Könnytől és csóklól harmatos. A kéz, amely hívének küldte ; Régóta már hamvába dűlve; Az ajk, amely rád csókot hinte Ott porladoz hervadva szinte. Oh mért is élünk s szeretünk. Ha amikor napunk letűnt, Annyi fény sem süt vissza rája Mint a Thurzóné ibolyája!* bői. De később maga lett az eleven tagadás, a halál énekese és rokona, aki csodálatos, ifjú életét perverz, nyomorult és aljas élettel mérgezte agyon, tette tönkre. Hulla, amelyik dalol és megrázó hangon zokogja el, hogy mi történik vele odalent a sírban, hogyan lakmározzák testét a sötét, undok, ismeretlen férgek. Ő beszélt arról, hogy az ifjúságnak egyetlen nagy ambíciója lehet, hogy a vére lobogjon, a világgal szemben egy igénye van: az arany. Minden, ami körülötte van, visszataszító romlás, átok, szégyelhetjük, hogy magyarok vagyunk, itt meg kell halni, j hasztalan rugdalóznánk ellene, úgyis a gyász martalékai lettünk. S mindehhez járult még, hogy ennek a romlásnak, ennek a rothadásnak a megéneklésére elbájoló és megvesztegető formát talált. — Nem utolsó jelentőségű Ady fellépése és szereplése a magyar életben s éppen ez benne a megsiratni való, a keserűséget ébresztő. Nemcsak azért, mert roppant erejével szuggerálni tudta az ifjúságot, hiszen nála mélyebb benyomást tollforgató ember még alig cselekedett korára, de vádolni és büntetni kell azt a korszakot, ahol a felnőttek, az öreg diákok nyugodtan szemlélték ennek a romlásnak erősödését. Azt kell kérdezni, mi volt hát szent ennek az embernek a szemében, mert hisz az az ember, ami nagy és pozitív valóság az állattól külömböző emberre nézve. Ady leikétől egyetlen kérdésre sem kapunk határozott feleletet. O maga a megtestesült negatívum. Egy másik arca Adynak, ez az egyetlen pozitívuma és mentsége, — hogy benne csendül ki a magyar bünbánat, a tékozló fiú sirása. Dalok a vályú mellől, — ezt lehetne költeményeinek cimül adni, vályú, ahol vagy habzsol, vagy zokog. Elpusztult élet hazasirása érzik belőle. Megdöbbentő az isteni Ítélet, hogy Adynak nem adatott meg, ami része volt a tékozló fiúnak, hogy ugyanis bünbánatával haza mehetett volna, mert nála ez csak ideiglenes vendégség volt, amelyik nem formálta át a lelkét, nem törte össze a lelkét. Meghalt kárhozottan, mint egy eltévedt, tönkrement, haszontalan élet képviselője. Sohasem találta meg a gyógyulást, sohasem lehetett uj bizonyságok hirdetője, Isten igazsága mellett szivigható bizony iték. „Ne tévelyegjetek, Isten nem csufoltathatik meg ... aki a testből vet, az a testből arat veszedelmet . . — Nagy intelem ez annak a magyar ifjúságnak a szemében, amelyik* olyan nagyon szerette Ady könyveit s amelyik annyira próbált utánnamenni: nézzétek életének végét is, ne csak az elejét. Honnan indult és hová jutott. Tükör ez az élet, kiáltás : magyar ifjak, ez az ut az, amelyet te követni akarsz ? Huszadik század magyar ifjúsága, — lehet ez az ember a te példaadód ? Akármilyen erőteljes és szörnyűséges a mai njomoruságunk, lehet-e kétség abban, hogy az élet szebb, mint a halál ? A megújulás, az gyönyörűséges, — de a romlás, nos, a romlás, az utálatos. Tulajdonképen két felekezete van a magyar diákoknak, az életpártiak és a halálpártiak felekezete. Az egyik azt mondja, hogy a halál a nagyobbik cél, nohát, ha így van, legyen egy kis csapat, amely arról tesz bizonyságot, hogy a feltámadás az, amelyért érdemes rajongani s amelyet érdemes kimunkálni. M Nem keli a fővárosba menni II mikor POLLIK JULISKA utódánál Komáromban, Nádor-utca 17. ez, olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és halcsont nélküli hasfüzők és melltartók orvos! rendeletre Is. Tavaszi bőr- és cérnakeztyük nagy raktára I Keztyük tisztítása és javításai Selyem és flór harisnyák nagy választékban! 52 52 A "Híradó“-ra előfizetést elfogad a Spitzer-féle könyvkereskedés. — A „Híradó“-t kívánatra házhoz szállítjuk.
