Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-07-24 / 88. szám
4, oldai. Komáromi Lapon 192?. július 24. '.«MBEBMfeMI 1 i BHMMNI EUaC.-.atik Stszditfl ^ héíkfiZRap este * 7 ö 5 fate TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár* és ünnepnap] 3,5.7 és 9 ®. Szombat és vasárnap, Julius 24. és 25-én ff 2 1 ■ Fi §«®I®© I Megkapó dráma az északi jégmezőkről, String és Lady a hires farkaskutyákkal. Főszerepben Lilian Stich* 443 Ili Kotier Gyula migySiüi Képviselő, az Országos Iparos Szövetség előlire, a kisipar Mfal. A jednotdval való együttműködésről. A reorganizált Országos Iparos Szövetség újonnan megválasztott elnöke, ifj. Koczor Gyula* nemzetgyűlési képviselő a Julius hó 17-én Késmárkon a Szövetség közgyűlésén rövid paragrafusokba szedte a Szövetségbe tömörült ipírosság feladatkörét. Hangzatos frázisok helyett a komoly (eitrekészség és biztató reménysugárzik ki elnöki szék foglalójából, melyet alábbiakban közlünk kivonatosan. A szlovenszkóí iparosság egységes szervezését osztáiymeniő f- adatnak tekinti, mégis a technikai munkamegosztás terén különváiaszland tak tartja a kisebbségekhez tartozó iparosságot. Er. a megosztot;ság ma még szükséges, mert a politikai levegő áramlások a teljesen egységes szervezetben később helyrehozhatatlan súrlódásoknak adnának tápot. Remélni szeretnők, hogy a szlovák iparosok szövetsége, a Turócszentmir ionban székelő J dnoía a kisebbségi szövetség sgilis és reálisan gondolkodó érdemes elnökének a két szövetség együ tmüködásére irányuló becsületes szmdékait hasonló állásfoglalással fogja honorálni, amelynek hasznos eredményei az egész sziovenszkói kézműves kezipar boldogulásához vezethetnek. Koczor Gyula elnöki székfoglaló besrédeben köszönetét fejezte ki a vele szemben megnyilvánult egyhangú bizalomért. Iparostársai részéről a meghívást parancsnak tekinti s annak, nagy c,foglaltsága dacára, eleget tesz. Reméli, hogy Isten és iparostársai segítségével az uj tisztikar képes lesz megfelelni a reá várakozó nagy feladatoknak. Kijelenti, hogy elnöki tisztét sohasí m fogja páncélon szolgálatába állítani és nem is fogja azt eltűrni, hogy bárki is a szövetségen belül bármilyen pártpolitikát űzzön. „A szövetségen kívül — úgymond — mindenki kövesse igaz meggyőződését, itt azonban egyedüi és kizárólag az iparosság érdekében kívánunk és kötelességünk dolgozni, ennek a munkának szolgálatába kell tehát állítanunk minden erőnket és tehetségünket s félre kell tenni mindent, ami szétválaszthat.'1 A szövetség fennállását és fejlesztését szükségesnek tartja, Az iparosságnak feltétlen érdeke, hogy legyen egy minden befolyástól mentes, független szervezete, mely akkor is hallatja szavát, mikor azt a kötelező egyesületek nem tehetik. A szövetséget úgy képzeli el, mint az iparosság erős, tettre kész táborát, mely tárgyilagosan, komolyan minden demagógiától mentesen, de a leghatározottabb formában felfelé és lefelé képviseli és védi az iparosság érdekeit, szókért a legélesebb harcra kész anélkül, hogy a mások jogos érdekeit sértené. Az iparosok nem léphetnek az osztály hire útjára, mert boldogulásukat csakis az összes társadalmi rétegekkel való békés együttélésben találhatják meg s erős a hite, hogy osztályharc nélkül is érvényesíthetik jogos követeléseiket, ha meg lesz bennük a kellő erő, összetartás és szívós kitartás. A kisiparosság legnagyobb részben ma egy hitet vesztett, önmagában nem bizó, jövőt nem remélő tömegből áll, amelyet felrázni, amelybe uj bizalmat, erős hitet önteni, áldozatkészséget fölébreszteni és a közösség érdekében munkára serkenteni a szövetségnek lesz a hivatása. Bármennyire megbecsüli és értékeli is a hivaíaios ipartársulatok működését, erre a hivatásra csakis egy az iparosság akaratából és áldozatkészségéből felépült szabadszervezeí alkalmas. Nem akar a jövő lehetőségeinek elébe vágni, de a mai helyzetben a legbarátságosabb együttműködés mellett szükségesnek tartja a Jednoiátő! való különállást. A nyelvi nehézségektől eltekintve is komoly okok szóinak a különállás fenntartása mellett. A szlovák ipirosok mert nem érzik, nem tudnák legjobb akaratuk mellett sem teljes valójában felfogni a nem szlovák iparotok hely. setének súlyos voltát se mellett vísío- j nyaink nem konszolidálódtak még any- i nyira, hogy iparosaink mindenütt és j minden téren a teljes egyenjogúságot i élvezhetnék, teljes megértéssel találkoz- ' zanak. így aiuíár a magyar iparosság min I den rosszakarat feltételezése nélkül is 1 legfeljebb csak csendes asszistens le- \ hetne a tiszta szlovák jellegű Jednoiá- \ ban, minden téren háttérbe szorulna, I jogos igényei! nem érvényesíthetné. ! Ezért van szükségünk nemcsak önma- ; gúnfc, hanem az össziparosság érdekében is a különállásra. Reméli, hogy ezt a Jednoía vezetősége is honorálja és így nem lesz semmi akadálya a megértésnek és az eredményes együttműködésnek. Nem barátja a hangzatos programmoknak s egyszerűen abban foglalja össze programját, hogy „dolgoznunk kell és dolgozni akarunk“. Legfőbb feladat a kisiparosság megszervezése, hogy a szervezett erőre támaszkodva a i szövetség megfelelő súllyal léphessen fel a mindent megölő adórendszer \ megváltoztatásáért, a kivetéseknél az igazságos képviseletért, a forgalmi adó átalányozásáért, a közszállitáSQk min- ; den protekciót kizáró kiadásáért a ál- ; tatában, hogy a kisiparos elhanyagolt ! semmibevett volta megszűnjön s ugyanazon állami gondoskodásban s egyenlő [ elbánásban részesüljön, mint az állam j polgárainak bármely más rétege. Le- • hetövá kell tenni a mesterek és segédek továbbképzését. Erőteljes mozgalmat kell indiíani, hogy az állam a kisipari hitel- és nyersanyagbeszerző szövetkezetek alapításáról és segélyezésiről gondoskodjék, miuíán a kisipar egyik legnagyobb baja a tőkehiánv. Beszéde végén utalt az uj ipartörvény i 52 § ának 3 bekezdésére, amely le- ; hetővé teszi azt, hogy a kisiparos nemcsak saját készítményét árusíthassa. A kisiparosok anyagi helyzetükön lendíthetnek azzal, ha bizonyos mértékben kereskedők is lesznek s ezt a gondo latot minden iparostársa figyelmébe ajánlja. Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna u 18/b. W 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 56—65 koronáig. Szabad orvosválasztás Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKENBERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — RE2UCHA LAJOS dr. igazgató. •a .UlWMtWIHIHHMIl' Maculatura papír jutányos árban nagy mennyiségben kapható a Spltzer-féle könyvkereskedésben. 1 Éli ipl Uj ISI«. A Késmárkon július hó 18-án megtartott Országig Iparos Kon gresszus egyik tárgysorozati pontját képezte az iparos tanoocnevelés,- segéd- és mester továbbképzés problémája. A jövő iparossága boldogulását legközelebbről érintő e kérdésről lvánfy Géza komáromi ipartársulati titkár tartott előadást, mely után többek hozzászólása után egyhangúlag fodadtatott el az előterjesztett határozati javaslat. A koogreszszuson resztvettek részéről általános érdeklődéssel s helyesléssel kisért a jövő iparos nemzedék nevelését előmozdító előadásból alábbi részleteket hovzuk. Három fázisú nevelés. A kézműves iparosság anyagi bajai mellett parallel haladnak szakkullrális bajai is. A kongresszus az orvosszereket keresi s rátapintva a megpróbáltatások özönén hánytorgatott kézműves ipar testén a betegség okaira, igyekszik megtalálni is az egészséget adó orvosságot. A kézműves iparosság egyik baja — itt nyíltan szembenézve kell állni orvosnak s betegnek egymással szemben — az alapos szakképzettség és a biztos alapú általános műveltség hiánya. Az uj, modern termelési rendszerek uj és modern embereket kivannak. Az újszerűség és modernség nem excentricitást jelent a komoly gondolkodó előtt, hanem a haladás irányát. Azét a haladásét, amely mig kalaplevevő tisztelettel áll a múlt hagyományai előtt, nyitott szemmel tekint körül, halló füllel hallgat s haladásra képes értelemmel válogatva a jó és rossz metódusok között, a modern gazdasági élet megkövetelte s kezünk ügyébe eső segítő eszközöket ragadja meg. A kézműves ipar élete is, mint a7 egész emberiségé, küzdelem, harc a megélhetésért s ennek a harcnak — mindenki jogát respektáló fegyverei az anyagi és szellemi munka. A kézműves iparosnak nem elégséges, hogy a kézi munka szerszámait ügyessen forgassa; a műhelymunka mellett s azt betöltve a szellemi képességeknek is tág teret kell engednie; az szűk ir.ühelyablakon az értelem fénysugarait, az áll alános és szakműveltség napsugarát is be keli engednie, ha azt akarja, hogy az emberi gazdasági élet hasznos faktorának, a termelési rend nélkülözhetetlen géprészének tartsák. Tanoncnevelés. Az iparosság ezirányu nevelése három fokra osztódik: első s egyik legfontosabb része az iparos nevelésnek: a tanoncképzés. Eddig iparos tanoncnak rendesen a rosszul tanuló ifjakat adták szüleik kisipari pályára, úgy gondolkodván, hogy „iparosnak jó lesz.“ Ez a kézműves ipari tevékenységet lebecsülő jelfogás beidegződött a társadalom többi osztályának gondolkodásába is. Csak tiltakozással ezt a véleményt kiölni nem lehet, amint hogy az általánosan ismert iparos panaszkodással, siránkozással nem lehet javító munkát végezni semmi téren sem. Uj levegőt kell belevinni a kézműves ipari műhelyekbe. S az uj levegő hozója az uj ifjúság, a tanult, tehát szellemileg is felfegyverzett, az élet küzdelmeivel szemben is tehát erősebb fiatalság. Bizonyos az, hogy ma még újszerűén hat az, ha iskolázott embereket kivá nunk a kézműves ipari pályán látni, de be ke 1 látni, hogy az iparos társadalom megmentésének egyik leghatékonyabb eszköze a műveltség megszerzése. A kézműves ipari pályán nekünk nem, minden iskolában bukdácsoló, írni, olvasni nem tudó, a számolás alapjaival sem ismerős, iskolapadokból ki kopó sihederekre, hanem a legjobb tanuló s legértelmesebb egyedekre van szükségünk. Ami megkivá ható ezen a vonalon, az iparos nevelés ez első fázisán a 8 osztályú elemi iskola, vagy a 3 osytályu polgári iskola sikeres absolválása. Ma már nem lehet elegendő az, hogy bármily rosszul tanuló ifjak a kézműves iparban mentőhelyet találhassanak. A kérdés szociális részének megoldása ma és a kisiparos társadalom feladata nem lehet. Szociális ballasztokból éppen elég rakatott erre az osztályra, hogy végre ejak a maga sorsa javítására legalkalmasabb eszközeit keresse a probléma megoldásának. Túlságos aggoskodásnak kell nyilvánítani azt az álláspontot, amely e kérdésnél a város és a falu kézműves iparosságát szerte választani igyekszik. Egy hatalmas társadalmi réteg és nélkülözhetetlen gazdasági termelési rendszer reorganizációja kérdésénél nem lehet és nem is szabad ily kategorizálásba fogni; éppen úgy, mini ahogyan nem mondhatjuk azt, hogy a falusi orvosnak más szerepet ad hivatása, mint a nagyvárosinak. A kézműves ipari kvalifikáció első fázisa tehát a tanoncképzés, amelynek minél modernebb kifejlesztése az iparos társadalom javára az államkormányzat elsőrendű feladatai közé tartozik. A tanoncképzés folytatása a segédek továbbképzése. Az ipari szakképzettség megszerzésének ez a középiskolája, amelyen keresztül kell menni mindenkinek, aki az ipari pályán segédként dolgozik. Nem elégedhetik meg az iparos társadalom azzál, de nem lehet hasznos az állam gazdasági életéra sem, ha az ípiros segéd csak az eddigi kulturnivón marad. A segédeknek a po!iiikai és eddigi tapasztalataink szerint kizárólag osztályharc rideg dogmáival megalapozott szakszervezeti élete jórészt összefügg a segédek nem túlságosan egyetemes kuííurális és szakképzettségével. Sokszor hangoztatjuk, hogy a kül föld iparossága és ipari szakmunkásai magasabb műveltséggel, több szakmabeli ismeretekkel bírnak. Valóban így is van és nálunk nem ritka dolog, hogy a kézműves iparos segédek némely kategóriái magasan állanak más ipari kategóriák segédmunkásai felett a kulturális máz tekintetében. A hiba csak ott van, hogy a „munkásosztály“ néven szerepeltetett társadalmi rétegek a munkás mozgalmakat öncélúvá fejlesztik, ahelyett, hogy azt az egész termelési rend s ezzel az egész emberi társadalom konstruktiv részének tekintenék. Az ipari segédmunkásban a magasabb s egyetemes érdekű kultúra, a valóságos demokrácia és termeiő készségű haladás minden eszközével az önállósulás gondolatát kell kifejleszteni; a segédeket a polgári gondolat, a gazdasági öntudat értékelésére kell nevelni általános ismereteinek gyarapításával és szakmabeli képzettsége fejlesztésével. E téren úgy az állami kormányzatra, mint az önálló iparosságra nagy feladatok hárulnak, amelyeket nem teljesíteni egyet jelentene az állandó s kíméletlen osztályharc jogosságának elismerésével. A kézműves iparossegéd az iparos társadalom tagja, benne nem az ellenséget, hanem a feltörekvő s később önállóvá váló termelő egyedet kell tekinteni. A segédek részére továbbképző tanfolyamok állitandók fel, amelyek látogatása után a segédek vizsgára bocsátandók lennének. A jelenlegi ipa; törvény rácéloz erre a gondolatra, sajnos azonban a kormányrendelet, amely a segédi kvalifikáció vizsgarendjét megállapítaná, még késik. Az iparosságnak nem kell bevárnia azonban, mig a kormányzat e kérdés rendezésébe belefog, addig is rendszeresileni kell a segédi vizsgákat, hogy csakis a legmegfelelőbbek kerüljenek a kézműves ipari pályára. Igaz, hogy ez a bizonyos tekintetben szigorított eljárás csaknem a numerus clausus jellegével bír; a kézművesipar mai helyzetében azonban az egyik mentő eszköz csak az lehet, ha váló* gatottan kitűnő szakképzettségű egyének kerülnek az iparos pályára. A nagytőke és a gyári termelési rendszer nap-nap után tördeli a kézműves ipar falait, egymásután szűnnek meg egykor fényes múltra visszatekintő iparágak ; kézműves ipari proletáriátust nevelni tehát sem a kisipari társadalomnak, sem az államnak célja nem lehet. A kézműves szakképzés harmadik foka a mesterek ismeretét terjesztő intézmények lennének. Az ipar haiadáza, uj eljárási módszerek, modern munkagépek, az állam és közigazgatás száz- és százrétü kapcsolata megköveteli, hogy az önálló iparosok is megfelelő módon, a szó és Írás nyújtotta eszközökkel tájékozódjanak s tájékoztassanek. Be kell látnia az iparosságnak is, hogy sohasem tudunk eleget tanulni s amint más foglalkozásbeliek is szemmel kísérik a világ nagy mozgását, a szellemi, gazdasági élet ezer féle megnyilvánulását közelünkben s tőlünk legtávolabb eső vidékekről, embertársainkról is van szó. A kézműves iparosnak is bele kell kapcsolódni ebbe, a hala-
