Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-12-25 / 154. szám
1926. december 25, Komáromi Lapok 15. oldal. csizmám, meg a lovak! János elindult cammogva. A fejét leütötte, a karjait lomhán lóbálta Látszott hogy nem szívesen jön. Mikor odaér a nemzetes ur elé, a kalapját ráhúzta a szemére, u?y nézett rá komisz, kötekedő, makrancos nézéssel. — Miért nem pucoltad ki a csizmámat? — kérdezte az öreg ur az elfojtott méregtől rétnegő hangon. — Azér, mer máma munkaszünet van. — Miféle munkaszünet? — Május eggy! Megbolondultál? Mióta munkaszünet ez nálad? • — Mától fogva! A nemzetes urat már bántotta az is, hogy János szemrehuzott kalap-Eai állt előtte Ezek a kurta, pökendi feleletek egészen fölingereiték — Takarodsz mindjárt csizmát pucolni, abrakolni? János elhúzta a pofáját Olyan szemtelen pofát vágott, mint egy pesti csirkefogó. — Pucoljon máma az ur! A nemzetes úrral elfordult a világ. Jánoshoz ugrott s úgy vágta pofon, hogy a szemrehuzott kalap messze elröpült. —* Takarodsz? Rögtön takarodsz?.,. János elfehéredett s kéklő szájjal mondta: — Takarodok, de a szolgabiróhoz! Megfizet ezért a pofonért a nemze- j les úr! Fölkapta a kalapját s nagy méltatlankodva ment végig a falun, mindenkinek elmesélve, hogy pofonverte a gazdája s most megy, törvényre adja és elégtételt vesz rajta, Estig nem került eő János. Szegény, öreg Mari néni pucolta ki az öreg ur csizmáit, a lovakat is ő abrakoita meg, sőt meg is itatott, míg a nemzetes ur át ment a paphoz, hogy rettenetes fölinduldsát néhány pohárkával lehűtse. Mikor bealkonyodoti s a vacsoracsillag fent ragyogott már az égen, János befordult a kapun s alázatos, csöndes lépéssel hátraballagott az istállóba. Megabrakoltatta a lovakat s aztán beszólt Mari nénihez, hogy reggel a csizmák kint legyenek a tornácon. Nem is vacsorázott János, úgy feküdt le éhesen, korgó gyomorral. Reggel a nemzetes ur kiállt a tornácra s körülnézett. A csizmája ott állt az ajtóban, de olyan fényesre volt subickolva, hogy a napsugár izzé-porrá törött rajta, amint végigsikamlott a lábbeli fekete tükrén. — Hm! — mondta a nemzetes ur. — Ki pucolta ki a csizmámat? — A János! — felelt Mari néni a konyhából. — A János? Hát visszajött? — Vissza biz az, még tegnap este. A nemzetes urnák már elszállt a mérge. Amilyen hirtelen haragú, olyan vajszívű ember volt, mikor nem bosszantotta senki. I — János! — szaladt ki a száján a megszokott szólitás. — Itt vagyok, instálom! — kiáltott János és kiugrott az istállóból, aztán az öreg ur elé állt. Levette a kalapját s olyan alázatos pofát vá<* jött, mint egy éhes, gazdátlan kutya. A nemzetes ur szigorúan nézett rá, de a szigorúság alól megbocsátás tükrözött. A hangja meg lágy Volt, mint a viasz. — Hát visszajöttél ? — Igenis, vissza! — Hol voltál? — A szóig abirónál! — Bevádoltál a törvény előtt? János lesütötte a szemét s a kalapját forgatni kezdte a kezében. — Hát, nem éppen ... Ámbátor... Akartam volna... De aztán ... ■*— Aztán? — Aztán mikor elmondtam a dolgot, a szolgabiró ur éppen olyan mérges lett, mint a nemzetes ur, ahogy tegnap dühbe gurult . . . Aztán ... — Aztán? — Aztán adott egy olyan pofont, hogy az, amit a nemzetes úrtól kaptam, még a dédunokája se lehetett volna neki. No, az álkapcám egé«zen meglazult bele ... Aztán ... — Még tovább is van? ~ Igenis, instállom, aztán azt mondta: — Eredj a járásbírósághoz, te cucílista gazember! — Hát ott mit végeztél? — Ott ?... Már bizony nem végeztem én semmit, mert nem is mentem oda. — Miért nem ? — Azért, mert... hogyne majd ott meg a harmadik pofont is rámkenjék !... Volt eszembe odamenni! ... Me fordultam, aztán ha zajöttem. Útközben beláttam, hogy a nemzetes urnák van igaza, mert hát én csakugyan nem vagyok cucilista, A nemzetes ur most már elnevette magát Kemény, szi ,■ oru nézése egyszerre olyanná változott, mint a ragyogó tavaszi napsugár, hog/ Jánosnak szinte melege lett tőle s úgy érezte, hogy a jóság átömlik az ő szivébe is, de hát száz szónak is e?y a vége, ömölhetett biz az akár vödör szám, Jánosnak csak a szive tellett meg véle, a gyomra üresen maradt s szégyen ide, szégyen oda, akkorát kordult, mint egy kise bfajta tavaszi ég'engés, úgy hogy a nemzetes ur is meghallotta. Beszólt tehát a konyhába. — Hallod-e, öreg Mari, adjál Jánosnak dupla reggelit. Tegnap óta nem kapott szegény egyebet, csak — nyakievest. A Golf-áramlat két szenzációt hozott a közel múltban. Az egyik az volt, hogy a yankee-k el akarják lopni Európától. Golf annyit jelent, mint öböl. A tengeráramlás nevét onnan kapta, hogy a Mexicói.'öbőiben csinál egy kört, megkerül aztán Floridát — ahol néhány héttel egy§tájfun pusztított — s neki vág Európa partjainak. Nos nem kell egyebet csinálni, mint a Mexicói öblöt elzárni egy hatalmas védőgáttal, amely nem engedi kiáramlani a Golf áram meleg vizét az Atlanti-óceánba s igy Európa nyugati részének éghajlata a diluviáíis eljegesedés kori fagyos hideget veszi fel, amiről csak a minap irt oly kiválóan érdekes djlgokat Lambrecht Kálmán „A.z ősember“ cimü pompás munkájában (Aki még nem olvasta el ezt a munkát, szerezze meg, mert nem olyan idegizgató, mint a hisztérika báró Herzfeld Ktarissz története,) A technika csodákat müvei (többek közt az emberi idegrendszert is nagyon enerválja); igy nem lesz csoda a technikának egy a Mexicói-öblöt elzáró gátat megépíteni. Azonban a Föld szelleme (1. Madách „Ember tragédiája“) nagyot kacag ezen a yankee lervezgetésen; ha Homérosz írna róla: azt írná, hogy „Olymposzi kacaj hagyta el fogai sövényét“, mert a Golf áram nem a Mexicói öböl árama, nem is onnan indul ki és az áramlás fő víztömege nem is megy bele, hanem kint marad az Atlanti óceánban. A Mexicói öbölben megkeringelő víz egy kicsi mellékhajtása a Golf áramnak, amelyik kiágazás talán gyengíti is a főáramlás dinamikáját. Ha tehát az amerikaiak meg akarják változtatni az Ó-haza éghajlatát, gát építéssel nem csinálhatják azt, A Mexicói öböl elzárása a fenti cél érdekében nem uj gondolat s nem ez a mostan kialvóban levő 1926. év vetette fel: hosszú 18 évvel ezelőtt, amikor mint gólya filozopter hallgattam Cholnoky fenő világhírű geográfusunk (azt is azonban Amerikában jobban tudják, mint teszem azt idehaza, hogy ő milyen nagy tudós és milyen zseniális természet vizsgáló) fizikai földrajzi előadásain a tengerár amiások tárgyalásakor „letárgyalta“ egy kézlegyintéssel ezt a„detektiv regény "-be illő gondo’atot. A tengeráramlásokat a levegő állandó szélrendszerei hozzák létre, tehát a szélrendszereket kellene annak a technikusnak megváltóztatni, aki Európát meg akarná fosztani a Golf áram meleg vizének Európa éghajlatát pompásan mérséklő hatásától. A „nagy íöldi cirkuláció“-kat egy technikus tudja csak megváltoztatni, aki egyúttal maga is termeli és adja az energiát: a Nap (A Nap nevét, mint tulajdonnevet mindig nagy betűvel kell Írni, nem pedig kicsivel, mint ahogyan bosszantó módon hova tovább többen és többen írják kis betűvel. A Nap az égi test, latinul: Sol, trig a nap a föld tengely forgásának egy pördülésnyi időtartama, latinul: d/tfs) A Nap is azonban csak akkor, ha Földanyánk is reáadja a faiét és igazit egyet a tengely (majd azt mond;am gerinc) férdesé én. Tehát Len jelentős kozmikus okok hozhatnák létre a Golfáram megváltoztatását. A át építés csak erősítené a Golf-áramot, Európa több meleget kapna, de nem tudom, mit csinálna a jó yankee New-York kikötőjével, mert a meg erősödött áramlás úgy elöntené jéghegyekkel a környékét, hogy sok hajó elindulása előtt elrémülne — a „Titanic“ katasztrófájára gondolva — a „kéjhajózástól". De a gátépítés gondolata, akár mennyire naiv agy szüleménye, egy rettenetes aljas momentumot is tartalmaz : az európai emberek tönkre tevésének a gondolatát. Hiszen csak most zajlott le egy kontinensközi háború, amelyből gazdaságilag — mert minden arany oda vándorolt — Amerika került ki győztesen s a gazdasági középpont Amerikába tolódott át Anglia rovására, csak még nem veszik maguk az an olok sem észre, nagyon palástol atják a benfentesek a „hullafoltokat“, de a közölt iíazdasá földrajzi adatok igen jól mutatják a nagy gazdasági eltolódást. De hát Európát még a klíma me változtatásával is ron yossá és sze génnyé tehetnék, pompásan érezné magát a yankee, mint a „Föld ura“. Milyen drága keresztényi gondolatok ezek, de hát ez következik abból a nyavalyás materialista világnézetből, amely éppen a technikai „csodák“-on csodálkozó „gép“-ember agyából termelődött ki És a matériához mesterségesen h>zzáláncolt gondolat a Lucifer hatalma alatt van, amint oly szépen tünteti ki az „Ember tragédiája“. Mi lenne ebbői a világból, ha Lucifer uralmát, az anyag uralmát felváltaná a lélek uralma, mely, mint „Ige, testté lett“ a Krisztusban. Jó l nne ezeken elmélkedni ezekben a karácsonyi napokban s ezt a gondolatot átélve, ható erővé tenni! Akkor a technikai alkotások „csudái“ mögött nem találhatnánk aljas, luciferi gondolatokat. A másik szenzáció a Golf-áramlással kapcsolatban az, hogy a tudósok kimutatták, hogy szélesebbé lett az áramlás és igy több melegvizet hoz Európa partjaihoz és ebből aztán arra következtetnek, hogy a novemberi meleg már ennek a folyománya. Igaz, hogy az id \ novemberi s idáig a decemberi is a normálisnál jóval me'egebb vo t. November 26-án kis Zsuzsi leányom (a barna szemű, mert a másik kék szemű) ibolyát, illatos, drá a kis ibolyát hozott nekem a Konkoly parkból, vázába is tettem, mert hosszú szárral szedegette, nem úgy mint a Mártuskám, aki „pirunkó“ kis ujjaival csak lefejezte az ibolyákat s a virágfejeket kis öklében agyon is szorította, mig feltotyogott a lépcsőn, Hogy a Golf áram megerősödött és kiszélesedett, az nem csodálatos dolog az előtt, aki megfigyelte a múlt év széljárását. Igen határozott jellegű s egyenletes sebességű szelek voltak, — nem számítva a tájfunokat, tornádókat és forgószeleket, amelyek nem tartoznak az éghajlathoz s csak annak excessusai — (olyanok, mint a nyárspolgárok egy-egy ritka, hajnalig való „toroköblögetése"), amelyek a tengeráramlásokat erősítették. De hogy ez a mai állapot meddig tart, nem tudhatjuk előre, sőt még éghajlat változást, huzamosabb ideig tartó meleget vagy hideget felemlegetni is teljesen indokolatlan és helyt nem álló eljárás. A közép-európai időjárás története, annak — sajnos — csak igen gyér adatai, arra a következtetésre juttattak, pedig átböngésztem a Kr. u V. századtól a mai napig, hogy időjárásunkban a nem képzelt lehetetlenség is lehetségessé válhatik. Volt már olyan karácsony, hogy az úrvacsorán a kehelyben megfagyott a bor és viszont olyan is, hogy a pünkösdre szánt ünnepi rokolyában mentek búzavirág koszorúkkal a hajadonok az éjféli misére a Brassó vidékére való ekklézsiákban. Magam is láttam, — hogy as idei novemberi ibolyákat már ne is említsem — Komáromban janudrius havában mandulafát virágozni. 1915; januárja „fogtsikorgató és farkasof» ditó* kegyetlen tél volt, mig az 1916, telén nem lehetett a jégvermeket me,hordatni azon egyszerű oknál fogva, mert mert nem volt jég. Ógyalldn 55 éve gyűjtjük a meteorológiai adatokat és ezek mit mondanak? Mutatja ez a kis táblai Az 55 év egyes hónapjai közül Melegebb Hidegebb Eltérés Január 29 26 0 Február 31 23 1 Március 29 26 0 Április 25 29 1 Május 26 27 2 Junius 27 28 © Julius 27 28 0 Augusztus 21 31 3 Szeptemb, 25 28 2 Október 30 24 1 November 25 30 0 December 29 24 2 Év 26 26 3 Az eltérés is igen nagy —14'2 C°tól a fagypont alatt egészen + 70° ig a zérus fölött, tehát 21'2 fok tágassága van a szélsőséges kilengéseknek. Nos! kedves olvasóm, ebből magad is megállapíthatod, hogy a mérsékelt égövi kiimának mindenféle eshetősége váitozhatik fejed fölött, így játszik velünk az időjárás s milyen jó, hogy ezt teszi, mert egyikmásik tollforgató (majd azt mondám „pennarágó“) embertársadnak zenzációs témát ad irásművészetéez, — mint a példa mutatja. — y—n. A koncert. Irta: U. Szabd János. Tagadhatatlan, hogy a muszka szereti a zenét. Az ő paliérozatlan elméjét s egyébként jó szivét megkapja, elbájolja a muzsika, kivált a csapongó, édes-bus magyar zene, dal, amelyben az ő elnyomatásának, mostoha sorsának, szenvedésének kiáltó panaszszavát, siralmát megtalálja, viszont a frisse a csajától auszékony vérét hevíti fel, összecsapja bokáját, félre rúgja bujátbaját. Kaiugin stábskapítány három dolgot szeretett nagyon: az italt, az asszonyt, meg a dalt. Egyet pedig kü unösen nem szeretett; dolgozni. E tekintetben nem egyedül álló ember a világon, sok ily gézengúz akad. Hármas passziójához m> a dalt szolgáltattuk, amely miatt a munka aiól — amelyet ott mi sem igen szerettünk, — mentesek valánk. Legkedvesebb embere a karmesterünk vo t akinek különben füíemíle torka volt, úgy énekelt, hogy a kapitány elragadtatásában a pálinkás bütykösből is megkínálta, pedig ez nagy szó! Kalugin megengedte, hogy a másik, úgynevezett Kozák-lágerben vasárnap délután hangversenyezzünk, amelyre a gyalogos-, meg a szapőrláger foglyai is átmehetnek éjfélig. Hát ott is ült, aki mozoghatott a hevenyében összetákolt padokon, a kozákláger kertheiyiségében, persze potyán, mert pénz ez idő tájban ritka pleni (fogolyj zsebében rugdalódzott. A hangversenyen megjelent a muszka-őrség is asszonynépével együtt. Hordatták az ételt, italt, hogy csak úgy csurgott a nyálunk. Mennyi kását, lisztet, marhafejet, káposztát, cukrot, halat, mundért kellett ezért a foglyok szájából, testéről eliopniok, hogy szűkös zsoldjukból ily lakomát csaphassanak! A sztarsinak (vezető őrmesterféle) már nagyon is keresztben álltak a szemei. Gyönge kis semmi asszony volt a felesége. A muszka asszony mindjárt meghervad, ronccsá lesz, ha egy-két gyermeket lead. A dologtól egyenesen irtózik. Tisztaság, rend nincs, a főztje ebnek való. Renyhe, lusta, mégis hamar oda van. Hej ! mi más a magyar asszony! Nyolc, tiz gyereknek oda se néz. Mindvégig takaros, tűzről pattant. Ha
