Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-12-25 / 154. szám
16. oldal. Komáromi Laimk 1986. december 86 nyelve jár, a keze is jár, ég benne a munka. És ő még a határban is dolgozik, nemcsak a házi teendőket végzi el, mégis bírja. A csöpp muszka asszonyka behúzódott szomszédjai közé bágyadtan, fáradtan, a sztarsi úgyis az asz' szony nővérének, a szép Szonjának tette a szépet. Pálinka* büzü leheletétől el-elkapta fitos orrocskáját a szép lány s majd fölfalta szemeivel dalárdánk sneidig baritonistáját. A sztarsi pedig mind mélyebben nézett a pohár fenekére sbecsipett, mint a tök. A kiszolgáló személyzet, mely plenikből állott, ismerte rabiátus természetét; mikor a pálinka gőzölni kezdett benne, a rendeléseire nem hoztak semmit. A szép Szonja is elhanyagolta őt; összetornyosodott hát benne a mellőzött gavallér dühe 8 nagyot csapván öklével az asztalra, karjára kapta apró asszonykáját, az őrséggel együtt a műsor derekán eltávozott Épen Szalay Gyula baritonistánk szólózott a szép Szonja és a hall"’ * *■ • 1“ >aióság teszuu figyelme AV»^ 9 J amikor lövés dördült el a társaság jj feje fölött. A részeg sztarsi a fegy- ' veresen visszatért őrséget rohamra vezette, Lett erre óriási kavarodás Mint a kámfor, tűnt el a pleni társaság a vigasság színhelyéről be a sötét éjszakába oly tüneményes gyorsa" Sággal, hogy a rohamozó muszkáknak nem maradt más, mint az üres padokat összeszurkálni. Az énekkar a Szir-darja mellékcsatornája mellett felállított pódiumon zengedezett. A fegyverdörrenésre, ez otromba közbeszólásra bezzeg elhalt ajkán a szó, a dal és megelevenedének a lábak, nem keresvén, merre van út, csak el innét 1 Nicsevó egy kis éjjeli fürdés l .. . zsumpszt!... bele a vizbe, sárba. Boldog volt, ki lucskosan kivergődhetett, kapaszkodhatott a túlpartra és loholt hazafelé, ahogy csak bút az érvénytelen vízparton. — Ne lépj olyan öleseket, szólt Szuszogva a kövér Ausländer Kún Ede tenoristához. Az ördög bir veled versenyezni, nagyon hosszúnak hallom a lépéseidet. — Hosszúak ám az üdvösségéti mérgelődik Kún, az egyik bakancsom oda ragadt a sárba. Félig mezitláb szaladok A bakancs üti a meztelen bokámat, a talpam meg u*y ég, mintha tüzes rostélyon táncolnék, akár a medve. — Puff!... vágódik el valaki látatlanban, többen meg rajta keresztül- Van az ember-gomoly a* ban lárma, kárőrvendő kacagás, károm kodás. És csak úgy dübörög a föld a menekülők talpa alatt a sötét, néma éjszakában. — Kásáért I... ordítja el magát valamelyik cinikus imposztor-A kásáért t. i. mindig rohant a társasán, hogy kielőzze a másik barakot. No, ilyen rohanvást-rohanás azért se volt. — Segítség I... ordít Grosz Miksa, aki a keskeny meredek partról bele esett a folyóba és a vak sötétben nem lát kimászni. — Mosd ki a teveszőr mellényedet. A zsidó nem hal a vizbe, vigasztalja egy arra rohanó. Karmesterünk, aki a kényelem embere, aki egész taktusban járt-kelt, evett-ivott, akinek elve vala: a jó munkához idő kell, most ugyancsak •zaporázza a lépést ott a legelején. Nincs az a kengyelfutó, aki nyomába érne. Persze kottát, karmesteri pálcát, csapot-papot odahagyva, ekként megkönnyebbülve : allegretto ütemben. hatvannegyedes ugrásokban repül haza, mint a madár, mint a •sapongó csárdás, úgy hogy a háromfertály órás utat csekély 15 perc alatt futotta be. A többiek is hazaszivárogtak lucskosan, sárosán, tépett ruhákkal, karmolt pofákkal; mindenik a másik fonák helyzetén kacagva. Sereghajtónak érkezett be Grósz Mari a saját öltözetében: átázott ruháját a karján hozva. Még most |l csöpögött róla a víz, jelezve parányi, 48-as lábnyomát, amerre járt. Éj I nem gyűri le ezt a könnyelmű nációt, ezt a bajt kutyába se vevő fogolynépet sem az elmúlt, sem a rákövetkezendő veszedelem. Mert másnap aztán folytatása következett. Szigorúan kutatták, ki volt oda át a kozákláp erben. Persze senki, egy falat fogoly se, még a karmester se: mind édesdeden aludt az egész éjszaka. Pedig a szép Szonja is szerette volna tudni nagyon, merre lakik az ő csinos baritonistája ? De biz azt felfedezni nem sikerült a sógornak se, pedig de fente a fogát arra, aki a kislány szivét elcsavarta tőle. A vasárnapi futás fáradalmait egy-kettőre kiheverte a pleni, csak Kún Edére maradt örökemlékezetü e nap Ballábáról a sár lekapta a bakancsot, egy bakancsb n nem járhatván, mezitláb uraskodta végig a nyarat. Ha valaki kérdezte tőle: — Miért nem húzod fel a bakancsaidat ? — nohát annak tanácsos volt a lábait nyomban a nyaka közé kapni és elinalni, mert vérben forogtak e kérdésre a szemei I le a szakadékba, le a pofco ba fejest. Naphosszat lovagoltunk u ána felpör költ falukon, halomba hu lőtt embertetemek között. Felriogattunk hollórajoka*, amelyek embeihust lakmarozni ülték meg a barbár országot. Kézigránát és robbanógoljók munkája mutatta csak a kultúrát. Irtuk, amit láttunk A barbárság vadfágát, a kultúra borzalmát. Csak Marima nem la ott semmit. Ügetett előttünk, mintha nem is járna ezer apró felebaráti tragédia között. Este aztán közénk ült a It csatolt nyeregre, vékony cigarettát sodor' aranyszalu dohányból és beszélt B>ron lordról, a szabadságról, londoni dancing hallókról és yeddoi hashis spelunkakról. Kinéztem a szememet rajta és törtem rajta a fejemet. — Jimmy old man, ez a márvány lelkű talány, voltaképp kiese da ? Jimmy előbb sok; ig bökf d e a pipáját, azután soká füstölt. Végül a tömör vállát rámoMa föl — By Jove, mm tudom, o*d man. Lehet szeid havasi tyun. lehet sunyi ragadozó. Lehet prep gmdis'a. Nekem mindegy. S ínessé Uszi a riportot, ér-A ff^Ort j dekes és megírható. Ennyi elég... Hogy **pv*1« M3nmát is megkérdezem. Irta Kiszely Oyuiií. j — Marínra. Igazában maga hol él 7 A világtorr idónak a hulláma, amely ; Ő is a vállát vonla, tiz éve ennyiünket fö'k; polt, engem fa- — Ahol a pillanat hozza. Egyszer valy végre a ntwyorki kövezetre vetett régen, egy éjszakán nagyon vörös volt ki. Amerikában szerencsére nem lökik az ég és ropogott a puska. E igein a vissza a tengerbe a hajóiöröt-et Adnak nyereg-elen lóra lettek. V ‘glass, amerre neki dolgot is Valamit Akármit. még sötét az éjszaka. Azóta sötét éj-Nekem a Herald adott. E őször valami szakéban járok akár napfény van, akar főkönyvbe vezetgeitem mindenfélét egy holdas est és akármerre járok, csupa nap, aztán a fővankee magához hivatott parázsló üszkök és farkasteple ember- és a mammuth-ókulsréjával végignézett, vázat látok. Pedig azóta sokfelé járok... — ön sportember, kafonaviselt és A leány ekkor a szeméhez emelte a mindenféle nyelven tud. írni is tud, kezét. Azt hitiem könnyet rejt el. N^m. skiccéiri is valami*. Fürkéeiőn hajolt a messzeségbe. — Jól monták, mister S kféléből va- — Autó, — mondta és lova vékonyába lamit. Egészen csak összeharapott fog- Etetve a sarkantyúit, vakmerő ütemben gal szenvedni és lovagolni. lecsusztatta a hátasát a meredeken. A yankee elégedetten köpött a nő- : Ahogy bírtuk, utána c^iriabuk. Jimmy nyegre. j elsőnek ért le, mert bukfencet vee'tés — ön hungarian. Már látott bolyse- hanyatt-homlok guiuit. Később bakugvikot... ! rásokban futni láttam, mint egy Mars-Nekem nem természetem, hogy köp- I«kót. Előbb rákiabált az ausóra, aztán jek a szőnyegre. Csík bólintottam, mire rálőtt. a mister doiongszivart, whiskyt, szódát í A gép nagy pukkanással megállt Az és széket kínált és még négy kis mon- utasai .ijedős legények lehettek, négy datot mordott. : pár tenyér emelkedett a levegőbe. — Felteszem, hogy akar keresni. Az ' Elszedtük a fegyvert tőlük, angol muszka határon a terror dolgozik. — K*k vagytok ,.. h trösztünknek pénzt ér, hogy első kéz- Az emberek — sandaképü, rossz kőiből tudjon mindent. Farewell. j sejü népség — Marimára pislogtak és Velős és rövid volt minden egyéb is. . sebesen hadartak valami szláv idiómán. Autó, rapid, gépmadár, motoros csónak i __ Agitátorok — for du t hozzánk egy tavon. Ott ery afgán, vagy turko- Marima. A leány sápadt vöt és mintha mán falu, nem tudtam. Sziklás, 6yko- nem szívesen beszélne, csak annyit moros vidék. Kezet fogtunk a motoros-| mondott még: -- A főh diszáliásra 8al- | igyekeznek. Szívesen adnak intervfut és — Farewell Str... ja tábortüzünknél éjjeli szállást kérnek. — Farewell. — Mehettem tovább a Nagy, vetesbarna szikla alatt ü öttünk saját eszemen. ! tábort. Mikor a jövevények leadták az A saját eszemen odamentem, ahol jntervjut, borzalmas zagyvaság volt — fgy gyékényen fekete kávé körül, pár, a gépüket repsrálták, mi meg konzervál színes rongyokba facsart, piszkos és ■ ég C8ájét főztünk. Gaston úgy bámult feketelébszáiu benszülött guggolt és ; a Marima szemébe, ahogy a hü vizsla cigarettázott. Ott vettem feeménykörmfl ! a gazdáját vigyázza. Ham meg érzelponnit és acélinu teherhordót, kevés mes lírákat idézett. Von b'ruen Augen rizst és sok datolyát és ott láttam meg und von den Nixenaugen, Végül Jimmy először Marimát. j aludni küldte a társasagot. Taián őt is Hogy kurd volt-e, vagy cserkész, nem émelyítette a német, tudom. Angol khaki ruhát viselt gom- Nem mentem a sátoromba. A szikla boló szoknyát és londoni építésű he- j 6Ötfcijébe ültera. valami nehéz függött gedü écszrnü csizmát. Azt azonban ; # levegőnkben. Nem hittem ebeknek az tudom, hogy sem kurdok, sem cser- idegeneknek és láttam, hogy Marima keszek közt nem láttam még két olyan 8em nekik A leány estén át vig, szemet és olyan penge hajlóságu, csupa * n8gy0n v,-g> szinte csapongó volt, de a Ä SSŰftSSSSS CSt YÄt tünk... CBökönvős vakhite. Kegyetlen lüreimet”*ÁSHá -M ön • • •? kérdezték. ienségtöl szárnyalnak-e az orreimpák, — A neraia ... . . vagy féltő kedves aggódástól. A revoltajííTZ-Marimáto ÍÍŰ. ESZ*** Vi' lah7gyA Hfy0nnek1f”elIem«f6CMÍá' EgyHerre olt állt mellettem egy kozzék. A riportig feltét’en összetartás. | karcsú árnyék. A riport természetesen kötelesBégkérdés. — Marima* Aki kapja marja. — Vigyázzon, — súgta — lesnek Ész nélkül csatlakoztam. A feltételek rám. A kia francia, az gavallér. De a becsületesek, a fiuk rokonszenvesek honfitársaim és az a német kutya... voltak. Jimmy a gyökérpipás, tömör- — Miért ? — kérdeztem — szerelvállu angol mintapéldánya, — Gaston, mes magába?... a szőkefejü, ibolyaszemü breton olyan Marima összeborzongott Ereztem, volt akkor, mint egy kisportolt fiuruhás mert a finom asszonyszagu haját szomaeemoiselle, Hans pedig, a evikkeres rosan a vállamhoz tartotta. észBknémet volt. Nyurga turistatipus, — Ahogy ő szeretni tud — sziszegte amely hegyet, leányt, kötelességet egy- a foga közt — Hogy les rám, gyanúformán megdalol. sít. Pedig nem tudok árulóvá lenni Marima meg több volt, mint rokon- magukon. Esküt tettem, de meg fogom szenves. Marima lenyűgöző volt. Az szegni az eskümet. Nem fi érette, — ember ment, ha ő vezette föl a begyre, magukért. : — Az esküjét, Mirim,?, értünk ao szegje meg. Az eskü szent Mi meg férfiak vagyunk, élünk-halunk, nem fontos-Marima ekkor egészen a váltamra tette a fejét. A testét feltörő, fniiasztó, nehéz zokogás rázta meg. Fel nézett a szemembe. Mint egy végigcikkázó villámot, a sarkamig éreztem a tekintetét — Az én eskümet félti, — nem a saját nyakát. — Nem fonta a karját a váltamra, hanem a két virágérintési! tenyere közé fogta az arcomat. — Csak egyszer, egyetlen earner — súgta és szájon csókolt. — Ne jöjjön utánam — hallottam még és akkor a sötétbe tűnt. Nem mentem utána. Jim myt vertem fel. — 0 d man, valami van a levegőben, — Tudom old boy — mondta az angol — de egy brit alattvaló... Nem mondhaitíi tovább. Fojtott káromkodás, szitok, tülekedés hallatszott. Kiróhantunk. Az éjszakában Hans és Gástou tépték egymást, mint hátsó lábra támadt gepárdok. A breion védte, a német srijba akarta kötni Marimát. A leány fenséges közönnyel nézte őket, Lefog'uk a németet. — Ä F äuiein áruló — csikorgóit a nérne-. - Konspirált a fejünkért. Rajta-, keptarn, todifigoly voltára, értek vala-. mit oroszul Jimmy a pipáját vette elő. — A Fi äu einnak jogában ált az árulás — mondta hidegen — nem szerződött szövetségesnek, csak vezetőnek. Vezetni jól vezetett. Ha ön asszonyt bánt, megkötözzük önt. .. — Deu?sc;ilandért azt is — üvöltött a német. Hát megkötöztük... H jjnalra Marima eltűnt. Világos, a honfitársaival tűnt el. A ponniját rendben a cövekhez kötve hagyta. A sátorát is és a podgyászát. Eiuitat Jimmynek is reszketett a pipa a szájában. Aztán megseményitette az állát. — Az árulás jogában állt — mondta — így Good bey-t azonban modhatott volna, mindnyájan szerettük. űíston sirt, amint egy szerelmes gyerek sirhat és Hansnak is jót tett az éjjeli gúzs. — Önöknek igazuk volt — mondta és kezet nyuj'ott. Én csak a sátorban jutottam szóhoz, amikor magamra voltam. Akkor a nyereghez vágtam a napjakomat, amelyen tegnap Marima ült és nem tudom hangosan mondottam-e. de mondottam; — Ej, humbug az asszony ... Geneial Sir Archibald Wiiberforceszal diadalmenetben lovagoltunk be a megtisztított Royapettába. A nép — élő és holt — hasonfeküdt előttünk és mindenféle sepoy és trópusi britt csapatok mozogtak. A főhadiszállás-bungalow előtt szörnyűt bokkoitak a lovaink. Egyik szikkadt pálma sudarán egy emberalak függött. Amint a madárraj leriadt róla, odanéz ünk. Gombos khaki szoknya alól, hegedüiécszinü, londoni építésű asszonycsizma, rajta kis ezüst sarkantyú ... Jimmy felorditott, mint a veszett állat, én a lovam sörényére ejtettem a fejemet ... Aztán valahogy leszedtük ... Valahogy elhanioltuk... Valahogy elsirattuk, A zekéjén szakadt szélű írás volt odatüzve, „Esküdött, hazudott. Most függ értetek." Jimmy a revolvere mellé tette a firkát. — Ha ennek az írásnak valaha a gazdájára akadok . . . Ő se mondta talán tovább, én se hallgattam rá. A telkemre hallgattam. Vagy a szivem volt, ami azt mondtat — Nem, nem humbug. Valami mis. Csoda. Talány. Martir. Mi ritkán értjük meg és későn . . Azután leadtam a Héráidnak a riportot. Es... Irta Keul ytttaé Balogh Margit. Tik-takkol az óra, Holnap virradóra Én már nem hallgatom ütemes neszét^ Leszek tűnő alom, Síines lepke-szárnyon öledbe lehullva dalolok zenét. Karomat kitárom, Pengetem gitárom Túl a fellegeken, fönn a hegytetőn. Onnan alászállok, Valakire várok És nefelejts leszek csöndes temetőn....
