Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-12-25 / 154. szám

\Ü2fi december 25. Komáromi Lapok 11. oldat. Rákóczi és a történelem. Irtai Alapy Gyula ár. Letűnt évszázadok messzi távla­tában kis lángocska gyulladt har­­madfélszáz esztendő előtt. Egyszerre azután, mint hatalmas fényesség lobbant fel a Recrudescunt nyomá­ban; elindulnak a Máriás lobogók alá felsorakozott ezrek s a hir da­loló lelkesedéssel veszi szárnyára Rákóczi Ferenc nevét. Egy évtizedig tart az egész s utána sötétség borul erre a fényes nagy névre, hogy árnyékával eltakarja az elfeledett bujdosókat akikről egy letiport nem­zet várla boldogabb feltámadását és szebb jövendőjét. A régi sebek azóta már mind behegedtek, de a történelem balvég­zete vágott helyette újakat az egy­séges magyar nemzet teslén, mely négyrészre szakitva milliókat változ­tatót! uralkodó nemzetből kisebbsé­gekké, elszenvedve a nemzetek ca­pitis diminutio-jának keserves sor­sát. De ezzel megnövekedett a magyar öntudat érzése és vágya erősebbé haíványozódolt; a meglé­pett és sorsüldözöíí nép nemzeti hősei, irodalmi nagyjainak fejei köré szívesen illeszti a szenteket meg­illető gioriolát. Volt század, az ő dicsőséges sza­badságharcának és bukásának szá­zada, amikor, mint lázadót é3 fel­­ségséríöt kiiktatta az országyülés az országból és száműzöl! földönfutóvá telték korlársai. Kidőli keresztnek már kevesen köszönnek. A korlát­lan császári hatalom a Rákóczi névre ráhengeritetíe a sziklasir el­­mozdíthallan fedelét, amely alól nincs többé feltámadás. Ez! a szikla­­sirt csak ellenállhatatlan nagy erő bonthatja ki; Rákóczi esetében ez volt a történelmi igazságszolgáltatás. A Habsburgok ellen fogott fegy­vert, akik a török uralom alól való felszabadításunkért irtózatos árat követeltek a magyar nemzettől. Az alkotmányos élethez szokott orszá­got törvényei ellenére kormányoz­ták ; az idegen zsoldos hadseregek égbekiáltó kegyetlensége és gazsá­gainak ki volt szolgáltatva az ország és minden törekvése arra irányult a bécsi udvarnak, hogy Magyarorszá­got az örökös tartományok közé sorozza. Ne feledjük el: a habs­­burgi uralkodóház Európa legna­gyobb hatalma volt akkor: német­birodalmi császárok, kezükön Spa­nyolország, Némefalföld, a mai Olaszország nagy része és diadal­mas hadvezérük, Savoyai Eugén egyik csapást a másik után méri a császár ellenségeire, köztük XIV. Lajosra, a napkirályra is. A francia segítség elmaradt, a szép Ígéretekből semmi se lett és a Rákóczi táborába érkezeit francia tisztek mögül hiányzottak a seregek. Hiába volt a vér- és erőpazarlás, a tülerö és az árulás a csatavesztések egész sorozatait zúdította a kuruc sere­gekre, melyeknek útja fellartózfathat­­íanul Majfény felé vezetett. Rákóczi nem érlelt egyet Károlyi Sándor alkudozásaival, azt elítélte és hogy azt még Jelenlétével se szenlesifse, elhagyta az országot Nagy Péter­hez, az oroszok cárjához sietett.de az tulon túl el lévén foglalva orszá­gának belső bajaival, nem adhatott segítséget Hiábavaló is lett volna. A szatmári békét nem csak a labanc áhította, de a kuruc is, hő vágya voll az a harcokban, szenvedések­ben, megpróbáltatásokban elgyötört egész nemzetnek. Rákóczi tragédiája még sem itt kezdődik, a majiényi síkon lerakott kuruc fegyvereknél, ágyuknál, az Összetört búgóhangu tárogatóknál, melyek belerikoltották szenvedéssel megrakott évek néma éjszakáiba egy nemzet keservét, de az akkor még remélt orosz és lengyel segítségben, amelyek soha valóra nem válhattak. Mikor XIV. Lajos megkötötte VI. Károly császárral az ulrechti békét, ez adta meg Rákóczi nagy tervei­nek a kegyelemdöfést. A nap király, aki sohasem kötött vele szerződést, csak Ígéreteket és biztatást küldőit diplomatáival, szí­vesen fogadta francia földön Erdély megválasztott fejedelmét — mint magánembert. A Sárosi gróf utóbb udvarában is inkogniióban tartóz­kodott és Franciaország legnagyobb autokratájának segélypénzén élt kí­séretével. Halála után a helyzet csak rosszabbra változott; a napkirály kegyencei, akikhez Rákóczi hajóját kötötte, kegyvesztettekké lettek és a nagy fordulat a fejedelem lelkében is nagy változást idézett elő. Megun­dorodva a francia udvar leirhatlan erkölcstelenségeitől, a kamalduli szerzetesek grosboisi magányába ment, hogy lelkiismeretévei leszá­moljon, Itt Írja meg vallomásait, amelyben feltárja életének minden rejlett titkát Istene előtt : szerződést : köt a legnagyobb Ha alommal, aki ! előtt mindenkor gyermeki áhítattal < omlik el. Az auszfriai Habsburgok azonban : nem felejtenek. Rákóczit Francia orszában is üldözőbe veszik és a császár követei ismételve óvást emelnek ottléte ellen. Franciaország könnyen feláldozta érdekeinek az ott menedéket találó politikai sze­mélyiségeket. Az ulrechti béke sze­rint pedig Franciaország szövetsé­gese lett a császárnak. Rákóczi az 1718 ban kitört török háború hírére elhagyla a francia föl­det, mely neki hél évig nyújtott mene­déket és a török szultán meghívá­sára Törökországba hajózott, hogy részlvegyen a törököknek Magyar­­ország hódolt területéről a császár ellen indított hadjáratában. Az er­délyi fejedelem siet elődei régi sző vetségesének, a szullánnak seregei­hez, melyek élén elveszett fejede­lemségéhez juthat. Tragédiájának második felvonása török földön kez­dődik, ahol Savoyai Eugén belgrádi győzelme és a passzaróvici békekö­tés megfosztja utolsó reménységétől is. A szultán nem hajlandó vele szö­vetséget kötni és kedvéért újabb háborúba bocsátkozni, hanem ven­dégéül tekinti őt és nem szolgáltatja ki a diadaliíías győzőknek, de kény felen a császár követeinek áilandő sürgetésére Konstantinápoly közelé­ből Kisázsiába, a Márvány tenger pariján levő Rodostóba telepíteni párlfogoílját. Rodostói A reménytelen magyar sors és a viaskodó szabadságvágy, őrökké megújuló, halvaszületett ter­veknek szomorú állomása. Itt élte le egyhangú életét a Rákóczi emigráció bujdosó serege. A lörök hűsége és lovagiassága legalább nyugodt ott­hont biztosított nekik, akiknek fejére vérdijat tűzött ki a bécsi haditanács, ha elevenen fogják el és szállítják őket kezeikbe, vagy ha fejeikkel számolnak be és megölik őket. Or­gyilkosokat tenyészt a bécsi udvar és kémek hálózatával veszi körül Rákóczit, akinek elfogják leveleit és kitudják minden tervét a konstanti­nápolyi császári követek és híven küldözik Bécsbe azokat. Egy esemény lebeg előtte ulólér­­hellen messzeségben: Erdély. A ro­dostói örmény negyedben Erdély száműzött fejedelme él udvarával, a trónkeresö fejedelem, aki soha le nem mondott Erdély trónjához való igényéről és erre való tekintettel utasította el magától a szatmári békekötésbe foglalt amnesztiát is. A fejedelem tragikuma az, hogy élete végéig ebben az álomvilágban élt és ez fütötte akaraterejét Erdély souverainjének, akinek magát tar­totta azóta, amióta a fejedelmi esküt a marosvásárhelyi országgyűlésen a Rendek kezeibe letette. Pedig hol volt akkor már az erdélyi fejede­lemség! Ahol a lefolyó vizek. Ro­dostót a keresztény világtól egész világok választották el s a fejedelem minden energiája abban összpon­tosul, hogy ismét beléphessen a ke­resztény világ közösségébe. Előtte az intő példa: mostoha apja, Thököli Imre, akivel a fejedelem anyja, Zrinyi Ilona megosztotta, mint szerelmes hitvese, a száműzetés és a lörök kegyelemkenyér minden szenve­dését. Rákóczi nem szabadulhat a szul­tánok vendégszeretetétől és haszta­lan szeretne lengyel földre vissza­vonulni, mint magán ember, hazája szomszédságába. Felesége halála, akitől elszakította a végzet és sok bús órát szerzett neki életében, gyermekeinek sorsa, akik bécsi in­ternálásukat megunva, onnét meg­szöktek, a gond ráncait rakja a daliás fejedelem homlokára; egyedül Istennel való társalgása nyugtatja meg, a vallás és az erős hit vigasza. Egymás után költöznek el mellőle hűséges vezérei Esterházy Anlal, Bercsényi Miklós, elhagyja Forgách Zsiqmond. A rodoslói fejedelmi udvarba, amelynek szerterlásossága párisi reminiszcencia volt, idegen kalandorok férkőznek be és a feje­delem fogyatékos emberismerete ezekre bizza diplomáciai terveinek megvalósilásál. Idegen ügynökei szakadatlanul utaznak Európában Madridtól Berlinig; sajnos, csaknem mind a bécsi császári udvar kémje. A lelke mélyében vallásos és talpig jellem fejedelem nem vette észre jóhiszeműségében a körülötte folyó rút játékot A Párisban kijárt dip­lomáciai iskola kitűnő tanítványának akarása ezeken a szírieken szen­ved hajótörést. Minden sikertelenséget, balsorsot Istenben vetett alázatos hitével visel és tűr, nem lázadozik végzete ellen, hanem minden reggelen Sysiphus • ként újra hengeriti a követ fel a hegynek, hogy reggelre ébredve összezúzva találja minden tervét és reményét. A belső összeomlástól mély vallásossága és hite védi meg. Rákóczi élete végéig megmarad Erdély fejedelmének és életcélja lábait a Királyhágón túl megvetni, mint a magyar szabadság védőbás­tyáján, hogy onnét megvédje ősei szabadságát és a magyar alkot­mányt az ausztriai háznak elliprő törekvései és hitszegéseivel szem­ben A szabadsághős Rákóczi száműzetésében is az marad, aki volt férfikora virágában: magyar fa­jának és nemzete szabadságának hőslelkü védője Emberi fogyatko­zásoktól ö sem volt ment, de mély­séges hile Istenben, erős akarata nemzete sorsának jobbra forditá-sára ősi szabadságának visszaszerzésére mindenkor igaz tiszteleíünk és lel­kesülésünk örök tárgya marad, Rákóczi Ferencet a XVIII. század csak hagyományokban ismerte, ennek a századnak a magyarja nem­zeti érzését szűk társadalmi térre korlátozni volt kénytelen. Imitt-amoit felhangzik neve a sirvavigadók társa­ságában. De lassan ez is feledésbe megy. A bujdosókat lassan el is fe­ledték és a rodostói szörnyű nosz­talgia az elveszített haza után nem juthat át a határt őrző idegen gra­­nicsárok sorfalán. A rodostói élet­nek elfeledett, ékesszavu krónikása, Mikes Kelemen levelei csak későn, századának legvégén kerültek haza, jó kezekbe. A komáromi szárma­zású, lelkes Kultsár István, voll ben­cés szerzeles-tanár nyomtatta ki eze­ket a leveleket először Szombathelyen És kitűnt, hogy a fejedelem hű­séges, nemes apródja és udvari bejárója, akinek teste már régen elporladt a rodostói temetőben, a századnak legjobb tollú írója voll, aki a magyar szépprózában uj kor­szakot nyitott meg öntudatlanul ro­dostói magányosságában. Ezek a levelek nemcsak élvezetes olvas­mányul szolgáltak, de hiteles törté­neti adatokat is nyújtottak a szám­űzött fejedelemre vonatkozólag, aki­vel a cenzúrától korlátozott törté­netírás eddig nem foglalkozhatott. Ekkor fordult a nemzet osztatlan figyelme a bujdosók és azok tragi­kus sorsú fejedelme felé. Költők lantjain zeng fel szomorú balsorsuk és hűségük hazájuk iránt. Rodostó számüzöltei a közvélemény szemé­­üen nemzeti hősökké lesznek. A múlt század második felében fellen­dült pragmatikus löriénetirás kuta­tóinak figyelme is állandó érdeklő­dést mutat a Rákóczi emigráció iránt. A történetírók közül Thaly Kálmán vott az, aki ennek a kornak történetével legbehatóbban foglal­kozott és hosszú ideig öt tekintették a kuruc kor történetírójául. Szívesen hangoztatta, hogy ő a „nagyságos vezérlő fejedelem“ udvari történet­írója. Thaly kurucos lelkesedéssel inkább az adatgyűjtés fárasztó mun­káját végezte minden komolyabb történeti kritika nélkül. Thaly törlenetirása Rákóczit a lel­kesedésmagas piedesztáljára emelte, akit csak hódolat illethet, nem bírálat Rákóczi szabadságharca, a bujdo­sók története vakító fénysugárba van öltözte ve, emberi vonásaik gyengéit, hibáit, tévedéseit gondosan elleplezi. így ment a köztudatba Rákóczi Ferenc eszményi alakja, amelyet Mikes levelei és Írójuknak jó szeme, mely a hibák felelt nem siklik el, egészen más világításban tüntetnek fel előttünk és megmutatják benne az embert is. A nemzet ra­jongó szeretete és ünneplése for­dul! 1904 ben a bujdosók felé, akik , élükön a nagyságos fejedelem ham­vaival visszatérhettek száműzeté­sükből a hazai földbe. Ekkor érte el a Rákóczi kultusz letózéséf. Életének Írója, Márki Sándor, a történetírókra kötelező pártatlanság­gal rajzolja meg a fejedelem alakját és víszonfagságos életét, szakitva Thaly föllengző és egyoldalú előa­dásával, míg a modern történetírás egyikelegkészültebb mivelője, Szekfü Gyula, eddig uj és Ismeretlen for­rásokból a történelmi realizmus éle« reflekíorával világít be a száműzött I fejedelem párisi és rodostói éle­tébe. Az éles fény söléi árnyékokat rajzol és a munkának legfeljebb ez * von le értékéből. Rákóczit, az em­­! bért a történeti anilizis módszerével I boncolja ez a munka, mely stiiusá­­, nak kétségtelen egyéni izével pon­tosan Thaly Kálmánnal homlokegye­­| nesen ellenkező felfogásával, heves vitákra adott alkalmat és egy máig eldöntetlen irodalmi pernek vált ; tárgyává. í Alindez azonban nem érinti a Rákóczi lelkét és jellembeli nagysá­gáról nemzetünkben kialakult véle­ményt, amely Rákóczi Ferencet ki­emelte a történelem homályából és nemzett hősei közé avatta. Rákóczi I kardot vont a magyar szabadságot és alkotmányt lábbal lipró bécsi udvar ellen és ezért egy éviizeden át har­col!. E legendás kor a sivár XV111. század legfényesebb emléke marad, ; melynél szívesen időzünk. Lepergett j a vezérlő fejedelem születésének harmadfélszázados évfordulója is ez évben és mi, törpe utódok elza­rándokoltunk legalább lélekben kas­sai sirbolljához, amely a legjobb és legnemesebb, nemzetéhez leghübb [ magyar ember porait zárja magába. A derék eljár ősei airlakához S a régi fényűéi gyújt szövétneket. Rákóczi pályája,tragikus balsorsa, szeplőtlen jelleme sok tanulságot tartogat számunkra. Azok az eszmék és gondolatok, melyekért a kurucok harcoltak élükön a vezérlő fejede­lemmel, azok a sebek, melyek akkor felszakadtak, ma sem vesztetlek semmit aktualitásukból. A tárogató felhangzó panaszos búgásából nem­zetünk nagy fájdalma zokog fel ma is. És örökre nagy marad előttünk az, aki ezeket megértve életéi a magyar szabadságért áldozta fel messze idegenben, szárnyszegett reményekkel hunyva le szemét, meg áldva sokszor megsiratott nemzetét. Betlehemben Szikrázó alkonyesti csillagok már Jeleutgették a kora éjét: Mikor fáradtan, Mária ég József Betlehembe megérkezének. Gazdija a vendégfogadó háznak Kint állt telt háza kapujába’ S a szállást kéró vándorokat durván Tovább kergette, meg nem szánta! Áldott terhével Mária leroskadt, Ott közeién a vendé gháznak... És megesett a szlve-lelke rajta Az istállóbeli szolgának. ... És akkor éjjel nagy, fényes csodákkal Lön tele az egész természet... A vendéglő gazdája kinos ébren Gyötrődte át aa egész éjed Nem bírt aludni. A busás bevétel Valahogy a lelkére lázadt... Hasztalan számolt, nem tudott olvasni Harminc eztlstpénzcél továbbat. S az istállószolgának akkor éjjel Csodálatos álmai voltak; Kárpitjai a kéklő mennyiveknek. A jászolfáig lehajoltak! A szarufákról fényözön sugárzott... A négy fal nőtt-nőlt, föl az égaek ... — 8 hajnalra kelve, remegő szivében Még visszhangzott az angyal-ének. Az istállót fénylő templomnak tátja ... — Barmai nagy, csendesen álltak, -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents