Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-03 / 79. szám

^egyvenhetedik évfolyam. 7 9. szám. Szombat, 1920. inline 3 POLITIKAI LAP. KI5fiseté*i ár caehsilovák értékben: Helyben ég vidékre postai szétküldéssel: Sjés* évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 150 Ki. gyes szán ára i 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BÁRÁNY A Y JÓZSEF dr. Szerkesztéség és kiadóhivatal; Nádor-n. 28 , Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. Komárom, — július 2. Ma már nem titok, hogy a köz­társaság külügyminisztere az utóbbi parlamenti harcokból nagy vere­séggel került ki. Tulajdonképen részt sem vett a parlament küz­delmeiben, fontos államérdekek kül­földre szólították, azonban távol­­létében annyira ellene fordult a szocialisták blokja, hogy még a saját párlja is frontot csinált el­lene. Abból a hatalmas pergőtűz­ből, amit a szocialista-kommunista ellenzék folytatott a kormány el­len, jelentékeny rész jutott Benes­­nek is, akit pártja egyenesen arra szólított fel, hogy hagyja ott a kormányt és válasszon Csernyék és pártja között. Az utolsó órákban érkezett meg Benes és néhány napon át erős harcot vívott meg pártjával, külö­nösen annak aStribrny által vezetett szárnyával, mig végre is a köz­társaság elnökének döntésétől kény­szerült függővé tenni elhatározá­sát, hogy lemondjon-e a külügy­miniszteri tárcáról. Mi sem termé­szetesebb, mint hogy az elnök a régi kipróbált államférfinak helyén való maradását kívánta, amire a cseh nemzeti szocialisták a kül­ügyminiszter tetszésére bízták, hogy lemondjon mandátumáról. A Beneshez közelálló körök most azt állítják, hogy a külügyminiszter ragaszkodik ahhoz, hogy megvál­jon mandátumától. A csehszlovák köztársaság kül­ügyminisztere tehát kénytelen lesz lemondani mandátumáról, hogy pártjában az egyenetlenségeket el­simítsa, azonban ez a lépése ve­reségének egyik fázisát jelenti, mert ezzel teljesen másodrangúvá válnak azok a fontos államérde­kek, amelyek őt a külügyminiszteri székhez kötik, a pártérdekekkel szemben, amelyek nemcsak hogy tekintélyét nyirbálták meg, hanem egyúttal pártjának balszárnyát is megerősítették. Ez pedig azt jelenti, hogy Benesnek a jövőben is Stribrny és társai füttye szerint kell táncolni. De nagy vereséget szenvedett tekintélye azzal is, hogy a kül­ügyminiszteri tárca megtarthatását csak az elnök magas személyének igénybevételével tudta keresztül­vinni. Az egész politikai világ előtt nyilvánvalóvá lett, hogy Benes elvesztette népszerűségét pártja előtt, a párt vezéréből, aki eddig diktált, egyszerű párttag lett, aki­nek diktálnak és aki köteles a pártfegyelmet, még külügyminisz­ter létére is, megtartani, mert a mindenek felett álló pártérdek azt úgy kívánja. A külföldi diplomaták és a nagy antant vezetői által el­ismert nagy államférfiu idehaza kisded pártjában oly jelentékte­lenné zsugorodott össze, hogy szinte már meg sem hallgatják. A sors keserű iróniája ez, amely előbb-utóbb oda vezet, hogy Benes a saját hivei által megtépázott prezstizs következtében mégis csak kénytelen lesz lemondani tárcá­járól. Az idén egyébként is úgy látszik, hogy a külügyminisztert elhagyta hagyományos diplomata szerencséje. Sem Genfben nem sikerültek intrikái, sem Veldesben nem talált összhangra és idehaza saját pártja kezdte ki népszerűsé­gét, úgy hogy igen könnyű máris arra a következtetésre jutni, hogy nem telik bele nagy idő és Benes urat érdemeinek elismerése mellett kegyelemből fölmentik állásából. Ki merte volna azt még gondolni s is ezelőtt pár hóval, hogy a ha­talmas külügyminiszter ellen saját hivei fognak állást foglalni. A hiva­talnokkormánynak kellett jönnie, hogy tisztázódjék az a kérdés, mennyire ura önmagának és hogy a csehszlovák politikában milyen apró kis pártérdekek keresztezik még az olyan kiforrott államférfiak lé­pését is, mint amilyen Benes. Hogy Benes továbbra is külügyminiszter marad, az a köztársasági elnök óhaja, de hogy kikezdett tekinté­lyének helyreállítására aligha lesz ideje, azt abból a mozgalomból is lehet következtetni, amely most a politikai körök minden erőfeszítését igénybe veszi: egy uj kormányzó többség létrehozása. Tény az, hogy a belpolitikában nagy változás készül, de nem igen csalódunk, ha azt állítjuk, hogy ez az uj kon­stelláció nem keresi a Benes felé való orientálódást, mert egyelőre a polgári pártok blokkjának megala­kulásáról és megszilárdulásáról van komolyan sző. Ha ez véglegesen ki­alakul, Benes újabb probléma elé kerül, aminek megoldása aligha tőle fog függni. A sok vereség után elkövetkezik Benesre is a vég : le fog mondani külügyminiszteri állá­sáról. Ami nem is volna oiyan nagy csapás a köztársaság konszo­lidációjára nézve. = A képviselőház ülése. Mint isme­retes, a képviselőházat elnapolták azzal az esetleges szándékkal, hogy július hóban rövid ülést fognak a képviselők tartani. A képviselőház elnöksége ülést tartott, amelyen kizáróan csak admi­nisztratív ügyeket intéztek el. Mint politikai körökben értesülnek, úgy lát­szik, hogy a folyó hő közepére tervezett rövid ülésezésre sor még sem fog ke­rülni, hanem az eddigi kilátások szerint a képviselőházat csak szeptember hó végén fogják összehívni. — Az agrárvámok és Masaryk. A szocialista sajtóban történnek olyan­fajta kijelentések, hogy kétséges az, vájjon a köztársasági elnök ellátja-e aláírásával a mezőgazdasági vámok törvényét. Ezek a sajtóhireszt«lések aktuálissá teszik annak a kijelentésnek regisztrálását, amelyet 27 év előtt Masaryk egyetemi előadásában tett és amely az osztrák magyar monarchia gazdasági, politikájára az ipar túlságos istápolására vonatkozott. Masaryk 27 év előtt igy nyilatkozott: „Ha az egyes államok közgazdasági politikáját néz­zük, úgy mindenütt az egyoldalúságot és a félmunkát látjuk. Nálunk a múlt évszázadtól kezdve az állam csak az ipart támogatja, mert közönséges mese az, hogy az ipar önmagától s a poli­tikai támogatástól mentesen fejlődött ki. Az osztrák-magyar monarchia mind­jobban támogatja az ipart és teljesen megfeledkezett a földművelésről.“ így beszélt három évtized előtt a köztár­saságnak az elnöke, az a tudós, akitől a szocialisták tábora ma az elnöki aláírás megtagadását várja. = Jugoszláv—magyar közeledés. Amíg Csehszlovákia úgyszólván minden alkalmat elutasít magától, amely Ma­gyarországgal szorosabb viszonyba hoz­hatná,addig Jugoszlávia mindent elkövet, hogy magyar szomszédjával a barát­ságos viszonyt erősítse. A „Pester Lloyd“ Nincsics jugoszláv külügyminiszterrel folytatott beszélgetést közöl, aki kije­lenti, hogy Veldesben Magyarországra kedvezd álláspontot foglalt el a kisan­­tant többi tagjaival szemben. Jugosz­láviának az a kívánsága hogy a két állam között javuljon és bizalmasabbá váljék a viszony. A két állam hivatalos köreinek jöszándéka mellett szól az is, hogy a különböző egyezmények meg­kötésekor pozitív eredményeket értek el és hogy a kereskedelmi szerződések tárgyalásai is kedvezően haladnak előse. = Csak epy szlovák van a porta­ügyi minisztériumban. A postaügyi mi­nisztérium hivatalos kimutatást tett közzé a minisztériumi tisztviselőkről. A kimutatásból kitűnik, hogy 487 tiszt­viselő között csak egy szlovák fordul elő, az is a IX, osztályban alkalmazott, tehát fontosabb hatáskör nélküli tiszt­viselő. Ez a szembetűnő tény — írja a „Slovák“ — gondolkodásra késztet. Itt csak két eset lehetséges. Vagy nincs a szlovákoknak elég számú kva­lifikált emberük, vagy pedig nagy sé­relem történik velük, amikor nem bo­csátják őket ezekre a helyekre. A restrinkciós törvény meggyőzött min­ket arról, hogy elég alkalmas embe­rünk van, ha még el is lehet belőlük bocsátani. Az említett lap Ígéri, hogy az összes szlovenszkói postahivatalok­ról statisztikát tesz közzé, melyből ki fog tűnni, hogy nemcsak a miniszté­riumban nem foglalnak helyet a szlo­vákok, hanem általában az egész or­szág postahivatalaiban kevesebben van­nak, mint amennyinek igazságos arány­szám szerint lenniök kellene. Komárom, július 2. Az illetőség és állampolgárság­ról szóló uj törvényről sok mindenféle híresztelés és magyarázat látott napvi­lágot. A Magyar Nemzeti Párt sajtó­­szerve, hogy a téves magyarázatoknak a közvéleménybe való elterjedését meg­akadályozza, szükségesnek tartja leszö­gezni az uj vámtörvény lényegét. Az uj törvény azoknak akik 19Í0 január elsejével 4 éve laktak már Szlovenszkó vagy Ruszinszkó valamely községében, s azóta a mostani csehszlovák köztársa­ság területén tartózkodnak, ha a ma­gyar uralom allatt az illető község el­lenük a magyar törvény alapján kifo­gást nem emelt, vagy más községben nem szereztek illetőséget, illetve más államban állampolgárságot, elismeri a csehszlovák állampolgárságra való ille­tőségüket és ha a csehszlovák állam­polgárság megadását öt éven belül ké­rik a belügyminiszter a kérelmet el nem utasíthatja! Ez a lényegi Igaz, hogy a törvény nem áll a teljes jogis­merés alapján, amikor is nem kellene kérvényt beadni, azonban az igényelis­merés alapján áll és mivel az igény csak a jognak előfeltétele, szükségessé válik még a kérvény beadás, amelyet azonban a belügyminiszter ha az igény megvan, vagyis ha az igény feltételei fennforognak, el nem utasíthat. A hivatalos adatok szerint az uj törvény alapján kb. 120.000 volt magyar állampolgár kap csehszlovák állampolgárságot, vagyis 120.000 magyar marad itt, hogy a nemzet­védő és nemzetfenntartó munka ré­szese és diadalmas harcosa lehes­sen. Ez a törvény igazi jelentősége! A törvénynek magyar szempontból főhibája az, hogy kizár az igényből egyeseket, így különösen a jogerősen fciuta&itottakat és azokat, akik az enge­­delmességi fogadalmat megtagadták. A jogerősen kiutasítottak tehát, ha az igé­nyük érvényesítéséhez meg is volna minden feltételük, nem nyerhetik el eme törvény alapján az állampolgársá­got, de az — hogy az 1920. évi 236. sz. állampolgársági törvény alapján megszerezhessék a csehszlovák állam­polgárságot, — továbbra is lehetséges. Ugyanez áll azokra, akik az engedel­­mességi fogadalmat megtagadták. A félreértések kikerülése végett meg­említjük, hogy csak a törvény életbe­léptetéséig jogerőre emelkedett kiutasí­tásról lehet szó és hogy azok, akik a hüségesküt vagy a hüségfogadalmat tagadták meg, nincsenek kizárva az uj törvény alapján való állampolgárság megszerzéséből, csak azok, akik az en­­gedelmességi fogadalmat tagadták meg. Az engedelmességi fogadalmat nem ta­gadta meg a vasutasok, a postások, a vármegyei tisztviselők óriási több égé, úgy hogy igen kevés az olyan volt ma­gyar állampolgárok száma, akik az en­gedelmességi fogadalmat megtagadták. De még itt is bizonyítani kell azt, hogy a megtagadás megtörtént s ezért bo­csátották az illetőt el a szolgálatból és azért nem vették később vissza. S bi­zonyíték a legtöbb helyen hiányzik. Mindezen magyarázat után is tény azonban az, hogy van egy pár olyan magyar állampolgár, aki így elesik az SKÍÍ.kSBflr® arra’ **ogy gyomor- és bélbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor köz­tudomásu, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek ismert I^iaándi keserü­­viz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő fejfájást, csökkenti a vérnyomást az agyban és meggátolja az érelmeszesedést. Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos Ig-másidi keserüviz elegendő. — Kapható kis- és nagyüvegben # Szétküldés! hely: Igmándi keserüviz forrásvállalat Komárom. 2ei Árjegyzék ismételadóknak kívánatra bérmentve. ül uj lliilgárci My.

Next

/
Thumbnails
Contents