Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-07-03 / 79. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1926. július 3. t uj törvény alapján a jog megszerzésétől. Hivatalos bírálat szerint ezeknek a száma maximum 200—300 lehet. 300 volt magyar állampolgár ese­téért 120 000 volt magyar állam­polgár iitmaradását tette volna le­hetetlenné az, aki az uj törvényt hibái miatt leszavazta volna. Á Magyar Nemzeti Párt kifejezetten fentartotta az állampolgársági jog el­ismerésére a jogát. Kinyilatkoztatta, hogy a teljes jogelismerés győzelméig tovább fog küzdeni. Tiltakozik a tör­vény hibái ellen, illetve amiatt, hogy azokat a törvényjavaslatba erőszakkal becsempészték. De mert a három ötöd­­nyi többséget nem tudta megszerezni ahoz, hogy ezek a hibák a törvényből kitöröltessenek, megszavazta a törvényt már csak azért is, mert a képviselőhiz utasította a minisztériumot, hogy a to vábbi reparációi lehetővé tevő illető­ségi és állampoigárrági törvényjavasla­tot terjesszen a nemzetgyűlés elé. Minden támadás, legyen az nyilt, alat­tomos, igaztalan tehát! Mert, hogy ez a kérdés most rendezés alá kerü!, a Magyar Nemzeti Párt kényszeritetie ki, és az ő politikájának eredményeként könyvelhető el az, hogy a törvénnyel jogot nyerő sok tízezer magyar továbbra is itt marad. Érdekes, hogy a szlovenszkói magyar lapok egyrésze az állampolgársági tör­vény ismertetésével kapcsolatosan még mindig erősen kifogásolja azt, hogy az állampolgárságot kizáró esetek között szerepel a hüségeskü megtagadása is. Ezzel a híradással kapcsolatosan rá kell mutatnunk arra, hogy a törvény szövegében a hüségeskü megtagadásá­ról szó sincs, mert a törvény első § ának D. pontja azokat zárja ki az állampol­gárságból, akik az 1918. évi 64. sz. törvény 2-ik § szerinti engedelmességi fogadalom letételét tagadták meg, ezért nem lettek meghagyva szolgálati he­lyükön. Ennek a pontnak a jogi ma­gyarázata szerint azok, akik a szolgá­lati hüségesküt vagy fogadalom letéte­lét megtagadták, megkaphatják az ál­lampolgárságot, csak azok nem, akik az úgynevezett engedelmességi foga­dalmat nem tették le. Mivel ilyen eset nagyon ritkán fordult elő a törvény­nek ez a rendelkezése nem rejt emi­nens veszedelmet magában a magyar­ságra nézve és nem zár ki széles ka­tegóriát az állampolgárság jogából. Érdemesnek tartjuk megemlíteni, hogy az uj állampolgársági törvény az első alkotmány törvény, melyet a választott nemzetgyűlés hozott. A csehszlovák nemzetgyűlés képviselőháza által óriási többséggel megszavazott Lex Szent- Ivány—Dérer, amely az állampolgársági kérdést részben rendezi nemcsak em­beri és a humanitárius igazság szem­pontjából bir jelentőséggel, hanem politikailag i3 határkövet jelent a cseh­szlovákiai politikai éleiben. Ez ugyanis az első eset, hogy a parlament mióta választott tagokból áll, alkotmánytör­vényt alkotott. Eddig minden, ami az alkotmánnyal összefüggött nóli me tangere terület volt és ha valaki az alkotmány revíziójának követelését merte hangoztatni, úgy azt irredentának bélye­gezték. Az eddigi politikai mentalitás úgy őrködött az alkotmány integritásán, hogy az alkotmány szellemének meg­változtatására még csak gondolni sem lehetett. Az uj parlamenti konstelláció lehetővé tette azt, hogy uj alkotmány­törvényt alkossanak, tehát az eddiginek változtatását vigyék keresztül. Méltán Kétféle szeműek. Irta: Krüzselyi Erzsébet. Van sok behunyt, örökvak lelki-szem, Amely előtt a Szép zártan pihen. Virágos erdőn átfut, szét se nézve, Csak földi szeme lát s azt kincs igézts. S ha fáradt homlokát hiis lomb simítja, Mint útját álló gátat, eltaszitja. Nem lát hószin felhős azúr eget, Szegény szeme csak hunyó fényt szeret. De akiben a lelki szem kinyitva, A Szép borát örök-szomjazva issza. Az földi szemmel tapogat vakon S tántorgónjküzd az Étetgátakon. Tülekvő lét zaját felé ha zúgja, Magát csak mind uj álomba hazudja. A rútban is a Szépet keresi, Minden bomló rügy öröm neki. Lélekszemének száz vágyát igy őrzi, S nem ébred fel az álmot kitörölni. akik aztán újból áttanulmányozták a szent „Embre" mind a tizenhat gyógyá­szati könyvét s a már akkor 3500 esz­tendőnél is régibb „Re-ser-ka“ rende­léseit, a különféle betegségekre. S össze­kotyvasztották a maguk csodaszerét. Persze a fáraónak volt esze — egyéb­ként nem is lelt volna nagy fáraó — s megiíatta velük kotyvaíékuknak a nagyobbik felét. Amikor aztán látta, hogy ott előtte valamennyien horkoló álomba merülnek s akadt olyan is, aki egy kicsit nagyon is mélyen, sőt örökre el talált szundítani, halálról lévén szó, kirúgta maga alól az arany trónusát, elkiáltotta : nem, nem, soha I E büszke mondást ugyan később vagylagosan Pató Páira módosította: Ej, ráérünk arra mégi Hanem aztán jaj is volt an­nak, aki orvosságos üveggel jelentke­zett, mert megparancsolta a szolgáknak, hogy vigyék föl az éppen akkor épülő leghatalmasabb gúla tetejére, tanitsák meg a siklórepülésre, (Semmi sem uj a nap alatt!) de el ne felejtsék a medi­­cinás üvegjét is utána röpíteni. így azután már csak csont és bőr lett a hatalmas nagy fáraó. Elannyira, hogy a legfőbb birodalmi doktor, egyéb­ként a „főbalzsam-mester“ bizalmas Habár örök harc és bukás a része, U mindhalálig álmok szent vitéze. Ki mindent ad, de ki semmit se kap, Keresztért vérző templomos lovag. Szent látások boldog-boldogtalanja, Ki meghal bár, de álmait nem adja! Az álom titka. Irta: Bodnár István. körben oda nyilatkozott: No ennek már balzsamot se kell adnom, amikor a most készülő uj piramisba kerül. Máris úgy összeaszott, hogy örökre — eláll! Még csak papiruszba se csavarom, hi­szen vékonyabb lesz maholnap, mint a legvékonyabb hártyapapir. Ekkor azonban egy ütött-kopott, top­­rongyos ember jelentkezett a fényes királyi palotában, hogy nohát ő majd meggyógyítja a nagy fáraót orvosság nélkül is. Az egyik egyiptomi nagy fáraónak megvolt mindene. Óriási birodalma, millió meg millió rabszolgája. Csak egy nem volt meg: a nyugodt álma. Hivatta a legtudósabb felcsereket, Gyógyitásról lévén szó, a parancs szerint be kellett ereszteni, tehát nyom­ban a király elé vezették. Amikor a felséges ur meglátta, ha­talmasan hahotázni kezdett: nevezik tehát a cseh lapok történelmű jelentőségűnek a Lex-Szent Ivány—Dé­­rer bevonulását a csehszlovákiai tör­vények közé, mert tényleg történelmi jelentősége van annak, hogy a sovi­niszta elzárkozottság megtört és eljut­tatta a kisebbségi akaratot az alkot­mánytörvények kinaifaláig. Ez a törté­nelmi jelentőség politikailag megnyitja annak perspektíváját, hogy az állam­polgársági törvényben mutatkozó hiá­nyok pótolhatók lesznek az esetben, ha ez az uj mentalitás tovább érvé­nyesül a csehszlovák politikai életben. Az alkotmány törvénynek megváltoz­tatása csak egy lépés előre — írja a német keresztény szocialisták hivatalos lapja — s ennek a lépésnek jelentő­ségét és fontosságát éreznie kell min­denkinek, aki a kisebbségi politika aktivitását mint lépésről iápésre haladó reális politikai erőt fogja fel. A Budapesten megjelenő Nemzeti Újság egyik legutóbbi számában vezércikket irt az uj csehszlovákiai állampolgársági törvényről és megálla­pítja, hogy a Magyar Nemzeti Párt nagy körültekintéssel és szives mun­kával dolgozott azon, hogy az égbe­kiáltó igazságtalanságokat az állam­polgársági kérdés körű! reparálni le­hessen, Nem mindenben sikerült ez neki, de arait elért, az már nagy eredmény, mari rést ütött a gyülölság­­nek és a bosszúnak azon a szellemén, amely eddig Csehszlovákiában uralko­dott. A mai visszonyok között minden elérhetőt elértek és megmutatták ezzel, hogy az okos é3 a céltudatos politika becsületes kitartás mellett végre is eredményre vezet. II litt siills biztosítja. | Az egy évvel ezelőtt elintézett, a mun­­í kások betegség-, aggkori és rokkantság ! esetére szóló biztosítására vonatkozó í törvény julius 1 én lépett életbe Juliu3 1-től kezdve a betegségi és az aggkori, \ valamint rokkantsági járulékok nem * különváltam hanem egybekapcsolva vet­­j telnek ki. Ezek a járulékok eléggé ér­­■ zékeoyen érintik különösen az alacso­­! nyabb keresetű munkásosztályt. Az 1924, október hó 9-én kelt 211. I sz. töivény szerint 150 hét múlva ér- 1 vényesül a központi biztositó intézet I ellenszolgáltatása. Tekintettel arra, hogy az eddigi munkásbiztosiió pénztári já­rulékokat az uj dijak messze felülha-I—I—— t* 1 * ‘wyi radwagMBgHBg — Hát téged mi szél hoz ide ? A kötelet hol hagytad ? — Miféle kötelet ? — Hát nem az ágról szakadtál le ? — Nem! Az ág szakadt le rólam 1 — Úgy? — Derék fickónak látszol. De hát mit hoztál? — Az álomnak a titkát, nagy fáraó 1 S óvatosan körülpislogott. A király megértette. Intett. S elszé­­ledt az udvar és a szolgahad. — Na, most ljeszélj. Nagy lesz a jutalmad, súgd meg nekem,’igy magunk között, mi az álomnak a titka ? A jövevény tölcsért csinált a kezéből a nagy fáraó egyik felséges füléhez: — Megsúgom .. . — Nem hallottam semmit... — Hát akkor hangosan mondom. Nem titok : Tégy mindennap mennél több jót és vágj fel legalább egy fer­tály öl fát naponta ... — Micsoda ? Hogy én, a hatalmas fáraó fát vágjak ? Megbolondultál ? Hát nincsen énnekem, ha keli, ezer favá­góm? Száját tátsa csak a sokmillió léhűtő rabszolga ? S én vágjam a fát, akinek a most készülő gúlája kétszer akkora lesz, mint a legnagyobb ősömé ? Én, aki ha akarom, a sok, sok millió emberemmel még a hatalmas Nílus folyását is másfelé terelhetem? — Én, a nagy fáraó vágjak fát 7 Te cudar, jött-ment, gálád felségsértő, hatalom­­gyalázó! — Vigyétek ! — kurjantott az ajtóknál fülelő szolgák után. — A gúlára vele! A többit tudjátok. De előbb szeges korbácsot neki... Vagy várjatok, a korbács után csukjátok be mégis csak a dutyiba. Más baja egy­előre ne essék... A szolgák elhurcolták. S a felséges fáraón — epeömlést konstatált az ud­vari fődoktor. Ágyba fektette, vagyis a pompás keletiszőnyeges kerevetre. Aludni még kevésbé tudott. S talán épen ezért — gondolkozni kezdett. Másnap megkezdte a kúrát; elkezdett ZOHGOEA Harmónium raktár és építő intézet. Használt zongorák, ptaninók újak 6SG0 K-tól kezdve. 3 00 Javitás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen. Használt zongorák napi áron átvétetnek Schönhofer Vilmos Bratislava, Prímás-tér 1, sz. ladják, nem lesz érdektelen a járulék­­csoportokat úgy a raunkasdók, mint 1 munkások számára ismertetni. | Az eddigi munkáspénztári rendszer i 13 különböző bérosztályt ismert, az uj 10 ily oszíállyal számol. A munkás- i betegsegélyző pénztárak járulékai ál- i landó jellegűek voltak s a törvény j szerint a biztosítási járulékok a napi I kereset 5%-át tűi nem haladhatták, i Előreláthatólag a betegsegélyző járulá­­; kok is alacsonyabb fokok szerint lesz- I nek megállapítva, mini eddig. Az agg­­< kori és rokkant biztosítás járulékai ; ezzel szemben fix megállapitásuak s jj ezeken váltóztatni nem lehet. Éppúgy mint a betegsegélyző járulékoknál, a j munkaadó jogosult a járulék felét le­­\ vonni. Az égés? biztosítási járulékot a , munkaadó csak a tanoncok után köie­­l les fizetni, illetve oly munkások uián, akik készpénzben munkájuk után elien­­; szolgáltatást nem kapnak. \ A heti járulékra nézve az alábbi f táblázat nyújt tájékoztatást: I Átlagos Betegbiztos. Aggkori s rokkant I napi bér járulék biztos, járulék ! bérosztály Kfi-ban Kő-ban KC-ban 1. 4 —- 140 4 30 2. 8 — 2 80 430 1 * I * 3 * S-12 — 4 20 4 30 I 4 S-16’— 5-50 570 5 20 — 7 — 5 70 6. 24*— 8 40 710 7. 27 — 9 45 7T0 8. 30 — 1050 880 ! 9. 33 — 11 55 8 80 10. 36--12 60 8 80 ; Egy munkás tehát a 9. bérosztály­­: Dán fizetni fog 11 55 Ke betegsegély­­| biztosítási és 8 80 Ke aggkori és rok­­; kantbiztositási járulékot, amely össze- I sen 20 K 35 f.-t tesz ki. Ebből a mun­­; kaadó fizeti a felét s így egy munkás terhére átlagos 190 K hetibér mellett — jót cselekedni. Legelőször is fel­hozatta a börtönbe vetett embert. Meg­fürdette langyos, üdítő, szagossá, illa­tossá tett Nilusvízben. A legdrágább balazsammal s mi fő, saját felséges kezeivel maga kente be a korbácsszeg ütötte sebeket. Felszabadított egy mil­lió rabszolgát. S harmadnap maga elé vitette a titokzatos embert: — Lásd, mennyi jót tettem és még­sem tudok — aludni ?! — De vájjon — fát vágtál-e hatal­mas fáraó? Újabb epeömlés következett volna, ha a hatalmas fáraó rá nem eszmél, hogy — spórolni kell az — epével. Börtönbe se csukatta már a goromba embert, hanem annál több jót tett. Új­ból felszabadított kétmillió rabszolgát. S harmadnap ismét hivatta azt a furcsa alakot: — Még több jót tettem s látod, mégsem jön álom a szememre ? S a konok ember nem szólt egyebet. — Hát, hát, szép a jó cselekedet, hatalmas fáraó, hanem hát izé... hogy is vagyunk azzal a — favágással ? — Úgy, hogy vigyétek, csukjátok be egy sötét, ablaktalan szobába, hogy többet ne is lássa a napot, az én hatalmas birodalmam fényes, szent napját, amely eddig is érdemtelenül sütött rá 1 De voltaképpen tán nem is azért csukatta be, hogy a — napot ne lássa, csak hogy őt ne lássa meg, amit 5 müvei. Meghagyta ugyanis a szolgák­nak, hogy azonnal hordjanak be a nagy trónterembe egy nagy halom fát s hozzanak fűrészt. Megkezdte — a favágást. Egynéhány hasáb volt ugyan csak, amit fölapri­­tott, de máris érezte, hogy nehezedik, csukódik mind a két szeme héja. S még csak annyi ideje volt, hogy ki­adta a rendeletet: nyissák meg az ősz­­szes éléstárakat az éhező szegény nép- I nek,.. Azután jótékony álomba merült.

Next

/
Thumbnails
Contents