Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-11-20 / 139. szám

1 i. 1926. november 2©. Komáromi Lapok 3. oldal vásárolhatók. Dús választékban kaphatók: nő?- és férfi fehérnemtiek, kötött kabátok, mellények, pulloverek, eredeti angol gyapjú haris­nyák, bokavédők minden színben, angol lábszárvédők, szövet gyermek kabátkák (2 évestől 10 évesig), valódi Wimpassing védj. hó és sárcipők, relikülök, Vulkán kofferek, Crépe de Chine sálok, pamut és vászon zsebkendők, gummi-hasfüzők, francia NYAKKENDŐ különlegességek stb. Gyermekkocsik gyári áron. Női szőrmeboák kiárusítás miatt 50°/o-al napi áron alul. 803 Ügyeljünk a pontos címre. végétől ennek a lepergő filmnek, amely még érdekes fordulatokat, sőt szenzá­ciókat is ígérhet azoknak, akik a poli­tika kohójába bele tudnak nézni. Ki a „militarista” ? Hogyan készül az angol ifjúság a — „békére". — Angol lap az angol tanuló­­ifiusüg katonai kiképezéséről. Németország katonai ellenőrzését tud­valevőleg azért nem akarja az antant megszüntetni, mert katonai alakulatokat Iái a német rendőrségben, mert előbb fel akarja oszlatni az összes német hazafias egyesületeket és mert azt akarja hogy a német kormány szüntesse meg a német iskolák és sporiegyesületefe katonai rendgyaborlatait. Szóval mert az antant még az atavisztikus német tornarendszerfőJ, s annak eszközeitől a fabotlól és fabuzogánytől is fél, ame­lyet a szabadtéri atlétika győzelmes előrenyomulása folytán Németország határain kívül már csak mi, öreg gene­ráció ismerünk. Ugyanilyen recipe sze­rint itéük meg Magyarországot is. A kis-antant szomszédok dörgedelmesen tiltakoznak a bak, a ló a „terpeszátíás“ ellen, mint amely ócska tornaszerek mind az újabb háborús készülődés eszközei. Ennyi „miliiarizmussalu szemben fölötte érdekes felfedezést tálal fel egy hetenkint megjelenő angol folyó­iratnak a „Foreign Affairs“-nek egyik legutóbbi száma. Ennek a hetilap­nak egy cikke ugyanis megállapítja, hogy de bizony Angliában is van mili­­tarizmus, amelyről mindenki, az angol vette ál őket apáról- fiúra, mint a fehér fajánsz-kályhákat, mint a tultömött vitrineket és a velencei csillárokat — mintegy tartozékai voltak a bécsi háznak. Pompás megbízható emberek voltak. A mostani Bubnikot Vencelnek hivták és az öreg gróf talán kétszer látta életében, a fiatal pedig soha. Ennek a Bubnik Vencelnek irt a gróf a fent leirt beszélgetés napján egy levelet és küldött neki egy csekket kétszázezer francia frankról. György gróf megérkezett Montekar­­lóba. Éppen csak szmokingot vett föl magára és már benn ült a kaszinóban. — Piros és fekete. Piros és fekete. Csodálatos, hogy mennyire máskép­pen festeti szisztémája a „valóságban“ mint otthon az ő kis rulett-gépénél. Tett a pirosra, kijött a fekete, Dup­lázta a tétet. Megint kijött a fekete. Az első nap igen szerencsétlenül vég­ződött. Elveszített vagy ötvenezer fran­kot. Másnap mintha egy kissé rámosolygott voina a szerencse. Eljutott a maximális tétig. Már húszezer frankot nyert. A legnagyobb tétet elveszítette. És rá még tizezeret. Aztán váltakozó szeren­csével játszott. Mintha csak tréfálni akart volna vele a sors . . . nyert négy­szer egymásután. Piros, piros, piros, piros. Á számításai szerint nincs öt pi­rog^ egymásután. A megnövekedett tét­munkáspárt minden egyes tagja is fűd, de nemzeti ügyről lévén ezó,~ becsület­beli kötelességének tartja mélyen hall­gatni. A Foreign Affairsz megírja, hogy az angól középiskolákban és egyetemeken serényen folyik az ifjúság katonai kiképzése. És éppen nem kis számokról van szó. Az érdekes cikk szerint nem keve­sebb, mint százhetvenegy iskolában úgynevezett ifjúsági katonai csoportok vannak (junior division), további száz­­hetvenkilenc iskolában most szervezik ezeket a csoportokat és ezenfelül kilenc­ven iskolában máris megszervezett aprödhadtestek (kadebkorps) vannak. Az ifjúsági csoportokban pillanatnyilag 32180 tanuló van „besorozva“, a fel­nőttek csoportjába 4254 tanuló. Ezek­hez járul még a fiatalságból kiválasztott 608 „tiszti“ rangban lévő ifjú. A tanu­lók már tizenhárom éves korukban beléphetnek ebbe a „szolgálatba“, amely­ben aztán a katonai és harctéri szolgálat minden ágában kiképzik őket. Megta­nulnak célba lőni, panganéttai vívni, géppuskát és lángszórót kezelni, sőt tüzérségi kiképzésben is részesülnek és még tankok is állnak rendelkezésükre. Egyesek megtanulnak a repülőgéppel is bánni. Természetesen nagy hadgyakor­lataik is vannak és akad angol lap amely hasábszámra foglalkozik velők, sőt fényképfölvéíeleket is közöl ezekről a gyakorlatokról. — Ezeknek a nyilván­valóan katonai szervezeteknek neve : tisztképzőegyesületek. ('Otficiers Training Corps.) Céljuk nyilvánvaló: meg akarja ked­­veltetni a fiatalsággal a katonai szolgá­latot. Angliában tudvalévőén visszaállí­tották a világháború előli állapotot, vagyis megszüntették a katonakötelezet­­séget. E helyett katonásdit játszanak azzal a nemzedékkel, amely nem sok jót hallott a katonáskodásról és igy aligha volna kedve hozzá. Azt mondják ugyan, hogy hiszen ezekbe a testüle­tekbe csak önként jelentkezőket vesz­nek fel. Aki azonban az angol isko­láknak a fiatalságot szorosan és kemé­nyen összefogó bajtársi rendszerét ismeri, nagyon jól tudja, mennyire lehetetlen különösképpen egy tizenhá­rom éves gyermeknek elszigetelni magát társainak együttélésétől. Az angol isko­lák katonai kiképzése lehet ugyan ön­kéntes, de a gyakorlatban semmiesetre sem az. A Foreign Affaires cikke végül közöl egy ilyen hadgyakorlatról szóló beszámolót s meglepő őszinteséggel mondja: Ez persze nem militarizmus. De vájjon minek neveznék, ha német fiuknak a táborozásáról lenne szó. Vagy — tegyük hozzá — ha magyar gyermekekiő’. — Mert igy fest a lesze­relés Európaszerte, a Népszövetség ülésein kívül — a pacifizmust prédikáló államokban, „Tungsram I > lámpa a leggazdaságosabb és legtökéletesebb. tel átment a feketére. Azt elveszítette. Türelmetlen lett, ideges. Talán az a baj, hogy tuióvatos volt. Bátraké a szerencse! És elhatározta, hogy vak­merőén fog játszani- Talán éppen akkor jön ki az a „sorozat“, amellyel annyira nyert odahaza „teóriában". És eljött a montekarlói szereplésének az utolsó napja. A fekete szombat. Igen fekete Szombat volt, mert folyton a fe­kete jött ki, ő pedig fanatikusan ra­gaszkodott a piros színhez. Az asztal másik végén egy nyurga, feketeszakál­las ember mintha csak az ő balszeren­cséjét játszotta volna meg . . . fekete, fekete, fekete í Mindig megtette és mindig nyert. Az öreg gróf újra szemben ül a fiával. — Nos? Mennyi veszett el? — Minden. — Mind a kétszázezer? — Mind a kétszázezer. — Sajnálja ? — Szivemből sajnálom. Nem értem, hogy biztattam úgy a teóriámban. El­bizakodott voltam, mert egy párszor nyertem — Tudja, hogy milyen küzdelmet folytattam, amig családunk zilált anyagi viszonyait újból rendben tudtam hozni ? — Tudom. Egy egész élet munkája volt. És éppen azért végtelen sajnálom és röstelem a dolgot. Mit nem adnék érte^Jia megvolna a pénz. — Ha megvolna — legalább nagy részben — megfogadná, hogy nem ját­szik többet ? — Ezer örömmel. Újból kezet fogott apa és fiú. Akkor az öreg gróf fölkelt és kinyitotta a szomszéd szoba ajtaját: Bubnik ur! György gróf azt hitte, hogy álmodik. Az ajtón belépett a magas feketesza­­káilas ur, aki mindig a feketére tett akkor, amikor ő a vörösre. — Bubnik Vencel ur, a bécsi palo­tánk gondnoka. — A dolog ugyanis úgy volt, — magyarázta az öreg gróf, — hogy Bub­nik ur is kapott 200 000 frankot. Úgy követte önt, mint az árnyék. Ügyesen csinálta a dolgát, úgy eltűnt a játéko­sok között, hogy maga csak az utolsó nap vette észre, Amikor maga vöröset játszott, ő feketére tett. És nem mu­lasztott el egyetlen tétet sem. Maga vesztett kétszázezer frankot, ő nyert száznyolcvanezret. Húszat nyert a bank amikor a nulla jött ki, a zéró, vagy hogy hivják, amikor a bank minden té­tet besöpör . . . így veszitett a fiatal gróf kétszázezer frank helyett csak húszezret. És igy gyógyult ki örökre csalhatatlannak vélt „szisztémájából". A város mozija. — December 31-én lejár az engedély.— * Komárom, — nov. 19. A város dunaparti mozgószinház elhelyezésére már regeben kimondták az ítéletet. Az állami kikötő építéséhez szükséges s az állam által potom áron megszerzett dunaparti területen álló épület eltávolítása, vagy lebontása a kiköíőmunkálatok előrehaladottsága foly­tán nemsokára aktuálissá lesz és a vá­ros kénytelen lesz megszüntetni a mozi működését is. De erre nemcsak a kiköiőépitkezés kényszeríti, hanem a minisztériumnak ama leirata is, amely kötelességévé teszi a városnak, hogy gondoskodjék a mozgószinháznak meg­felelő épület emeléséről, amit záros ha­táridő alatt kell végrehajtania, mert kü­lönben a mozi előadásokra vonatkozó jo­gát elveszti. A minisztérium e rende­leté 1926. december 31 ig tűzte ki azt az időt, ameddig igazolnia kell a vá­rosnak, hogy megfelelő épületről vagy helyiségről gondoskodott. A városi mozi, dacára annak, hogy jelenleg igazán használhatatlan épület­ben van elhelyezve, a városnak egyik jövedelmi forrását képezi, s igy ennek fentartása a város érdekében továbbra is biztosítandó volna. Valamikor a vá­rosok egymássá! keltek versenyre, hogy a mozielőadások jogát maguk részére 1 megszerezzék, mert az tagadhatatlan, hogy ez a vállalkozás igen jövedel­mezőnek bizonyult és akkor, ami­kor a város évekkel ezelőtt |a mozi helyiséget előbbi tulajdonosától meg \ vette, ezt a lehetőséget tartotta szem í előtt. A mozi jövedelmezősége ellen a legutóbbi időkig nem is lehetett külö­nösebb kifogást emelni, de az is bizo­nyos, hogy a városnak számolni kel­lett azzal, hogy a mostani helyiség helyett, mely sok tekintetben kifogás alá esik, uj helyiséget kell szereznie. Évek óta foglalkozik a város vezető- 5 sége ezzel a kérdéssel és az uj helyiség megszerzése céljából tett is kezdetné­­ményező lépéseket. De e lépések nem jártak sikerrel és végre is arra kellett elhatároznia magát, hogy az eredeti terv megvalósítására tegyen kisérleteí. A régi terv azonban, amely a színház és mozi kérdést egy fedél alatt akarja megoldani, oly nagy költségbe kerül, hogy azt a város mai pénzügyi helyzeté­ben semmiképen sem tud megvalósítani. A színház és mozi együttes megépíté­sére szolgáló terv 620000 K költ­séget igényel s igaz, hogy a város egy szép és hasznos középülettel lenne gazdagabb, de ha nem állnak ren­delkezésére a szükséges eszközök, akkor végre is olyan megoldáshoz kell nyúl­nia, amely lehetővé teszi az épület felépítését. A város szűkös viszonyainak tuda­tában megkeresett több filmvállalatot és felszólította ezeket arra, hogy saját költségükön épifsék fel a városnak a szükséges épületet, azonban a vállala­tok kitértek a megkeresés elől, egysze­rűen nem vállalkoztak. Az idő azonban rohamosan közeledik és másfél hónap múlva megtörténhetik, hogy a városi mozgószinház megszűnik, aminek az a nagy hátránya lesz, hogy a város az engedélyt is elveszti. Ezzel aztán végleg megszűnik egyik jövedelmi forrása is. A mozgószinházak rentábilitása mellet) szükségtelen propagálni, hozzáértő ve­zetés mellett, megfelelő épületben csak hasznos vállalat lehet. Ha a város a maga erejéből nem tudja fölépíteni a színházat, keressen olyan csoportot, amely a megfelelő tőkével rendelkezik és építse föl annak segítségével a mozgó­­színház épületét. Maholnap lejár a terminus és a város elvesziti jogát, ezt pedig nem szabad megengedni. A vállalkozás jövedelme­zősége közismert, akiknek a helyi ban­kokból a nyári események folytán ki­vont százezreik otthon hevernek, azok­nak kell összefogni, hogy ez a kulur­­intézmény lassanként el ne kallódjék Tjtmnsfm^Lwm Elektro-Társaság Telefon 4438. Lindström A. G. Rádiofelfogó. 833 RRNO, SVÉDSKÁ 3. Kérjen árjegyzéket. Telefon 4438. Delta saját készítmény.

Next

/
Thumbnails
Contents