Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-20 / 139. szám
4. okíaí. Komáromi Lapok 1926. november 2d. a közönség részére, amely támogatásával busásan meg fogja adni kamatait a befektetett tőkének. Nem szabad habozni, hanem sürgősen fenni kell. IzlIUMlzIínieilTáisAl Az alsó-csallóközi és csilizközi ármentesitő és belvízlevezető társulat érdekeltsége szerdán Komáromban a városháza nagytermében a tagok nagyszámú részvételével tartotta meg évi rendes közgyűlését. Bartal Ferenc elnök gyengélkedése miatt Nagy Nándor társulati alelnök vezette a közgyűlést, melyet délelőtt 10 órakor nyitott meg, és a kormány képviseletében megjelent Viest Dusán építészeti főbiztos, miniszteri megbízottat üdvözölte. A napirend megkezdése előtt Bálint István műszaki tanácsos, társulati igazgató részletesen beszámolt a nyári árvizekről és belvízkárokról, jelentvén egyúttal azt is, hogy a földmivelésügyi miniszter a társulat rendkívüli kárainak megtérítésére államsegélyt helyezett kilátásba, amire 150 000 koronát ki is utalványozott. A közgyűlés az elnök indítványára úgy SlávikGyörgy dr. volt földmivelésügyi miniszternek, mint Srdlnko Ottokár dr. jelenlegi miniszternek, nemkülönben a miniszteri megbízottaknak köszönetét szavazott Tudomásul vette aztán a közgyűlés a választmány jelentését a belvizrendezési munkálatok fejlesztésére vonatkozólag, jóváhagyta az 1925. évi zárószámadásokat, a szám- és leltárvizsgáló bizottság elnökének Galgóczy Antalnak s a bizottság tagjainak elismerését fejezvén ki. Az 1927. évi költségelőirányzat tárgyalásánál beható megvitatásban részesült a társulat nehéz anyagi helyzete, amit azon körülmény idézett elő, hogy az érdekeltség fizetési kötelezettségének a rossz termés s a komáromi bankok közében felmerült fizetési zavarok behatása alatt csak igen kis mértékben tehet eleget s igy a társulat vezetősége az elhatározott munkálatokat nem képes végrehajtani. Általános helyeslést váltott ki a vízi társulatok szövetségének azon Ígérete, hngy a már régen benyújtott kérelmet, mely szerint az ármentesitő társulatok részére is engedélyeztessék a járulékoknak a társulat által alkalmazandó végrehajtókkal való beszedése, a kormányhatóságnál küldöttségileg megsürgeti, A mintegy 2 millió korona kiadást és ugyanannyi bevételt feltüntető költségvetés elfogadása után, mely költségvetésbe az 1927, évre is a régi ártéri járulékok, vagyis a komáromi járásban magyar holdankint 9 K-t illesztettek be, a közgyűlés még nyugdíjügyekkel foglalkozott, majd megállapította az önálló szavazattal bíró érdekeltek névjegyzékét s megválasztotta az 1927. évre terjedő megbízatással a 40 tagú védbizottságot. Az ülést az elnök — megköszönve az érdekeltek higgadt és tárgyilagos felszólalásait — déli 1 órakor azon reményének kifejezést adva rekesztette be, hogy a jövő év a társulatra nézve nem fog az ideihez hasonló megpróbáltatásokkal járni. — Széles férfi selyem nyaksál legújabb mintákban csak 20 K. — Női selyem sálok 30 K Elbertnél. Egy világhírű szélhámos vidékünkön. (Bécs—Komárom—Nyitra) I. Egy berlini cégnél mo3t jelenlek meg a világhírű szélhámosnak, Strasznoff Ignácnak emlékiratai egy vaskos kötetben. A kötet egy tekintélyes része, 35 oldal a szélhámosnak vidékünkön történt szélhámosságával foglalkozik. Először Komáromban akart nagyobb stilü szélhámosságot elkövetni. Meg akarta látogatni a komáromi főispánt és a komáromi püspököt. Meg is érkezett Komáromba és a komáromi állomáson töltött pár órát, de mielőtt behajtatott volna Komárom ős falai közé, a vármegyeházára, mást gondolt és a legközelebbi vonattal elutazott Komáromból azzal az eltökélt szándékkal, hogy előbb Nyitrán „operál“ és majd csak azután jön Komáromba. Előbb tehát Nyitrára ment, hogy a főispánnál és a püspöknél szélhámoskod jék, Strasznoff az 1900 körüli Nyitrát látogatta meg. A szereplő egyéniségek akkor következők voltak: a főispán, dr. Kramolin Viktor, akinek nevét jól jegyezte meg Strasznoff, viszont téved, mikor azt írja róíaj hogy „volt államtitkár“, mert dr. Kramolm, mielőtt Nyitrába a Széli-kormány főispánnak küldte volna, pozsonyi főügyészhelyettes volt. Az a megállapítása, hogy „az egész megyében felfújt, gőgös alakinak tartották, elég találó. Általában Strasznoff híven tükrözted vissza az akkori nyitrai állapotokat, nem számit, ha egy-egy nevet elfelejt és hirtelen emlékezéssel mást kőit helyébe, igy pl. Markhot Gyula alispán nevét elfelejtette és állandóan „Bezerédy“ alispánról beszél, akit szintén elég ügyesen fest le pár szóval: „hajthatatlan egyenes magyarnak“ mondva őt, ki „magasabban hordta fejét a királynál is“. A legfőbb szereplő Bende Imre megyei püspök, akihez akkor nevezték ki kanonoknak gróf Batthyány Vilmost, a későbbi nyitrai püspököt, azzal az akkor is nyiit célzattal, hogy hamarosan koadjutorrá nevezzék ki utódlási joggal. Bende Strasznoff szerint már akkor öreg ember volt, konok, forróvérű magyar nemes a javából, „az ecciesia militans derék harcosa, aki ha szükség lett volna rá, páncéllal és karddal is megvédte volna igazát“. — Amellett — Írja Strasznoff — az érdekes külső alatt a felebaráti szeretet nemes lángja izzott, mely Strasznoff érzékeny szivét is annyira megpuhitotta, hogy már nem is volt az ő szive, hanem a szeretetreméltó unokaőccsé, akinek képében mutatkozott be a nyitrai püspöki palotában, Strasznoff ugyanis mint dr. Vértessy Géza miniszteri tanácsos érkezeti Nyitrára. Ennek előzményeit igy mondja el könyvében: Egyszer megint meglátogattam a bécsi nunciaturát. Baptiste, a legpompásabb komornyik grófi borravalóm reményében diszkrét mosollyal fogadott: — Ö eminenciája el van foglalva. I Sokáig fog tartani. | Ezzel egyedül hagyott. Merő unalomból lapoztam az aktákban, melyek ott feküdlek a püspök Íróasztalán. Feltűnt az egyik irat. Nyitra püspökének, Bende Imrének okvetlenül koadjuiorra van szüksége. Ha ezt a szót koadjutor hallom, vagy olvasom, már megkönnyebbülök. Mert „koadjutor“ minden esetre pénzt jelent. Vagy a püspöknek kell fizetni — hogy ne kapjon koadjutort, vagy másvalakinek, hogy koadjutor legyen. Vagyis már nem volt szükségem a püspökre, Bapíister.ek egy 100 koro nás bankjegyet nyomtam a markába. Mikor künn voltam, meghánytamvetettem a dolgot. Emlékeztem arra, olvastam egy újságban, hogy Vértessy Géza miniszteri tanácsos, ki a király személye körüii minisztériumhoz volt beosztva, egy ilyen ügyben már szerepet játszott. Másnap a nyitrai püspökhöz következő távirat érkezett: — Bende Imre, püspök, Nyitra. Legfelsőbb megbízásból fontos ügyek elintézése céljából az esti gyorsvonattal érkezem. Vértessy Géza miniszteri tanácsos. December volt, mikor a bécsi gyorsvonat öt órakor este a nyitrai pályaudvarhoz érkezett, teljes sötétben, Az állomásnál a püspöki diszfogatban várta Strasznoffot egy kanonok. Alig, hogy megérkeztek, már jeleníette a titkár, hogy a püspök várja. Strasznoff megmosakodott és pár pillanat múlva a püspök dolgozószobájában volt. Gyertyafénynél ült a püspök. Amint meglátta Strasznoffot, a félhomályban nyakába ugrott és melegen üdvözölte e szavakkal: — ls en hozott édes Gézám. Csak, hogy végre meglátogatod nagybácsidat! Strasznoff majd meg dermedt a rémülettől. Vértessy ugyanis Bende püspök unokaöccse volt! El nem szaladhatott, mert jön a csendőr. A püspök az Íróasztalhoz vezette, hol hétágű gyertyatartó gyenge fényt árasztott. A püspök vizsgálva figyelte vonásait. Áíméíkodás volt arcán. Megdörzsöli szemét, kétszer is megfogja vendégét, megrázza és hebegi: — De hisz ... te nem is vagy a Géza! — ügy? jelentősen bólintott Sirasznoff, Szemrehányás és sajnálkozás volt pillantásában. A püspök megijedt. Erre Strasznoff: — Tehát nem én vagyok a Géza ? Tehát, sajnos, mégis csak igaz, amit a nunciaíurában beszélnek? — Mi ... mit beszélnek? — Azt, hogy Bende Imre, Nyitra püspöke gyengeelméjű lett és a dolgokat összezavarja, az embereket nem ismeri meg. Hogy szüksége van koadjúíorra. A püspök piros lett a dühtől. — Én gyengeelméjű? Én ne ismerjelek meg? Persze, hogy megismerlek. A sötétben nem megy oly könnyen. De te is megváltoztál négy év alatt. A püspök végre megnyugodott és áttért a tárgyra. — Mondd csak, mi van azzal a koadjutorsággal ? — Kedves bácsi, ép azért jöttem ide. Azt hallottam, hogy Becsben dolgoznak ellened és minthogy nem engedhetem meg, hogy más valaki intézze ezt az ügyet, legfelsőbb helyen én kértem el ezt a megbízatást. A püspök lecsillapodott. — Mondd csak Géza. mit csinálnak gyermekeid és feleséged ? — Köszönöm kérdésedet. Hála Istennek, valahogy csak rendben vagyunk. Hát te? — Tudod, egyenesen Rómából küldtek nekem ide "egy fiatal kanonokot. Nagyon rátartós ember. Egész nap vadászik. Síraszonoff nyomban eltökélte, hogy Batthyány grófot is célba veszi. Erre vacsorázni mentek. A konyha kitűnő volt és a jó magyar ó-borok mellett a hangulat is kellemes lett. A vacsorán csak néhány kanonok vett részt, köztük a fiatal Batthyány gróf is, akiről nyomban ieritt, hogy igazi világfi. Másnap reggel Strasznoff a püspökkel reggelizett, akinek elárulta, hogy nemcsak a koadjutor-ügyben jött Nyitrára, hanem politikai küldetése is van. A főispánnal kell fontos dolgokat megbeszélnie. A püspök rögtön befogatott és bejelentette az előkelő vendég látogatását dr. Kramolin főispánnak. II. Hogy mi volt a célja Strasznoffnak dr. Kramolin Viktor főispán és Markhot Gyula alispán meglátogatásával, csak sejteni lehet: meg akarta őket is koppasztan. Ez azonban nem sikerült neki. Az események jobb megértése végett tudni kell, hogy Kramolint a Széli kormány küidte Nyitrára, mely Bánffy nemzetiségi politikájával szakított bizonyos engedményeket óhajtott tenni Röntgen intézet Sebészeti és nőgyógyászati = betegek részére, sas Mérsékelt áraki = Mérsékelt áraki Dr, Selye Hugó Operateur Komárom, Deák Ferenc-u. 3. sz. Telefon 68. 590 Telefon 68. a nemzetiségeknek. Kramolin természetesen ezt a politikát szolgálta, ellentétben Markhot alispánnal, ki már akkor —■ 1900 körül — erősen hajlott a nemzetiségek ellen támadt néppárt felé. Kramolin és Markhot között állandó feszültség volt, amiről a külvilág nem tudott és ők is leplezték. bt vetődik mindjárt a kérdés, hogyan lehetséges, hogy Strasznoff, ki saját bevallása szerint mindössze két elemi iskolai osztályt végzett, mind az aulabeli főpapokkal, mind a megyeházi poiltikusoKKal egyáltalában beszélni tudott, anélkül, hogy hozzánemértésével felsült volna? A magyarázat nem az, hogy a fenti egyházi és politikai férfiak társalgása sekély volt és igy nem került nagy megerőltetésébe az ügyes szélhámosnak a társalgásban feltűnés nélkül részt venni, nanem inkább arra keli következtetni, hogy Strasznoffot az éiet tanította meg szerepének kifogástalan betöltésére és hogy a zseniális ember mindent gyorsan megértett és felfogott és hogy teljesen felkészülve vehetett részt a még oly szakszerű megbeszélésekben, anélkül, hogy laikus megjegyzéseivel gyanút keltett vo;na. Ez elöljáró és szükséges tűnődés után hallgassuk tovább Strasznoff viszszaemlékezéseit. Olt hagyluk el, hogy a püspöki palotából a megyeházára hajtatott. Kramolin rögtön fogadta őt. Strasznoff feléje lépett e szavakkal: — Szervusz, Vértessy miniszieri tanácsos vagyok Bécsbol. Legfelsőbb megbízásból néhány font03 ügyet szeretnék veled megtárgyalni. A miniszter részletes tájékoztatást kíván a nyitrai politikai heiyzetrői, főkep a pánszláv inozgaiomroi. — Nem mondhatok semmi újat, hiszen te amúgy is kitünően vagy informálva, szóit a megszeppent Kramolin. — Persze, nem mondhatsz újat, de mégis csak egészen más, ha én mesélem el Bécsben, hogy Nyitrán valami nem klappol vagy te jelented. No3? — Kérlek alássan, mindent megteszek a pánszlávizmus ellen, de bizonyos határokat nem léphetek át. A miniszterelnök nem engedi meg az energikusabb intézkedéseket, inert komolyabb bonyodalmaktól tart. Mégis baj lesz. Nem tudom ugyanis megfékezni az alispánt. Ez egy ven kuruc, aki nem riad vissza az erőszaktól. Jó volna, ha \ megértetned vele, hogy ez igy tovább 1 nem mehet. — Kérlek, hivasd el. Kramolin rácsengetett a hajdúra: — Kéretem az alispán urat. Öt perc múlva megjelent Markhot alispán. Strasznoff félrevonult vele, bemutatkozott és komor arckifejezéssel bejelentette neki, hogy politikai vizsgálatot jött tartani. — Panaszok vannak Ön ellen. Az alispán mogorván váiiat vont. — Bánom is én, nem érdekel. A magam utján járok, nekem smafu mit beszélnek az urak rólam Bécsben vagy Pesten. Engem a vármegye választott alispánjának és csak ennek érdekeit képviselem. Ami jó a megyémnek, azt teszem és ebbe nem is engedek beleszólni. Még a királynak sem. Strasznoff belátta, hogy emberére akadt. Ép azért fordított a köpönyegen. — Kedves barátom, most nem a és miniszteri tanácsos beszél önnel, hanem magyar a magyarral. Ne engedje ; A nyitrat vaőáfez és kynoiogiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 második es 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik díj lett Seifertféle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek I Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövészeti berendezésekben: *39 Self art József cégtől, BRATISLAVA, Halászkapa u. 4. a Alapítva: 1840. Telef on. 252,
