Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-20 / 139. szám
2 . oldal. Komáromi Lapok 1926. november 20. [ISI! , POLIO utolérhetetlen minőségével nyújt. = MINDENÜTT KAPHATÓI == I méltányos és helyes tehát, ha azok a katonák, akik hosszabb tényleges szol* gálatot teljesítettek, kevesebb fegyvergyakorlatra vannak kötelezve, mint azok, akik 6 hónapi szolgálat után leszereltek. Miutáu ez a minden tekintetben méltányos javaslat a legtöbb pártban nagy tetszésre talált, bizonyosra vehető, hogy a Magyar Nemzeti Párt Törvényhozóinak ez irányú törekvését siker fogja koronázni. = A katonák szavazati joga. Sok vitára és jogos kritikára szolgáltatott okot a katonák szavazati joga, amely a legtöbb esetben igen egyoldalúan befolyásolta a választási eredményeket Ezt kellett tapasztalnia a kormánynak is, amely meggyőződést szerezhetett a legutóbbi választások alkab mával is arról, hogy a katonák szavazata nem hozta meg számára a várt eredményt. A hadseregben a választói jog tág teret enged a politizálásra, ami semmiképen sincs jó hatással a fegyelemre. Sokszor sürgették már a kor Hiány intézkedését a választói jogra nézve s most a nemzetvédelmi minisztérium költségvetésének tárgyalásánál maga Udrzal nemzetvédelmi miniszter bejelentette, hogy a hadügyi igazgatás az eddigi tapasztalatok alapján azt a javaslatot fogja legközelebb tenni, hogy a ténylegesen szolgáló katonák ne bírjanak választójoggal. Úgy látszik, hogy az illetékes köröx is belátják végre, hogy az eddigi állapoton segíteni kell és a forradalom e „vívmányát“ a követelmények kényszerítő hatása folytán «1 kell ejteni. — Gyermek Újság képés hetilap fiú és leány gyermekek részére. Kapható és megrendelhető a Spitzer-féle könyvesboltban, Egyes szám ára 1 K. A cseh és szlovák viszony Komárom, — nov. 19. Komárom megye első zsupánjának működése alatt az akkor itt megjelenő három magyarnyelvű lap egy szép napon kérdést kapott a zsupáni hivataltól, amelyben arra szőlitotta fel azokat, hogy nyilatkozzanak: milyen álláspontot foglalnak el a csehszlovák kérdésben ? A lapok legszívesebben úgy oldották volna meg a kérdést, hogy er a cseh és szlovák nemzet dolga, majd elintézik ezt egymás közt. De hát a zsupán ur minden áron a magyar lapok véleményére volt kiváncsi, amelyek ezt közzé tenni voltak kötelesek. Az akkori sajtószabadság mellett sok minden kő zött ez is lehetséges volt. A zsupán ur mindenféle kimagyarázásokat kapott és akadémikus fejtegetéseket, amelyektől bizonyára ő sem lett okosabb. Ha ma kérdezne meg bennünket valamely ilyenforma hatalmasság, akkor már sokkal érdekesebb dolgokat tudnánk neki mondani erről a viszonyról, mint hét évvel ezelőtt. Akkor el voltunk zárva a nagy világtól, most már olvashatunk lapokat, de ez sem igen szükséges ahhoz, ha figyelmesen tekintünk körül magunkban és figyeljük az eseményeket. Szükebb hazánkban ép úgy megfigyelhetjük ezeket az eseményeket, mint attól távolabb, hiszen a pohár tengervízben is benne van a tengernek minden alkotórésze. A cseh és a szlovák viszony, amelyet akkor csehszlovák kérdésnek neveztek hivatalosan, sokkal hamarabb elhatárolódott a gyakorlatban, mint azt Prágában elgondolták. Prága centralizmusa jó eleve gondoskodott arról, hogy a periférián a legmegbízhatóbb cseh kezekben fusson össze az adminisztrációnak Piros és fekete. Irta: Farkas Imre. — Nos, Reverendissime, mit gondol, lesz valami a lurkóból? Az öreg pap összefonta kezét gömbölyű hasán és elgondolkozott. — Mindenesetre kegyelmes gróf, mindenesetre, — György gróf éles és fegyelmezett elméjű fiatalember; — van fogékonysága a közügyek iránt is. — Elég baj az. — Van ennél nagyobb baj is ... A gróf fölfigyelt. — Nos? Mi az? Nők? Ital? — Egyik sem. — A kártya? — Igen ? Önkéntes korában, Bécsben, benne volt néhány nagyobb összecsapásban . .. — Ő beszélte el önnek? — Igen. — És persze — vesztett? — Nem, az a baj, hogy mindig nyert. £s ez az úgynevezett siker a fejébe szállott. Sétáink alatt sokat beszel erről. Érdekli a játék. Van egy teóriája. Böngészi a montekarlói revüt, összead, kivon, szisztémákat állít föl és úgy látom, hogy erősen készül Montekarlóba. — És ő azt hiszi, hogy ehhez a kedvteléshez elég az én húszezer holdam ? — 0 feltétlenül bizik a szisztémájában. Csönd lett. Újra az öreg gróf szólalt meg. — Lehet ezen a bajon segíteni? — Egyelőre nem hiszem. El kell készülve lennünk rá, hogy György gróf ur leutazik oda és megpróbálja a szerencséjét. — Komolyan meg vagyok rémülve. Ismerem a karakterét, hiszen az egész famíliánk karaktere, makacs, harcot kereső, csökönyös. Csak egyben bizom. Ebben olyan, mint én. Szereti a pénzt. — Ezért mondottam az előbb : az a baj, hogy eddig nyert a szerencsejátékon. Bizik a szerencséjében. Ha már veszitett volna, ha már a saját kárán tanult volna, akkor rendben volnánk. Másodszor nem próbálja meg, ha vészit. Ennyire ismerem én is. Ez bizonyos. — Tehát, arra kell törekednünk, hogy minél hamarább tanuljon a maga kárán. — Körülbelül igy van. — De arra is kell egyúttal törekednünk, hogy ez a kár ne legyen a mi kárunk is. Legalább is ne legyen iulnagy. — Ha ezt igy lehetne ,.. minden szála és láthatjuk is azi, hogy I az állami hivatalok élén a legnagyobb I részben cseh főtisztviselők állanak. Az 5 itt élő szlovákság, amelyet egy vasgyürü szorított össze és eddig csendesen élte emóciók nélküli életét, most már hovatovább életjelet ad rasgáról. Mig eddig a cseh nacionalista szervezetek, a szokoi politikai pártok vitték a vezérszerepet, most már a közéletben is sűrűén találkozunk a szlovák életnyilvánulásokkal. Ezek az életnyilvánulások több eseten mint súrlódási felülel jelentkeznek a két nemzet között. Az utóbbi időben a szlovák Öntudat itt magyar vidéken is kinőtt a gyermekcipőkből és ez érdekesen nyilvánult meg az októbervégi állami ünnepen, amely az idén sokkal színtelenebb volt, mint az előbbi években, de a másik októbervégL ünnep, a szlovákságé annál pregnánsabbul domborította ki a szlovák eszmét és szemrehányásokkal is kellett találkoznak a cseh testvéreknek, akik az állami ünnepükön a cseh nemzetet domborították ki a Morván túl és egy hangot sem ejteltek a szlovák önrendelkezési jogról és a turőcszenímártoni deklarációról, már pedig e nélkül igazán nem is lehetett volna csehszlovák | kérdés sem. A szlovákok panaszkodtak nemzeti ünnepükön, hogy a nyolc év alatt kifejlesztett nemzeti öntudatuk minden lépésüknél akadályra talált. íme a történelmi folyamat meghozta a csehszlovák kérdésnek megoldását nem kollektiv módon ugyan, mint azt az uralkodó nemzet várta, hanem nemzeti alapon, a nemzeti különállás alapján. Hodzsa Milán, nagy ellenlábasa HUnkának, maga is elismerte parlamenti felszólalásában, hogy itt egy küiön nacionalizmus is létezik, amely egyenjogú faktor gyanánt viselkedik. Ezt a felfogást Hodzsa szerint nem dolgozták ki elég ^világosan és sok félreértésre ad alkalmat. Mig Hodzsa apánk igy kerülgeti a kérdést, addig a gyakorlatban az teljesen tisztán áll. Nemcsak a külön kultúra az ismertető jegye ennek a kérdésnek, nem is a világszemlélet, mely a cseheknél erősen anyagias irányban, a szlovákoknál ellenben nagy idealizmussal környezetten jelentkezik, de a történelmi fejlődés folytán két teljesen heterogén népi pszihé alakult ki a két nemzetnél, amelynek egysége már csak ezért sem kapcsolható össze mesterségesen vagy politikai eszközökkel. A szlovákságnak többségét alkotó ludákság azért követeli a szlovenszkói ZONGOEA Harmóniám raktár és építő intézet Használt zongorák, p I a n 1 n ó k újak 6500 K-tóI kezdve. Képviselet. Kj, Elsőrangú Repia |i zongorák és pianinók Részletfizetésre is. Schönhofer Vilmos Bratislava, Primás-tér 1. sz. — Majd gondolkozom rajta. Isten megáldja, Reverendissime. Dicsértessék! — Mindörökké, Amen. A gróf másnap hivatta a fiát, — Nem volna kedve, György, utazni valahová ? A fiú szeme fölragyogott: — Oh, de mennyire. — És mégis hová? — Csak a Földközi tenger mellé. Oda vágyom. A francia Riviérára. — Nizza, Bráliő, Kann? — Nem. Montekarló. — Játszani akar ? — Egyszer szeretném megpróbálni az életemben. Van egy szisztémám ... Az öreg ur bólintott a fejével. — Mindjárt gondoltam. A kis gróf hévvel kezdett magyarázni. — Ez csalhatatlan. Ha a feketére teszek és kijön a vörös ... — Számra nem tesz? Sorra? Párosra-páratlanra ? — Nem. Csak színre. Feketére vagy vörösre. Ha tegyük föl kijön a vörös és én a feketére tettem, akkor a legközelebbi tétem az előbbinek a duplája, és . .. — A szisztémája nem érdekel. Csak az érdekel belőle, hogy kizárólag színre minisztériumot, hogy abban csakugyan szabad kezet, mondjuk a csehszlovák terminológia szerint teljhatalmat kapjon, ami eddig lucus a non lucendő számba mehetett csupán, mert ennek a minisztériumnak semmi hatásköre sem volt és osztályainak élén prágai cseh megfigyelők töltik be a legfontosabb állásokat. De emellett követelik a közoktatásügyi tárcát is, hogy véget vessenek a cseh tanításnak Szlovsnszkón, ami a legfélelmesebb elnemzetietlenitésre vezethet és követelik a földmivelésügyi tárcát, hogy a földreformnak kereaztWvigyéfc a revízióját, ami a maradékbirtokok alkonyát jelenti. Komáromban kicsiben, egy pohár vízben is látható a szeparáció a csehszlovák kérdésben. Nemcsak a hírlapi polémiák adják ennek bizonyítékait, hanem az egész társadalmi élet, mely itt két külön kolóniát alakit, amelyek körül a jegccesedési folyamat most megy végbe. Éles bírálat hangzik el az eddigi országos és a helyi politika ellen egyaránt és olyanok, akik eddig apatikusan hallgattak, most kiáltanak nemzetük tagjainak élére, hogy hangot adjanak elkeseredésüknek. Mindez az idők jele, de egyúttal csalhatatlan jele annak is, hogy a politikában nagy és a mélységekbe ható fordulat történt. A testvériség mámora foszladozóban és a gyakorlati élet szü ke hétköznapjai érkeztek el nagy gondjaikkal a nemzetek vigasságos vasárnapjára. Ezt a folyamatot nyolc évig kisérjük nyitott szemekkel figyelemmel és nem lep meg bennünket a változásnak, azt sem mondjuk, hogy előrelátott vagy sejtett horoszkópja. A szlovák népben az öntudat sokkal hamarabb megnőtt, mint arra a másik oldalon számítani lehetett, így lehet megérteni Hlinka fenyegető nyilatkozatát is, amelyet a Tuka ügyben tett. Még messze vagyunk a játszik. Vörösre és feketére. Ezt talán meg is fogadhatja. — Szívesen. — Megfogadja, hogy nem tér el a szisztémájától ? Szavára ? — Szavamra fogadom. Kezet fogtak. A kis gróf még csak. ennyit jegyzett meg: — Csakhogy az én módszeremhez sok pénz keli. — Elég lesz kétszázezer frank? Sugárzó arccal felelte: — Abból én igen sok pénzt fogok csinálni. — Arra magam is kiváncsi vagyok. Tehát mához egy hétre, pontosan indul. — Köszönöm, édesapám, A fiatal gróf kezet csókolt az öreg urnák. * A grófnak, valahol a Kártnerringen, volt egy öreg boltíves háza. Eredetileg egyemeletes volt, Ferenc császár idejében húzták rá a második emeletet. Széles, öblös kapubehajtójába még négy lóval fordultak be az ősei: ad audiendum verbum regium. Ennek a háznak a bal földszintjén Bubnikék laktak. A Bubnik-család. Ott laktak már kétszáz éve. Apáról-fiura örökölték a lakást, a ház gondnokságát. A grófi család úgy Komárom és vidéke legnagyobb bútoráruháza: Jókai-utca 16. óriási választék a legfinomabb kivitelű bútorokban, u. m. háló-, ebédlő-, uriszoba-, szalonberendezésekben, saját műhelyemben készült bőrgarnitúrák-, scheslonok-, matracokban.— Az előkelő közönségnek művészies kivitelű bútorok készítését hozott és saját tervek szerint vállaljuk. 'Vidékire díjtalan csomagolás I
