Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-11 / 135. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1926. november 11. MÉiaialino ........................................ 1 lazőÉiin?MÍDÉa ,POLIO utolérhetetlen ------------ MINDENÜ1 f m m m minőségével nyújt. 5 T KAPHATÓ! -----------Németország versengését. — Ennek a beszédnek fokozott jelentőséget ad, hogy Grey lord of Faltodon mondta el, az a régivágásu, okos, jól informált angol politikus, aki a háború előtt s a háború kitörése pillanatában is Anglia külügyminisztere volt, aki tehát a legilletékesebb annak a megállapítására, hogy ki és mi idézte fel voltaképpen a borzalmas világégést. Hol az autonómia? Komárom, — november 10. Immár befejezett tény, hogy a szlovák néppárt belép a kormányba, már a miniszterjelöltek neve is ismeretes s lehet, hogy csak órák kérdése az uj miniszterek kinevezése is. Az is meglehet, hogy mikor e sorok kikerülnek a nyomdából, már megtörtént a kormány rekonstrukciója. Hosszas tárgyalások aktáit zárják le a kinevezésekkel, hónapokon át tartott tárgyalások fejeződnek be ezzel és a szlovák néppárt két tagjával lesz képviselve a kormányban, amelybe a párt egyik szárnya már régóta vágyakozott. A politikai világ teljes érdeklődéssel fordul most a szlovák néppárt felé és várja azt a magyarázatot, amelyet a pártnak adnia kell, hogy tulajdonképen mi volt az a halaszthatatlanul fontos ok, amely arra kényszeritette, hogy a legszélsőbb ellenzékről a kormány padjaiba kerüljön és a köztársaság ügyeinek intézésében aktiv részt vegyen. A politikai világ őszinte nyilatkozatot vár Hlinkétól és társaitól arra nézve, hogy miért nem tartották szükségesnek a kormánnyal való előzetes tárgyalások alatt a szlovák néppárt legfőbb programmpontjáf, a piitsburghi szerződést és az abból folyó autonómia kérdését kiindulási ponltul venni és miért hagyták ki ezeket a szlovenszkői őslakosságra nézve életbevágó pontokat a föltételekből. Ezek a kérdések annyival is inkább jogosultak, mert az egész világ előtt eddig úgy festett a dolog, mintha a szlovák néppárt és az autonómia kérdése elválaszthatatlanul össze volnának fonva egymással és mindenki meg volt arról győződve, hogy ez az őslakosság millióira támaszkodó szlovák párt csak az autonómiával vállal kormányt. Aminthogy a párt annyira lekötötte magát Szlovenszkó önkormányzatához, hogy ethikai értelemben saját magával kerül ellentétbe, hogyha ezt kikapcsolta, vagy elejtette. Mert a mostani tárcavállalással arról tanúskodik, hogy az autonómia kérdését a tárgyalások anyagából kikapcsolta, úgy hogy arról ma még a párt nagyhangú hivatalos sajtóorgánum sem ír semmit, ezzel is megerősítvén a közvélemény azon hitét, hogy a silovák néppárt egyetlen nagy programmját cserben hagyta és levette a napirendről. A szlovák nép, amelynek az állam fennállása óta, szüntelenül a fülébe zúgták, hogy minden üdvösség csak Szlovenszkó autonómiájában rejiik, most álméjkodva látja, hogy az ő legszentebb vágya, legszebb álma szertefoszlott, hogy helyzetének jobbulásáí még sokáig hiába várja, mert vezérei éppen akkor, amikor lehetett és kellett volna, megfeledkeztek róla. A párt tagjai beleülnek a miniszteri székekbe, elfoglalják a nagymegyék zsupáni méltóságát, a husosfazekak mellett fognak sütkérezni, de a nép, a szegény szlovák nép továbbra is nyomorogni fog és várhatja a feltámadás napját. Valóban úgy tűnik föl. mintha a szlovák népet felülteiték volna, mintha a bizalmat, amelyet a néppárt a szlovákoktól nyert, a néppárt tagjai nem is annyira a nép üdvére, mint inkább saját maguk javára használták volna fel. Az autonómia lekerült a napirendről, a szlovák néppártnak egészen más céljai vannak és e pillanatban úgy fest a helyzet, hogy Szlovenszkó önkormányzatának gondolata nagyon messze esett a megvalósulás lehetőségétől. Uj cél, uj irányzat és ezzel együtt uj jelszó kér magának polgárjogot a politikai küzdelmek porondján, ahol az autonómia egyelőre a porba esett. „Tungsram" D lámpa a leggazdaságosabb és legtökéletesebb. Hidverés az óceánon &t. — Angol és amerikai katonákkai akarják ezt a békemüvet megépíttetni. — Érdekes, hogy a repülés technikájának hihetetlen arányú fejlődése ellenére a szárazföldi és vízi közlekedés is folyton tökéletesedik, ami azt jelenti, hogy az aviatika még nem érte el üzemgazdaságosságának azt a fokát, amelyen a két régebbi forgalmi eszközzel a siker reményében kelhetne versenyre. A hajózás a tengereken a „Rotor"-gépekkel a szélben rejlő energiákkal igyekszik a közlekedést o'icsóbbitani, a varul pedig a pocsékoló szénfogyasztás helyett a villamos hajtó erőre tér át. Sajnos, azonban egyik sem tart lépést a munka lázában égő emberiségnek azzal az „időszomjával“, amely a nappalt is éjellé tenné, csakhogy mi nél nagyobb földi javakra tegyen szert. Az újságíró akkor tölti be hivatásá tökéletesen, ha a közérdekű eseményekről idejében ád tudósítást, az orvos, ha idejekorán állapítja meg a betegség diagnózisát, a kereskedő, ha áruival megelőzi versenytársait, országok, ha alkalmas időpontban helyezik el munkafeleslegük eredményeit. Szóval minden téren az idő megtakarítás elve jutott uralomra s ez az oka annak is, hogy ma, amikor az óceánt átszelő gyorsjáratú hajóóriások őt nap alatt teszik meg Európa és Amerika között az utat, miért tartjuk még ezt az időt is hosszúnak, amikor pedig még nem is olyan nagyon régen hetekre volt szükség. Az átkelési időnek valamilyen utón való megröviditése már régen ott mo toszkál a vállalkozóbb szellemű emberi agyvelőkben s tekintve, hogy egyrészt a két kontinenst egymáshoz közelébb tolni lehetetlenség, másrészt pedig a nagy tömegek szállítására a szárazföldön mégis csak a vasút a legalkalmasabb, igen sokan gondoltak már arra, hogy az óceánon át is szárazföldi közlekedési utat kell létesíteni, azaz hidat verni! Ez az első pillanatra őrületesnek látszó terv nem is olyan kalandos ötlet s odaát Amerikában a legkomolyabb lapok is a legkiválóbb hidszerkesztők valóban lángelméről bizonyságot tevő konstrukciót ismertetik. Az ó- és új világot összekötő hidak tévéi szerint a hídfők közül az európai Írországban Queenstowaban, az amerikai Uj Fundland szigetén St-Johnban épülnek. Csodálatos, de való tény az, hogy magát a hidat lánchidnak tervezik ami annak tulajdonítható, hogy a technika mai fejlettsége folytán láncszcrkezettel képesek a legnagyobb távolságot áthidalni. Ezen a téren különösen az amerikai mérnökök tűntek kis tudásukat valóban imponáló alkotásokkal bizonyították be. A NeWyork melletti Manhattan-hidnak például 987 méter a fesztávola. A galvestoni öbölben épült texasi hídnak hossza 3390 méter. Az óceán áthidalásának legkényesebb kérdése a láncokat tartó pillérek helyének megválasztása. Ha ezt megoldják, úgy a többi szinte már gyermekjátéks/ámba megy. Szó van arról, hogy a pilléreket a tenger fenekére bocsátott óriási betontömbökből építenék fel. E pillanatban azonban ez kivihetetlennek látszik, mert a tenger vizének nyomása a nagy mélységekben olyan rettenetes, hogy még a legerősebb acélból készült buvárharangokat is összenyomja. Már pedig amint azt a tengerkutató expedíciók méréseiből tudjuk, az Atlantióceán sok helyütt még háromezer méternél is jóval mélyebb, sőt mi több, találtak már 4768 méteres mélységet is, úgy, hogy a Lomnici-csúcs ki sem látszana a tengerből, a Montblancból pedig csak egy negyvenkét méter magas kis sziget látszana. Látva ezeket a leküzdhetetlen nehézségeket, most arra gondolnak, hogy az óceán különböző pontjain olyan óriási uszótesteket horgonyoznának le,amelyek még a legnagyobb hullámzásban is nyugodtan és biztosan maradjanak a viz felszínén. Ezt a megoldást tartják az amerikaiak a legmegbízhatóbbnak, mert az eddig végzett számítások nem mondanak ellent. Magát a hidat kétemeletesnek tervezik. Az egyiken közlekednének a vasutak, a másikon bonyolítanák ie az autó-, teher- és személyforgalmat. Az egyes uszótestek mint pillérekül szolgáló szigetek lennének ennek a gigantikus méretű útvonalnak állomásai, ahol az utasok kipihenhetnék magukat, a lokomotivok szenet, az autók pedig benzint vehetnének fel. A hid megépítése kereken tizennyolc évet venne igénybe, s a szükséges óriási tőkét az amerikaiak máris biztosították. A legérdekesebb a tervben az, hogy a hidat az angol és amerikai hadsereg katonáival akarják megépíttetni, hogy téppen a hosszú háborúra nevelt emberek legyenek ennek a mérhetetlen fontosságú békemünek megteremtői. Ha ez a káprázatos terv valóra válik, — aminthogy nincsen okunk annak előbb utóbbi kivitelében kételkednünk, — akkor a kereskedelem és forgalom számára eddig nem is sejtett jövő vár. Csak el ke-11 képzelnünk, hogy a két kontinens közötti utat negyven óra alatt tehetjük meg, kiküszöbölhetjük a hajózással járó sok-sok kellemetlenséget s a két világré z emberiségét olyan közel hozhatnók egymáshoz, hogy annak kulturális hatása is elmaradhatatlan lenne. Ne higyjük, hogy ez a terv csak ábrándkép. Hiszen még néhány év előtt is az Óceán átrepülése is az volt s ma már mint megtörtént és sikerült tény, újabb, még nagyobb szabású gondolatok kivitelének alapjául szolgál. Amit pedig egyszer Amerika a fejébe vett, azt előbb-utóbb még mindig meg is valósította. Sziute az az érzésünk, hogy az emberi tudás határtalan, csakhogy ennek a végtelenségnek utjain hol sűrűbben, hol ritkábban vannak állomások s igy hol hamarább, hol lassabban jutunk előbbre. Most abban a korszakban élünk, amikor a kutatás és gondolkodás egyes állomásai gyors egymásutánba következnek, ezért is hallunk napről-napra újabb és csodálatba ejtő alkotásokról, felfedezésekről. Olanomíg ói üMomág olio Marika it Kimtus-tH csinál. Királyok Királya — az aj Cecil B. De Mille-film, amelyben Várkonyi Mihály jdtsza Pontius Pilátust. Krisztus alakját sokan és sokszor filmre vitték már és ezek a biblikus filmek már régebben is kivételes nívót jelentettek a filmművészetben. Az utóbbi években három nagy Krisztus-film pergett a mozik vásznán; az olasz Fausto Saivatori az akkori arányokhoz képest — 1916 • ban készült — hatalmas Krisztus-a, három évvel később Dimitrij Buchowatzky, a Németországban akkor fejlődő orosz rendező Ecce homo-ja, 1923-ban pedig az ugyancsak német Hans Neumann INRI-je. Mindhárom Krisztus-film más stílust reprezentál!; az olasz Kriszíus film évekig készüli, a filmexpedició bejárta a Szentföldet s az eredeti színhelyeket | örökítette meg a celíuloidszalagon s | hozott két nagyszerű alakítást Amleto ; Noveii Krisztusát és Léda Gys Máriá; ját. Szinpompás festői képekben elevenedett meg Krisztus története, az akkor már erősen hanyatló olasz filmművészetnek utolsó nagy fellángolása volt ez a hatalmas kép, amely az egész világon megkülönböztetett sikert aratott. Buchowatzky Ecce Homo-ja a passiójáték stílusában készült, szereplői is passiojátékok amatőrjei voltak s talán eppen ez volt az oka, hogy mélyebb hatást nem tudott kiváltani. Elgondolása jó volt, a rendezésben minduntalan felcsillantak azok az értékek, amelyek Buchowelzky későbbi filmjeiben bontakoztak ki teljesen, a rendező azonban nem iudta egyik napról a másikra szinészóriásokká nevelni az egyszerű mesterembereket. Meglátszott a játékukon az őszinte érzés, a beleélés akarata, közben azonban olyan primi. tiv hibákat követtek el, ami, kizökkentette a nézőt ai áhitatos hangulatból. Egészen más kvalitásokat mulatott már az INRi, amelynek szereplői kipróbált filmszínészekből, nagy sztárokuól kerültek ki. Krisztust Grigori Chmara, ! Maria Magdolnát Ásta Níeisen, Máriát : Henny Porten, Pontius Pilátust Werner Krauss játszotta, megannyi értékes tehetség. A film technikai kivitele egyenesen bravúros volt, nem volt benne egyetlen külső felvétel sem, a Szentföld tájait is odavarázsolták a staakeni Zeppslin-hangárból átalakított monstruúzus műterembe, A Krisztus filmek készítésében beállóit kis szünetet most Cecil B. De Miile, a világsikert aratott Tízparancsolat ren-A nyitrai vadász és kynologiai club lezajlott 12 élő és agyaggalamb versenye közül kilenc első, 4 máso^ dik es 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij lett Seifertféle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek I Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövészeti berendezésekben: 43» Seifest József cégtől, BRATISLAVA, Halászkapa a. 4. sz. Alapítva: 1840. Telefon: 252. |
