Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-11-04 / 131-132. szám

1926. november 4.

5. oldal.

— Megrázó szerencsétlenség történt

Komáromszenfpéteren. Dícé L3josné 11 éves iskolás fiát kiküldte a közeli kavicsbányához sárga homokért. A kis fiú kosarat vitt a kezében, magávat hivta udvarukban lakó pajtását is. A két kis gyermek egy már jó! aláásolt földdarab alul szedte, kaparta a sárga homokot; egyszer a főid lezuhant, a kis Dóce Lajost maga alá temette, aki abban a pillanatban megfulladt. A másik kis barátját elütötte a lecsúszó föld, derékig öt is eltakarta és eltörte a lábát. Az ő segélykiáltásaira emberek mentek arra és kiszabadították, úgy a meghalt D5cá Lajost, mini a jajgató kis pajtását. Mindenütt n8gy a részvét a szerencsétlenül járt kis gyermek és szülei iránt.

— Autóbusz járatot Ógyallára a színi szezon alatt. Ogyalláról azt az értesítést kaptuk, hogy az ógyallaiak is szívesen támogatnák a komáromi színészetet és hetenkint Ogyalláról 2-szer 3-szor szívesen bejönne egy nagyobb társaság Komáromba a színházba, ha az előadás után a visszautazás biztosítva volna. Jelenleg úgy áll a dolog, hogy az előadás legnagyobb részét ott keli hagynia, aki a tízórás vonattal Ógyallára vissza akar utazni, mert a 11 órás vonat nem áll meg Ógyallán. Ezen leginkább úgy lehetne segíteni, ha az autóbusz vállalat hetenkint 2—3 szór járatot indítana az előadás után Ógyallára. E tekintetben felhívjuk a vállalat figyelmét, hogy tegyen ajánlatot, hogy hány utassal és milyen dij mellett volna hajlandó ezt a járatot a sziniidény alatt létesíteni a hétnek megállapított napjain? Reméljük, hogy a terv sikerül es az ógyallaiak állandóan látogathatják a komáromi szinielőadásokat.

— Gyermek Újság képes hetilap fiú és leány gyermekek részére. Kapható és megrendelhető a Spitzer-tele könyvesboltban, Egyes szám ára 1 K.

— Jegyeseknek ajánlkozik Ehrenfreund

Jenő bevált menyasszonyi kelengyearuháza Pozsony, Szárazvám (előbbi Frigyes föh. út), ahol a legjobb minőségben előállítóit áru raktáron van, ésr vánatra pedig minták után megrendelki e is készít. Ugyancsak gyári lerakat vásznak és asztalnemüekben. 857

Hilagyap Rádió Újság szántónk int 4 Kc-ért kapható lapunk kiadóhivatalában.

— Kényszeregyezségek Szlovenszkóaan és Ruszinszkóban Bila Ignác bőrkereskedő, Lédec; Weiszberger Mór „Orient“ kávéház, Ungvár; id. Pindur Pál kocsmáros, Pcprád; Novotná Róza vendéglős, Huszt; Löwy Ignác rőfös, Nyílra; Feldmann Lotti vegyesáru kereskedő, Trencsénteplic; Fix József autótaxifulajdonos, Poprád; Breuer Gábor kalapkereskedő, Kassa; özv. Weiss Arpádné vegyesárusereskedő, Poprád; Kittner Ede szűcs, Kassa.

— A pozsonyi Iparbank válsága, egyik pozsonyi reggeli lap a pozsonyi Iparbank válságos helyzetével foglalkozik. A bank eddig több milliót fizetett ki betevőinek és vagyona ingatlanokban van elhelyezve, amelyek immobil tőkét képviselnek. A bank állítólag a Pozsonyi Első Takarékpénztárral folytatott fúziós tárgyalásokat, most pedig a Városi Takarékpénztárral vette fel a tárgyalásokat. A lapnak az a kombinációja, hogy a Komáromi Koronabank lett volna oka a válságnak, mindeneseire önkényes kombináció, mert a Komáromi Koronabank hitelezői közt nem találjuk a pozsonyi Iparbank nevél.

Irodalom.

Széljegyzetek.

Irta: Borsay.

(Befejező közlemény.)

Ha már a XVI—XVII. századi magyar reneszánsz idején is ilyen árnyalati különbségek mutatkoztak a történelmi Magyarország irodalmában, a XVIII. század folyása alatt e kép még fakóbbá válik, annak ellenére, hogy a Thököly és Rákóczi-féle szabadságharcok idején a királyi terület csak néhány megyére zsugorodott össze. Ennek a nagy politikai föllángolásnak ellobbanó füzében sok, pótolhatatlan érték hamvadt el s a Habsburg birodalom restaurációja óta egészen II. Józsefig a neki szabadult reakció még többet is elpusztított. De ha egy időre megné-Komáromi Lapok

mifotta is az irodalmat, a szellem vágyait, igényeit maliját és nyelvét nem pusztíthatta el. így történi, hogy József • 2. szabadelvűsig hivatalosan, Márta Terézia alatt a nemzetiség valósággal uj életre kell. S míg a testőr írók Bícsben gyújtottak fáklyát, idehaza Sopronban, Győrött, Komáromban, Pozsonyban, Badán, Debrecenben, Sáros patakon, Kassán, Kolozsvárott és másutt uj fáklyák fénye kezdelt viiágitam. E szórványos irodalomak három jellemző fókusa alakult ki. Az első Komáromban Péczeüval, a második Pes- SUPpai és Kulcsárral, a harmadik ozwphalmon Kazinczy Ferenccel Az első a francia, az utolsó a német'neoklasszicizmusnak tűiénél gyújtottak fáklyái; Kulcsárék helyes ösztönnel az irodalomhoz társadalmi és politikai célt fűzteje: Pest és Pesten a nemzeti erő központosítását. Péczeli és a Komáromi tudós Társaság koncepciója öntudatos; Kazinczy tevékenysége nagy, mond Iijuíii korszakoshiíásu, Kulcsárák pro£" ramja reális volt s mert valóban az volt, az valósult meg és Pest csakugyan vezetett már Kisfaludy K és Vörösmarty korában és kora óta. Az ébredés korának minden talenfumaPest felé tekintett, Kisfaludy Sándor és Berzsenyi, Rlvai és Horváth Áiám Dunántúlról, Szemere Pál, Kölcsey, Csőkoaai és Dugonics az A földről, hogy csak a legjellemzőbb írói egyéniségeket említsem. Erdélyben még a fejedelemség hagyománya éít és a sokszor csalódojt politikus óvatossága dolgozott: joboan bi sott magában, mint Magyarországban, mely akkor mé« frissen kovácsolt láncokkal volt Bécshez kötve. Erdély akkor kapcsolódott fentarlás nélkül is minden akaratával Magyarországhoz, mikor az a mull szazad negyvenes éveiben ezeket a láncokat tördelni kezdte s utóbb szét is törte.

Az irodalom fókusává váló Pest a szórványokat egymásután szívta föllassanként annak reprezentánsává lett és később tirannusává. Csak Erdély nem hódolt be teljesen, küzdött Pest centralizmusa ellen, mert voltak higvományai is, volt múltja is, volt mindig

jelene is. 6

•

Pest tghát fölsziv;a a mai tudásokon

b.vül támadó törekvéseket is, írókat is.

J?kaJ’ IonPJ> Midien, Mikszáth, Reviczky és sokan mások hosszú sorban fordultak é3 indultak Pestnek mint ahogyan a muzulmán ka'et felé fordu', mikor imádkozik. Pest pedig lenézte a vicinális Parnasszusokat. Volt cbbei] y,a a!T1* sajnálatos, akkor nem méltatod, ma már idejét múlt parvenü . A íiatatgág nagyraiátó gőgje, melyben több a hisztéria, mint az acélos akarat, a képzelet, mint a valóságos taleníom, valami megszédilő hida.gó hencegés azzal, a mi uj, francia orosz, vagy Isién tudja micsoda sz^rf/il an!!ás^nak friss habzsolásából tápátkozott. Petőfit, Jókait még elismerték, Arany már akadémikus jelzőt kapott. A jól bevált nemzed irány, malv már művészi jellemet nyert s alkalmassá y. ai^a' zh°gy mint sajátos, színes és fnss üdeséggel ható magyar szellem a világirodalomban helyet nyerien félretolatott, meri a főváros merőben idegen hálások alatt magyar nyelven

SS uteSin<lS,|ParSÍ*ga'' idiÄea’

A fővárosban felhalmozódott erő expanzív irodalmi életét teremtett, de bekalandozta minták ulán az é»ész vriágot s dolgozol! idegen irányok és írók t Utánzójaként. Minden jó volt amire rá lehetett fogai, hogy Zolát' Maupássant-t, Dosztojevszkyt és Isten tudja, kit követ. S volt egy időpont a amikor a sörényes fiatalok lenézték ami hazai s :n kor a magyarok szinté elbújtak mert nem tudtak a divat árbeLe- u2rani- E gyakorlat előtt és alatt pedig, megint csak a küiföid pórázán jöttek az uj elméletek, az izmosok s főként a lidárcfányként megtévesztő művészi kánon, l’art pour Tart jelszava. A diszolúció ^esztétikája, az egyéniség túltengő láza a poétikából C3ak egy szabályi fogadott e!: a iicentía poeticát, mely viszont mindent jóvá

Sád<3r/° ' -Az iroda!orn mezeje nagy ka ézoiás színhelyévé vált s az addig féltékenyen gondozod művészi és nemzeh jellegre veszedelmet jelentett, meri annak természetes fejlődése megakadt e!te.b»n mindent nWl% nlpi b

gyosztásra szánt egy napos irodalom. Az irodalom művelőinek »okféle rétegződése, a rohamosam fagyasztó hírlapirodalommal s annak szintén sokf le rétegződéssel alakult olvasóközönségévé evvü't iárt. A reprezentáló s a hírlapokban fürgén érvényesülő fővárosi irodalom hűségesen adja vissza mind azt az áramlatot, di/atot és szeszélyt, melyei a feltűnést kereső, utánzó vagy éppen nyegle termelés fölszmre vetett. Így az áradat részben elmossa a hagyományozott fejlődés útját, részben a nemzetivel szemben uj irányt jelöl, u gyakorlatot és elméletet fijlesztett Ez-el szemben csak a legerősebb talenmmoi tudtak ellená'lani, csak kevésnek sikerült abbéi a művészi alapot éltető és Hieíztő elv gyanánt fölismerni es áthasonitani. A fiatalokat és nem el-ggé ellenállókat pedig hatalmába kerítette a sok izmus, a mi egyformán takart művészi elvet és kolportázs-sikert. A vid-s tehát erőiben elszegényedett, a fővárostól nyert tömeges termeléstől nugszédűlt így aztán kétféle irány a.akult ki Az egyik a vásárt, divatos, az időszerű aPujság ingereivel ható napi irod sióm, mely nemcsak lármás, hanem követelődző is volt. A másik, a művészt elv és nemzeti jelleg összeolvasztására törekvő, a hagyományokra támaszkodó, a múlthoz kapcsolódó és a fejlődesnes b»!s5 törvényei szerint dolgozó kisebb, de értékesebb irány. Amaz döngette, emez védelmezte a kapukat s mmdakettő elégedetlen volt. A nagyobb és lármá- Sabb tábor exkluzivitásai, miradisággal vádolta, aki nem hajlott feléj e, a kisebb és szerényebb csipát féltette az irodalom ügyét. Amazok főként a hírlapok és a nagy üzemben dolgozó kiadó c iffek közül helyezkedtek el, ezek az irodalmi társaságok és a konzervatívabb vállalatok közül sorakoztam Aki tehát a fővárosban lüktető expanzív irodalomban tájékozódni nem tudott, nem is érezte meg, hogy az új korszak rohamosan termelő és nyugtalan szeljemmaga is keresi a saját kifejeződ.stformáiat s hogy a nemzeti lélek ellenálló, konzerváló ereje küzköiik az efemer

’eA1Sszépirodilom lassankint amorf agitáclóva lelt. A csipkelődés, gúnyolódás, utóbb mosolygó rágalmazásba fűlt s igen jól megtanulták a fiatal sörényesek Figaró leckéjét a hagyományok, a nemzeti géniusz, az akadémiai jellegű társaságok és emberei nevetségessé tételére, akár lejáratására. Csernátony politikai Rovása az Ágaifále társadalmi irányú csipkedéssé ved'

lett és egyaránt támadta az uj kor típusait s a régi társadalom maradiságát. Mikor azután ez a mód3zer bevált a zsurnalisztikában, valahogy átt.vedt az irodalom berkeire is. Valahány sértett önérzelü iró támadt, mind a kritikusokon és kritikán öntötte ki mérgét. Ilyen pedig sok akadt, mert míg az őreitek éltek és hadakoztak, sok hóiyagtaientun lappadt össze. Eilenök ugyan Sábanyilaztak, mert Gyulai mégis csak G/ulai maradt s később Rásom Jaiö mégis csak Rákosi Jenő maradt, de a sok hullám mégis csak mosta és elmosta a partokat. Az irodalom éle tóben pedig nagy változás történt: a lejáratott tekintélyek helyére a megszelídült ostromlók kerültek, részben kérészdicsőségek nyomakodiak. Aztán jött a pyülölkődés tenorja s annak nyomában a napi siker koszorúja ni ár nein az irodalom, hanem az írók faj-re hullott. S a nagyközönség komoly irányítás híján kezdett nem olvasni és nem vá-8áM»rt nem olvasott, fölszínessé vált s annál hamarább tévedt mignssiertelenséabe, mert nem vásárolt, az írok anyagi helyzete rendült meg. De azért a termelés nem apadt, sőt szaporodott. Mert a nagy üzemben dolgozó kiadóvállalatok gépeit mégis csak kellett táplálni valamivel s ami elveszeit a könyvfélén, bőven megtérült a zsurnálon.

A komoly irodalom művelői és olvasói egymásra találtak, szigetként állották a napi termelés hullámverését. Erre már nem hatott, nem hathatod semmi zaj, epéskedés vagy izgatás. Herczeg Ferencet már támadni sem merték s a Nemzed Színház és a klasszikus dráma körül ismét tömören állott a régi falanksz helyére lepő törzsközsközönség — u komoly íitleray poeple. ,,

Azután jött a háború s a nagy változás. kíM

Erdély magára eszmélt s ma már van sajátos erdélyi jellemű irodalma. Szlovenszkó népe kísérletezett, inkább irodalmi politikát csinált, mint irodalmat. Természetesen, mert hagyományai nem voltak s íróit vagy vissza kellett csalogatnia az idegen határontúiról, vagy újakat kellett termelnie. Az első sehogyse ment, a második nehezen. Most már indul, kavarog, — irói már vannak, de iránya, programja, vezető tekintélye nincs.

Művészet.

Farkas 111 iám

(Az érsekujvári siker. — Bár rosszallét miatt nem fejezhette be az egész hangversenyét, a közönség lelkesen ünnepelte a művésznőt.)

Mindig örömmel ragadjuk meg a tollat, ha földiák sikeréről írhatunk. A jelen esetben is hasonló érzések fognak el, mert egyik országos nevű földink, galántai Farkas Márta hegedümüvésznő meleg sikeréről számolhatunk be.

Már előre jeleztük lapunkban, hogy nagynevű művésznőnk az érsekujváriak többszöri és sürgető meghívására a múlt szombaton hangversenyt tartott Érsekújváron. A közönség meleg ovációban részesítette a népszerű művésznőt. Sajnos azonban a hosszú kocsiút Vérth pusztáról Érsekújvárig annyira hatással volt a művésznőre, hogy a tomboló sikert aratott hangversenyének szürete alatt olyan rosszullét fogta el, hogy az orvosok egyenesen megtiltották, hogy a szünet után is fellépjen, A közönség nagy sajnálattal és őszinte részvéttel értesült erről és azzal távozott, hogy a hangverseny szünet előtti része is nagy-nagy művészi élvezetet nyújtott a müértő közönségnek és türelmetlenül várja a legközelebbi hangversenyt, amelyet remélhetőleg mi sem fogja megzavarni.

Farkas Márta hangversenyéről az érsekujvári sajtó igy számol be:

Sajnálatos, előre nem látható véletlen okozta azt, hogy Farkas Márta első érsekujvári önálló koncertje nem volt befejezhető, mert a művésznőnek, a Programm nagyobbik felének eljátszása után rosszulléte miatt meg kellett szakítani a játékot. A szünet előtt még semmi sem volt észrevehető Farkas Márta játékán- Frissen, nagy technikai készséggel és sok tapsot aratva játszotta Lalo színes, melegmuzsikáju hegedűversenyét, tónusa lágy és melegen zengő volt, szokatlan vonókezelése nagy könnyedséget biztosítottak számára s a közönség, a kisszámú, de válogatott, zeneileg leghozzáértőbb közönség meleg tapsokkal jutalmazta az egyes számok után. A szünetben már rosszullétről panaszkodott. Valószínűleg a többórás kocsiuton hűlhetett meg. Kínzó fejgörcsök gyötörték, már a koncert előtt is, de még közvetlen hozzátartozói előtt sem árulta el, erőt vett magán s dacára, hogy valósággal hideg • Ielése volt, amidőn a színpadra lépett, óriási önuralommal eljátszotta a program első részét, olyan korrektül, hogy aligalig akadtak, akik észrevették, hogy a indiszpozicióvai küzd. A szünet után még két apróságot eljátszott. Ekkor már feltűnőbb volt, hogy feldultabb idegállapotban játszik. Játéka nem volt oly abszolút biztos, mint azelőtt, de senki sem tudta, hogy mi az oka ennek, A szünet utáni program második száma után hosszadalmas szünet következett s csak abból következtethette a közönség, hogy a késedelmet a művésznő roszszuiléte oko7.ta. mert a nézőtéren talált két orvost bekérették az öltözőbe. Hosszú ideig tartott az orvosok konzultációja, aminek a vége az lett, hogy a ’“művésznő egészségére való tekintettel nem engedték meg a koncert folytatását. A közönség a legnagyobb nyugalommal oszlott szét, csak őszintén sajnálta, hogy a műsornak éppen a legnagyobb várakozásokkal fogadott számait: Achron „Héber melódiáját“ s Hubay „Csárdajeíenetét" nem hallhatta meg. A művésznő, — aki a legnagyobb kétségbeeséssel látta, hogy a kínos incidens miatt a hangverseny nem folytatható, — az „Érsekújvár és Vidéke“ munkatársa előtt kijelentette, hogy a közönség kárpótlására hajlandó bármelyik érsekujvári jótékonycélu estély keretében teljesen díjtalanul fellépni.