Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-11-04 / 131-132. szám
131—139. gizám. Csütörtök, 1920. november 4. H 8í<5!ix&tési &r csefcssJoTák értékben: Sfcslyfcen és Tiáékre postai izéiküldégsel: J Égés* érre 80 K, (éléire 43 5, negyedévre j 20 K. - Külföldön ISO KC. sye* szára ára s 83 fHI£r. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Sierkesstőség és kiadóhivatal. Nádor-a, *P,, Felelős főszerkesztő: GAÄL GYULA dr. ; Megjelenik helenkint háromszor i Szerkesztő: BARAMYAY JÓZSEF dr. 1 kedden, csütörtökön és szombaton, ip if mm Komárom, —november 3. Közel nyolcvan év terhével vállain egy ősz lelkipásztort ünnepeltek hívei, aki negyven évet töltött állomása helyén. Már maga ez a körülmény, ha csak az idő fatális telését vizsgálnák is, érdemszámba mehet egy emberöltő munkására nézve. Hát még ha ez a tenger idő nagyszerű eredményeket is jelent, egy községnek anyagi és szellemi felvirágzását, intézmények létesítését és a gazdasági élet sok-sok nyitott sebének orvoslását és a mindenek lelett legnagyobbat: a nép lelkének gondozását. Most, hogy ünnepbe csengett a legnagyobb szlovákiai falu népének örömtől áradozó érzése, hogy körülölelje vele legnagyobb jóltevőjét, aki nemzedékeket látott felnőűi és sírba hanyatlani és áldó szavai, áldozatos tettei ezért a népért kérték az Istennek áldását, ezért tettek éjét nappallá munkájában, — mi magunk is meghajtjuk az elismerés zászlaját ez előtt az erős egyéniség előtt. Mert negyven esztendő alatt nem változott és állott a helyén, mint az erős tölgy: ezért köszönljük a római költő ideálját, az igazságos és erős szándékú férfiút. Ezt a nagy tölgyet, a cserjellemü magyart ünnepeljük mi is, mint a nemzetéhez való hűségnek a példáját, mikor annyi nádszál meginog az első szellőre és zizeg nekünk ismeretlen melódiákat. Nincs szebb, mint a tiszta és igaz lelkiismeret és az aggastyán, aki az élet ormairól tekinti a lába alatt fekvő világot, a megtett és hegynek vivő útnak végtelenbe futó ösvényét, lelkében azt érzi, hogy ez volt a becsület, a kötelesség, a közéleti tisztesség útja. A most ünnepelt lelkipásztornak ezt kell éreznie. Becsülete hófehér patyolatán nem esett folt, kötelességét akképpen végezte, hogy példaképpen világított pályatársai előtt és közéleti tisztessége nemzetével, híveivel, a szűk ölködőkkel szemben csak hálánkra érdemes. A magyar nemzet, mely ebben az államban éli le életét, szegény és napról-napra koldu3abb lesz, ez anyagiakkal nem jutalmazhat meg senkit, csak bizalmával. Erre a bizalomra is, ami a legnagyobb tisztesség, megméretvén, érdemesnek találtatott. Nem áll a rendelkezésünkre más, mint a futó sző, az elhangzott ének, az elsírt könHy és ártatlan gyermeki lelkek forró imádsága, mely kedves az igaz Isten előtt. Ezzel fizetünk: egy szívből jövő Istenáldjon, a meghatódottság könnyei, a lelkek igazgyöngyei, a gyermekek sok-sok virága, mellyel kifosztják az őszt, az ártatlan lelkek egyszerű imádsága ez, negyven év emberfeletti munkájának az elismerése. Másutt ezért érdemrendeket, kitüntetéseket, rangemelést osztanak. Itt mással fizetnek, mert az emberi mérték sokféle. De aki Ítélni fog felettünk, az csak egyféle mértékkel fog mérni mindenkinek. Az ősz lelkipásztort mi is csak jó szóval köszöntjük. Megköszönjük neki negyven év áldásos munkáját, meghajtjuk zászlónkat az erős küzdő-lélek előtt, aki egyenes utóda a Kapisztrán Jánosoknak. = Mit igényel a szlovák néppárt ? Kétségkívül, a szlovák néppárt áll most a politikai érdeklődés középpontjában. A lapok egyre-másra írnak azokról a feltételekről, amelyek teljesítése esetén számihatni a szlovák néppártnak a Svehla kormányba való belépésére. Most a Narodni Politika megszólaltatja Tomanek Flórián nemzetgyűlési képviselőt, a szlovák néppárt egyik vezetőtagját, aki a párt álláspontját többek között a következőkben szögezte le. Sem Hlinka, sem Tomanek, sem Juriga nem vállalnak miniszteri tárcát, a pért egy szakminisztériumon kívül höveteli a szlovenszkói minisztériumot is, de csak oly föltétellel, ha ez a minisztérium tényleg teljhatalmat kap. A többi követelés az iskolaügyre és mindenekelőtt az állami földhivatalra vonatkozik, amelynek fiókot kell felállítani Szlovenszkóban. Át kell szervezni továbbá a szlovenszkói országos tanácsokat. Az egyházi birtokok kérdése Sramek beleavatkozása folytán jelenleg háttérbe szorult, pedig ebben a kérdésben már megegyezésre jutott a párt a miniszterelnökkel és a kultuszminiszterrel. Ami a csehszlovák és a szlovák néppártok közötti viszonyt illeti, a szlovák néppárt éles harcot visel továbbra is a cseh klerikálisoknak Szlovenszkóban való terjeszkedése ellen. Ebben a tekintetben lehetetlen a békekötés. A szlovák néppárt megbízottjai újra átadják a kormánynak a Nagyszombatban hozott határozat alapján készített memorandumot. — Az osztrák csatlakozás és határkiigazítás. Az angol, francia és olasz sajtóban ellenőrizhetetlen kalandos hírek láttak mostanában napvilágot, amelyek az osztrákoknak Németországhoz való csatlakozásáról, határkiigazitásokról és a volt monarchia visszaállításáról szólnak. A Daily Telegraph diplomáciai tudósítójának értesülése szerint Briand megegyezett a németekkel abban, hogy Franciaország a német vasutak birtokában levő bonjait mobilizálja Amerikában, ennek ellenében pedig Franciaország hozzájárul az osztrák csatlakozáshoz és a lengyel- német határon való kiigazításhoz Németországjavára. Ezeket a híreket francia hivatalos helyről cáfolják. Áz olasz és francia sajtóban mind gyakrabban merül fel az a terv, hogy az osztrák csatlakozás ellensúlyozására monarchiát kellene létesitei Ausztria és Magyarország között. A sajtó e része már az uralkodót is kijelölte Albrecht Habsburg főherceg személyében, aki vagy császár, vagy király lenne a monarchia élén. Az olasz sajtó egy része amellett van, hogy erős Magyarország megfelő bázis lenne ennek a tervnek az ellensúlyozására, a francia lapok azonban a megoldást csakis kifejezetten monarchia esetén látják biztosítva. = lijabb szlovenszkAI miniszterjaiöit. Bár legutóbb maga Kállay dr. teljhatalmú miniszterelnök cáfolta meg a szlovenszkói miniszter személyében való változást, mindazonáltal tovább folyik a kombinálgatás. A szlovák néppártnak a kormányba való belépésére vonatkozó tárgyalásokkal kapcsolatban még mindig nem ejtették al a lapok azt a hirt, hogy uj miniszter kerül a szloveszkói minisztérium élére. Legújabban már nem szlovák néppárti politikussal akarják a miniszteri tárcát betölteni, hanem egy olyan férfiúval, aki a csehszlovák néppárthoz áll közel, bár nem aktiv politikus. Sramek cseh néppártjához közelálló, állitóan beavatott személyiség úgy nyi'atkozott, hogy a szlovenszkói miniszteri tárcára Nádassy László dr.-t e magyaros nevű pozsonyi ügy védet jelölik. Nádassy néhány évvel ezelőtt miniszteri titkár volt a pozsonyi minisztériumban, jártas Szlovenszkó közigazgatási kérdéseiben és mivel katolikus vallásu, a szlovák néppárt nem tesz kifogást ellene. Alegujabb miniszterjelölt tehát Nádassy, de meglehet, hogy holnap már ismét uj jelölt nevét hozzák forgalomba. fl uárosok gazdálkodása és a belpolitika. Komárom, — nov. 3. A szlovenszkói városok Kassán tartott kongresszusán hivatalos helyről olyan nyilatkozat hangzott el, amely ugyancsak megütközést keltett a városok megjelent képviselőiben. Paniéan kormánytanácsos, a szlovenszkói közigazgatás vezetője akként nyilatkozott ugyanis, hogy a jelenlegi belpolitikai helyzet és a városi képviselőtestületek politikai mentalitása nem alkalmas a városok gazdálkodásának megnyugtató vezetésére. Az elhangzott nyilatkozat szerint elsősorban a mai belpolitikai helyzet mutatkozik alkalmatlannak arra, hogy a városok úgy gazdálkodjanak, hogy azzal mindenki meglegyen elégedve. Tehát a belpolitikában hiba van, í amelynek jelentékeny kihatása van a városokra is, aminthogy sajnos, ebben a jeles köztársaságban a politika játsza mindenben a főszerepet. Ha a köztársaság belpolitikája hibás, elhibázott a közigazgatása is, mert a kettő szoros kapcsolatban áll egymással, sőt az egész állami élet úgy van megalapozva, hogy a vezető motívum a politika. És bizonyos az, hogy amíg az arra hivatott kormányzat a gazdasági élet berendezésénél a városok valódi szükségleteit figyelmen kívül hagyja, addig a konszolidáció csak üres fantom marad és a fennálló bajok nem igen enyhülnek. A városok pénzügyi, gazdasági és kulturális nehézségei semmit sem kevesbedhetnek, ha az okos és termékeny várospolitikát mögéje helyezik az országos belpolitikának. De az elhangzott nyilatkozat hivatalos személyiségnek birálata a helyzetről, amelyet autentikusnak keli elfogadni, mert olyan szakférfiútól származik, aki mint a közigazgatás vezetője, közvetlen közelről látja az eseményeket. Épen ezért fel kell tenni a kérdést, hogy vájjon miért nem irányitják az illetékesek a városok ügyét akképen, hogy azt a belpolitika különböző szituációi ne befolyásolják ? Miért kell például a városok és községek képviseleteinek politikai pártállások szerint alakulniok ? Miért kell a járási bizottságoknak és megyei választmánynak olyan összetételüeknek lenniök, hogy azokban mindenféle politikai árnyalat helyet foglaljon ? És miért keÚ a megyei bizottságban kinevezett tagokkal ellensúlyozni az esetleg önállóan is kialakulható ellenvéleményt ? Bizony ott van a hiba, ahol a belpolitikát irányitják s ahol még abból a kérdésből is politikát csinálnak, hogy ki legyen a község éjjeli őre. A közigazgatásnak minden politikától mentesnek kell lennie, csak igy lehet biztosítani az egyes szervek gazdasági életének folytonosságát. Amíg a képviselőtestületek tagjai között tisztán politikai szempontok érvényesítése céljából olyan pártok is helyet foglalnak, amelyek nem vesznek részt a közterhekben, addig a városok gazdálkodása sok kritikára adhat alkalmat. Amig a képviselőtestületek tagjai minden kérdést politikai szempontból bírálnak el, addig nem lesz egészséges közigazgatás, addig az a bizonyos politikai mentalitás megmarad és a községek élete örökös hánykódásnak és bizonytalanságnak lesz kitéve. A politikai fordulat a szlovenszkói városokat a lehető legrosszabb helyzetben talá’ta. A világháború alatt kétszeresen szenvedtek a városok, amelyek éveken át a teljes stagnálásra voltak kárhoztatva. Leginségesebb helyzetükben az állam úgy bánt el velük, ahogy ép az akkori belpolitika diktálta. A magyar városok mostoha sorsra jutottak, az államsegélyüket elveszítették és teljesen I
