Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-10-19 / 125. szám
2. oldal. Komáromi Lapok 1926. október 19. mii iflninMi ,POLIO utolérhetetlen minőség-évei nynjt. == MINDENÜTT KAPHATÓI = kitűzés, sem az eszközök megállapítása tekintetében sokkal előbbre nem vitte. Túlnyomóan hangulatcsináló áldozásokban és rögtönzött testvériesülési jelenetekben merült ki lefolyása, mely jelenetek csupán pillanatnyi hangulat kifejezői lehetnek, de a jövőre biztos következtetést nem engednek. De ez talán az első összejövetelnél nem is lehetett másképen. Mindenesetre be kell várni a kiküldött bizottságok munkálkodásainak eredményét, mielőtt a mozgalom eszmei tartalmának erről a stádiumáról ítéletet mondanánk. De lenne bár ez ez Ítélet akármilyen kedvező, fennmaradna a másik éppoly súlyos kérdés, nevezetesen az, hogy váljon az európai népek mai hangulata érett-e az eszme megvalósítására s e megvalósítás feltételeinek megteremtésére ? Mindezekkel a fenntartásokkal sem lehet azonban félreismerni a páneurópai mozgalomban rejlő egészséges magvat. Sőt el kell ismerni, hogy ez nem csupán zseniális ötlet, hanem az európai népek helyzetéből folyó valóságos szükséglet felismerése. Hiszen nem kétséges, hogy a mi vi lágrészünk hanyatlóban van, mert a háború által okozott politikai és társadalmi felfordu ás következményeivel nem lúd megbirkózni; mert mindegyik európai állam az elzárkózotiságban és bizalmatlanságban keres menekülést; mert egész Európa gazdaságilag elvérzett és az újból való megerősödésnek útját az előbb említett okokból nem tudja megtalálni; mert általában megbomlott az az egyensúly a múlt és a jövő eszményei köz*, mely kiszemelte azt, ami a múltból elavult és a ma jövőjéből megvalósítható és amelyen minden egészséges evolúció lehetősége alapul. Mindezekből az okokbói állott be Európa hanyatlása és a nemzeteknek s népeknek nem csökkent, hanem kiélesedett kölcsönös antagonizmusa, amely lehetetlenné teszi e hanyatlás feltartóztatását. S Pedig Európa hanyatlása kulturális veszély. Hiszen nincs az megírva sehol, hogy a szellemi és erkölcsi hegemónia, melyet ez a kis világrész gyakorolt, örökké az övé maradjon. De ma még nincs világrész, amely ezt a hegemóniát átvetutné. Amerika nem is kívánja Európa hanyatlását, bár érzi azt a fölényét, hogy Európa gazdasági fellendülése csak az ő hatalmasan kifejlődött erőinek segítségével lehetséges. Hogy az ázsiai népek a kulturális hegemónia átvételére nem alkalmasak, azt talán mondani sem szükséges. A náluk mutatkozó Európa gyűlölet nem is tiltakozás a mi világrészünk szellemi vezérszerepe ellen, hanem fellázadás a visszaélés ellen, amelyet elnyomásukra és kizsákmányolásukra ez a mi „fölényünk“ magának megengedet*. A páneurópai mozgalom tehát, amennyiben Európa kulturális hivatásának fenntartását tűzi ki célul és azokat a veszélyeket akarja kiküszöbölni, amelyekből Európa gyengülése származik vagy származhat, egészséges és természetszerű gondolatnak, az emberiség felismert szükségletének kifejezője. Ha nem igy volna, megindítójának egész zsenialitása és tettereje, valamint munkatársainak lelkesültsége sem lett volna képes olyan hatalmas visszhangot előidézni, mint aminőben hivó szavuk csakugyan részesült. A veszély, mely e mozgalmat fenyegeti, nem is áll azokban a gyermekbetegségekben, amelyekkel minden eszmének küzdenie kell; nem áll a teljes kiforrottság és érettség hiányában, mert ezeket csak maga a tevékenység hozhatja meg, a megindulásnál sohasem találhatók fel. A páneurópai gondolatot ugyanaz a veszély fenyegeti terméket lenséggel, mely a Nemzetek Szövetségét is gátolja az eszme szárnyainak teljes kibontakozásában. Ez a veszély pedig abban áll, hogy a bajok legmélyebb okait felkutatni nem szabad. Mind a két alakulatban dominálnak azok a befolyások, amelyek a békeszerződések érintetlenségének dogmájához ragaszkodnak. Pedig e békeszerződések hibái ép olyan erős forrásai annak a kibékíthetetlen antagonizmusnak, amelyet Páneurópa kiküszöbölni akarna, mint maga a háború. Nemhogy megszüntették volna, de megrögziteiták a háborús hangulatot és az olyan akció, amely Európa népeinek szolidaritását akarja helyreállítani, de e szolidaritás intézményes megtagadása a népek közti differenciális elbánás tilalomfája eiőtt megáilani kénytelen, soha célhoz nem vezethet. Enyhíthet egyes szimpíómákat, de a baj gyökeréig nem nyulha*. Ezt nemcsak magyar szempontból mondom, de mondom általánosságban és az eredmények nekem fognak igazat adni. Nem lehet merész gondolatokat megvalósítani a keresztülvitelben való megfelelő merészség nálküt. Nem lehet a célt akarni és az eszközök közűi ép - pen a leglényegesebbeket megtiltani. Nem lehet az antagonizmust előidéző legfőbb okokat dédelgetni. Ezek az egyszerű igazságok ma még alig bírnak érvényesülni, de úgy a Nemzetek Szövetségének, mint a páneurépai mozgalomnak a jövője attól függ, hogy tudnak-e a tényezők, melyek mindkettőben döntenek, az európai gyógyulás munkájánál az európai pszichózisból kibontakozni? Addig, mig ez a gyógyulás beállott, a mozgalmi ak más gyakorlati tartalma nem lehe», mint a nemzetközi gazdasági viszonyoknak normális útra való visszaterelése. Ez is érne valamit. Ezzel talán be lehetne várni azt a szellemi kibontakozást, mely a feladat politikai részének megoldását is lehetővé teszi. Tungsram M. R. rádiócsövek Tökéletes vétel. 679 A pozionji Kereskedelmi és iparkamara tastolyama a Mónii Járási Ipartársulahaa. Az ipartársulatok vezetői részére a pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamara tájékoztató tanfolyamot tart a Komáromi Járási Ipartársulatban. A tanfolyam előadói: dr. Domaniczky Gábor zrupäni főjegyző, Liska J'nos mérnök, dr. Wirsik Sándor kamarai titkárok. A tanfolyamra meghivót kaptak a kamarai körzethez tartó; ó ipartársulatok és az iparhatóságok iparügyi előadói. Az előadásokra megjelentek a következő iparhatóságok és ipartársulatok képviselői: Olíinger Kálmán iparügyi élőt dó, iparhatósági biztos Komárom. Chocola Alajos iparügyi referens és Bohus Géza társ. titkár, Havasi Gyula járási iparügyi előadó és Reininger József titkár Somorja, Farkas Lőrinc főszolgabíró, iparügyi előadó és Chemez Dezső társ. titkár, Kovács Viktor iparügyi előadó, Fischer Adolf ipartár«, elnök,Dacezal János iparügyi előadó és Jung Miklós ipartárs. titkár, Pollik Mór ipartársulati elnök, Vágseüye, Válka Já nos iparügyi előadó, Érsekújvár, Wenesz János társulati elnök, Párkány, Niszler János társ. elnök és Kurucz László tit kár, Zseliz, azonkivüi a Komáromi Járási Ált. Ipartársulat körzeti vezetői kö züh a Czike Dénes tárp. disze’nöke, Takács Gábor gutái körzeti jegyző és számos ipartársulati választmányi tag. A megjelenteket Fried Jenő a Komáromi Járási Ált Ipartársulat társelnöke üdvözölte. Örömét fejezte ki, hogy a Komáromi Ipartársulatot választotta a kamara az előadások színhelyéül, köszönetét fejezi ki a zrupáni hivatalnak, hogy a társulati szervezet ügye iránti jóakaratát bizonyította képviselőjének kiküldésével. Köszönd a pozsonyi Ke reskedelmi és Iparkamara kiküldött titkárait. Meg van győződve arról, hogy a kamara által megindított s itt tartandó tanfolyam hasznos adminisztratív és gyakorlati útmutatásokat fog adni a megjelent ipartársulati vezetőknek. Liska János mérnök, kamarai titkár köszöni a meleg fogadtatást, amelyben a Komáromi Járási Ipartársulat részesítette a kamarát minden alkalommal. Az spartársulatok gondos megszervezésének gondolata vezeti a kamarát a tanfolyamok tartásában és reméli, hogy a megjelent társulatok hasznos ismeretekkel gyarapodva fognak távozni Komáromból, ahol a? ipartársulati szervezet az egész országban iegpéldásabban alapoztatok meg s vezettetett ezideig is. A hé»fői tanfolyamon első előadást dr. Wirsik Sándor iparkamarai titkár tartotta az ipartörvény megalkotásának történelmi fejlődéséről. A nagy tudományos készültséggel, kitűnő előadói készséggel megtartott előadás különösen a képesítés iparjogi társadalom és szociális valamint gazd sági vonatkozásait tárgyalta lebilincselően és a közfigyelmet méltán megérdemletten. Az előadásra egyébként még lehető teljes ismertetéssel visszatérünk. A minden tekintetbfn nagy értékű előadás után Ivánfy Géza a Komáromi Ipartár? ulat titkára fejezte ki köszönetét a társulati ügyvezetők nevében az előadónak s rámutatott az előadásban foglaltak szükséges gyakorlati megvalósítására. Boldoghy Gyula komáromi ipartárs. elnök köszönte meg a résztvevők s a vendéglátó társulat nevében az előadónak sok tanulságot tartalmazó előadását. Az ipartár* ulatok szervezetéről és céljáról, berendezkedésükről Liska János mérnök, titkár tartott alapos előadást. Az előadás az ipartársulatok teljes szervezetének ismertetésén át mutalta ki, I hogy mily fon'os közgazdasági és \ iparigazgatási feladatot tölthetnek be az ipartársulatok. Igen fontos, hogy az I iparíásulatok adminisztrációja is példás 1 legyen. A különböző adminisztrációs berendezkedések ismertetésével adott \ az előadó világos képet a társulati szer‘ vezet működéséről. Mint a szlovenszkói iparíárrulatok közül a legpéldásabban vezetett és kitünően megszervezett Komáromi Járási Ipartársulat berendezkedését ajánlja a megjelent ipartársulati vezetőknek fanulmányozásul. Boldoghy Gyula elnök köszönetét fejezi ki az előadónak a társulati szervezetről tartott kitűnő előadásáért. Kötelességének taitja, hogy ez alkalmat ragadja meg, hogy Liska János mérnök kamarai titkárnak hálás köszönetét fejezze ki azért is, mert minden iparügyben minden esetben a legnagyobb készséggel állott mindenkor minden ipartársulat s minden iparos és kereskedő rendelkezésére. Meg van győződve arról, hogy ezt a jóakaratát továbbra is biztosítja annak a társadalmi osztá’ynak, amelynek segítséget, sajnos ma csak a kitűnő vezetők kezében álló kamarai érdekképviseletek és a hatóságok jóakarata adhat addig, amig maguk is megerősödve, maguk sorsát maguk irányítani tudják. Az további előadásokról legközelebbi számunkban számolunk be. — Dr. Dévényi: Csehszl. Törvények és rendeletek tára 1925. (VII.) év/, kötve kapható Spitzer Sándor könyvesboltjában. Ara 280 K. A Népszövetség naptárreformja. Beszélgetés Blochmann dr professzorral a Néps övetség által megvalósítandó naptárreform alkotójával. Érdekes vendége voll a minap Budapestnek: Blochmann Rudo'f dr. kiéli professzor. Ismert név a naptárirodalomban. Cikkeket, röpiratokat, könyveket irt a naptárral és annak reformjával összefüggő kérdésekről s ez irányította rá a figyelmet, amikor a Népszövetség bizottságot küldött ki a naptárreform előkészítésére. Akkoriban felszólították Blcchmann professzort is, hogy dolgozzék ki tervet a reformra; a professzor csakhamar be is nyújtotta memorandumát, s tervezete olyan egyszerűséggel oldotta meg a reform nehézségeit, hogy a sok terv közül az övé hsz a pálma. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy nemcsak a népszövetségi bizottság tagjai, köztük a pipa képviselője, hanem a vatikáni körök is B ochmann tervét tartják megvalósitandónak s a gazdasági képviseletek csaknem mind e mellett a terv mellett szállnak síkra. Megkérték Blochmann professzort, ismertesse a naptárreform kérdését, s a terveket, amelyek e kérdés körül felmerültek. íme a válasz: A naptárreform gazdasági kérdés. — A naptárreformot nem szabad politikai, nemzeti vagy vallási szempontból nézni; mondja a professzor — ez általános emberi és gazdasági kérdés. Amikor Gergely pápa megformálta a jutiánu3 naptárt, Kiküszöbölt sok hiányosságot, de azért még sok megformálni való maradt; a napok állandóan eltolódnak, mindig más és mi3 hétköznapra esnek a dátumok, más és más dátumra az egyes ünnepek, úgy, hogy husvét — és veíe a pünkösd meg a többi ünnep — dátumában néhány hetes ingadozás volt mindig. Ez kellemetlen volt a kereskedők, az iparosok, a diákok, közlekedés, a műszaki és a tudományos világ emberei, s nem utolsó sorban a kirándulgató közönség szempontjából. Hogy mennyire kellemetlen, azt a külön érvek felsorolása helyett bizonyítja az az egységes óhaj, amely minden oldalról megnyilvánul a naptár ilyen hibáinak a kiküszöböléséért. Nátunk, Németországban, továbbá különösen Angliában és Amerikában valóságos napi kérdéssé, társadalmi problémává lett a naptárreform kérdése s törekvésünket e cél elérésére csak erősiti a Szent Széknek az állásfoglalása is, amely szerint a naptár igenis reformra szorul, s — Sokféle terv merült föl arra, ha( gyan hajtsuk végre ezt a reformot, úgy, : hogy a Népszövetség is indíttatva érezte í magát arra, hogy ezt a világproblémát j ( lintézze. Ebből a célból külön hattagú bizottságot alakított. A bizottság neve: Comité de i’Emda de la Reformé du Calandrier. A bizottság elnöke van Eysingen, hollandus ur, a tagjai pedig egy görög csillagász, egy amerikai kereskedő, egy angol evangélikus pap, a pápa képviseletében Gianfranceschi prelátus és egy francia statisztikus. — A bizottság nem dolgozott ki eddig tervet, csupán felhívta a kérdéssel foglalkozókat a naptár reformjának ki\ tervelésére. Az alapelv ez: az év álljon \ 364 napból, ehhez járuljon minden évben egy fölös nap és minden negyedik évben egy váltónap. így sem kiséri egészen pontosan naptárunk a természetet, de az aránylag kicsiny eltolódást ráérünk néhány száz évvel később is kijavítani. — Ilyen alapon sok terv érkezett a bizottsághoz s velük párhuzamosan sok állásfoglalás. A bizottság többsége az általam kidolgozott reformtervet helyesli s nemrégiben levelet kaptam a Vatikánból, amely arról értesített, hogy a Szentszék az én tervemet tartja megvalósitandónak. A győztes reformjavaslat• — Ncptárreformom a következő változásokat tartalmazza: 1. Az év 364 napból áll, junius és julius közé pedig úgynevezett évköznapot teszünk; junius utolsó napja szombat, julius első napja vasárnap, az évközépnapnak pedig nincs semilyen hétköznap jellege, sem neve, egyszerű munkaszünetnek számit. 2. Minden negyedik év Szilvesztere
