Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-10-02 / 118. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1926. október 2. Meglepő olcsó árak ELBERT divatáruházában Komárom, Nádor-utca 19-, Koronabankkal szemben-Dús választékban: Női divatmellények,pull-owerek 48 Kc-iól, leányka- és fiú mellények 36 Kc-tól, fiú swetter 20 Kc-tól, bSr „Nappa“ keztyü 35 Kő, frenche ing 2 gallérral 36 Ke, flanell ing, galléros 25 Ke, férfi sapka 8 Ke tói, selyem nyaksál 15 Kc-tól, Hercules-flor harisnya 20 Ke, férfi hossEUSzáru flór harisnya 25 Ke. Mogador nyakkendő a saison slágere. — Szörmeáru (Boa) kiárusítás leszállított áron. — Gyermekkocsi. — Vulkánkoffer orlginál gyári áron. Kisérje figyelemmel olcsóságáról hires Ízléses kirakataimat. zott azon indítványt tette magáévá, hogy 1926. január l-től kezdve vettessenek ki az új vizdijak, mivel a várost e azáltal anyagi károsodás úgy sem éri s viszont a háztulajdonosokra és lakókra nézve is előnyösebbnek látszik, ha 1926. január l-től lép életbe az új szabályrendelet. A pénzügyi bizottság szótöbbséggel az elnök indítványát tette magáévá és ilyen értelemben terjeszt javaslatot a közgyűlés elé. A városi csőszháznak gyepmesteri lakássá való átalakítására pályázatot hirdetett a város, amelyre 3 ajánlat érkezett be. A tanács és a pénzügyi bizottság Langschádl Józsefnek legolcsóbb ajánlatát javasolja elfogadásra. A Gazda utcábhn előfordult csatornaépítéssel mint legolcsóbb ajánlattevőt Boldoghy Gyulát bízta meg a tanács, aki az építkezést elvégezte, ezt a tanács javaslatára a pénzügyi bizottság is tudomásul vette. ílemzetmentő aktiuizmus. A legutolsó nemzeigyíiiési választások elökészitő kampánya óta érdekes és sok akadémikus vitára okot és alkalmat adó terminus technikusokból szaporodott a csehszlovákiai magyarság politikai szótára. Nagyon jól emlékezhetünk arra, hogy abban az időben sok vita folyt politikai népgyüiések szószékein, a nyomda betűivel a sajtó hasábjain s ha csak két magyar ember összejött, arról, vájjon a keresztény világnézeti politikai harcokban hogyan aránylik az a keresztény „universaíitás“ az emberi vagy keresztény „szolidaritás*-hoz, milyen szög alatt hajlik a „reál“-politika a „reális“ politikához, milyen sikban metszi a keresztény politika a nemzeti politikát. A magyar nemzet jelesei álltak ki párviadalt vívni szavakkal és itt-ott tettekkel afelől, hogy a jusqu’ au bout vitt közjogi ellenzéki vagy az adottságokkal számoló politikai elvek igazát eldöntsék. Azóta eítelt egy év s azt remélte ez alatt az idő alatt a csak maga erejére számítani tudó magyarság, hogy a nemes verseny nemzetet, ősi kultúrát, jövőt menteni hivatott s öreg parlamenti iskolát végigjárt s a politikai hippodronba kisebb-nagyobb szerencsével bekerült nemzetvezetők eldöntik egymás között a szavak, elvek vitáját, Megteremtik a magyarság számára azt a nyugodt atmoszférát még a nagyon is nyugtalan környezetben, amelyben élnie kell, amelyben nyugodtan szembenézve együtt, minden elválasztó ellentét kiküszöbölésével az ittrekedt egész magyarságért egy hiten harcolhatnak. Sajnos, a választási harcmodor és harci fegyverek nem kerültek lomtárba, nem adattak át a feledésnek, hanem tovább is olt maradtak udvarképes hangnak a ott maradtak öklökbeszorultan — jó magyar szokás szerint — egymás ellen bőrcsiklandozó vitőrnek, egymás ellen pattogtatható ostornak. A magyar pártok haladtak egymás mellett mint a parallel vonalak letagadhatatlan tulajdonságával és bizonyosságával annak, hogy soha nem találkoznak. Az utolsó hát a magyarság politikai életébe hozott egy kis mozgalmat. A keresztén szocialista párt elnöke nyit rai szózatából jóiesően cseng ki a megértés szelleme a magyar nemzeti párt politikai célkitűzései iránt. Ez a megértés azonban csak addig kiséri s addig támogatja a magyar nemzeli párt politikáját, amíg az a kormányzásban részt nem vesz. Csak a napokban olvashattuk a Magyar Nemzői Párt eltökélt szándékú vezérének nyilatkozatát az akiivizmusról. Uj szavak kerülnek ismét a politikailag állítólag iskolázatlan magyarság közé. A reál, a reális, a szolidáris, az ellenzéki, az autonómista politikai célkitűzések meilett most már megkapta az udvarképességet az aktivizmús is, sőt mint Szent-Ivány bizonyosan komolyan és igaz helyzetismerettel jelentette ki, ez az aktivizmús az első a kimondása után nem fog megrettenni kimondani azt a bizonyos b t sem, amely a másik oldalon már majdnem a teljes behődolás fogalmi körébe esik. A csehszlovákiai magyarság minden lépést, amely a két magyar párt egymásra találását célozza, bízó örömmel fogad, még pedig azért, mert csak a pártok és nem a nemzet tagjai között érzi, tudja az elleutéteket. Igaz az, hogy a vezérek, mint a harctéren az egész hadászat térképét nézik, számukra egy-egy ezred quaníité negligable lehet, egy áttörési terv nemcsak a siker glóriájának fényét, hanem áldozatok, márlirok, elesettek piros vérének szomorúan tüzes vörös rőijét is odafestik a felvonulást mutató mappára. De, kérdjük, a politikai vezérek fegyvert is fogni már alig (udó hadserege, melyet legyengített a színezetten harc egy darabka, életét még kisídőre meghosszabiió kenyérért, kérdjük, oly erősek vagyunk-é mi, hogy táborokra, hadseregekre elosztóban is meg tudjuk vívni azt a harcot, amellyel nem uj jogokat, nem uj területeket kívánunk magunknak szerezni, csak a régit megtartani ? Mehet egy hadsereg diametriálisan ellentétes terv szerint mindig és mindig, a találkozás oly kis reménye nélkül egyformán szeretett, edyformán védeni kívánt, egyformán megőrizni óhajtott útnak napról-napra változó szőbozóijaitól, hétről hétre kikitörő kráterekkel szétválasztott oldalán ? A vezéreknek ki kell néha menni a harcos csapatokhoz, végig keil sétáin a futóárkokon az első tüzvonalba a lövészárkokhoz, a szemükkel kell látniok, hogyan pusziit az ellenséges, a védettebb helyről testet, lelket gyilkoló pergőtűz, meg kellene halianiok, hogy naponta szól utoljára egy-egy, tiz-tiz, szaz-száz el-elfuló hang azon a nyelven, amelyen hangos viták folynak fajszeretetről, nemzetmentésről, amelyen megegyezések, frigykötések köíődnek, hogy máról-holnapra feledésbe menjenek, amelyen puskaporos kitörések és csendes, halk remények íródnak egyva Amennyiünknek. A hitét, lelkesültségét, reményét oly könnyen feladó magyarságnak igenis aktivizmús kell. Nem köthetjük be a szemünket, s nem vigasztalhatjuk magunkat, hogy nincs az, ami van, s annyira van, hogy festünk, lelkünk fájdalmán keresztül érezzük. Ennek a nemzetmeníő aklivizmusnak pedig nem lehet olyan szárnyakat rakni az oldalára, hogy az egyik mindig jobbra, a másik mindig balra fordítsa, lendítse az amúgy is nehezen mozgó gépet. A magyarságnak szüksége van arra, hogy minden kitérő nélkül haladjon egy irányban, vagy ha a politikai szükségesség úgy kívánja, kerüljön oldaliakon is célja felé, de akkor is együtt haladjon, szerte nem osztottan, A magyar lateiner, a kereskedő, az iparos, a munkás osztályoknak erőgyűjtésre van szükségük, mert ma már ott tartanak a kimerültség határán, hogy társ, fegyvertárs nélkül ugyan hogyan vívhatna még tovább magában annyi ellenféllel szemben? A nemzetmentő aktivizmús nem állíthat fel előre tilalomfákat, az aktivizmús nem kötheti meg a kezét, és nem zárhatja le azokat az utakat maga előtt, amelyeket a politikai esetlegességek miatt nyitva kell a maga számára tartani. Ha a magyarság politikai vezetői együtt tudnak menni az aktivizmús utján, maguk mögött tudhatjuk az egész magyarságot, ha az újonnan kidobott politikai terminus azonban csak az eddig sajnálattal tapasztalt ellentétekre hozott uj vitatárgyat, nem kell csodálkozni és kár lesz utólag bánkódni azon, hogy az egyébként is egyre ritkuló magyarság a sok C3ábitú ígérgetésekre százfelé szakad s nem lesz akiért reál, reális, keresztény, szolidáris s még aktivista politikát is űzni lehet. (/. g,y A megyei utak és a megyei urak. | A nagylelkű nagymegye. — Átengedi az útfenntartást a községeknek, —* ' de csak a magyar községeknek. — Mire is fizetjük a 113®/«pótadót? — A szlovák vidék utaira költik el. Komárom, — október 1. | Mindnyájunkat érdekelhet a pozsonyi I nagymegye legújabb gyűlésének a haí tározata az eddigi megyei utakról. Sem jj többet, sem kevesebbet nem határo| zott el hires megyénk, mint azt, hogy I 18 kilométer utat vicinális úttá fejleszt vissza, szóval fenntartását a községekre bízza. Ez az ut a Csallóközön vonul s végig: Komáromtól Pozsonyig Ez volt i a Csallóköz tranzverzális útja, de most i már erre nem lesz szükség többé. Az, 1 hogy a községek milyen anyagi forrásokból fogják ezt az uj vicinális utat fenntartani, nem izgatja a nagymegye | cseh és szlovák urait, hiszen itt ma: gyár ügyről van szó. ; Hogy még teljesebb legyen a kép, i ugyan ekkor azt is elhatározta, hogy i 6 kilométer hosszú vicinális utat fel; vesz a megyei utak sorába, tehát arról ( a jövőben a megye fog gondoskodni, i Az illető községekről pedig leveszik I ezt a terhet és azoknak ezentúl nem fáj a fejük az uraik miatt, mivel megyei költségen jó utakhoz jutnak. Mikor erről a dologról folyt a szavazás, ha- I mar kilátszott a lóláb, mert a magyar | szavazatok magukban maradtak és a j szlovák és cseh szavazatok a magyar községek érdekei ellen fordultak. Egyik ‘ magyar bizottsági tag rögtön fel is kelt I és otthagyta azt az objektiv gyülekezetét, A tény az, hogy járásunkban Örsuj! falu, Csallóközaranyos, Ekel, Tany, ! Nemesócsa, Csicsó, Nagymegyer, Ekecs, ; Apácaszakállas községek rövid időn be: lűi gondozhatják a hosszú volt törvényí hatósági utat és szerezhetik be rá drága i pénzen a szlovákoktól vásárlandó fedő- i anyagot. Míg a nagyszombati és a | többi járások szlovák községei megj szabadulnak nagy csomó tehertől. Szój val nemzeti ajándékot kapnak az ag: rárius, szlovák néppárt, csehszlovák I szociáldemokrata párt uraitól, akik té- I védésből se szavaznának meg valamit I magyar célra, vagy magyar vidék fel- I segítésére. I Állami adónk után 113 százalékot I fizetünk a nagymegyének anélkül, hogy í tudnánk mire. Soha nem jut ebből ide egy fillér sem magyar kulturális célra, magyar utakra fordították ezt eddig 1 állítólag, ezentúl pedig arra sem jut I belőle egy fillér sem. Erre a határo- I zatra egyik magyar bizottsági tag fel- 1 kelt és otthagyta a tanácskozás termét. Nem jól tette. Ott kellett volna maradnia és minden egyes alkalommal leszögeznie azt a méltánytalanságot és igaztalanságot, melyet velünk szemben ! elkövetnek. Csallóköz magyarsága tehát most már megtudhatja, mire is fizeti a 113 százalék pótadót: a megye szlovák nemzetiségű községeinek tehermente-A Koronabank közgyűlése. (A komáromi bankok helyzete.) A válságba jutott komáromi Koronabank holnap, október hó 3-án vasárnap d. e. 10 órakor tartja közgyűlését saját helyiségében. E közgyűlés fordulópontot jelent nemcsak a Koronabank életében, hanem a részvényesek és a betevők is e közgyűlésen fognak tájékozást szerezni, hogy mennyit fognak elveszíteni. Eddig úgy tudjuk, hogy a Komáromi Első Takarékpénztár tett ajánlatott a bank szanálására és pedig olyképpen, hogg a betétekből 65 százalékot hajlandó kifizetni, szóval a betevők 35 százalékot veszítenének, vagyis minden 1000 K-ból 350 K-t. Egy-két napilap azon siránkozik, hogy e mellett a százalék mellett a Komáromi első takarék nagyon rossz sitésére. Reméljük, hogy ennek az igazságtalanságnak meg lesz a visszhangja az érdekelt községek állásfoglalásával. Komáromtól kezdve minden egyes községnek vitális érdekei lévén megsértve a reá rakott uj közterhek viselése által, : úgy ezeknek, mint a komáromi járási bizottságnak is kötelessége lesz ezzel a kérdéssel foglalkozni és azzai szemben a szükséges jogorvoslattal fognak élni, amely azért is szükséges, mert a megye sehogy sem tudja kimutatni, hogy a hallatlanul magas pótadóbót mit is fordít tulajdonképpen a magyarlakta vidékekre. Ez a határozat annak idején meg fog jelenni a megyei hivatalos lapban, ezt kísérje figyelemmel minden érdekelt és azzal szemben szögezze le világos álláspontját. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a nagymegye egy uj utat akar építeni a Duna mellett, amely összesen hat-hét községet fog érinteni. Erre az útra stratégiai szükség van és ha ez szükséges az államnak, akkor építsék ki állami költségen és ne terheljék vele 113 percentes pótadóval a megyei lakosságot, amely amúgy is az adók és elemi csapások terhe alatt roskadozik. Semmi érdekünk nem fűződik a du • namenti uj úthoz, amely nem a Csallóköz belterületén vonul és Nagymegyer, Dimaszerdahely községeket elkerüli. De elkerül ezekkel együtt husz-harminc más községet is. Ez nem közérdek. A mi érdekeink azt kívánják, hogy megmaradjanak megyei utaknak azok, melyeket a régi vármegye épített és fenn* I tartott és ma hatalmas fenntartási költségeiket egyszerűen rásózzák a magyar községek nyakára. Ez az a nacionalizmus, amelynek létjoga nincsen, mert a közérdekets egy más nemzetnek érdekeit súlyosan sérti. Ne hagyjuk áldozatul esni régi szerzett jogainkat annak, hogy a megye bizottság nem magyar nemzetiségű tagjai ellenünk hoznak súlyos anyagi terhekkel járó határozatokat, amelyeknek eredménye a községi pótadóknak hihetetlen magasra való emelkedése lesz. Mintha a mai pótadó olyan alacsony lenne, hogy a csehszlovák bizottsági tagok atyai gondoskodása kedvéért azt még feljebb lehetne rugatni száz százalékokkal. Ekkora nemzeti ajándékokat igazán ne várjanak tőlünk, mert ezt kívánni nincs joga a csehszlovák többségnek. A pozsonyi uj megye lakosságának a többségét mesterségesen kerekítették ki a szlovákság nagy tömegeinek ide csatolásával. Ennek az elnemzetlenitő politikának érnek a káros gyümölcsei. üzletet csinál. A hozzáértők azonban mosolyognak ezen az aggodalmaskodáson és tudni vélik, hogy a 65 százalék mellett az Első Takarék nagyon jó üzletet fog csinálni és rossz üzletről szó sincs, mert a szanáló bank 1—2 évig nem ad kamatot a redukált betétek után se és ez a kamatnyereség mind a szanáló bank javára esik. Ezek azt is tudni vélik, hogy ennél sokkal előnyösebb, ha a bank önmaga számol fel. Sokan még tanácstalanul állanak és nem tudják, hogy a közgyűlésen melyik álláspontot támogassák, mert hiszen a közgyűlésen ésetleg egy harmadik, egészen uj terv is felmerülhet. No majd elválik, bár ez szomorú, vigasz a szegény betevőkre nézve, akiknek helyzetét súlyosbították a Vidéki Takaréknál beállt nehézségek,
