Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-10-02 / 118. szám
2, oldal. Komáromi Lapok 1916. október 2. POLIO utolérhetetlen minőségével nyújt. <j == MINDENÜTT KAPHATÓ! ===== miniszteri tárcához jut. A Národny Dennik úgy értesül, hogy a párt a szlovenszkói miniszterséget kapná, sőt a lap szerint Gazik dr. szlovák néppárti képviselőnek kinevezése szlovenszkói teljhatalmú miniszterré befejezett dolog. Eredetileg más minisztériumot ajánlottak föl a szlovák néppártnak, de az ragaszkodott a szlovenszkói miniszterséghez. Kállay József dr. minisztert áliitóan, budapesti csehszlovák követnek neveznék ki. Csak egyetértés segít! Komárom, —október 1. Majdnem egyidöben nyilatkozott a magyarság nagy tömegeit magában foglaló két politikai párt vezére és amig az egyik a kérlelhetetlen ellenzéki állás fentartását hangoztatta, addig a másik az aktivizmus mellett nyilatkozott. Mindakét nyilatkozatra felfigyelt a magyarság, mert érzi és tudja, hogy a lsét vezér egy és ugyanazon cél szolgálatába állította munkásságát: a magyarság jogainak kivívására. A cél tehát egy, de a módszer különböző, sőt homlokegyenest ellentétben áll egyik a másikkai, mert amig az egyik ellenzéki magatartása folytán meddőségre kárhoztatja magát és pártját addig a másik a köztársaságban kínálkozó kedvező politikai helyzet kihasználásával nemcsak pártja, de az egész itt élő magyarság javára kiván cselekedni. Csak nemrégen hozták a lapok, hogy a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszociatisía párt elnökségei egy közös bizottságot alakítottak „a pártok között állandóan előforduló súrlódások jövőbeni elkerülése és prezentiv megakadályozása“ céljából s ime, alig egy hétre rá máris olyan szavak hangzanak el Nyitrán, amelyek nem látszanak teljesen híven szolgálni a közeledés gondolatát, sőt nagyon is alkalmasak arra, hogy azokat úgy magyarázzák, ahogy akarják. Szinte azt lehetne kérdeznünk, hogy miárt is alakult meg ez a közös bizottság, hogyha az egymástól való távolodást és az ellenkező álláspontot ílaparnasszons brácsázik. Irta: Majthényi György. Estefelé nyakig sárosán, izzadtan ült be a főhadnagy a falusi korcsma úgynevezett különszobájába. Bosszús volt. Harmadnapja kutatott már embereivel elrekvirálható gabona után, de csak három zsákkal találtak. Kedvetlenül szóit a ravaszképü korcsmároshoz, aki sánIlkáivá hordott egyet mást az asztalira: ■p- — Gyerünk már azzal a vacsorával L. Mi lesz ma? Megint gulyás?... Affene ezt a nyavalyás falut, — káromkodta el magát — valamennyi olyan fancsali pofát vág, mintha tíz vas se volna a zsebében, aztán a hízójuk is búzán éí 1 — Azzal nagyot húzott az előtte álió spricceres pohárból. — Már hogy lehessik ilyet mondani, nagyságos főhadnagy ur — alázatoskodott a korcsmáros. — Széginy nipek vagyunk mink, nekünk se telik, csak ilyen korpa kenyérre, —- hát még hogy a szegény hízók ! . . . — Ugyan ne óbégasson maga is 1 Gabonaszemeket találtam a Páli Molnár óljában, a vályú repedésében. Nohát I... ismételten és újra le kívánja szögezni a párt vezére és ezzel újra fölidézi a súrlódási felületeket a két párt között. Van-e ilyen körülmények között komoly célja a közös bizottságnak? A magyarság a nyiirai gyűlés után tisztában lehet azzal újra, hogy tulajdonképen mit várhat a pártoktól és azoktól, akik azoknak élén vannak és választhat tetszése szerint, hogy kik iránt viseltessék bizalommal s kiket kövessen, hogyha megkérdezik. De azt lehangoltan állapíthatja meg, hogy az az egyetértés, amelyre a súlyos helyzetben olyan eiódázhatatlan szükség volna, hiányzik és a merev állásponthoz való csökönyös 'ragaszkodás még az együttműködés lehetőségét is kizárja. Hogy az itt elkárhozott sorsra jutott magyarság a kültöldi konferenciáktól várja helyzete megjavítását, az csak üres szó, amely a teoretikus politikusoknak lehet tetszetős gondolat, de a reális valósággal tisztában levő és nyitott szemmel a jövőbe tekintőknek ezt vezéreszméül elfogadni nem szabad. A magyarság rokontalan faj, ezeréves történelmének számtalan példája mutatja, hogy a megnemértés milyen katasztrófákat hozott rá és ha a köztársaságban élő maroknyi magyar nemzeti kisebbség sem tud egyöntetű álláspontra helyezkedni, akkor sorsa százszorosán meg van pecsételve Csehszlovákiában. A kisebbségi kérdés megoldására tartóit konferenciák eddig semmi eredményt sem mutatnak fel, a nemzeti kisebbségek ma is prédái az úgynevezett államalkotóknak és ha azon a földön, amelyen élniök kell, nem igyekeznek helyzetüket megjavítani, akkor napjaik meg vannak számlálva. Már pedig a történelem előtt is felelősek azok, akik nem igyekeznek a magyarság helyzetét és megélhetését, tehát fennmaradását biztosítani. Nyolc éves meddő küzdelem elég fájdalmasan bizonyította be azt, hogy pusztulás az osztályrésze és ma már elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy saját magunknak kell gondoskodni sorsunkról, ha tovább élni akarunk. A reálitások elől kitérni nem lehet, azokkal számolni kell, a magyar faj nemzeti erejét csak úgy tarthatjuk fenn, ha mindannyian összefogunk és egy utón haladunk. Mi C3ak önmagunkban bízhatunk s azért össze keli tartanunk. Ha nem tudunk bízni nemzetünk ősi erejébe^, akkor elvesztettük az élethez való jogunkat is. Egyeseknek és pártoknak egyformán kötelessége számolni azzal a felelős séggel, amely telje* súlyával nehezedik mindenkire, aki nemzete jogaiért küzdeni akar, Az itteni magyarság élelhalál küzdelmében meg kell értenünk egymást és testvéries együtíakarással kell fajunkért munkálkodni, de nem meddő ellenzékieskedéssel, hanem aktiv cselekvéssel. (—) Nekem iderakják ezt a vacak korpakenyeret, maguk meg odabe foszlós kalácsot esznek. Csak hallgasson ! —intett a korcsmáros felé, amikor az megint mentegetőzni akart volna. — Ismerem én magukat jól. Mind egy húron pei düt, .. De ha egy hónapig kellene is itt rostokolnom, ebbe a gyászos fészekbe, akkor is kikutatom-: hová vermelték ei a gabonájukat ezek a z&iros parasztok! —- Én szívesen látom akármeddig is, nem mondhassa, — sunyiíott a korcsmáros. — De ammondó vagyok, hogy nem fog találni semmit, merhogy nincs!... — Jó, jó; bízza csak rám. Fiatal, ringó csipőjű leány gőzölgő tálat hozott most az asztalra. A föhadnagy piszkálódni kezdett benne. — Nini: tarhonya ! — mondta hirtelen, s a szeme fölragyogott, amig az ételt kóstolgatta. — Hát mégis van lisztjük, lássa! — Tavalyi az még, — legyintett a korcsmáros. — Ekkis maradék. Akadt az egyik zacskóban, oszt a felesigem kedveskedni akart, hogy ne csak mindig krumplit lásson ... 9 jöpszlánoirá-ipr ééé símet meavilágitáshas. „Mikor a kisantant egyik tagja őszinte barátságot köt Magyarországgal, — a kisantant létjogosultsága megszűnt“ A német birodalom egyik legtekintélyesebb és legolvasottabb napilapja, a „Kölnische Zeitung“ terjedelmes cikkben foglalkozik a magyar-jugoszláv és magyar-román közeledés lehetőségeivel. Mivel a „Kölnische Zeitung“ külpolitikai cikkei nagyjában a német külügyi hivatal álláspontját szokták visszatükröztetni, a Kassai Napló berlini tudósitója a következőkben részletesen ismerteti a cikket, amely érdeklődésre tarthat számot az összes államokban. — Horthy kormányzó mohácsi beszédéről — írja a „Kölnische Zeitung" — budapesti diplomáciai körökben az első pillanatban nem tudták, vájjon valóra váltott tényekről szól-e, avagy csak Magyarország baráti szerződésre való hajlandóságát akarja kifejezni? A magyar kormánypárti sajtó mélységesen hallgatott és az első napokban a jugoszláv sajtó sem foglalt állást Általában azt hitték, hogy Horthy beszéde bizonyos politikai tárgyalások eredményének kifejezésre való juttatása. A magyar és jugoszláv sajtó tartózkodó magatartása azonban csakhamar megdöntötte ezt a feltevést. A jugoszláv lapok néhány nap múlva bőven foglalkoztak és kommentárokkal kisérték a beszédet, Többek között hangoztatták, hogy Jugoszlávia csak kevés színmagyar területet kebelezett be. Annyi bizonyos, hogy Magyarországon meg lehetnek elégedve a belgrádi visszhanggal. A tárgyalások talaja eléggé elő van készítve. —-■ Nem szabad azonban figyelmen kivül hagyni, hogy a magyar közeledést nem egész Jugoszlávíá-ZONGORA Harmónium raktár é» épitS intézet. Használt zongorák, C jáűKST pián inók újak 9500 K-tól kezdve. Javítás és hangolok lelkiismeretesen és szakszerűen. Haszzált zongorát napi áron átvétetnek Schönhofer Vilmos Bratislava, Prímás-tér 1. sz. — Nono, — hümmögött a főhadnagy és jóízűen látott a faíaíozásnak, Egyszerre csak főikiáitott. — Csak azt a vénasszonyt szeretném egyszer megtáncoitatni úgy istenigazában ! A korcsmáros göcögött. Tudta, hogy kiről van szó, A biró napa, ez a vén boszorka, mindenbe belenőtte az orrát, ami a faluban történt Ahogy meglátta a katonákat, végigtrombiíálta a falut, hogy mindent rejtsenek el, ne adjanak nekik még egy falai kenyeret se, hadd lássák: milyen szegény a falu. És amikor a főhadnagy kikérdezte a gazdákat, mindenütt ott termett, mintha a föld alól bujt volna elő, beleszólt, támogatta a hazudozókat és kéretlen segítségével mindent elrontott. Hiába volt a főhadnagy minden fenyegetése, a vénasszonyt nem tudta lerázni a nyakáról. — Majd én, — biztatgatta váltig a tisztet — én kiszedem belőlük, engem nem csalnak meg! Mert van ezeknek, van még a bőrük alatt is 1. , . És úgy gerálta magát, mint a megelevenedett buzgóság. Közbe meg hunyorgalott, ban fogadták örömmel, Ahorvátok, akik ezidőszerint a prímhegedüt játszák a jugoszláv politikában, inkább elutasító álláspontra helyezkednek. Ennek az a magyarázata, hogy a horvátok a Magyarországgal va^ó kacérkodás segítségével javították állandóan hatalmi pozíciójukat és Horthy beszédében mostan leintést látnak. Nem valószínű azonban, hogy a horvátok Magyarország szándékait keresztezni tudnák. — Érthető, ha Magyarország eddigi küisőpolitikai tartózkodásának a feadása a kisantantban megdöbbenést kelt. Különösen a csehszlovák diplomáciai körökben messzemenő jelentőséget tulajdonítanak annak, ha Magyarország és Jugoszlávia között csakugyan komoly közeledésre kerülne a sor, mert ez végzetes veszedelmet jelentene a kisantantra, amelynek egyetlen célja tudvalévőén Magyarországnak a sakkbantartása volt. Abban a pillanatban tehát, amikor a kisantant egyik tagja őszinte barátságot köt Magyarországgal, a kisantant létjogosultsága megszűnt, Románia éppoly kevéssé örül a dolog ilyetén való fordulatának. Románia ugyanis már huzamosabb ideje keresi Magyarország barátságát és néhány hónappal ezelőtt a magyar kisebbségek kezelésében ép a magyar barátság kedvéért bizonyos engedményeket tett. Romániának szüksége van Magyarországra, mint hátvédre Oroszországgal szemben és Románia ezért állítólag már bizonyos területi engedményeket is ígért, amelyeket azonban Magyarországon keveseltek A román-magyar közeledésnek egy másik akadálya az is, hogy a magyar arisztokratáknak és földesuraknak az erdélyi birtokait minden ellenszolgáltatás né kül elkobozták. Másfelől azonban Magyarország gazdasági, különösen ipari köreiben szívesebben látnák a Romániához való közeledést, mert gazdasági szempontból Románia sokkal jobb terrénum, mint Jugoszlávia, ahol már az osztrák és a német ipar elég erős ugrált, félbeszakította a már ingadozót és beszélt, beszélt, végeszakadatian. Mikor aztán a főhadnagy már nagyon türelmetlennek látszott, akkor a vén boszorka hirtelen fordított egyet a szaván és odavetette : — Hiába no, úgy látszik, kódisabb ez a falu, mint hittem vőna !.. . Ha már a Páli Molnárnak sincs semmije!.., A főhadnagy hamar átlátott a szitán és kemény hangon zavarta ei az öregasszonyt. De akárhová ment is, mindenütt rájött, hogy a vénség már ott járt és kitanitotta az embereket. Nagyon dühös volt rá. Három szál cigány óvakodott most az ivóba. A főhadnagy odaintette őket, bort tett eléjük. Azok cincogni kezdtek, a tiszt dúdolt. De mivel igen keservesen húzták, bort diktált beléjük, hátha attól jobban fog a vonójuk. Ügy látszik azonban, hogy a cigányok nem bírták ezt a katonás tempót az ivásban, mert a főhadnagy ugyancsak foglalatoskodott velük. Az ivóba meg azalatt besettenkedett néhány ember, akik látni akarták, ; hogyan mulat a főhadnagy. De az nem A nyitrsi vadász és kynologiai club lezajlóit 12 élő és agvaggalamb versenye közül kilenc első, 4 második és 3 harmadik. A két nagyszombati versenyen pedig mindkét első 1 második és 2 harmadik dij leit Seifertféle fegyverekkel és töltényekkel megnyerve. — Számok beszélnek! Érdeklődők kérjenek árajánlatot special galamblövő töltényekben és agyaggalamb lövészeti berendezésekben: 439 Seilssrt József cégtől; BRATISLAVA, Halászkap a. 4. sz. Alapítva: 1840« Telefoss: 252.
