Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-08-31 / 104. szám

1938. aogpgztne 31. Komáromi Lapok 3. oldal. m ük s Intézeti felszerelések legolcsóbban ELBERT divatáruházában Komárom. Nádor-utca 19., Koronabankkal szemben-Patent harisnya, fiú és leányka ing, nadrág, leányba kombiné, zsebkendő, törülköző, reggeli cipő, — Klót- és lüszter-kötény; Vulkán-fibre koffer, utazó kosár, tornacipő, stb. Továbbá nagy raktár: férfi zephir- és selyem ing, nyári alsó­nadrág, nyakkendő, apache ing, „Hercules“ flór harisnya Ke 21’—; fürdőkosztüm, férfi zokni és harisnya stb. cikkekben. Gyermekkocsi osztály! Vászontetős sportkocsi Ke 280'— rémitővé teszi, az „láthatatlansága", amelynek következtében az ellenfél gépfegyverei és ütegei soha el nem érhetik. A megtámadottak összes védelmi intézkedései halomra dőlnek. A láthatatlanságot azonban nem a gép anyagában kell keresnünk s nem is valami átlátszó üvegszerü anyag­ról van szó. Egyszerűen egy már régen megkísértett dolgot fejlesztet­tek olyan tökélyre, amelynek már látása is borzalmat keltő lesz Ugyanis egy elmés készülék révén a repülőgép olyan hihetetlen [kiterje­désű és vastagságú füst- és gözfelhőt fejleszt, amellyel azt az egész s vidé­ket, sőt országot is eláraszthatják, amelyen a „Ciklop“ átrepül, A fellegeknek ezen a gomolyán földi halandó át nem hatolhat s a különböző államok tüzérsége te­hetetlenül nézheti majd az égbolt elsötétülését. Ebben a kaotikus vi­lágban egyedül csak a borzalmak gépe száguldhat kitűzött iránya felé, mert négy emberből álló személy­zete olyan szemüvegekkel rendelke­zik, amelyen át nézve, a füst látha­tatlan. Amig tehát ők mindent észre­­vesznek, addig lenn a földön csak a komor, sötét fellegek árulják el jelenlétüket. Ilyen körülmények kö­zött a hatezer kilogram robannóanya­­got ott és olyankor dobják le, ami­kor akarják s találatuk halálos pon­tosságú lehet. Tíz ilyen „Ciklop“ egy-két óra alatt nagy virágzó várost tüntethet el a föld színéről, hiszen majd háromszáz kilométeres sebes­ségükkel minden más repülőgép szá­mára szinte utolérhetetlenek. Vájjon a rombolás és pusztítás an­gyala meddig tartja még hatalmában ezt az amúgy is lázban őrjöngő em­beriséget? A Koronaliank betörői a bíróság előtt. Komárno/aug. 30. Az elmúlt év kellemetlen kará­csonyi ajándékkal lepte meg a komá­romi Koronabankot. Karácsony előtt pár nappal betörők jártak a bank­ban és 285 ezer K-t vittek el. Ter­mészetesen a kár na.yobb részben megtérült biztosítás utján. A bank­nak e réven csak 4 ezer korona vesz­tesége van. December 21-re virradó reggelen a bankszolga amikor bement takarí­tani a bankba, megrémülve látta, hogy a banknak az udvarra nyiló kis szobájában levő pénzszekrények közül az egyik, amelyben a kész­pénzt tartották, fel van törve és ki­fosztva. A betörők úgy hatoltak be a he­lyiségbe, hogy éjszaka álkulccsal ki­nyitották az udvarra nyiló kapuajtót, igy bejutván az udvarra, onnét le­mentek a nyitva levő pincébe. A pince a pénzszekrényes szoba alatt van. A pince boltozatán egy négy­­szögletes rést nyitottak és azon föl­másztak a szobába, ahol nyomban a pénzszekrény kifurásához fogtak. Amikor ez sikerült, az ott tálá t pénzzel meglógtak. A bank kára 285 ezer korona volt, de a betörők 60 ezer koronával kevesebbet val­lottak be. Az érdekelt társulat, ahol a Ko­rona bank betörés ellen biztosítva volt, a megkerült pénznek 10%-át Ígérte jutalmul a nyomravezetőnek. A rendőrség és a detektívek ügyességének köszönhető, hogy a tettesek nagyon gyorsan kézre ke­rültek. A vádtottak hétfőn állottak a ko­máromi törvényszék hármas bíró­sága előtt dr. Talcsik Károly elnök­lete alatt. Szavazó birák voltak dr Soós Imre és dr.Tóthkárolyi Lajos A jegyzőkönyvet dr. Veszelovszky Já­nos törvényszéki jegyző vezette. A vádhatóságot dr. Moesz Géza ve zető államüeyész képviselte. A vé­delmet dr. Barta Lajos és dr. Nagy Vilmos képviseletében Kebrusek Imre ny. táblabiró látták el. Az elsőrendi vádlottak közül sor­ra kerültek a kihallgatásnál! Grazi Zsigmond komáromi erzsébetszigeti lakos, aki fa és szénlopásért kétszer volt büntetve, Weisz Ignác udvardi gyümölcskereskedő, aki lopásért már kétszer volt büntetve vés egy­szer félévi, másodszor 2 évi fegyhá­­zat kapott ezért Graszl Zsigmond tagadja, hogy ő a betörésnél aktív szerepet vitt volna 0 bent se volt a bankban. Este 10-től reggel 4-ig nem tett mást, mint hogy a Nádor—Ba­ross—Szent András utcákon ke­rülgette a közbeeső háztömböt és figyelt, hogy nincs-e baj! Még ha akart volna, se mehetett volna be, mert Weisz és a másik tettes társ, Prisztács az utcai kaput belülről be­csukták. Tanukkal tudia igazolni, hogy ő egész éjszaka fel és alá, il­letve a jelzett utón körbe járt Reg­gel 4 órakor aztán a dunaparti illem­helyre bujt, ahol a társaival talál­koznia kellett. A társak csak reggel 5 órakor kerültek elő. Nyomban Grázl szigeti lakására mentek, ahol ö 30 ezer K-t kapott a koncból és később még 2 ezer K t, mert a só­éórától kölcsönkért amerikai fúrót a •unába dobták. Felesége nem tudott a dologról semmit. A két társa figyelmeztette arra, nehogy az asszonynak valamit elmondjon, mert az a vallatásnál úgy is elmond mindent, ö tehát azt mondta a feleségének, hogy az a két társa két kommunista és hogy esténkint kommunista gyűlésekre járnak. Sógora, Szobonai Ede műszerész azzal van vádolva hogy sz amerikai fúrót azzal a tudattal adta neki köl­csön, hogy az a bankbetőréshez kell és hogy a sógora neki a betöréshez tervrajzokat készített. Ezt Graszl mind tagadja. A sógorának soha egy szót se szólt erről és a sógora neki soha semmiféle tervrajzot nem ké­szített erről és a betörésből szerzett pénzből csak a tartozását fizette meg, de arról se tudott sós? óra, hogy miből szerezte az a 25 K. A na­­gzobb összeget, közel másfélezer K-t, sógora egyik félreeső fiókjába annak tudta nélkül tette, mert már nem tudta hová rejteni. Weisz Ignác, a második tettes szintén csak abban érzi magát bű­nösnek, hogy a bankf etörésnél crt állt az udvaron, Szerinte a bankba Prisztács és Grazi Zsigmond men­tek be. 0 az udvaron vigyázott. Egyszer Prisztács kiszaladt a pin­céből és azt mondta, hogy nehezen lehet átfúrni a pince beton boltoza­tát és próbálta az udvarra nyiló vas bankajtót nyitogatni, de ez nem en­gedett, hát csak visszament a pin­cébe tovább fejteni a pince bolto­zatot. Betörés után ő neki is 32 ezer koronát adtak. A dolog előzményeként előadja, hogy Prisztács és Grázl egyszer el­mentek hozzá Udvatdra, hogy men­jen velük Ógyallára munkát vállalni, ógyallán nem kaptak munkát, hát bejöttek Komáromba és egyik este a befagyott Kísduna jegén át kimen­tek a szigetre Grászl Zsigmond laká­sára, de előzőleg a dunaparton el­rejtett szerszámokat magukhoz vet­ték A betörés részleteit a Lichten­stein féle korcsmában beszélték meg. A végzetes éjszakán álkulccsal behatoltak az udvarra, ö kint ma­radt. Prisztács és Graszl láttak a mun­kához. Grazi nagyobb részt a lámpát tartotta. Az udvarra nyiló ajtót be­lülről kallantyuval elzárták Weisz erősen állítja, hogy az egész dologról se az ő, se Graszl felesége nem tudott semmit. Majd Szobonay Ede komáromi müs erészt hallgatták ki. 0 semmit se tudott a dologról. Amikor ő az amerikai fúró gépet a sógorának Graszl Zsigmondnak oda adta, fo­galma sem volt, hogy az milyen célra kéri. Tanukat mond be, akik igazolják, hogy ilyen szerszámot, ilyen fúrót máskor is adott ismerő­seinek kölcsön. A tervrajzokról se tud, ő sohasem készített, bár az a rossz szokása, hogy beszélgetés közben folyton rajzolgat. Hogy a sógora, Graszl Zsigmond az ő fiók­jába pénzt helyezett el, arról csak később vett tudomást. Hogy egyszer este 9 órakor, ami­kor már lefekődt, adott sógorának zseblámpa elemet, abban sincs semmi gyanús, mert ő zseblámpával, elem­mel kereskedik és mint sógorának, rokonának, megtehette azt a szíves­séget, hogy későn is segítsen rajta, mert különben a szigetre sötétben kellett volna kimenni sógorának. Grászl Zsigmondné, az egyik első­rendű vádlott felesége arra a kér­désre, hogy bűnösnek érzi-e magát, nem tud határozott feleletet adni. Elmondja, hogy tényleg ő ment el Szobonaiékhoz fúrót kérni, de nem is sejtetie, hogy mire kell az, sőt még azt se tudta, hogy mi az, mert neki azt mondták, hogy úgy kérje, hogy amerikáner, hót ő azt se tudta, hogy furó-e az, vagy más valami? Az egész dologról különben nem tud semmit Majd Gallay Julianna következik. Gallay Julianna egy csecsemőt tart a karján, egy kis 2 éves ökölnyi lányka pedig a szoknyájába kapasz­kodik. A karontillő gyerek nincs megelégedve a helyzettel, sokat sir, a szoknyába kapaszkodó leányka pedig néha nagyokat rikolt. Majd a vádlottak padján ülő anyja lábai elé lefekszik a földre és ott elalszik. Gallay Julianna különben el­mondja, hogy már tiz éve válófél­ben van az urától, aki szintén Ud­­vardon laktk és akitől egy gyermeke van. Két év óta együtt él Weisz Ignéccal, aki ezelőtt a cigányokkal Ukott és akitől az a két kis apró­sága van. Weisz különben gyümölcs­kereskedéssel foglalkozik és ezt a kereskedést rendesen a cigányokkal kompániában vés?zi. Az elnök közbeszól, hogy ő ed­dig csak lókupeckodó cigányokról hallott, de gyümölcskereskedő cigá­nyokról nem igen. Gallay Julianna sértődötten jegyzi meg, hogy itt nem utféli oláhcigá­nyokról, hanem muzsikus cigányok­ról van szó s mivel Udvardon a muzsikálás rosszul megy, hát gyü­mölccsel is kereskednek és ezekkel együtt kereskedett Weisz, aki több­ször elment pár napra és neki nem volt feltűnő, hogy a betöréskor se volt otthon. Neki egy árva szót se szólt a betörésről. Majd a tanúkihallgatásra kerül a sor, Gidró Bonifác főgimn. igazgató az első tanú, akit Szobonai tanúként jelentett be, hogy igazolja azt a szo­kását, hogy ha valakivel beszél, ál­landóan rajzol vagy papírra, vagy a falra, vagy a homokba. Gidró Boni­fác igazgató erre nézve nem tudott semmi felvilágosítást adni. Ifj. Széles István, a Koronabank pénztárosa a következő tanú. Elő­adja, hogy a betöréskor 285 ezer K hiányzott. Az elnök: Mivel most a bank krí­zise alkalmával bizonyos rendetlen­ségek voltak tapasztalhatók, ezek miatt a bank kára másnap pontosan meg volt-e állapítható? Tanú: Igen. Majd két detektív vallomása kö­vetkezik. Itt szóba kerül egy rajz, amelyet állitólag Szobonai rajzolt volna a bankról. A rajz azonban már nincs meg. Itt heves vitába ke­verednek Szobonai és Garszl a de­­tektivekkel, mire az elnök Graszlt rendreutasitja. Lehoczky Lajos komáromi pépész vallja, hogy Szobonai máskor is kölcsönözte az amerikai fúróját Graszl sógorának és neki is gyakran kölcsönzött szerszámokat. Ugyanezt vallja Klobán András hajógyári munkás. Klobán Mária azt vallja, hogy a bankbetörés napján élőt e és utána Graszlné súlyos beteg volt, ő ápolta. Hasonlóképpen val­lott Bartalosné aranyosi származású komáromi lakos és Varga Teréz is, akik az Erzsébet szigeten laknak és gyakran megfordultak Grázl­­éknál, Szlávik Istvánné, Matyó Ferencné, Benecsekné udvardi lakosok semmit se tudnak. Dr. Moesz Géza vezető állam­ügyész arra hivatkozván, hogy a beidézett tanuk legtöbbje semmit se tud a dologról, vagy a leglényeg­telenebb semmiséget vallják, kéri a többi tanú kihallgatásának a mellő­zését. Barta Lajos dr. védő ellenben kéri az összes tanuk kihallgatását. A bíróság folytatja a tanúkihallga­tást. Vörös Kálmán rokkant, Esek Jó­zsef pincér, Tóth József és Krajcsik rendőr vallják, hogy Graszlt a kér­déses éjszaka látták az utcán csa­tangolni. Most három rabruhás fogoly ki­hallgatása következett, Goda József nem tud semmit ellenben Mohar János, Mihályka Sándor aztál itják, hogy Weisz Ignác a fogságban meg­fenyegette Grászlt, hogy a feleségét is belekeveri, ha nem vallja Grászl is azt, hogy a betörésnél ő is bent volt a bankban. Elbert Ignác kereskedő, Papp György lakatos, Szolnoky Gyula magántisztviselő azt vallják, hogy Szobonay mindig szí­vesen kölcsönzött szerszámot, fúrót, ha valaki kért tőle. Ezzel befejezést nyert a tanú­kihallgatás, amely után dr. Moesz Géza ügyész elmondotta vádbeszé­dét, dr. Barta Lajos ügyvéd és dr. Kebrusek Imre nyug. táblabiró, mint dr. Nagy Vilmos ügyvéd helyettese pedig védőbeszédeiket mondották el, Dr. Weisz Miksa a Koronabank ügyésze bejelentette a bank kárát, ami 4 ezer K-t tesz ki, mivel a pénz egy részét a betörőknél (igy pl. Udvardon Weisz Ivnácnál befalazva) megtalálták. A többi pedig megté­rült biztosítás utján. A vád- és védbeszédek után a birósát? Ítélethozatalra vonult vissza és hozta az alábbi ítéletet: Graszl Zsigmondot 4 évi fegyházra, 5 évi hivatalvesztésre, Weisz Igná­cot 6 évi fegyházra és 5 évi hiva­talvesztésre, Gallai Júliát, ki közös háztartásban élt Weiszszel, 14 napi elzárásra Ítélte. Szobonai Ede mű­szerészt felmentette és azonnal sza­badlábra helyezte. A szabadlábon levő Graszl Zsigmondnét szintén fel­mentette. Az ügyész a Weiszre ki­mondott Ítéletben megnyugodott, a többi Ítéletet súlyosbításért megfel­lebbezte, A védők és az elítéltek szintén fellebbeztek. Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna u. 18/b. W 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, IL oizt. napi 55—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. paussl szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. paussl szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKEH­­BERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet fő­orvosa: BOTH JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr, — REÍUCHA LAJOS dr. igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents