Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)

1926-08-14 / 97. szám

2. oldal. Komáromi Lapok 1926. augusztns 14. ia ItiliaszRálallanul az óriási előnvl .POLIO Tttolérhetetlen minőség-évei nynjt. -t = MINDENÜTT KAPHATÓI —­nya a földreformot kommunista szellem­ben hajija végre, mert csak igy juttathatja sa jáíf ajtáját földhöz. Azzal nem törődntk a földhivatal vezetői,hogy a nagybirtokok megszüntetésével és a sok apró birtokra való parcellázással a mezőgazdasági ter­mények eddigi átlagos hozamát is nagy­ban redukálták, mert nyílt titok, hogy a földreform eddigi gazdasági követ­kezményei abban az 50000 métermázsa gabonahiányban mutatkoznak, amely a mind inkább szaporodó kis birtokok folytán állott elő. Röviden ez a képe annak a tevé­kenységnek, amelyet a földbirtokrefor­­mot végrehajtó szervek, a földhivatalok eddig kifejtettek. És ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a föloszlott nagybirtokokon eddig megélhetést ta­lált gazdasági tisztviselők és alkalma­zottak között is milyen pusztulást vitt véghez ez a földreform s leszögezzük, hogy 59806 an vannak olyanok, akik a megszüntetett gazdasági üzemek kö­vetkeztében munkanélküliekké váltak, akkor lehet csak némi sejtelme a gon­dolkozó embernek arról, hogy mit je­lent voltaké pen a földreform Csehszlo­vákiában. Nekünk, akik a közvetlen szomszéd­ságunkban, a Csallóközben folyamatban levő telepítéseknek tehetetlen tanúi vagyunk, a statisztika eme kimutatása nem mond újat. Látjuk, érezzük és tudjuk, hogy ez a törvény az itteni magyarság koldusbotra juttatását cé­lozza. Arról, hogy magyar földbirtoko­sok birtokát széimarcangolták, fájda lom, nagyon is sokat tudunk, arról azonban, hogy tmagyar ember jutott volna a ttörvény értelmében földhöz, mit sem mond a krónika. Rengeteg nemzeti vagyon megy tönkre igy, s az uj gazdák munkálkodása legkevésbé sem áll nemzetgazdasági szempontból arányban azzal az áldozattal, amelybe ez az etcsehesitő é3 elszlovákositó te­lepítési akció kerül. Ám lehet azon nacionalista szem­pontból örülni, hogy egyes, tisztán magyarok, vagy németek által lakott területeken sikerül uj nemzetiségi fol­tokat létesíteni, de az érem másik oldala azt mutatja, hogy a több termelés tekintetébin nagyon is elhibá­zott a reform, mert az uj kisbirtokok jóval kevesebbet képesek produkálni, mint a felosztás előtti állapotokban. S ahelyett, hogy ezzel a nemzeti vagyont szaporítanák, kisebbítik azt s amellett tönkre tettek sok tízezer embert csak azért, mert a csehszlovák különleges demokrácia érvényesítését vitték beie az állami életbe. A birlokreform végrehajtását még nem fejezték be. Szlovenszkóbart meg további 120 000 kai. hold földet akar­nak kihúzni a magyar földbirtokosság lába alól, melyeket kizáróan új telepesek­nek fognak kiosztani, ügy látszik, hogy minden megfontolás nélkül folytatni fogják az eddigi munkát, hogy azon magyar vidékeken „megbízható" cseh vagy szlovák kezekbe kerüljön a föld egy része s hogy a maradékbirtokok pe­dig politikai érdemek megjutalmazására osztassanak ki nacionalista érzelmű nagyságoknak. Hogy az eddigi me­­mezőgazdasági egységek megszünteté­sével s uj, apró gazdaságok alakításával az állam javát mozdiiják-e elő, abban erősen kételkedünk, mert olyan erősza­kos módon belenyúlni az állam polgá­rainak vagyoni viszonyaiba, mint ahogy azt a földhivatalok teszik, csak végze­tes lehet a köztársaságra nézve. Maculatura papír jutányos árban nagy mennyiségben kap­ható a Spitzer-féle könyvkeres­kedésben. — R-tka a kalmi vétel. Selyem női divat sál, minden divat színben csak 15 korona ELBERTNÉL. A kiutasítások ügye. .4 Magyar Nemzeti Párt törvényhozói a kiutasító határozatok érvénytelenítését követelik. Pozsony — aug. 12. A Magyar Nemzeti Párt sajtófő­­aöksége közli: Midőn hosszú szünet után junius hó utolsó napjaiban a szlovenszkói közigazgatósági hatóságok ismét foly­tatni akarták a kiutasítások szomorú munkáját. A Magyar Nemzeti Párt törvényhozóinak klubelnöke Szent- Ivány azonnal Prágába utazott, a kellő lépések megtétele érdekében Azóta a Magyar Nemzeti Párt tör­vényhozói felváltva tartózkodtak Prágában és minden egyes újabb esetet az illetékes központi hatósá­gok tudomására adtak, Miután a ki­utasítások sora — ismételt Ígéretek ellenére még mindig nem zárult le, a Bund der Landwirte s a Magyar Nemzeti Párti törványhozók közös klubjának titkársága a 1. Belügyminisztériumnak, 2. Szlovenszkói meghatalmazott miniszternek 3. Ruszinszkó kormányzójának, 4. a cseh agrárpárti k’ub elnök­ségének, 5. a cseh néppárti klub elnök­ségének, 6. a sz'ovák néppárti klub elnök­ségének intézkedés, illetve tudomá­sul vétel védett az alábbi Határozatot kézbesittette ki: A Német Gazdaszövetség, a Német Iparospárt s a Magyar Nemzeti Párt egyesült törvényhozói klubja meg­ütközéssel veszi tudomásul, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói közigaz­gatási hatóságok a szlovenszkói meg­hatalmazott miniszter utasítására ismét mngkezdték a kiutasításokat, val szinüleg abból az okból, hogy azok akiknek az uj állampolgársági törvény a apján joguk vo't az állam­­polgárságra, ebben a jogban ne ré­szesülhessenek. Ezen e járás ellen a legnyomatékosabban tiltakozunk s azt hallatlan visszaélésnek tekintjük és követeljük, hogy a fo'yó évi július 24-e utáni kiutasítások azonnal vissza­­vonassanak, hogy igy a nemzetgyű­lési határozatnak elég tétessék. A közös klub nevében: Dr. Spina s. k. Szent-lvány s. k. « * A kiutasítottak figyelmébe. Miután a törvényhozók csak akkor Vihar. Irta: Illy János, t. A békés fehér villák csöndesen szu­nyókáltak a tó partján a nyári délután tikkadt melegében. Egy pár vitorlás álmos lustán ringott künn a vízen. Az izzó kék égen egyedül a forrón tüzelő nap volt az ur. Egyetlen felhő sem bántotta a kék mező zavartalan tiszta­ságát. A két férfi beugrott a könnyű kis csónakba. Az asszony ruhája meglib­bent a hirtelen támadt elfutó kis szel­lőtől. Az arcán röpke kis aggodalom felhozott el, mikor az urára pillantott. — Vigyázzon Péter, tudja, hogy Dezső nem tud uszdí ! Péter biztatóan, az-ereje büszke tuda­tával mosolygott vissza az asszonyra. —- Tudom! Vigyázok! . . . Ha va­lami b> j van, itt vagyok én! Legfel­jebb belepottyan Dezső a vízbe, meg­fürdik egy kicsit, m*jd kihúzom! Kirobbanó, egészséges nevetése föl­szakadt a szivéből, mintha puskalövés csattant volna el a nyári délután álmos csöndjében. Dezsőnek pirosság futott az arcába. Nem mert most felnézni az asszonyra. Hát itt már mindig 5 lesz a gyáva, az alamuszi, aki nem tud úszni, aki nem mer fegyverhez nyúlni, akinek az izmai cérnavékonyan remeg­nek a könnyű, kis fehér nyári ruhában, aki félszegen, alázatosan lapul meg az egészség, az erő fönsége előtt. Pedig az eszét nagyrabecsülik az emberek. Végigverte magát az iskolákon, hány ilyen kirobbanó, egészséges, erős em­bert gyűrt már le a tudásával, az eszé­vel, mint ez a Péter. Semmi egyéb nincs ebben az emberben csak erő, bátorság, virtus, szilaj nevetés. És az asszonyok szivében mégis csak ő az ur. Tud úszni! Hát aztán! Az is valami? U persze nem tud. Vivni is tud. Súlyt dobni, magasat ugrani, sőt birkózni is. Ö tőle mindez távol áll. És ebben a társaságban, itt ezen a kis fürdőhelyen egyebet se tudnak az emberek, mint a sportról beszélni. A sport! Ilyenkor Dezső elhallgat. Fájón tépnek bele ezek az idegen szavak. Szavak, tettek, amiken keresztül szép, megejtő asszo­­nyi mosolyok csillannak meg. De mi­hez kezdjen ő. Mondja el, hogy milyen érdekes ciril Írást fedezett föl az a csavargó, okos ember, aki rég elmúlt világok után kutat valami rejtett, szik­lás vidéken. Mondja el, hogy van egy népfaj, amelynek maroknyi csoportja egy kis szigeten várja a fölszabadítást, csak érte kellene menni. Persze csak olyan ember mehet értük, aki jól tud úszni. Megint az úszáJ Az erőnek, a bátorságnak, a test fölviharzó büszke­ségének ez örök körforgása. II. A csónak már künn ringott a vizen. Péter nekifeszitette két izmos karját az evezőknek. Dezső elnyúlva, bágyadtan pihent a csónak mélyén. Az asszony fehér keszkenőjével intett nekik a part­ról. Péter most csak az evezés gyö­nyörével törődött, Dezső az asszonyra gondolt. Pedig néha titokzatos, halk mosollyal szorítja meg a kezét. Vagy csak álmodja ő ezt? Hiszen sokat is álmodik, az igez. Túl sokat. De nem. Ma reggel is, mikor találkoztak hár­man a parkban, az asszony mosolya mintha melegen sugárzott volna rá. Talán csak sajnálja. Hogy olyan inci­­finci vékony az ura mellett. Az is le­het. Az asszonyok kiszámíthatatlanok. A part már messzire tűnt. Az asz­­szony, csak mint egy kis fehér pont világított a messzeségből, Dezső visz­­szameresztette a szemét a távolba. Még látta az asszonyt. Mintha a messzeség­ből is megérezné, hogy az urában gyönyörködik, amint izmosán, fölpa­­rázslott, büszke erővel forgatja meg a két evezőt a vízben, A horizont alján vastag, fekete felhő­csipke emelkedett mind feljebb. Né­hány perc és könnyű kis szél kereke­dett, amely fölfodrozta a vizet. A tó kék szine lassan haragos szürkébe bo­rult, mintha megsértették volna. Csön­des kis veszekedés indult meg a tó és az ég között. A perlekedésnek vihar lett a vége. Péter elkomorult arccal, kifulladva tette le az evezőket. Hagyta ringar.i a csónakot kissé a vizen. A szája eltikkedtan, fehéren remegett.-— Te, Dezsőkén,! Én azt hiszem, jobb lesz visszafordulni! Dezső, aki eddig nem is gondolt arra, hogy őket itt valami veszély is fenyegetheti (hiszen itt van Péter), most meghökkent arccal ugrott föl a csónakban. Visszafordulni ? Igen, hiszen visszafordul ő szívesen, de milyen el­­fehérülten, milyen remegve mondja ezt Péter. Mintha valami sohasem látott idegen ülne most itt vele szemben, nem is az ő erős, büszke barátja, akit fájdalmasan irigyelt mindig az ő nagy­szerű erejéért, a bátorságáért. Hirtelen szélroham kapta el a könnyű kis csónakot. Péter ijedten rag. dta meg az evezőket. A csónak kacagva himbálódzott a fö! fodrozódó, harago­san tajtékzó vizen. Mintha csak bosz­­szantani akarná a tavat. Messzi dörgés nyúlt el odafönn a sötétbe borult égen, Egy villám ezüstös villanással hasított bele az ég szürke köpenyébe. Péter keze remegni kezdett. Dezső ijedten tapadt szemével a Péter két izmos kar-ZONGORA Harmóniám raktár és épitó intézet. Használt zongorák, p 1 an i n ó k újak „ 6100 K-tól keidre. 3 Javítás és hangolok lelkiismeretesen és szakszerűen. Haszaált zongorát napi áron átvétetnek Schönhofer Vilmos Bratislava, Prímás-tér 1. sz. járhatnak el sikeresen a kiutasítottak érdekében, ha az összes eseteket részletesen ismerik, szükséges, hogy a párttítkárságok s maguk a kiutasí­tottak mindenkor részletesen közöl­jék a következő adatokat • a ki uta­sított neve, foglalkozása, életkora, mióta tartózkodik a mai Szloveszkó vagy Ruszinszkó területén, mikor és milyen indokolással kapta a kiuta­­sitási határozatot, mely államba uta­sították ki. A Magyar Nemzeti Párt törvényhozói közül minden héten más és más tartózkodik Prágában, hogy a kiutasítottak érdekében el­járhasson, a fenti jelentések tehát nem az egyes képviselők magán­­cimére, hanem a Magyar Nemzeti Párt klubtitkársága Praha, Parlament címére küldendők. Legcélszerűbb a levéltávirat. Csoportos jelentések alapján (itt és itt nyolc egyént utasí­tottak ki) semmi eredményt nem lehet elérni, Merpolláció Szent Liviin emlé­kének megünneplése tárgyában. Gregorovics Lipot keresztényszo­cialista párti képviselő, a következő interpellációt intézte a belügyminisz­terhez : Van-e tudomása arról, hogy a közigazgatósági hatóságok minden­nemű törvényes alap nélkül Szent István emlékének megünneplését megakadályozni igyekeznek, sőt ezen igyekezetükben az alkotmánylevél 121 és 122-ik §-ban biztosított val­lásszabadságot is megsértik. Mit szándékozik tenni, hogy a közigazgatósági hatóságok ezen sé­relmes magatartása megszűnjék? Jókán róm. kath. plébános vagyok. Ebbéli minőségemben folyó évi au­gusztus hó 3-án 24/1926 elnöki sz. alatt arról értesített a jókaí jegyző, hogy „a szlovenszkói minisztérium mellé beosztott R. kath. egyházi jára, amely most mintha aiázatos-kö­­nyörgőn kavarná az evezőkkel a fel­dühödött vizet. Az eső erős csattanásokkal paskolni kezdte a tő haragos tükrét. Az ég és tó perlekedésének tehát ez lett a vége. A tó kapott ki, hatalmasan zuhogó üt­­legekke1. Dezső, a gyönge, gyáva kis Dezső, most mintha egyszerre furcsa kemény bátorságot érzett volna beleszökkenni a szivébe. E'kapta Péter kezéből az evezőket, — Add ide, látom, hogy félsz.! Ha nem lett volna olyan fenyegetően komoly a helyzet a viharral, Péter olyan hangos kacajra fakadt volna, amely tulharsogta volna még az esőt is. De nem volt kedve nevetni Péter­nek. Érezte, hogy itt baj lesz. Dezső csak forgatta az evezőket, összecsikor­gatott fogakkal, némán, viaskodva a fölharagitott tóval. Mintha minden ed­dig róla az emberek ajkán mosolyogva útra kelt lenéző, vállveregető anyásko­dást, mely neki, a gyönge embernek kijárt, elakarna Szni ezzel a fölbuzduit bátorsággal. Az orkán dobálta a csóna­kot, mint egy könnyű, kecses lapdát. Dezső, amint az ; evezőket vágta bele a tajtékzó tóba, hangos kacagással né­zett Péterre, aki megadva magát sor­sának, remegő, fehér szájjal ült a csó­nakban. Nem is volt már emberi ez a kacagás. A csónak hirtelen nagyot billent. Péter kizuhant a vízbe. Dezső eldobta az evezőket, két vékonyka karjával el­kapta a Péter reszkető kezét, amely görcsösen kapaszkodott meg a csónak szélében. Péter arcán ott fehérlett a halálfélelem. Szinte könyörgőn tapadt most a szeme Dezsőre. Dezső vékony karja csodákat müveit. Dühös, nekife-

Next

/
Thumbnails
Contents