Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-08-14 / 97. szám
1926. augusztus 14. Komáromi Lapok 6.. oldal. l|Ä il ®*ö Mr ^|1S| r FUNK MÓR*^ épilletfakemkedö és vállalkozó r Ekeié* ^ Keszegf alva részéra ^EBOBBséhk KOMÁROM, Rákóczl-ut 40. Telefonsz. 51. ügyek referátusának 1415/1919/1 számú rendelete szerint Szent István napján, vagyis e hó 20-án az ünnepet megtartani tilos“, s hogy „az ünneplést sz ünnepet követő vasárnapon kell megtartani." Mindenekelőtt arra kívánok utalni, hogy a jegyző tévesen minősiti „rendeletinek a szlovenszkói minisztérium mellé beosztott R. kath, egy házi ügyek referátusának 1315/1919/1 számú ügyiratát. Ez az ügyirat nem rendelet, hanem az egyház megyei hatóságokhoz intézett távirati óhaj hogy az egyházmegyei hatóságok tiltsák el az augusztus hó 20-iki ünnepet és helyezzék át az ezt követő vasárnapra. Az egyházmegyei hatóságok ezt az óhajt természetszerűleg mint az egyház ügyeibe való illetéktelen beavatkozást figyelmen kívül hagyták. Ekként a római kath egyházi ügyek előadója nem érte el kellő utón sem célját, amelyet egyenes utón szabályszerű rendelet közzétételével törvényes alap hiányában elérni nem tudott Ismétlem, nincs semminemű törvényes akadálya Szent István em éke megünneplésének. Az alkotmánylevél 128-ik §-a a köztársaság minden polgárának egyenlőségét biztosítja, nemzetiségi különbség nélkül. A köztársaság bármely nemzetiségű polgárának ugyanez a jogállása. Ennek a nemzetiségi egyenlőségnek következménye az is, hogy a köztársaság bármely nemzetiségű polszitett erővel húzta vissza Pétert a megbolygatott, szörnyű vízből. Végre sikerült. Péter lihegve bukott hátra a csónakban. A vihar egy kissé lassúbb tempóban paskolta a vizet. A tó is mintha szűnő haraggal csöndesedéit volna. Újra Péter kapta el az evezőket. Lassú himbálással közeledtek a távoli part felé. Dezső lehunyt szemmel gondolt vissza a vihar fönséges perceire. Soha nem érzett ilyet. Mintha valami láthatatlan, izzó ördög kacagott volna benne. És messze a távoli parton forró, parázsos napsütésben egy fehér aszszonyi kéz intett volna feléje. Péter némán forgatta az evezőket a megnyugodott vízben. Az arca most már pirosai*, kissé felhős homlokkal meredt maga elé. Szégyelte szörnyen az iménti gyávaságot. Csak nagy időre szólalt meg rekedt hangon. — No, mindjárt otthon leszünk 1 Kutya egy vihar volt! Dezső valami köszönetfélét várt. Egyszer majd csak idenyujtja Péter azt a két izmos, erős kezét és megszorítja velük az övét némán, hálával. De Péternek eszeágában se volt ezt megtenni. Szinte kerülte a Dezső tekintetét. A nap kibontotta aranylobogóját odafönn az égen. Diadalmas friss izzással bámult ki a megnyugodott kék kárpit mögül. A parton ott várt az asszony. Megejtően bájos, finom mosollyal. Könynyü, kecses kis nyári ruha volt rajta. Más mint amelyikben ma délután el búcsúzott tőlük. Péter a fogai közül, tikkadt szájjal, halkan még odaszórta Dezsőnek: — Erről a viharról nem kell beszélni, még megijedne az asszony! Tudod, hogy milyenek a nők! Este a kaszinóban Péter diadalmasan feszülő, ruganyos testére szmoking borult. Finom szivar izzott a szájában. Ott ült egy mélyöblű bőrkarosszékben gára tiszteletben tarthatja saját nemzete nagyjainak emlékét. A csehszlovák nemzet az államfordulat óta szinte egy folytonos ünnepen hódol kísebb-nagyobb ki tünőségei emlékének. S a köztársaságban élő németek is szabadon ünnepelhetnek. S nincs kifogás a nemzeti öntudatra ébredt zsidóság ünnepei ellen. Csak mi magyarok vagyunk kivételek ezen a téren is. Ami bennünket, magyarokat illet, ugylátszik akként képzelik az egyenlőséget, mint a fennen hirdetett önrendelkezési jogot! A köztársaság kormányzata állandóan a „béke és a konszolidáció" politikáját hirdeti. S hogy mennyire őszinte ezen „béke" hitvallás, kitűnik abból, hogy ugyanazon kormányzat közegei igyekeznek megakadályozni azon férfiú emlékének megünneplését, aki kilenc évszázaddal ezelőtt a középső Duna medencéjében a béke és konszolidáció politikáját nemcsak hirdette, hanem meg is valósította azzal, hogy őseinket megnyerte a keresztény hitnek, nyugateurópai kultúrának és civilizációnak. Vagy talán éppen ez a tette az a megbocsáthatatlan bűn, amely megtorlásul legalább is a teljes feledést érdemli? Ismétlem: az alkotmánylevél 121- és 122-ik §-aiban biztosított vallásszabadság és szabad vallásgyakorlat megsértése az az eljárás, mely Szent István emlékének egyházi megünneplésébe beleavatkozik. A közigazgatási hatóságoknak még a fennáló polgári jogszabályok értelmében is semminemű közük sincsen ahhoz, hogy a római katholikus egyház hol, mikor, miképen ünnepli kanonizált szentjeit! és mialatt a szivarja piros hegyét nézte elbágyadc, kellemes lustasággal, elbeszélte a mai veszedelmes délutánt. Hogy micsoda rettenetes vihar dühöngött! Bizony! A hölgyek talán éppen akkor álmodtak valami kellemes szépet, mikor ők kelten Dezsővel künn verekedtek a viharral. Föl is borult velük a csónak. Nagy munkába került mig kimenekültek. Dezső . . . Dezső is nagyon szépen, bátran viselkedett. A hallgatók, különösen a nők, egy halk mosolyt dugtak el az ajkuk alá. És mindnyájan parázsos, Kigyűjtött szemmel nézték a mesélő Pétert, aki ma délután megmentette ennek a szegény, pipogya kis gyönge Dezsőnek az életét. A szivarfüst, mint lusta szürke fátyol úszott el a hallgatók fölött. Az asszony szólalt meg a csöndben, hárfazengésű finom hangján: — Ugy e mondtam Péter, hogy vigyázzon, mert Dezső nem tud úszni! Dezső mindezt lehorgasztott fejjel hallgatta, Most újra ő volt a a gyáva, gyönge kis Dezső, akit mindenki sajnál. Álmodott. Egy percre visszaálmodta a mai délutánt. Hiszen neki már csak az álmokhoz van joga. A vihar dühösen csapkodta a tavat, fölgerjedt haraggal zúzta, vágta a vizet, a villámok ezüstösen cikkáztak ki a föltépett égből, Péter keze ott remeg a csónak szélén ijedt kapaszkodással egyetlen fiatal, izmos, szép életéhez ... és Dezső fogcsikorgatva harcol az ereje föllobbant büszkeségével, hogy megmentse ezt az ijedt embert a fiatalságának . . . az élet örömeinek ... a szép, igézőén szép asszonyának ... A távolból pedig, a messzi partokon, a forró parázsos napsütésben, túl minden sötét viharon, ott integet feléje egy fehér asszonyi kéz. .. . Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torna u, 18 b, W 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 56— 65 koronáig. Szabad orvosválasztás Külön szülészeti osztály 'Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. pausal szil'és 1000 korona. Vezető orvos: FRANKENBERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — RE2UCHA LAJOS dr. igazgató. e« immmmmmmmmmMmmmmmmm •• A magyar munkások a gasteini levélről. A Magyar Közlönyben, amely a Magyar Nemzeti Munkáspárt lapja, olvassuk a következő fejtegetéseket Szüllő Géza gasteini leveléről: Pár nappal ezelőtt Szüllő Géza az országos keresztényszocialista párt elnöke a Prágai Magyar Hírlapban Gasteini levél címmel egy vezércikket irt, amelyben a saját párteveinek leszögezése mellett kemény kritikát gyakorolt a Magyar Nemzeti Párt politikája felett, A magyar munkásság az őszi választások alkalmával közös listára szavazott a Magyar Nemzeti Párttal s a megválasztott képvise őket, ezen az alapon joggal tekintheti a saját képviselőinek is és eleve kikeli jelentenünk, hogy ezek a képviselők a magyar munkásság érdekeinek mindenkor bátor és szakavatott védelmezői Ha tehát az ő működésűket bármely oldalról kritika éri, éber füllel kell odafigyelnünk, mert a mi embereinkről, a mi ügyünk védelmezőiről van szó. Minden olyan kritikát, amely a szlovenszkói összmagyarság szemszögéből nézi valamely politikai párt működését, csak köszönettel veszünk, mert elvünk az, hogy minden lépés komoly megvitatás tárgyává tétessék, nehogy elhibázzunk valamit. A nyilvánosság elé azonban csak olyan kérdést vigyünk, a mely kinőtt a pártkeretből, amely egyformán érint minden itt élő magyart, de a pártszempontokat ez esetben tegyük félre, mert a pártérdek és az összmagyarság érdeke nem minden esetben fedik egymást. Alaptalan kritika a pártok közti ellentétek kimélyitéséhez vezethet, nekünk pedig teljes erőnkkel azon kell lennünk, hogy a meglevők is elsimittassanak és közös erővel induljunk a harcba a kisebbségi jogaink kivívásáért. Minden olyan politikai tett, amely a kisebbségi jogok terén bennünket előre visz, csak helyeselhető és egy magyar pártnak sem lehet a programijában egyetlen olyan pont sem, amely ezzel az elvvel ellenkeznék. Politikai pártban nem az elv fontos, hanem az eredmények. A harc nem a zászlóért, hanem a győzelemért folyik. Az elveket lehet a becsült és az erkölcs szempontjából bírálat alá venni, de az eredményeknek kézzelfoghatóknak kell lenni. A szlovenszkói magyarság nem azért Itömörü t politikai pártokba, hogy a kormányoknak állandó ellenzéke legyen, hanem a nemzeti és kisebbségi jogaik kivivására. A puszta ellenzékieskedés nem lehet öncél, a gravamenek üres hangoztatásával sohasem megyünk semmire. A segítséget csak külföldről várni s közben idehaza mozdulatlanul maradni nem okos dolog. A népszövetség hét év alatt még semmit sem tett érdekünkben, — a római konvenciót, amelytől sorsunk javulását vártuk, legtöbb állam nem is ratifikálta. Panaszaink a pusztába kiáltott szó gyanánt hangzanak el, sérelmeinket tehát idehaza kell orvosolnunk. Mire valók a világba kürtőit hangzatos sirámok, ha a valóságot teljesen fedik is, ha minden arra illetékes fórum siket marad. A nemzetközi jogorvoslat mindenkor kétes értékű volt, emlékezzünk csak a I magyar protestánsok évszázados küzdelmeire. A szabad vallásgyakorlatot a külföldi hatalmak minden békeszerződésben garantálták, idehaza pedig minden a kamarilla tetszésétől függött és a protestáns papok gályára kerültek. Felettébb örvendetes dolog, hogy a kérész tényszocialista párt elnöke a nemzeti öntudat fontosságát keményen hangoztatja, h szén csak nem régen ugyanazon helyről a hivatali előd, a vallási meggyőződést a nemzeti eszme elé helyezte. Attól azonban ne féltsen bennünket, hogy az a párt, amely a nemzeti eszmét nyíltan a zászlajára irta és nem kacsintgatott a szlovákok felé, annak elhallgatásával azt valaha is másodlagos értéknek fogja tekinteni. Az azonban tagadhatatlan tény, hogy egy gazdaságilag tönkre tett nép helota sorsra jut és előbb-utóbb még nemzetiségét is kénytelen lesz megtagadni. Az átkos emlékű kamarilla jelmondata volt: faciam Hungáriám medikám, kaptivam . ,. szegénnyé és fogollyá! Reális gondolkodó nem lehet az „áldozatos“, csak az előnyt nyújtó politika hirdetője. A politikai pártnak igenis gazdasági szervezetnek is kell lennie, Széchenyi István e téren örökké világitó fáklyája ennek az elvnek! Mi sem csábittatjuk el magunkat „üveggyöngyökért“, de nagyratartjuk azt a buzaszemet, amelyet Szent- Ivány József politikája a cseh kalászból lepergetett. Rajtunk múlik, hogy ez a buzaszem egy jobb jövö alapját képezze! Mi, magyar munkások, Kossuth apánkkal tartunk, aki azt hirdette, hogy az ördöggel is szövetkezni kell, ha segélyünkre van! Az a „Morván túli szövetkezés“ nem más, mint üres frázis! A Gasteini levél nem más, mint egy pártszempontokból irányított kéz Írása, amely a magyar munkásság soraiban, de az egész magyar közvéleményben is élénk visszatetszést keltett és a „negátió elvének" rideg leszögezésével, másrészről pedig az elért eredmények lekicsinylésével mélyebbre szántotta a magyarság pártjai között az ellentéteeket Az összmagyarság szempontiá-
