Komáromi Lapok, 1926. július-december (47. évfolyam, 78-155. szám)
1926-08-12 / 96. szám
2, oldal. Komáromi Lapok 1926. angusztus 12. jaliiSttlliM .POLIO' utolérhetetlen minőségével nynjt. 5 = MINDENÜTT KAPHATÓ! = ság előtt felelősségre vonni, sokak előtt vitás. = fóusOlini kaiét sejti a párisi Temps a bolgár komitácsi betörések mögött, mikor azt írja, hogy „a? olasz diplomácia veszedelmes aktivitást fejt ki a Balkánon“. Ezt az aktivitást különösen Jugoszlávia nézi érthető izgalommal, ami természetes is, hiszen Olaszország nemcsak szomszédja, de riválisa is Jugoszláviának, Itália pedig belemámorosodik a feketeinges apostolok szónoklatába és egy idő óta nem elégszik meg azzal, hogy szellemi és kulturális örököse legyen a klasszikus Rómának, de azon dolgozik, hogy az immár kétezer esztendő előtt eltemetett világbirodalmat uj életre ébressze. Az ilyen ébresztés nem nagyon szó kott sikerülni, de a Napóleonok és Mussolinik annyit mindig el szoktak érni, hogy néhány évtizedre lángba borítják a maguk és szomszédjaik földjét. Nagyon veszedelmes játék az, amit az olasz diplomácia folytat és nagyon könnyen robbanhat ki egy uj európai katasztrófa a balkáni „határincidensakbői.“ Ez pedig kétszeresen veszélyes lehet ma, amikor Európa földje még részeg attól a vértől, melyet négy háborús esztendő alatt ivott magába. Széni István napjának megünneplése. A katholikus nagybízoítság Bittó Dénes dr, Pozsony vármegye volt főispánja elnöklésével foglalkozott Szent István napjának megünneplése ellen irányuló, azonban mindennemű törvényes alapot nélkülöző törekvésekkel. A nagybizottság a következő szózattal fordul Szlovenszkó kath. magyarságához-Az áliamfordulat nem érintette, mert nem érinthette a katholikus hit belső struktúráját. Hitünk, erkölcstanunk, rítusunk, disciplinánk nem változott. Semmi sem változhatott, ami katholikum. Katholikum a böjt, a gyónás, azt a csehszlovák alkotmány el nem törölhette. Katholikum a szentek tisztelete és ünneplése, ahhoz az állam hozzá nem nyúlhat, Ignorálhatta, mellőzhette, bojkottálhatta a maga és intézményei részéről, de a katholikus híveket attól ei nem tilthatta. Ennek tudatában biztosította az alkotmánylevél a vallás szabad gyakorlatát. Jelentkeztek ugyan egyes hatósági közegek intézkedéseiben sovén elfogultságok ,és huszita vélleitások, melyek azonban törvényben és törvényes rendeletben alátámasztva nincsenek. Ezek lepattantak a kath. hitélet ércfalairól. Ebben a szlovák és a magyar katholíkusok egyek voltak. Csak egyben nem voltak egyek, a történelmi magyar szentek kultuszának fentartásában. A szlovák lélekbe mesterséges autogonismus sugalmazott minden ellen, a mi magyar, még a magyar szentek ellen is. Fel akartak hagyni a magyar szentek eddigi kultuszával, s így felhagyni ünnepjeikkel is. Sorban kimaradtak még a szigorúan egyházi naptárakból, istentiszteleti előírásokból is a magyar szentek ünnepei, de csak pár hónapra, mert a szentszék visszahelyezett minket, amikor meglátta, hogy a nagyszombati vikariatus 900.000 hi* vöje között több mint 300.000 ma-Í[yar nemzetiségű, akik meg nem ehetnek szentjeik tisztelete nélkül, de a többiek sem fordulhatnak el oly gyorsan olyan szentektől, akiket atyáik évszázadokon át tiszteltek, követtek, segítségül hívtak A magyar szentek ünnepei igy visszakerültek az egyházi szertartásokba, kivéve, Szent István augusztus 20-iki ünnepét, melyet a szlovák püspöki kar fölöslegesnek látott, amikor szeptember 2-án úgyis megismétlődik Szent István általános ünnepe. Azonban a magyar nép a szept. 2-iki Szent István ünnepről sohasem tudott semmit, vagy augusztus 20-án Szent István halálának évfordulóján akar ünnepelni, mint atyái évszázadokon keresztül, vagy megfosztottnak érzi magát egyik legdrágább, mert nemzetiségével összeforrott katholikus kincsétől. Meghajtunk az egyház előtt, hogy Szent István liturgikus ünnepét szeptember 2-án tartja, mert tudjuk, hogy az egyház is meghajlik a magyar katholikus nép lelkíszükséglete előtt, a mikor az Szent István nyilvános ünnepét továbbra is augusztus 20-án akarja megtartani. Ha ettől minket az egyház el nem tilt, mert ei nem tilthat, akkor másféle hatalom még kevésbbé tilthat el. Hiszen tőlünk lelkiismere tünk megköveteli, hogy Szent Istvánt úgy tiszteljük, mint 900 éven át összes elődeink. Tehát jogos tilalmat senkitől el nem fogadhatunk, s ha akad ilyen, azt olybá kell vennünk, mint vették az apostolok, amikor nekik is tiltották a Jézus nevében való ténykedéseket és prédikálásckat. Újabban ilyen állítólagos tilalomra volt hivatkozással egész síatáriális eljárások indíttattak egyes leikészek ellen. A komáromi, gútaí plébánosok számtalanszor idéztettek kihallgatásra a dunahidasi, pozsonypüspöki-í lelkészek ellen, hátuk mögötti nyomozások alapján fegyelmi vizsgálat kéretett és lefolytathatott, a gútai káplán három nap alatt kiutasittatotí és igy tovább, mind azért, mert ünnepi vagy énekes szentmisét mondott, prédikált, veesernyét tartott Szent István napján, s mindezzel „az állammal szemben való e fenséges magatartást tanúsított." Ezt állapította meg a Skolsky Referát az 56.783 III. 1925 sz. s hasonló panaszfö'vételeiben, melyekben az illető „deliiquensek" ellen rendes fegyelmi eljárást kért a felettes egyházi hatóságoknál, fegyelmi eljárás eredményének bevárása nélkül az illetőket azonnal ls en érzékenyen sietett sújtani, beszüntetve összes államsegélyüket, mintegy 6 —7000 K-t. Legújabban pedig a Szent István ünnep megtartása Falkovich Viktor, dr. Szőke Kázrnér és Bayler István esetében indokul szolgált a legnagyobb büntetésnek, az országból kiutasításnak kiszabására is. Tanítók elvesztették államsegélyüket, kereskedők trafikárusitásukat, sőt pénzbüntetéssel sújtattak, amazok mert orgonálíak, emezek, mert üzletüket zárva tartották az ünnepen. Ennyi megtorló intézkedés csak tételes törvény, vagy törvényes rendelet megsértésének lehetett következménye. De hát létezik-e ilyen, a Szent István ünneplését tiltó törvény, vagy törvényen alapuló rendelet? Illetékes és klasszikus tanúra hivatkozhatunk e részben, magára a nagyszombati szentszéki bíróságra, s az ennek tétele alapján az ottani egyházi főhatóság által 1240/1926 sz. a. hozott felmentő határozatra, mely a megejtett vizsgálat alapján teljesen felmentette a vád alá helyezett plébánosokat, a Szent István nap megtartásának minden terhes utókövetkezménye alól. Felmentette pedig a következő indokok alapján: 1. Tény, hogy a plébánia iskolaszékei a/, összes hívők nevében elhatározták, hogy a) augusztus 2Ö át, Szent István halála napját, mint fogadalmi ünnepet akarják merülni, tisztán csak vallási szempontból, mivel a magyarok neki, mint a kath. vallás és kultúra terjesztőjének köszönhetik szivük legértékesebb kincsét, a hitet és ezért hálásoknak kell lenniök Szent István iránt. b) Az iskolaszékek egyidejűleg felszólították a plébánost, hogy aug. 20-án ünnepélyes istentiszteletet végezzen, úgy mint eddig. 2. Vitán felül áll, hogy bármely vallás hívői megünnepelhetik ezt vagy azt a napot, ha az nincs törvénnyel eltiltva Az állampolgárokat felhatalmazza erre a csehszlovák köztársaság alkotmánylevele s a vallási szabadságról szóló egyébb törvények. Szent István napjának megülését pedig semmiféle törvény, semmiféle törvényes rendelet nem tiltja. A Referátas által hivatkozni szokott bizonyos végzést törvényes letiltásnak, illetőleg törvényes rendeletnek tekinteni nem lehet, mivel egy minden hivatalos jelzés nélküli s olvashatatlan aláirásu táviratról van szó, melyben nincs tilalom, hanem csak kívánja, hogy ily tilalom kiadassák o y hivatal által, amely állami ügyekben rendelkezéseket egyáltalán nem adhat ki E távirati kivánság minden indokolás nélküli, amellett olyan ügyekre vonatkozik, amelyekhez semmi köze. amilyen pld. külső egyházi ünneplések áthelyezése. Sem az állami törvények és rendeletek tára, a leghivatalosabb és leghitelesebb szabvány gyűjtemény nem tartalmaz ilyen tilalmazó rendelkezést, sem az egyházi körlevelekben fel nem található ily tilalom kibocsátása, tehát semmiféle szabványnak sérelme meg nem állapítható a Szent István ünnep megtartásában, Egyébként az egyházi törvények szabadságot hagynak a hívőknek még az eltörölt ünnepek megszentelésében is, amint az látható a X. Pius által dispenzált ünnepek esetében, 3. Az „Ah hol vagy magyarok..." ének egyházi ének, amelyben nincs semmiféle államellenes, másrészt éneklése soha nem volt tiltva, sem pedig üldözve. A hívek régi szokás alapján éneklik. Ezen indok alapján a vádlottat fel kellet menteni. Tehát nincs sem állami, sem egyházi törvényes tilalom a Szent Isívánnapnak fogadalomszerü, vallásos jellegű megölése ellen. De még ha volna is állami tilalom Szent István napjának a közéletben való megünneplése ellen, azaz egyházi megun neplésre nem vonaíkozhatik, ezt ugyanis a vallás szabad gyakorlata teszi lehetővé az ünneplés meliett, azonban a legsúlyosabb és kényszerítő okok szólnak. ' Szent István napja a magyar népnek annyira velejáró nélkülözhetetlen ünnepe, hogy azt nem csak a magyar királyság terü'eíén, hanem az ezen területen kívül lakó magyarok is nemzeti ünnepként tartják Párizsban, Berlinben, Bécsben, Prágában, Amerikában egyaránt. És nemcsak a magyar állampolgárok ünnepük ezt, hanem a magyar nemzetségüek mind, bármilyen állampolgárok legyenek is. Ezt az ünneplést a magyar nemzethez való tartozandóságuk követeli meg tőlük, hogy hálát erezzenek azon férfiú iránt, aki nekik nemzeti létet adott és biztosított. Ezt a természet szerinti hálát a katholikus válás íermészetfölötti motívumai még inkább felfokozták. Szent Istvánban a katholikus magyar nemcsak nemzeti típusát, hanem nemzete apostolát is látja,aki a szilaj magyart Krisztushoz szeliditette s a keresztény vallással \ neki a keresztény kultúrát s ezzel európai életet s fennmaradást biztosított. Hogy a testvértelen kis magyar faj még él, azt mi Szent Istvánnak köszönhetjük. Ha Szent István nincs, — ma már magyarság sincs. Jól tudja ezt a magyar nép is, azért ragaszkodik szent apostolához, de ép oly jól tudja a pogány sovinizmus is, azért akarja mindent törvényes alap nélkül a magyartól Szent István-ját elvenni. Ám aki minket Szent Istvántól elszakítani, elválasztani törekszik, az hitünktől, létala* púnktól akar megfosztani, ami ellen bizony az életősztön legelkeserettebb ellenállásával védekezünk. El kellett ezt mundanunk azon alkalomból, hogy törvénytelen és jogtalan^ alapon üldözések folynak, megrendszabályozások foganosittatnak, kiutasítások alkalmaztatnak a magyar kath. lelkészek, kántorok és magánszemélyek ellen azon a címen, hogy Szent Istvánnak, a maj gyarok apostolának ünnepéhez ragaszkodnak, amit elfogultsággalvegyes hatalmi túltengés államéi enes magatartásnak minősít, minden törvényes a*ap nélkül, de el kellett ezt mondanunk azon alkalomból is, hogy ugyanezek a törvénytelen törekvések új üldözési periódust kezdenek Szent István ez idei ünneplései ellen; az első fokú hatóságok már várják az alkalmas pillanatot, hogy szétüthessenek az ünnepre készülők között. Pedig nagyon túllőnek a célon. Hitvallokká, mártírokká tesznek minként, akik Szent Istvánt ez évben nemcsak hagyományos megtísztelésben akarjuk részesíteni, hanem fokozottabb ünnepléssel megengesztelni is kívánjuk azon internális káromlás miatt, amely, — ha igaznak bizonyul — a dicsőséges szent jobb kezet érte épen a legutóbbi napokban. Az állam mi is vagyunk, s az ilyen rothadt mentalitásról tanúskodó káromlás ellen, legalább hagyjanak minket — imádkozni. Szanatórium „CARITAS“ Bratislava, Torma u, 18/1». 274 Sebészet — Nagy ft gyásza, fc I. oszt. napi 80—100 koronáig, ll. oszt. napi 55—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both, dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona, II. oszt. pausal szülés 5000 korona. Vezető orvos: FRANKENBERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa: BOTH JÁNOs dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REZUCÍIA LAJOS dr. igazgató. in mrr r n<»i irwiirwrifTwrwnnn < • A Komaromi Járási ípartársulat közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Komárom, aug. 8. A Komárómi Járási Általános Ipartársulat folyó hó 8 án tartotta I. évi rendes közgyűlését a mintegy 2200 tagot s^átnláió társulat tagjainak élénk érdeklődése mellett. A közgyűlést BoldOghy Gyula társulati elnök vezette, az iparhatóságot Ottihger Kálmán iparhatosági biztos képviselte. Elnöki megnyitójában Boldoghy Gyula jelentőségteljesnek tartja a társulat 1 évi közgyűlését, mért ez az első alkalom arra, hogy a társulat tagjai számára a társulati szervezet első, bár csonkaévre vonatkozó műkő dését a társulat vezetősége ismertethesse, s egyúttal megtehesse azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a tár£pt.áíi szervezet további kiépítésére a tagok érdekeinek megvédeimezése céljából kívánatosak. Az általános gazdasági helyzetet s a társulat működését ismertető elnöki jelentést Gaál Gyula dr. társulati jogtanácsos adta elő. E jelentés behatóan és széles keretekben foglalkozik a kézművesipari s kereskedelmi helyzettel, s megállapítja, hogy az egyre növekvő közterhek, s másrészt a munka, s kerestei alkalmak hiánya az 1925. évben is súlyosan éreztették hatásukat. Az adózási terhek mellett különösen érzékenyen sújtják a kereskedő és iparos társadalmat az egyre szaporodó u. n. szociális intézmények követelte anyagi áldozatok, amelyek ma már nemcsak az egyébként is nagyon szűkre szabott polgári keresetet s jövedelmet, hanem már magát a üzleti tőkét támadják meg. Statisztikai adatokkal igazolja, hogy a békeévekhez képest mily pusztítást vitt végbe az ipar és kereskedelem terén a nagy munkanélküliség, s a nagy fogyasztó publikum vásárló erejének napról napra tapasztalható csökkenése. Mig a gazdaságilag I g < í í < I
