Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-02-06 / 16. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1926 február t Eliadások kezdete hétköznap este V és i,S Étakor TISZTI PAVILLON Előadások kezdete vasár- és Bnnepnap U.UVWIL Szombat, február 6. án mozi szünet: Vasárnap február 7.-én. Csak egy napig! i kastély 25 vagy A nászéj tragédiája. Szerelmi dráma 8 felv. Fősz. Mary Phil t»in (Siet a Práterben, 1914. és Operaház fantomja nagyfilmek csillaga. Jön! A CÁRNŐ Jön I Bíró Lajos és Lengyel Menyhért drámája Pola NegriveS. mánya fában és vizekben bővelkedő. Sok szántóföldjük van. A magyar nyelvbe az onugor nyelvből átvett növénynevek is azt bizonyítják, hogy a Dontól nyugatra laktak. Ilyenek a szőlő, kőris, alma, kökény. Ezek a növénzek a Dontól keletre nem teremnek. Ha pedig egy népnek egy elnevezésre nincs szüksége, nem veszi fel a nyelvébe. Az odaköliözés idején 600 körül még teljesen onugorokból állt az uralkodó osztály. Ennek tagjai, ha beszéltek is magyarul, onugoroknak tartották magúkat. Ez volt a második haza, melyben a megyarok legalább nyolc emberöltőn át tartózkodtak. Ez volt az az emlékezetes haza, ahol egyrészt az onugorok a magyarokba teljesen beleolvadtak, másrészt a magyarok lótenyésztő és halászó népből földmives és baromtenyésztő, részben helyhez kötölt foglalkozású néppé alakultak és így a művelődés fokán nagy lépést tettek előre. Hogy ez átalakulás onugor hatás alatt történt, mutatják azok a szavak, melyek az onugor nyelvből jöttek át a magyarba. Ilyenek a baromtenyésztésnél használatos szavak: barom, bika, ökör, tinó, borjú, kos, ürü, túró, sajt, gyapjú; a gabonatermelés szavai: búza, árpa, aratás, sarló, tarló, boglya, ocsu, dara; a gyümölcstermelés köréből a szőlő, gyümölcs, bor, komló, mind onugor szavak. A rokonsági és családi összeköttetést jelentő szavak Jközött egy sincs onugor eredetű, mert ezek már megvoltak a magyar nyelvben. A folytonos háborúskodás alatt az onugorok népe egyre fogyott a magyarság pedig azáltal hogy vadász és halász népből állattenyésztő és földműves nép lett, mindig kedvezőbbb életviszonyok közé jutott és egyre jobban szaporodott. Azért, ha az onugorok alattvalóikkal rendelkezni akartak, meg kellet tanulniok magyarul és bár társadalmi rangjukat, vagyonukat, hatalmukat megtartották, lassanként egészen magyarokká lettek. 840 táján egy arab kereskedő fordult meg a Fekete tenger vidékén és ez már azt hallotta, hogy ótt magyarok laknak. Akkor tehát már az onugorok beolvadása megtörtént. Ennek a kereskedőnek tudósítása szerint a magyar fejedelem akkor húszezer emberrel vonult a harctérre Ezek mind lovasok voltak, és a családjuk mintegy százezer embert tett ki. Ha ezekhez számítjuk még a sereggel járó barmok és szekerek őreit, továbbá az otthon maradt jószágra felvigyázókat, az összes magyarság számát 840 táján kétszázezer lélekre tehetjük. Ennyi és tízszer ennyi ember is bátran elélhetett volna a Don és Dnyeper között, ha földműveléssel és szénagyüjtéssel nagyobb mértékben foglalkozik. De az állattenyésztő és téli takarmányról nem gondnskodó népnek a föld soha sem elég. Ezért a magyarok, akik erős katonai szervezetté alakultak, állandó összeütközésbe jöttek a szomszéd népekkel. Különösen a kozarokkal és bolgárokkal voltak háborúik. Ezek a háborúk a törzseket egyesítették és közös fejedelmet választottak. Azonban a háborúk az eredetileg békés magyar nemzetet is rablókalandokhoz szoktatták és ez lett a vesztük, mert mig a hadseregük messze idegen földön járt zsákmányért, a besenyők betörtek földjükre és az otthon maradt fegyvertelen nép sietve menekült előlük az Alduna vidékére. A visszatért hadsereg hazáját megszállva találta és elindult, menekült családjaiknak felkeresésére. Új hazájukat a 863 ban odamenekült magyarok Atilköznek nevezték el. Ez a terület akkor lakatlan volt ugyan, de nem egészen uratlan, mert a bolgár uralkodók jogot tartottak hozzá. Körülbelül 30 éves lehetett Árpád, mikor a fejedelmi hatalmat ráruházták és igen nagy feladat vári rá. Neki kellett a szétszórt, megfogyatkozott nemzetét az elcsüggedasíöl visszatartani, egységessé és erőssé tenni, bátorítani. Húsz évig szervezte, fegyelmezte, gyakorolta hadseregét Árpád és ekkor már a magyar hadseregnek messze földön jó hite volt. Azért, ha az uralkodók szorult helyzetbe kerültek, arra törekedlek, hogy a magyar hadsereg segítségét megnyerjék. Ilyen szorult helyzetben volt 891 őszén Arnulf romai német császár. Birodalmát észak felől a normannok, délkeletről a morvaszlávok fenyegették. A nornannokat birodalma északi iészén Lőwen mellett teljesen legyőzte, a morvdszlávok akkori hires fejedelmét Szvatoplukot pedig a magvarok segítségével akarta megiöéni. 892 ben meg is indították a hadjáratot, de a morvaszlávok földsáncait nem tudták áttörni. A magyarok tehát visszatértek az Atilközbe. Azonban a Morvabirodalomba vezető utakat ezzel megismerték és mikor 896- ban a bolgár támadás veszélyeztette biztonságukat az Atilközben, május vagy junius havában megindultak a mai Magyarország területére. Az Olt és Maros, Cserna és Temes völgyön keresztül vándorollak be abba a hazájukba, a hol a sok hányattatás után végre ezeresztendős oithonra találtak. LeomeMalil teimi ImröueMa, tsiir« és déli gyümfilts lÉMen Korai Aladár csemegekereskedsse Komárom. Kishíd-utca 1. sz. Legfinomabb Upton angol és orosz teák a közkedvelt császár keverék, Hőbe francia és belföldi likőrök, tea rumok, vörös és fehér fajborok, angol, francia, spanyol és portugál sardiniák, naponta friss bontás osse göngyölt muszka és fiié hal félékben, francia és olasz ételolajok, pisztráng, caviár, tok hal, lazac rák s az összes hal- és húskonservek, naponta friss nyitrai csemege vaj, as összes nyers és cukrozott deli gyümölcsök, dessert bonbon különlegességek a legfinomabb kivitelig. 824 flkomáromi galambászok. Komárom, 1926. febr. 3. Nagy panaszuk van a hires komáromi galambászoknak. Arra akarják kényszeríteni őket, hogy a nagy hírhedtségre emelkedett specialis állatsportot az ipartörvény paragrafusainak kacsaringói között iparigazolvánnyal űzzék a jövőben. A komáromi őslakosságnak nem igen kellene ismertetni, mi is volt ebben a Dunamenti városban a galambászás. Régi mesterség ez, amely bosszú évszázados múltra tekint vissza. Olyan mesterség ez, amelyet nem tanítottak sem az iskolában, sem műhelyben, amely nem a gazdasági akadémiákból s egyéb, az állattenyésztés tudományát terjesztő intézetekből rekrutálta a táborát. A csendes kispolgári házak táján honosodott meg ez különleges sport, melynek csak rajongói, csak szivig-vérig lelkesülői voltak és sohasem férkőzött be a galambászok matrikulálatlan céhébe olyan ember, aki a kedves házi galambnak kimondottan kereskedést kívánt volna űzni, A galambászat a napi munka után, a csendes ünnepeken gondüzés, szórakozás és romantikus sporttá fejlődött. Ez egy neme volt a lart’ pour l’ar, állattenyésztésnek, a fajok ügyes kivá lasztásának, s nem az volt a fontos, hogy a galambokkal kereskedjenek, nem volt, s ma sincs a komáromi galambászban gseft-szelíem, csendes jószándékú polgárság ez, amely csak szeretne haszonra, profitra is gondot fordító kereskedő lenne, de hiányzik belőlük, a kereskedés rafinériája, a szimat, s az a bizonyos hetedik érzék, amely árkon bokron, paragrafuson keresztü kasul a vad üzleti versenybe hajtja, űzi, kergeti a kimondott keres kedőt. A kereskedő rideg portékának nézi az árúját, amelynek igen gyakran a megbízhatóságát maga is megmosolyogva garantálja, a kereskedő „költeménynek“ zengi a lenge zefirt, a crep de chinet; „ambróziának“ quarglit, s hektárnak az ecetet, mert az a fontos nála, hogy a portéka elfogyjon, hogy igy megkeresse vele a megélhe-Itését, hogy minél többször forgassa meg a pénzét s— nagyon okosan — hogy vagyonosodjék Á kereskedelem igen gyakran hoz t forgalomba u. n. bóviit, nem rosszakaratból, de mert nem tud mást forgalomba hozni, és a bóvlin is meg kell keresni a megélhetést. Ez más! Ez a kereskedelem, amely végre is nem fordulhat a tudományos akadémiákhoz mielőtt a portékát a publikum szükségletének kielégítésére forgaiombahozza. A galambászokból teljesen hiányoznak azok a kellékek, amelyek a ken^skedelmi foglalkozás velejárói. A galambászat szórakozás, a gaiambász fanatikus szeretettel van eltelve a galambjai iránt, s ne adj Isten, hogy valamely ügyesen kitenyésztett fajból piacra vigyen, mert nála az a fontos, hogy olyan másnak nincsen. A hires komáromi tájfajta: purcli, a golyvás, a sasröpti, a bóbitás, a kontyos, meg az Isten tudja, hány galamb fajta nála sem az ordiner és a prima és legprímább rizskása, nem az egy, kettő s hét csillagos rongyok, nála a galamb nem haszonállat, és nem az emberi kacsa és orpington fajok üzleti kategóriái szerint osztályozódik. Az sem fontos, hány tojást rak, s milyen kövérré hízik, náia csak egy a lényeges, hogy üres polgári szórakozásai óráiban galambásszon velük. És itt magyarázódik meg, hogy milyen sport is a galambászat, A galambásznak van egy 4—5 méter hosszú póznája; ezzel hessegeti a galambokat repülésre, külön kitenyésztett „hazai“ galambok a felhajtott csapat vezérei, ezek vezetik a falkát a „vadászaton“. A csapat körül repüli nemcsak a galambász házatáját, hanem a „vidéki“ gaíambá&zok házait is és magához csalja a „vidéki“ galambokat. A „hazai“ galambok azután tömegvonzás, vagy a különös galatnbszpiché alapján vagy összehozzák a két csoportot, hogy az egész, a vidékiekkel megsokasodott galamb társaság leszáll a „hazai“ gaiambász portájára. Szigorúan véve ez ügyes elcsalása más tulajdonának. De a gaiambászok nem veszik oly szigorúan az enyém, tied riguózus paragrafusát. Mert könnyen fordul ám a galambász szerenoséje, mert másnap, harmadnap meg az ő galambjai kerülnek egy vidéki csapat vonzókörébe, s igy rövid időn belül egyenlítődik ki a csere. A galambász nem megy a biróságra azért mert a galambjait lefogta a szomszéd galambcsapata, igen jól tudja ő azt, hogy kölcsönbe megy a játék, amelynél egyik sem gondol kártérítésre, egyik galambászt sem izgatja a galamb piaci ára, s értékesítésén elérhető anyagi haszon. Hogy asztán akadnak egyes oly professzionista galambtenyésztők, akik üzletet is csinálnak a sport érve alatt, az más kalap alá tartozik. Aki kereskedik a galambokkal, az fizesse is meg ennek a nem éppen haszontalan üzletezkedésnek az árát. De a komáromi ősrégi sportoló galambászokat a rideg üzletemberek közé sorolni kegyetlenség, mert ezzel kipusztitják az emberekből azt a kevés megmaradt romantikát is, amelyet a mai modern geseftelő élet úgyis eléggé szárazra tett. Még ma is ismerek akárhány komáromi embert persze csak a régi öreg urak közül, akik a galambhust tudva meg nem ennék, mert ebben a kedves turbékoló állathoz valami szent fétisizmussal viseltetnek. Kár tehát a galambászokat átforgatni a maguk kedves ősi sportjuk tervéről a zegzugos kereskedelem útvesztőibe; úgyis pusztul minden, ami régi szokás volt, ami bennünket a kedves, ha sokszor szomorú végű múlthoz is csatolt. Kegyelmet kérünk a galambászok részére a paragrafus hivatásos őrzőitől, mert megérdemlik, hogy ósdi, senkinek sem ártó, csak .a maguk kis polgári szórakozásukra használt búgó szerelmes galambjaikat ne vigyék a maximális piaci árak végárjaira. Hagyják meg a ! galambokat a pusztuló szerelem büntetlen, ártatlan szimbólumának mert nem árthat az, ha ma Nagy Istvánék I eresze alatt, holnap a Kis Péterék $ galamducában búgja szerelmes szere- J nádját a galambhim a nőstényének, emberek között ez a sport úgyis kezd j már kihalóvá válni. Kis Iván. j • Szeretetuendégség a Kollégiumban. Régi kedves szokását eleveníti fel a Komáromi Prot. Jó'. Nőegylet vezetősége, amikor febr. 21-én, vasárnap újra megkezdi a hagyományos sikerű szeretetvendégségeinek sorozatát a Kollégium nagytermében. Bizonyára vannak még sokan, akik emlékeznek a Nőegylet szeretetvendégségeire, ahol vallásnülönbség nélkül találkozni szokott Komárom jótékony táisadalma. A háború azonban, mint annyi szép, nemes és jó szokást, a szeretetvendégséget is szüneteltette, épen úgy, mint a Prot. Jótékony Nőegylet kedves nyári mulatságot, a kostolót is. A kóstolót már három éve újra felevenitette a Nőegylet és ma már a kóstoló újra egyike a legjobban sikerült nvári mulatságainknak. A Prot, Jótékony Nőegylet régi tevékenységéből azonban még mindig hiányzott egy fontos rész: a szeretetvendégség. Hála az egyesület nemesen gondolkodó elnökségének élén Papp Elemérné fáradhatatlan elnöknővel, a régi szép szokást megint programjába vette a jótékonyság terén elévülhetetlen érdemeket szerző egyesület és vasárnap, február 21-én már megtartja a a világháború után az első szeretetvendégségét. A szeretetvendégság a régi őskeresztyények életét juttatja eszünkbe, amikor az egész gyülekezet egy családnak tekintette magát és közös összejöveteleken, még az étkezéseknél is vallásos és nemesen szórakoztató dolgokkal, témákkal, kérdésekkel foglalkoztak. A mai széthúzó, egymásra irigykedő világban kétszeresen érezzük a szeretetvendégségek szükségességét, mikor pár órára az összejöttek egy családnak képzelik magukat és elfeledik a világ sok szennyét és salakját. Örömmel üdvözöljük a Prot. Jótékony Nőegylet elnökségét, hogy a szeretetvendégséget, ezt a régi, kedves intézményt felelevenítette. Ezzel nemcsak lelki örömöt szerez a közönségnek, hanem a jótékonyságot segíti elő első sorban. Amint mondottuk, már az első sze«OJflttm ff«»«®; Syop-v m&k Képeslapok nagy választékban kaphatók Spitzer Sándor könyv- és papirkereskodésé- Ben Komárom, NSdbf-u. 29.
