Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-02-04 / 15. szám

Negyvenhetedik évfolyam. 15. szám. Csütörtök, 19S6 február 4.

POLITIKAI LAP

EISfizetéai ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Egész érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. — Külföldön 160 K5.- Egyes szám ára t 80 fillér.

ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAT JÓZSE a»*

Szerkesztőség és kiadóhivatal. Nádor-u. 89., Megjelenik hetenkint háromszor:

kedden, csütörtökön és szombaton.

Ili Éaitó lesielil

Komárom, — febr. 3.

Locarno után kellett volna következnie a leszerelési konferenciának, ezt a konferenciát azután Franciaország és utódállamai elhalasztották. Anglia, amely a leszerelést igen komolyan akarta, sőt azon igyekezett, hogy Kö&épeurópa államai között is létrehozzon egy a locarnói szerződéshez hasonló biztonsági szerződést, amely a leszerelés munkáját megkönnyítette volna, ezzel a halogatással a legnagyobb mértékben elégedetlen, mert ebben azt látja, hogy sem Franciaország, sem szövetségesei nem akarják komolyan a leszerelést.

Franciaország ma az első kontinentális hatalom és annyi katonát tart fegyverben, mint szövetségesei együttvéve. Primárius helyzetét ezzel kivánja megszilárdítani és állandóvá tenni. Szövetségesei szintén erősen folytatják a fegyverkezést és mint legutóbb egy statisztikából kiderült, ezen a téren egyenesen Csehszlovákia vezet, ahol a legtöbb katonai kiadás esik egy lakosra. Utána következik a másik szövetséges, Lengyelország és azután a két kisantant állam, Jugoszlávia és Románia.

A fegyverkezés nem szűnik, sőt ma nagyobb, mint korábban volt. Ezek az államok most készülnek fel a leszerelés előestéjén annyira, hogy akár háborút is kezdhetnének. Jugoszlávia több vonatrakományra menő muníciót rendelt a pozsonyi lövőszergyárban, mint azt az újságok megírták. A csehszlovák hadseregnek uj gyalogsági lőfegyverekkel való ellátása már megtörtént, amiről szintén beszámoltak a beF és külföldi lapok. A repülő park egyre bővül a kisantant államaiban.

Addig Ausztria, Magyarország és Németország hadereje állandó ellenőrzés tárgya. Ezeknek nem szabad hadiszert gyártani és hadseregüket repülőkkel felszerelni. Szóval ellenséges támadás esetén teljesen ki vannak szolgáltatva a támadóknak.

A leszerelési konferencia ezt az igazságtalanságot lett volna hivatva megszüntetni és az általános lefegyverezést előkészíteni. Ez az előjelek szerint egyhamar nem fog bekövetkezni. A békediktáló Franciaország megy elől a jó példával és szövetségesei híven követik. A leszerelésre egyelőre nincsen szükség, de jól felszerelt hadseregekre igen

Kivel akarnak háborút kezdeni? A lefegyverzett államokkal ? Hiszen ida nem szükséges milliós hadsereg, mert ahol ninc3 katona, ott nem lehet háborúzni.

Ezt a titkot Franciaország őrzi, nem tudjuk, meddig.

= Az ellenzéknek a parlament ezonnslí összehívására vonatkozó Javaslatát

132 képviselő irta alá és azt beterjesztették a képviselőhás elnökségéhez. A német szociáldemokrata párt képviselőinek klubja ezzel kapcsolatosan kiadott kommünikéjében közli, hogy az ellenzék még február 16-ika elölt elakarja érni a parlament összeülését és különösen tisztázni a tarja a házszabályoknak azt a vitás kérdését, hogy a 40. szakasz értelmében csak az ülés össze hívásának kell-e megtörténni három napon belül, vagy pedig már magát az ülést kell megtartani ezen a határidőn belül.

= Kűszébön Srovjeforoszország el

ismerése. A kormány már régebben tervbe vette, hogy Szovjetőroszországot de jure elismerteti a képviseiőházzal. Azonban a cseh nemzed demokrata párt minden alkalommal, amikor csak fölvetették a kérdést előtte, hevesen tiltako zott az elismerés ellen. így történt, hogy a kérdés húzódott, de végre is úgy látszik, hogy a kormánynak sikerüli a megoldást elérni Prágai hireli szerint Szovjelotoszország elismerése küszöbön áll s a kormánynak sikerült a nyelvrendelet és a S/.ovjetoroszország eiismeré sériek kérdésé között junktimoi teremleni, amennyiben a cseh nemzeti demokraták ellentállását azzal törték meg, hogy megígérték a nyeívtőrvény végrehajtó rendeletének azonnali kiadását. Igaz ugyan, hogy ez a rendelet, a nemzeti kisebbségek ellen tervezett merénylet időelőtti kipattanása miatt egy kissé kérdésessé vált, azonban politikai körökben úgy tudják, hogy a legközelebbi miniszteri tanács felfogja hatalmazni Benes külügyminisztert arra, hogy a szovjetkormányhoz intézendő jegyzékben tudassa Oroszországnak a csehszlovák köztársaság által való elismerését. Az elismerést befejezett ténynek tartják.

= A Hlinka párt magyar és német

os ,tály<j. A szlovák néppárt a közel jövőben ujaöb térhódításra törekszik Szlovenszkón. Azt állítják beavatott körök, hogy erős akciót akar indítani a magyar és német kisebbségeknek a pártba történő beszg-vezése ét deliében. Á Hiinka part kebelében külön magyar és német osztályt szervez, hogy ezekbe az osztályokba tömörítse a magyarokat és németeket Az érdekes politikai hír igen figyelemreméltó, már csak abból a szempontból is, hogy tulajdonképen milyen cél vezeti Hlinkáékat ezzel a lépésükkel és mit remélhet a szlovák néppárt uj akciója által. Mert bár a szlovcnszkói magyar és német ellenzék részéről a egnagyobb szimpátia kiséri a szlovák néppárt autonómiára vonatkozó programmját, a pártnak a magyar és német nemzeti kisebbség javára biztosítandó jotd helyzetére nézve elfoglalt álláspontja egyáltalában ismeretlen s így a szlovák néppárt akciója nagyon is problematikusnak látszik. Ha tisztázódnék a helyzet, akkor meglehetne Ítélni, hogy a szlovák néppárt tervbevett magyar és német osztályának megszervezését a siker reményében lehet-e megkezdeni.

= Az adóterhek nem kevesbednek. Az adózás legsúlyosabb terhekkel nehezedik a köztársaság polgárainak vállára ésa valóban itt volna már az ideje annak,“hogy ezen a téren valami jobbraforduló változás következzék be. Egyelőre azonban hiába minden reménykedés, mert az állam könyörtelenül megköveteli szükségletei fedezésére az adókat. Englis dr. az uj pénzügyminiszter egyik cseh kormány lapnak nyilatkozott e tárgyról, de kijelentései semmi jóval sem kecsegielnek. A pénzügyminiszter szerint a forgalmi adó még jóidéig érvényben marad, a luxusadó alá eső tárgyak jegyzékét revideálni fogják, de magát az adót fentartják továbbra is. Az adók pausalirozásáról akként nyilatkozott a miniszter, hogy némely eseiben lehet arról szó, de a pausaiirozás nem jelenthet adóleszállitást és nem jelentheti azt, hogy egyik vagy másik község kevesebb adót fizessen. A hátralékos forgalmi adók tekintetében a miniszter csak azoknak a cégeknek ad könnyítést, amelyeket egyeb üzleti veszteségek ériek. Szóval az adózás terén semmi, könnyebbség nem fog bekövetkezni.

lámadás a magyar nyeli) ellen.

Komárom, — febr. 3.

Pár héttel ezelőit a legfelső közigazgatási bíróság egyik döntése a cseh iparhatóságoknak a vendéglői iparban a cseh nyelv kötelező használatát előíró rendelkezését V-atálytalsnitolta és ennek kapcsán egyes’ lapok azt Írták, hogy a kormány a döntvényre a nyelvrendeiet kibocsátásával fog hamarosan válaszolni, amely azután ugyancsak szigorú intézkedéseket tartalmaz a nemzeti kisebbségekre nézve. Félhivatalosan ugyan megcáfolták a rendelet kiadását, azonban prágai hírek szerint mégis sor kerül rövidesen a nyelvrendelet kibocsátására. Áliitóan a cseh nemzeti demokratákat akarja a kormány ezzel maga részére megnyerni Szovjetoroszország elismerésének kérdésében, de hogy valami készülődik, arra következtethetni lehet abból a hírből is, amely a csehszlovák nemzeti tanács szlovák osztályának a magyarság elleni újabb megmozdulásáról szól.

Ez a szlovák osztály a nem rég kiadott törvénysértő „mozi nyelvrendelet“-re támaszkodva elsősorban, egy felhívást bocsátott ki, amelyben a szlovákokat a városok elmagyartalanitdsára hivja föl, mint ami legfontosabb feladata a szlovák nemzeti és kulturális szervezeteknek. A felhívás figyelmezteti az összes kulturális szervezeteket arra a rósz szokásra, hogy még ma is különösen a műveltebb elem magyarul szeret beszélni és felszólitja őke', hogy a „magyar kultúrának a szabad Szlovenszkóban még fenmaradt maradványait minden kéznél levő eszközzel irtsák ki“ A felhívás hibáztatja a hatóságokat, amelyek elnézők és a csehszlovák társadalmat, amely közönyös marad e sérelmekkel szemben és „meghátrál a magyarón nyomásra.“

íme, ismét neki szegezik magyar nyelvünknek a fegyvert és amit Bellái zsupáni, vagy Thurzó sztarosztai „nyelvrendeleté“-vel eddig nem értek el, azt társadalmi utón remélik elérhetni. A szlo vák társadalmat szólítják föl a magyarok ellen, csak az a kérdés, hogy lesz-e eredménye. Mert szlovák testvéreink, akikkel ezer év könnyél-búját s kevés örömét megosztottuk, tisztában vannak azzal, hogy honnan indulnak ki az ilyen akciók és ha bármennyire szeretnék is őket a magyarok elleni türelmetlenségre sarkalni, izgató felhívásuk épen azoknál téveszt célt, akikhez azt intézték. Elvégre még a legterrorisztikusabb eszközökkel sem lehet rákényszeríteni senkit, hogy milyen nyelven beszéljen s esetleg tagadja meg anyanyelvét. Egy kulturáltabb nép nyelvének használata a műveltség magasabb fokáról tanúskodik s ha a szlovákoknak nem szabad magyarul beszélni, akkor éppen olyan

joggal meglehetne tiltani a cseheknek hogy ne beszéljenek például franciául vagy ango'ul, — ha véletlenül tudnak.

Ránk, magyarokra nézve határozottan provokáló éle van minden ilyen, nyelvünk eilen irányított hajszának, amelyből ellenségeink gyűlöletéről kell ismételten meggyőződést szereznünk. De a magyarság is tisztában van az ilyen és hasonló merényletekkel. Mi tudjuk kötelességeinket, de ismerjük törvénvadta jogainkat is. És ha tőlünk megkövetelik, hogy kötelességünket hiven és fentartás nélkül teljesítsük, akkor mi is elvárjuk, hogy jogaink teljes mértékben érvényesíttessenek. És ezen felfogásunktól semmiféle erőszak és semmiféle ellenséges akció nem tántoríthat el bennünket, külön kisebbségi szerződés és az alkotmányaiapiörvény biztosítja részünkre jogainkat. Nemzeti anyanyelvűnk ellen intézett ez újabb támadás nem félemiit meg bennünket jogaink követelésétől s épen mai legsúlyosabb helyzetünkben kell ragaszkodni azokhoz. Magyar nyelvünk ellen intézett ez újabb támadás ellen pedig a leghatározottabban tiltakozunk!

Nagy Mvészestély.

(A komáromi Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak művész- és táncestélye a Vigadóban.)

Eddig azt hittük, hogy csak azok a hangversenyek, mulatságok sikerülnek, amelyekre már hetekkel előbb Készülnek,

Ezt a régi hiedelmet azonban megcáfolta a komáromi Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete (M. K. A. E.), amelynek agilis vezetősége a hétfői rnűvészestélyük előtt 5—6 nappal kezdték csak reklámozni az estét és úgy látogatottság, mint az er köleäi és anyagi siker, a szereplők művészete, az előadott műsor tekintetében a teljes siker jegyében folyt le a hétfői müvészest és táncmulatság.

Már jóval kilenc óra előtt sűrűén robogtak a Dózsa-féle Vigadó elé a kocsik és hozták a szebbnél-szebb táncosnőket. A látogatottság olyan nagy volt, hogy az agilis rendezőség legvérmesebb reményeit is felülmúlta.

A rendes széksorok rövid negyedóra alatt megteltek, de a közönség még egyre érkezett sürü és színes csoportokban. A rendezőség azonban boszorkányos gyorsasággal tudott pótszékekről gondoskodni és mindenkinek jutott ülőhely.

Kilenc órára már megtelt a hatalmas terem. A sürü széksorokban ott ültek Komárom szépei és a szebbnél-szebb toalettek, a sugárzó szemek, a hófehér karok, vállak az egész termet az Ezeregyéj csodás világába varázsolták a szemlélőt. Ha Páris kitályfinak itt kellett volna eldönteni, hogy kit jutalmazzon meg Erisz aranyalmájával, sohasem tudott volna dönteni, hogy ki legyen a huszadik század Szép Helénája.

Ebben a mesebeli tündérkertben vette kezdetét a gazdag műsor. Scheiner Andor lépett elsőnek a közönség elé és közvetlen, keresetlen szavakkal köszöntötte a nagyszámú közönséget. Majd Faludi Kálmán, a népszerű komikus a közönség szűnni nem akaró tapsai között kezdte meg szellemes konferanszát, amely állandó derültségben tartotta a hallgatóságot. Sziporkázó ötletei, mókái, bonmótjai, kupiéi, vidám és szomorú dalai nagy sikert arattak. A közönség olyan szeresettel fogadta Faiudit és műsorát, hogy megállapíthatjuk, hogy Faludinak a régi népszerűsége nemcsak megmaradt a komáromiaknál, hanem még növekedett is.