Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-06-05 / 67. szám

2. oktal.

Komáromi Lapok

l£2fl jtinias 5.

,POLIO’ »MM

Titolérlietetlen minőségivel nyújt, g

MINDENÜTT KAPHATÓ!

kalmazottak kérelmei, melyek mind eljárás tárgyait alkotják. A párt emez akciójának eredményeként könyvelheti el, hogy magában Érjsekujváron 2500 uj tag lépett az elbocsájtott vasutasok közül a Magyar Nemzeti Párt kötelékébe.

= Az uj építőipari törvény ősszel a parlament elé kerül. Az uj építőipari törvény előadói tervezet felett jelenleg minisztériumközi tanácskozások folynak, ahol igyekeznek összhangba hozni az érdekeltek által felhozott kívánságokat. Az átdolgozott javaslatot a nyár elején ki fogják adni véleményezés végett a szlovenszkói érdekelt szerveze teknek. Ősszel a különféle érdekképviseleti szervek véleményezése után a minisztertanács elé kerül. Hivatalos híradás szerint azon körülmény, hogy egyes érdekelt csoportok több kérdésben nem jutottak megegyezésre, nem fogja megakasztani a törvényjavaslatnak sorsát, mert a kívánságokat a lehetőség szerint figyelembe fogják venni. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy milyen törvény lesz az, amelyik összhangba tudja hozni az érdekelt csoportoknak homlokegyenest ellenkező kívánságait. Elég volt már a kificamított törvényekből és ideje lenne, ha a törvényhozás belátná azt, hogy egy határozott irányú törvény legfeljebb csak egy csoportot érint fájdalmasan, de egy kéz és lábnélküli az összesét tönkre teheti.

= Interpelláció a pékipari munkaidő tárgyában. A német iparospárt úgy a parlamentben, mint a szenátusban az alábbi interpellációt nyújtotta be a népjóléti miniszterhez. A törvényes rendelkezések szerint a munkának a pékiparban este 10 órától másnap reggel 5 óráig kell szünetelnie.

Szapata Ferenc uram bírósága.

Irta: Takdts Sándor.

Félelmes ágyúdörgés hangzott 1594- ben Győr felől a komáromi részek felé. A török ágyúk rombolták Győr falait. A magyar királyság e legerősebb véghelyének fölmentésére tömegesen gyűltek a keresztény csapatok. Komárom s szomszédos vidékeit Schlick német hadai áraszták el. Nem nagyon siettek Győr felé. Előbb a magyar falvakat élték föl. A vitézi rend nagy gyalázatára úgy bánlak a föld’ népével, mint a legveszedelmesebb ellenséggel. Raboltak, pusztítottak, Írják a komisszáriusok, asszonyról s férfiról lehúzták a ruhát és meztelenül hajtották tovább. A gazdákat lábaiknál fogva kötötték a fákra, hogy kivegyék belőlük, nem rejtettek- e el valamit telhetetlen szemük elől.

Ezalatt Győr elesett s a törökök átcsaplak Csallóközbe, hogy az Aranykert kincseit, marháit összeszedjék. Szegény török 1 ez egyszer ugyancsak megjárta. Kiélt, puszta vidéket, néptelen falvakat talált csak. A munkában megelőzték őt a szentséges császár német vitézei.

Komárom számitó kereskedő népe nem várta be a keresztény hadakat, sem a törököt. A biró tanácsára a lakók összeszedték mindenüket s egy tömegben Nagyszombat felé menekültek. Útközben néhány prédikátor csatlakozott hozzájuk s Nagyszombatig szakadatlanul vigasztalták a menekvöket. Majd prédikáltak, majd posztillákat énekeltek nekik. Nagyszombat városát, írja a váci püspök Szuhay a királynak, figyelmeztettem, hogy ne bocsássa őket a városba. Most ott prédikálnak, keresztelnek és énekkel temetnek.

Nagyszombatban négy évig maradtak, 8" a kis Rómában erős protestáns egyházat alkottak. íme a talány nyitja, melyet eddig történetíróink nem tudtak

Aki csak kevéssé is ismeri a pékipar természetét, különösen a vidéki helységekben, az tudja, hogy ez a rendelkezés keres :tülvihetetlen, s a közönség igényei): azok betartásával kielégíteni nem lehet. A háborús és az utána való időben a fehér sütemény sütésének tilalma idején érthető volta rendelkezés, hiszen akkor csak barna kenyeret koszitettek. A mai korláto zott munka dö alatt, midőn a megváltozott viszonyok közepette a közönség főleg friss és fehér süteményt kíván, a pék a termékeit minden gondossága mellett sem tudja elkészíteni megfelelően. így tehát arra kényszerül, hogy üzemét beszüntesse s alkalmazottait elbocsássa. A pékiparosok azt kívánják, hogy az ő iparuk is soroztassék be azokba az ipari kategóriákba, amelyeknél a közönség szükségletének figyelembevétele folytán a munkaidő megkötöttüégét elő nem írják. Az interpelláció szerint a pékipari munka a i hajnali 3 orakor kezdődnék, s a nyu- jj galmi idő az eddigi este 10 óra helyett í 8 órától tartana hajnali 3 óráig. Amint ! látszik tehát, a munkaidő korlátozásai 1 miatt nemcsak a komáromi pékeknek ij volt s var panaszuk, hanem az összes I pékiparoknak az egész országban.

Vázsonyi*

Vázsonyi Vilmos váratlan halála nagy megdöbbenést keltett nemcsak Magyarországon de annak határain túl is, E lapok műit számában közölte életrajzi adatait é s rövid poiiíikai jellemzését. De talán nen lesz érdektelen ha reá fogunk mutatni azokra az értékekre, amelyek! el Vázsonyi halálával szegényebb lett a magyar glóbus.

megfejteni, hogy keletkezhetett a kátholikus vallás legerősebb székében virágzó protestáns egyház.

Győr visszafoglalása után 1598 ban Komárom népe ismét vándorbotot fogott ke::ébe. Elérkezettnek látta az időt, hogy őiii lakóhelyét ismét birtokába vegye. Otthon azonban nagyon szomorú meglepetés várt a lakókra. Mig oda vo tak, a haditanács építőmesterei igen sek házat leromboltak, a várgróf sok te két lefoglalt. Saját földeiket, házhelyeiket csak drága pénzért akarták visszaadni nekik. Hosszas tanácskozás után eniatt azt határozták, hogy török területié mennek s ott alapítanak maguknak uj otthont. A várgróf és a kamara iölötte megijedt, hogy e jómódú s mercsz kereskedőket, akik egészen Szeraj ivóig és Drinápolyig jártak áruikkal i jelentékeny hasznára voltak a kincstárnak, elveszti őfelsége birodalma. Visszaadták tehát telkeiket és igy maradási a bírták őket.

A komáromiak azonban hamarosan megbánták, hogy nem mentek a törökök lözé, akikkel mindég jobb lábon voltai:, mint a várbeli németséggel. Az uj várkapitány, Molart János ugyanis bérbe véve a komáromi várbirtokot, hallatlan erőszakoskodásokat vitt végbe a lakósokon. Hiába hivatkoztak szegények a szent királyaink adia szabadságleveleikre, hiába küldték Bécsbe a kérni ny szivek megpuhitására a pompás vizái at, nem használt semmit. Mert Moh.rt haditanácsos hatalmas ur volt, személyes barátja II. Mátyásnak, aki még végrendeletében is tizenötezer forintot hagyott neki; azután testvérei is a legnagyobb hivatalokat viselték, öccse az udvari kamara elnöke, ő maga később a haditanács elnöke lévén, a komáromiak panaszainak mindenkor útját állhatta.

E válságos időben azonban kemény leguny ült Komárom bírói székében s bár a lakosságon kívül senki sem

Budapesti lapok írtak arról a szédítő pályafutásról, melyet Weiszfeld Vilmos, a sümegi szegény zsidó tanító fia tett meg, mig elérkezett ahhoz a Vázsonyi Vilmoshoz, aki rövid igazságügyi minisztersége alatt oly nevezetes alkotásokkal irta be nevét az ország történetébe. Ez a törhetetlen energiája kemény politikus uj iskolát teremtett Magyarországon és tagadhatatlan, hogy a demokráciáért való harca a magyar liberalizmus alkonyán a közélet tartalmát uj gondolatokkal és eszmékkel töltötte meg.

Amikor viharokat vetett, tudta, hogy erősen támadni fogják minden oldalról, de el kell ismernie ellenségeinek is azt, hogy állta a viharokat úgy, mint férfi é3 bátorságot sohasem kért kölcsön senkitől sem A közéleti tisztességért folytatta kíméletlen támadásait, de ezt csak úgy tehette, hogy egyike voli a legmegkőzelithetetlenebb és legintaktabb politikusoknak, hogy ezt példával is igazoljuk: egy Appoayi méltatta őt barátságára. >

Vázsonyi mihelyt miniszter lett, ennek minden konzekvenciáját levonta a maga számára. Legitimista lett és IV. Károíynak kevés híve volt, aki igazabban ragaszkodott hozzá és a legitimizmus gondolatához, mint Vázsonyi. Az októberi forradalom alatt mutatta meg igazi egyéniségét, amikor átlátta, hogy a történelmi Magyarországot Károlyi Mihály, ez a politikai kalandor mint rántja magával a mélységbe, ahol ennek az országnak össze kell törnie. Vázsonyi ekkor Károlyi letartóztatása utján akarta | a veszedelmet megakadályozni, de ak- j kor már késő volt, az országnak ez a j! rossz szelleme átadta a hatalmat a ’ kommunistáknak.

Vázsonyinak menekülne kellett, ha nem akarta Tisza István sorsát követni. Önkéntes száműzetésben élt Svájcban

Z0N6OEA

Harmónium raktár és építő intézet.

Használt zongorák, p i a n i n ó k újak 6500 K-tól kezdve.

Javítás és hangolás lelkiismeretesen és szakszerűen.

Haszaált zongorák napi áron átvétetn ek

Schönhofer Vilmos

Bratislava, Primás-tér 1, sz. .

támogatta, szembeszállóit Molarttal, a • kamarával, sőt a királyi biztosokkal is.

S ha ő maga el is bukott, az ügy, amelyért küzdött, hosszú időn át napirenden maradt. Szapata Ferenc vajda uram volt ez a derék biró. Naszádos vér folyt ereiben s nyakas kálvinista volt. Nem félt tehát senkitől s nem hajlott meg senki előtt! Mikor elfog, lalta a birói széket, Molart muskalérosaival hajtotta Komárom királyi város lakóit saját földeinek kaszálására; megdézsmálta a kereskedők áruit; malomszeg-adót, hajóbért vetett Ki rájuk, minden levágott marha nyelvét a maga számára követelte, holott ősidők óta a bírót illette az; drága pénzért árulta az útleveleket, „a gonoszokat a város fogsága alól hatalmasul, fegyveres kézzel kiszabadította“ s aki ellene szegült rendeleteink, azt a vár nedves börtöneibe vettette. Ez volt az egyetlen mód arra, hogy magyar ember a várba juthasson. I. Ferdinand óta ugyanis magyar embert nem bocsátottak oda be s őfelsége magyar hadinépe a váron kívül a városban lakott. A németségtől írja Draskvvics tárnokmester elég idegenség ez kegyelmetekhez, de hát megmozdulhatatlan igazságul rendelte azt őfelség.

Szapata Ferenc uram először jó szóval, aztán kemény beszéddel kelt ki Molart eljárása ellen. Egyik sem használt. Hiába hivatkozott vitézi voltára, a véghelyek szabadságára, az „örökén való szokásra“, hiába Komárom több százados kiváltságleveleire, Molart a „régi jó szertartás ellen“ megkövetelte a maga részét. Hivatkozott az urbáriumokra, melyek világosan előírták, mivel tartozik a város a földesurának. Am ezeket az urbáriumokat 1527. óta a német várkapitányok és az udvari kamara óhaja szerint készítették s minden olyan terhet beírtak azokba, amikre a német várkapitányog — mint a vártartomány bérlői — erőszakkal bírták

ura és királya közelében, A kom műn és az azt követő reahciór lezajlása után tárt vissza, hogy tehetségével és »unkájával használjon nemzetének. Ismét tagja lett a nemzetgyűlésnek és semmi alávaló merénylet nem tántorította el politikai utjától, mely nem futott párhuzamosan a hatalommal.

Vázsonyi a legmarkánsabb egyénisége volt a dekadens szabadelvű kornak és neve kilépett a szűk politikai keretekből a történelmi dimenziókba.

Csernoch hercegprímás Vá~ zsonyiról. — BenedekJánosáé a férje legjobb barátjánál.

Vázsonyi Villmosról nyilatkozott teg-nap Csernoch János hercegprímás. Néhány mondatot szólt C3ak, de ez a pár mondat többet jelent hosszú gyászbeszédeknél.

— Osztozom a megértő gyászban — mondotta a hercegprímás — amely Vázsonyi halálával kapcsolatban a társadalmi és politikai 'éleiben egyaránt osztatlanul megnyilvánult, Vázsonyi közéleti szereplése nyitott könyv volt. Én teijes megértésével találkoztam mindig, ha valamilyen ügyben tárgyalnunk kelleti. Az egyházi kérdésekben is megvolt ez a harmónia közöttünk.

A tavasszal elhunyt Benedek Jánost, a nemzed demokrácia néhai lelkes harcosát többévtizedes meleg barátság fűzte Vázsonyi Vilmoshoz, aki ezzel a baráti érzéssel megrendült szivében nem hangos gyászbeszéddel, csak halk szavakkal búcsúzott a temetőben, elköltözött fegyverlársa sírjánál. Ezek a halk szavak azonban sejtelmes búcsúszavak voltak, amelyek tragikus jelentőségét ma sokszorosan érezzük abból a gyászkeretes levélből, amelyet erről a csöndes bucsuzásról Benedek János özvegye irt most.

— Alig tudok föleszmélni — írja az özvegy — lelkem háborgásától, ami felejthetetlen jó barátunk, Vázsonyi Vilmos halálával ért. Korán elköltözött az ő igaz barátja után, de emlékszem is egészen tisztán azokra a szavakra, amelyekkel szegény jó uramtól búcsúzott, amikor őt koporsóba teltük. Isten veled, te egyetlen igaz barát — mondotta a simái — nemsokára utánad megyek! ... Az utolsó szavakat már alig haihaióan, a sírástól eícsukió hangon mondta. A két igaz magyar, puritán, Iángleikü és tehetségű férfi és jóbarát most már együtt kesereg az itthareá a lakosságot. Ezekről a terhekröl azonban a varos régi kiváltságlevelei mit sem tartalmaztak. így állvána dolog, a városnak a szent királyok adta privilégiumai homlokegyenest ellenkeztek az 1527. óra készült nrbariumokkal. Amig a privilégiumok Komáromot állandóan királyi városnak (urban regia) nevezték, addig az urbáriumok csak közönséges kamarajószágnakmondottákKomáromot, melynek lakói jobbágyi szolgálatokkal tartoztak a várkapitánynak.

Szapata Ferenc biró és esküdtjei a város írott igazságához tartván magukat, a lakóknak megtiltották a robotmunkát s nem engedték, hogy a jogtalanul kivetett terheket viseljék S mível Molart erőszakkal vette meg a polgárokon azt, amit akart, Szapata Ferenc a város nevében őfelségéhez fordult s írásban adta elő azon hallatlan jogtalanságokat, mikkel Molart várkapitány sújtotta a szegény várost.

Mivel a város ezen segítségért könyörgő levelére felsőbb helyrői semmi válasz sem érkezett, Szapata újra irt az udvarnak. Erre azt’ Mátyás főherceg keményen ráparancsolt Molartra, hogy robottal, s más eféle igazságtalan teherrel ne merészelje a város lakosait sújtani,

Molart e rendeletre április hó 9-én felelt. A komáromiak immár másodízben fölterjesztett panaszai ügyében — irta — én teljesen ártatlan vagyok. Soha semmit jogtalanul nem követeltem tőlük. Az urbárium szerint kötelesek a robotmunkára s más egyéb szolgálatra ; de ők minden teher alól ki akarják magukat vonni s azt szeretnék, hogy senki se parancsolhasson nékik. Sokat hivatkoznak privilégiumaikra, de én még egyet sem láttam azokból. Nem is sokat adok az ilyen privilégiumokra; mivel a lakók a török megszálláskor (1594- ben) mindent itt hagyván, elmenekültek. A várnak tehát — bár kötelességük lett volna — egyáitálában nem voltak segítségére.