Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-05-27 / 62-63. szám
*. oldal Komáromi Lapok 1926. májas 2J. iskolapolitikája azonban még mindig cem szűnt meg. mert ma is találhatni kiáltó eseteket, amelyek azt bizonyítják, hogy a magyar kultúra e legnagyobb ellensége még mindig működik és folytatja romboló munkáját. Előttünk fekszik egy interpelláció, amelynek tárgya olyan durva sérelmet tartalmaz a magyarság ellen, amely, a referátus eddigi sérelmes intézkedései közül is élesen kirí és igazságért kiáltoz. Alsómihály zemplénmegyei szinmagyar község lakossága a törvényellenesen reáerőszakolt szlovák tanítási nyelv ellen állást foglalt és a magyar tanítási nyelvet követelte, amire a referátus azzal válaszolt, hogy beszüntette az iskolát azzsl a megokolással, hogy a régi épület már nem alkalmas tanításra. A református magyarság hallatlan erőfeszítéssel uj modern iskolaépületet emeltetett, amii az államépitészeri hivatal is megfelelőnek talált. Az iskolába az elmúlt évben 50 tanuló iratkozott be és a presbitérium az egyház összes híveinek aláírásával kérvényt nyújtott be a tanfelügyelő utján az iskola referátushoz a magyar tanítási nyelv engedélyezése iránt. A skolsky referátus mind a mai napig nem intézte el a kérvényt és ebben a magyar köz ségben négy év óta szünetel a tanítás, dacára annak, hogy az iskola számára megfelelő épületet emeltek és az iskolában a törvény által megkívánt tanuló létszám bő vesén megvan. Évekkel ezelőtt a referátus leiratot intézett az iskolaszékhez, amelyben azt írja, hogy azért nem engedhető meg a községben a magyar tanítási nyelv; mert a növendékek értenek annyit szlovákul, hogy ezen a nyelven tanulhassanak. Ez az irás a legnagyobb merénylet a kisebbségi jogok ellen és olyan dutva megsértése a nemzeti hovatartozandóság kérdésének, amely teljes mértékben rávilágít arra a politikára, amely a nemzeti kisebbségek megszüntetéséi tűzte ki célul, de amely eilen minden erőnkből tiltakoznunk keli! Annyival is inkább, mert ez az e°et nem csupán a szóban levő magyar községnek ügye, de ügye az egész magyarságnak, amelyet ilyen felfogással és ilyen merényletekkel akarnak elszlovákositani. Ez a köztársaságban élő egész magyarság durva megsértése, amelyért joggal várnak az interpelláció magyar nemzeti párti képviselőbenyujtói elégtételt. Az interpellációt Korláth Endre dr. és képviselőtársai az iskolaügyi miniszternek terjesztették be, akinek válaszol • nia kell arra, hogy azonosítja e magát a pozsonyi iskolareferátus hatalmi tultengésével, törvénysértő felfogásával és erőszakos cselekedeteivel, amelyek arra irányúinak, hogy a magyar nemzeti kisebbség kultúráját megsemmisítsék és őt magát pedig szisztematikusan elnemzetietlenitsék. Az iskolaügyí miniszternek kötelessége ez ügyben azonnal vizsgálatot indítani, a kisebbségi jogok elkobzására irányuló akció értelmi szerzőjét felelősségre vonni, őt megbüntetni és az alsómihályi magyar lakosságot törvényben biztosított jogaihoz juttatni. Mert csak az igazságos eljárás nyugtathatja meg az amúgy is nagyon elke • seredett magyarságot. A Uiségi megiisi Kisebbségi blokkot kell alakítani. Irta: Brockhauaen dr. bécsi egyetemi tanár. Átlag minden tizedik európai ember neki idegen nemzet államában él. Európa 450 millió lakosa közül a múlt év októberében megtartott genfi kisebbségi Illés számítása szerint több mint 30 millió nemzeti kisebbségben él. És ebbe még nincsenek beleszámítva sem a vallási kisebbségek (zsidók és mohamedánok), sem az 5’2 milliót kitevő írek, sem a szovjet huszmilliónyi kisebbsége. A 10:1 arány tehát nemcsak nem túlzás, hanem még inkább lefelé való értékelés; a genfi kongresszuson nem voltak képviselve az összes kisebbségek, mégis a megjelent 33 kiküldött 30 millió európai panaszát tolmácsolta. Közös volt a panaszuk, — jaj kiáltásuk, fájdalmuk: kisebbségi nemzetük elnyomatása s az egyenlőtlen elbánás, amelyben az uralkodó nemzettel szemben részesülnek. Legtöbben az elnemzetlenitésnek nevezett nemzeliségi irtás fölött való elkeseredéssel jöttek a kongresszusra. Hogy mit jelent e rettenetes szisztéma, azt egy alkalommal igy jellemeztem: — .Testüket élni hagyják; csak lelkűket veszik el. A gyermektől anyanyelvét, a felnőttől népének törté- l netét, költőit és prófétáit rabolják el: ] az aggastyántól pedig a reményt arra, j hogy népe tovább fog élni.“ Hogyan alakult ki ez a szörnyű hely- jj zet? Bármilyen furcsán is hangzik: \ mert az ellenkezőjét akarták. Hiszen a f világháború ideális céljai közé tartó- I zott a kis nemzetek felszabadítása és j önállósítása. Minden nemzet államot ! akart alkotni s ez államnak lehető eg ! minden ilyen nemzetiségű egyént ma- -j gába kellett foglalnia. És az eredmény? A tiszta elváiasz- ] tódás a népek tömegében amúgy sem volt lehetséges s a győzők egy még j sokkal kevésbé tiszta keveredést hoz- I tak létre. Ez elsősorban a győzők szá- f mára volt szerencsétlen tett; de európai szerencsétlenség lett belőle; mert most az a szdlem lett uralkodóvá, amelyből ez uj rend kiindult. Nemzeti kisebbségek ezelőtt is voltak, de — legalább felfogás szerint — ugyanolyan állam- j polgárok voltak, mint bárki más. Ha t elnyomás és igazságtalan kilengések j elő is fordultak velük szemben, úgy ez \ olyan jogtalanságnak számított, amely jj miatt az illető államnaK szégyenkeznie jj kellett, amelyet takart és tagadott. Most \ azonban a nemzeti állam léi jogosult- ? sága éppen azon alapult, hogy állam ; és nemzet egy. E nemze i államok az f idegen nemzetiségeket úgy tekintették, \ mint egy idegen testet, amelyet nem j szívesen látnak s amelynek kiirtását \ nemzeti kötelességüknek tartják. A ha- ' tárok megállapításakor természetesen az * idegenlakta országrészeket maguknak követelték, most azonban, hogy birto- \ kukba kerültek, ki kell őket semtaizni \ s lakosságukat assziminálni. Minden további szükszégképen következett ebből. Egy halálraítélt nemzetiségnek nem lehetnek államhü érzelmei; kénytelen irredentává lenni. S fordítva: az állam, — amely az | irredentizmust ápolta, existeneiája ér- ? dekében kénytelen azt elfojtani. Az ál- ? lantoknak az állampolgárok ellen viselt. \ végnélküli harca ez. Hogy ezáltal az áilamrend szenved s az állam belsejében beteg, az a bajnak | csak egyik oldala. Az irredentizmus természetesen az anyaországhoz fordul segítségért; — szükségképen a kát szomszédáílam állandóan izgatott ellenségeskedésben él 8 a végeredmény: az európai békétlenség állandósulása. Vájjon nincs e kivezető ut e kényszerhelyzetből, amely kikerülhetetlenül zavargásokhoz, bojkottokhoz s végül uj háborúkhoz vezet ? Egy olasz nevű, jugoszláv állampolgársággal biró német orvos, dr. Camillo Marocuiti, a nemzeti harcvonalban éveken át szerzett tapasztalatai alapján megkísérelte kiutat találni a népeknek ebből a taposómalmából. Terveit „Európa és a nemzeti kisebbségek“ cimll munkájában ismertette. Arait tanácsot, határozottan eredeti s ami a fő, megvalósítható. A kisebbségi kérdés nem speciálisan német, hinein általános európai probléma. Nejünk, németeknek különösen érdekünk fűződik hozzá. Ezért — ezt a szerző nem mondja ki, de következtetni lehet rá — nekünk, németeknek kellene a dolgot a kezünkbe venni, anélkül, hogy az uj~ » junkat megégessük vele; tehát nem | olyan formában, hogy mi összes szóra- j szédaink ellen összefogunk, hanem úgy, I hogy ők is velünk tartsanak. Ez csak j úgy történhetik, ha nem arra gon do-- I lünk, hogy mögöttünk egy rólunk gon- ] doskodó nagy Németország áll, hanem, hogy a többi kisebbségeket is meggyőzzük szenvedéseink és bajaink közös voltáról. Egyik sem akar közülük megsemmisülni; minden nemzeti saját- | ságuk, kultúrájuk, nemzeti tulajdonok I megmentésre vár. j Ez közös érdeke minden kisebbségnek; az az eredeti gondolat, amelyért Marocuiti évek óta harcol, e közős ér i deket egy kisebbségi blokk utján ki- ! vánja megvédeni. Például a dániai német kisebbség közbenjárhat az anyaországnál — Németországnál — a dán j nemzeii érdekekért és fordítva, a néneiországi dánok, a dániai németek j érdekeben s igy tovább egész Európá- j ban. Sok idő kellett, mig erre az egy- j szerű megoldásra a kisebbségek rájöt- | tek. Először a bizalmatlanság minden j jóakaratot legyőzött. Ma Oíaszo.szág, ; Ausztria és Jugoszlávia kisebbségeinek | vezetői állandó összeköttetésben állnak f már s úgy a német kormány, mint 1 Radics, Jugoszlávia közoktatásügyi mi- í nisztere felajánlották teljes támogatású- j kát a kisebbségeknek. Ez még ugyan ) csak kezdet, de nem reménytelen. A legnagyobb nehézséget Genfben a j lojalitás kérdése képezte. Vájjon kifeje- i zetten lemondjanak-e a kisebbségek \ arró-l, hogy valaha visszakerülnek anya- t országukhoz? Ez nehéz, a legtöbb szá- i mára teljesíthetetlen kívánság volna, \ Abban azonban megegyeztek a kisebb- \ ségek, hogy irredentát nem csinálnak. :: Ez a körülmény lehetővé tette az állam- \ alkotó többségnek, hogy jóakaratulag kezeljék kisebbségeiket s beszüntessék i a megkezdett elnemzetlenitést. Egyrészt \ ilyen módon is megmenekülhet a i kisebbségi nemzet a pusztulástól, más- ' részt megvan a kilátás arra, hogy az j eljövendő Pánearópa elveszti az állam- ; határok mai jelentőségéi és hogy ezál- I tál a ma annyira súlyos kisebbségi | kérdés békés utón, uj háborúk nélkül I megoldást nyer. | ni................ iiHuwii fiiii'lliiimI imiiiiiiii—mini ii j Szanatórium | „CARITAS“! Bratislava, Torna u. 18/b. 274 Sebészet — Högyógyáozat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt napi 55—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés S napra 1600 korona. II. oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKENBERSER dr. egyetemi tanár. Az intézet főorvosa; BOTH JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd § operatőr. — RE&UGHA LAJOS dr. igazgató. | E lapok múlt számában a komáromi kongregáciős napról szóivá, megemlítettük, mi a Mária-kongregácíó, különösen a mai ifjúság önnevelő munkájában mi a jelentősége. Lélektani alapon is nyugszik a „per Mariam ad Jesum“ elv, a serdülő ifjúság lelki világának érzelmi oldalát is számbaveszi a Mária-kultusz (anyaszeretet, ideálok tisztelete), azonkívül, hogy rámutat az Üdvözítő szavára, aki a Szentirás szerint végrendeletében mondotta Názáret Nagyasszonyáról, a Boldogságos Szűzről: íme,a te anyád 1 A Mária-kongregációk azonban az önmegszentülés munkáján kívül a tevékeny felebaráti szeretet az apostolkodás, a jó példaadás által a kívülállókra is hatni akarnak. Innen van az, hogy a kongregációkban különféle apostolkodási célból szakosztályok, sekciók alakultak. Ilyenek: a sajtó, missiós-, | | szegényeket gondozó-, gyakori áldozást terjesztő stb. szakosztályok. Az első komáromi kongregációs napot elsősorban a sajtószakosztályok céljainak szentelik a kongregációk vezetői. Mi a sajtószakosztály célja? Kellős: egy negativ8 egy pozitív. Negativ: sem pénzzel, sem szellemi eszközökkel nem támogatni a hitellenes, atheista, erkölcstelen sajtót; pozitív: minden erejével 's segíteni a komoly, erkölcsnemesitő, | tiszta, a keresztény hit és erkölcs sze| jrinti sajtót támogatni megvételével, ier! jüsztésével, Írással és olvasással. Ha j tehát valaki azt kérdeéné, mi az első kongregációs nap speciális ima- és | munkaszándéka az összes kongregációknál, a felelet: ami a sajtószakosztályoké. A sajtó ma nagyhatalom: termékeit a modern emberek milliói olvassák s tartják feltétlenül igaznak. Ha a mostani hírlapok, röpiratok, tudományos és szépirodalmi mü/ek mindegyikében az „eredeti" gondolatokat az igazság a jóság, egyszóval az erkölcs vezetne, akkor a ; nyomukban járó „felvilágosodás", „uj szellem“1 modern élet", „uj világfelfogás“ az igazság, a jóság, a szépség, forrása volna. Korunkat azonban épen az jellemzi — s ezt a lelkiismeretien sajtónak köszönheijük, — hogy épen e legfontosabb kérdésesben máris óriási ellentétek támadtak nem fajok, nemzetek vagy osztályok között, mint ez régen is megtörténhetett a sajtó nélkül is, hanem apa és fiú, anya és leánya, hitsorsos és hitsorsos között. „Uj gondolatokat“ termelő szellemekben azelőtt sem volt hiány, de gyors hatásuk csak szűk körre szorítkozott: manapság ami ötlete támadt a már fáradt szellemű belüve.őnek a késő éjjeii órákban (de még a lapzárta előtt), .arra reggel ezien és ezren esküsznek, azon apák és fiuk vitatkoznak, azt özvegy és leánya próbálják megérteni, .Rdszkolnyikoyok az életbe átvinni. S mi ez esti virágzás gyümölcse? Bűn és bünhődésl S miért ez ? Ami nem az erkölcsből fakad, az az erkölcsöket csak bomlasztani tudja. A gondolatoknak erőt az igazság, vérianukat a hit, apostolokat a szeretet ad. Ha a mai sajtó sok-sok szellemi munkását az igazság szeretete, a meggyőződése« hit, az önzetlen szeretet fogja ismét áthatni, akkor minden sajtóterméket megveszünk, elolvasunk. E nélkül is megtesszük. Sajnos, igy van. S ezen nem is ieheí csodálkozni, mert az emberek legnagyobb része — épen egyik napilapunkban olvastam valahol — száz igazságnál többre becsül egy szellemes megjegyzést, anekdotát, élcet, sikerűit tréfát, h;;moros jelenetet, kétértelmű megjegyzést, kényes helyzetet, csiklandozó, izgató képet. S mi nevelte őket erre ? Tudja a jő Mindenható... Biró Lucián. A nagyi asszonyt!! és a léim. A régi idillikus korban kizárólag a házi tűzhely volt a nők rendeltetése; azóta azonban kibontakozva abból a régi eszmekörből, hogy csak a főzőkanál és gyermektáplálás a. feladatuk, korszakalkotó reformokat létesítettek mindenütt. Az emberiségnek nagy szolgálatot tettek azok, akik a dolgozni kívánó nőknek teret adtak a megélhetésre. Ezt ma is jónak, szükségesnek, hasznosnak látjuk, de mivel ma az életkörülmények, a többtermelés eszméje feladatul állítja elénk az anyaföld intenzív megmunkálását, ismét elérkeztünk ahhoz, hogy leányainkat a háztartás és a vele kapcsolatos belterjes gazdasági munkákkal raegösmeriessük. Minden müveit ember örömmel láija ha a tehetség géniusza áll kiterjesztett szál nyakkal s a műveltség terén is akarja magát érvényesíteni. Rendkívül becsüljük azonban a nőt, ha elsősorban mint feleség és mint gazdaasszony, a ház őrangyala, védelmezője és férjének gyámola teljesíti kötelességét, mert hát kétségbevonhatatlan igazság, hogy a nőnek igazi, valódi életcélja a család, feladata pedig a szeretet. Ha közéletünk szükségleteit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy szükséges benne egy gazdasági és háztartási iskola felállítása, még pedig — mivel szlovák tannyelvű ilynemű iskola három vagy négy is van — teljesen magyar lakta vidéken, magyar tanítással, hogy Honin nap Koiioiai 1926. május 30-án.
