Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-22 / 61. szám

1126. májas 12.

Komáromi Lapok

7. oldat

— Fflárvsrés a raf. temetőben. A

helybeli ref. temetőben május 24-én, pünkösd második ünnepén délelőtt 11 órakor kerül az egész fütermés árverésre.

— Már megérkeztek a fürdSdresszek, gummisapkák, fürdőcipők, frottír köpenyek nagy választékban ELBERTNEL

— Figyelmeztetés. Az uj menetrenddel a postajáratokban bekövetkezett változás folytán csak azon levélpostai küldemények továbbíthatók aznap, melyek legkésőbb 18 órakor a postahivatalban lesznek. A sekkszámla tulajdonosok figyelmeztetnek a sekkezelésben 1926. évi junius, illetve julius hó 1-én beálló jelentékeny változásokra. Bővebb felvilágosítás nyerhető a postahivatal főnöki irodájában.

— CIGÁNY TANGÓ ismert hangjegy kapható lapunk kiadóhivatalában. Ara 7.S0 K.

Venyatszonyi kelengyék, asztalneműnk, ágynemflek és vászonáru emükeégletével bizalom« mai forduljon közismert Ehrenfreund Jenő fehérnemükészitö céghez Bra» tiaíava, Szárazva»«» 7. ««. (Volt Frigyes főherceg utca.)

— A temetők rémei. A komáromi temetőknek így tavasz táján sok olyan rosszlelkü látogatója akad, aki nemtörődve a temető kegyeletével, arra vetemedik, hogy a sirokról a virágokat elhordja és az ültetvényekben is kárt tegyen. Az éjjeli órákban azonban más bűncselekményekre is merészkednek ezek az elvetemedett emberek. A katolikus temető téglafalkeritésén például ismeretlen tettesek következetesen főlfeszitik a cserépzsindelyeket éa ellopják azokat, úgy hogy a kerítésnek a net temető közötti közép szakaszain miníegy 50 méternyi hosszban a megrongált falakról teljesen ellopkodták a cserepet. Ha ez igy megy, maholnap a téglafalat kezdik bontani. A reformáms temetőnes ugyanazon szakaszán pedig levagdalják a szöges drótot és az igy nyert résen hatolnak be a temetőbe. A temetőgondnokság hiába pótolja uj szöges huzalokkal a leszedett kerítés1, másnapra újra hiányzik, a gonosz kezek megint leszedik a huzalokat A legutóbb a kerítésre ráhúzott 150 m. uj szöges drótból másnapra 30 métert levágtak és elvittek, ügy halljuk, hogy a temetők gondnoksága ebben a dologban beadvánnyal fordult az államrendőr»éghez, kérve, hogy figyeltesse meg a tetteseket, azonban mindezideig nem történt ebben az irányban intézkedés. A köz* és vagyonbiztonság érdeke szempontjából mi is fölhívjuk a rendőrbiziosságot, hogy nyújtson védelmet az egyházaknak a temetők eme embertelen garázdálkodói ellen.

— A hetényi vasútállomás melleit van egy átjáró. A vasút és a hetényi ut keresztezik egymást. A vonatérke zéskor természetesen lezárják a sorom pókat. Az egész állomáson csak egy pályaőr van. Ennek kell a sorompót is lezárni, kinyitni és az állomáson is ő teljesít szolgálatot. Mivel az átjáró az állomástól jó messze van, sokszor 20 percig is várni keli a kocsiknak a sorompók előtt, a vonat elhaladása után. Ez minden esetre nagyon hátráltatja a forgalmat Tehát vagy két pályaőrt tessék alkalmazni, vagy a sorompót az állomásról dróthuzallal tessék igazgatni.

Usap- éa Sárkánypusztai teavaj. Óvári kövér sajt Dessert bonbonok. Tortaás ostyalapok. Olajos ás konserv halak, rák, kaviár, francia szardíniák, valamint a legfinomabb francia Olíva olaj. — Horniman angol és orosz teák. Legfinomabb vérnarancs, nápolyi karfiol, római maróni. Bel- és külföldi rum, likőr különlegességek. Asztali és Palugyay fajborok. Pezsgők. Konyhakerti ás legfinomabb pázsit fümagrak. Herzféle magyar szalámi. Oetker-féle pudding por különböző Ízzel. A legfinomabb fajkávák naponta frissen pörkölve kaphatók

BERGER F. VILMOS

jaeaefielzletébsa Kasáran, Várasbáz-ntos.

— Hel ét mikor lőttek először ágyaitól. A kinai történetírók feljegyzése szerint először már Kr. u. 65 ben használták az ágyút. Vitej királynak a tatárok ellen vezetett háborújában. Európában Aulus Interanus történetiró feljegyzései szerint a Velence és Genua közti nagy háború idejében használták először az ágyút Természetesen a

velenceieknek, akik ezt először használták, igen nagy szolgálatokat teít. 1415-ben a törökök Konstantinápoly ostrománál 150 kg-os lövegeket használtak. Az angolok 1425 ben lőttek először ágyúból, a németek 1434-ben.

— A dohánybeváltó üzamlielyisóginsk hiányai. Mint értesülünk, a dohánybeváltó üzem, dacára, hogy a hatalmas volt tölténygyári épület komplexum területén működik, még annyi figyelemmel sincsen az olt dolgozó több mint 1000 munkásra, hogy számukra a legprimitívebb egészségügyi berendezkedésekről is gondoskodnék. A munkásság nagy része ebédidejét is a beváltó helyiségében tölti s igy arról legalább ke lene gondoskodnia az üzem vezetőségének, hogy étkező helyiséget bocsásson a munkásság rendelkezésére Ott, ahol annyi üres helyiség áll kihasználatlanul, a beváltó üzemnek különösebb költségeket sem okozna az erről való gondoskodás s ezt megtennie éppen a kincstári üzemnek lenne első sorban és példát adóan feladata Midőn a legkisebb ipartelep engedélyezésénél is legrigorózusabb előírást köt ki a hatóság, a dohánybeváltó hatalmas üzemében ezekről nem sok sió esett az üzem megindításakor. Tudfunkkal az iparfelügyelőnek köte’essége lenne ebben az ügyben intézkedései betartása feől meggyőződni s a hiányokat póto'.tani, nehogy a közegészségügyi óvintézkedések hiánya sajnálatos katasztrófákat idézzen elő.

— Húsz kiló Kos8Uth-bankót találtak egy rag! ház lebontásánál. Fürjes Pál rimaszombati gazdaembernél a kőművesek javították a hazat és a téglák lebontása közben az egyik falban befalazott, Kossuth-bankót tartalmazó csomagot találtak, amely körülbelül 20 kiló nehéz. A Kossuth-bankók akkori ér-éke körülbelül 50,000 forint volt. Ma egy fülért sem érnek, legfeljebb a régi pénzgyűjtőknek érne valamit.

— Rendföntartás botozással a sétatér'-«. A sétatér bejáratánál fölállított tábláról már meg kellett állapítanunk azt, hogy az a nyelvrendelet teljes negligálásával csak egy nyelven fogalmazott olyan felírást tartalmaz, amelyet e város tőrzsökös magyar közönsége nem ért és igy azt tudomásul legjobb akarata melleit sem vehe i. Ha aztán az ilyen felírások érvényesítése körül nehézségek merülnek fel, nem lehet csodálkozni, de annál vissz?, te tszőbb, ha az abban foglalt állítólagos rendszabályokat olyan módon hajtják végre, amint azt az alábbi eset igazolja. A hozzánk beérkezett panasz szerint ugyanis valamelyik legutóbbi ünnepnapon egy öt éves kisfiucskát olyan durva módon utasított rendre az ott felvigyázó katona, hogy méltán fölkelthette a járókelők megbotránkozását. A kisfiucska, egy városi tisztviselő illedelmes fia, édesatyjával együtt tartózkodott a séíatéren és véletlenül belelépett a fűbe, amit a felvigyázó katona észrevevén, ahelyett, hogy figyelmeztette volna, botjával megverte, olyan durván, hogy a kisfiú te*tén még ma is kék-zöld foltok tanúskodnak a brutális eljárásról A térparancsnokság, illetve az a hatóság, amely a sétateret rendben tartja, mielőtt odaállítja a sétatér utaira a felvigyázó katonákat, kioktathatná őket a felől, hogy a rendszabályoknak nem veréssel és durva inzultussal kell érvényt szerezni, hanem olyan módon, amely nem vált ki megbotránkozást a sétálókból. Ha pedig valamelyik katona megfeledkezik magáról, tessék megfenyíteni, mert az erőszak és durvaság nem ku'turállamba való.

— Ki akar színésznő lenni 7 Horváth Kálmán ruszinszkói színigazgató felkéri mindazokat a szlovenszkói és ruszin szkói illetőségű hölgyeket és urakat, akik hajlamot éreznek a szinipályára és a színpadra óhajtanak lépni, hogy junius hó 1 ig küldjék el írásbeli jelentkezésüket, pontos hely- és név megjelölésével a következő cimre: Beregszász, színház. A fölvételi vizsgák juliu3 hó elején lesznek az ungvári színházban.

— Betörés. E hó 12-ére éjjel az udvarról történt falbontás után eddig ismeretien tettesek behatoltak Tauber Abának Danaszerdahelyen levő vegyes kereskedésébe és eddig még meg nem állapított értékű cikkek — valamint csekély összegű készpénz elemelése után háborítatlanul távozhattak. — A nyomozás folyamatban van.

Pünkösdkor.

Emlékestet u érc mii» árja,

— Zengő-bongú, kedves, régi hang —

Az isteni kinyilatkosáirs,

— PflnkOsd napján szól a nagy harang.

Nyilatkozik a nap és az égbolt, Nyilatkozik város és határ:

Most is úgy van, mint ahogyan rég rótt, A szép pflnkOsd hozzánk visszajár.

Télre nyár jOn és halálra élet Él e törvény, bármi változik,

És az élet nem ér addig véget,

Míg egyszer meg nem nyilatkozik.

Egyszer súgva, másszor harsogással,

— Vagy virulva fejlédés fokán.

— Ez isteni gondolat átszárnyal Milliónyi lelkek táborán.

S szól a harang, telzendttl az ének Áhítattal úgy mint egykoron.

Lesz-e még haj, oly pünkösdöm nékem, Melyben én is megnyilatkozom ?---------KOMÁROMI KOBOZ.

Késő e ..

irta: Bozzai Margit.

Vágyva, könnyesen szorította azaszszony az arcát a kert rácsához. Ma is. mint mindennap, ha árva, magányos sétája útja erre hozta, megállt a kert rácsos kerítése mellett és fájó szívvel nézte azt a csudavilágot, amely eléje tárult.

Mert Csodavilág volt. A tulajdonos dúsgazdag, hatalmas ur, aki kincsetkincsre halmozott, a szépei szebbel tetézte s kinyújtott keze mindent, mindenkit elért. Ha valaki elég szerencsés volt és jókedvében találta a Nagyurat, az mindent megkaphatott tőle. Gazdagságot, hírnevet, szépséget, szerelmet ... De ha valaki balgán, akkor kopogott nála, mikor haragos hangulatban volt, attól megtagadott mindent.

S az azután koldusként, árván járhatta az útjait.

Ezt a félelmetes nagyurat úgy hivták, hogy — Élet.

Az asszony remegve, összekulcsolt kezekkel állolt a kenje ajtajában és vágyva nézte a kert csudaszép virágait.

Nagyon szerette a virágot. De mert i rossz órában kopogtatott a Ntgyurnál, j kívül maradt a kert rácsán, és csak a virágok illanó illatát hozta el néha hozzá a tavaszi szél.

Szeretett volna csak egyszer, egy rövid órára, percre, talán még kevesebbre a kerítésen belül kerülni, hogy megnézhesse és megsimilha8sa a virágokat. Nem ismert közülök tán egyet sem.

S mert ma is, mint mindennap, | csukva maradt előtte az ajtó, — mély ■ lélegzettel, hogy legalább a virágok il- j tatát vihesse magával, — fáradt, csalódott, roskadozó léptekkel indult hazafele.

Így ment ez hosszú ideig. Az ajtó zárva maradt s az asszony mindig forróbban vágyott a kert kincsei után.

Egyszer, — amikor már úgy érezte, hogy meghal, ha csak egyel, egyetlenegyet is le nem téphet a Nagyur virágaiból, — ismeretlen, szelidarcu embert látott, aki a virágok között járt s gondozta, simogatta, öntözgette őket. !

Az asszony megszólitotta. Könnyes szemekkel kérte, hogy engedje őt is a virágok közé.

A szelidarcu ember tétovázott... Nézte az asszonyt. Megsajnálta... Azután megigértetle vele, hogy csak egy percig marad és kinyitotta előtte a kert ajtaját

Az asszony remegve, szédülő fejjel nézett körül a kertben és kitárt károkká! egy virágcsoport felé szaladt...

A szelidarcu ember nyomon követte. Megmagyarázta neki, hogy nagyon veszedelmes lenne, ha csak egyetlen szálat is letépne a virágokból, mielőtt ismerné azokat. S hogy sorrendet kell tartania.

— A perc különben is eltelt — fejezte be szavait. — S én csak holnap mutathatom meg az első virágot.

Másnap az asszony dobogó szívvel s a várakozástól kipirult arccal nyitott be a kert ajtaján.

A szelidarcu ember mosolyogva fogadta, kézen fogta és mesélni kezdett neki.

— A virágok — és körülmutatott a kertben — csak szimbólumai az Élet egy-egy ajándékának. Ha letépsz egyet, a birtokába jutsz annak az Ajándéknak, melyet képvisel. Azért vigyázz ... jól meggondold, hogy melyik után nyújtod

ki a kezedet, meri ha szakítottál — ét rosszul szakítottál, — sohasem hozhatod helyre a tévedésedet... Megengedem, hogy mindennap másikat tépj a az okosságodra bizom a sorrendet is, Ha akarod mehetünk e felé a vérvörös bársonyos rózsacsoport felé, de... ha a szavamra hallgatsz, azt hagyjuk utoljára. Mert ha annak a rózsának az illatával teleszivod a lelkedet, a többi virág illatát — nem érzed többé. Ha azonban lépésről-lépésre lassan jutunk el odáig, már te is tudod majd, hogy mi után nyújtod ki a kezedet... Nos, hol kezdjük?

— Reád bizom — felelte hálásan az asszony.

A kert legtávolabbi részében halvány, elmosódott színű virágok nyíltak él mindegyiknek a kelyhében egy harmatcsepp fénylett

A nyájasarcu ember kézenfogta az asszonyt a virágágyhoz vezette és beszélni kezdett neki.

— Nézd, ez a kötelességteljesités virága... A szárán sok-sok szúrós, apró tövis van, de ha könnyű szívvel és mosolygó ajakkal gondozod, elveszíti a szúrósságát és a kezed bársonyát nem fogja bántani... Ha azonban dacos ajakkal nyúlsz a virág után, fájdalmas sikoltással kell visszakapnod a kezedet, és az ujjaid hegyén vércsöppek sötétlenek majd. Tőled függ az is, hogy milyen szinben pompázzon a virág. Ha akarod, piszkos fehér lesz, ha akarod még a napfény is megtörik hamvas, bolyhos szirmain ... Nos, akarsz egyet a virágok közül?

—■ Igen, — felelte az asszony.

— Magadnak kell leszakítanod. S mert a perc eltelt, sietned kell.

Az asszony boldog mosollyal tépett egyet a virágok közül és megindult a kertajtó felé.

Masnap örömmel nyújtotta keskeny, fehér kezét a szelidarcu embernek. Nem volt rajta egyetlen karcolás sem.

— Megérdemled, hogy egy másikat mutassak neked — szólt a szelidarcu ember és gyönyörű, különféle kék színekben pompázó virágligetbe vezette az asszonyt.

— Látod, ez a türelem virága. Testvérhajtása annak, amit tegnap haza vittél. Először nehezen megy majd az ápolása, de lassankint, ha figyelemben, szeretetben részesíted, csodálatos, illatos bokorrá fejlődik és széppé teszi sok-sok percét az életednek. Minden nap másszinü virágot hoz, s te sok-sok örömet lelhetsz benne. Most már ha ezt is a másik mellé ülteted, mindig lesz virágod, csak el ne felejtsd megtartani azt, amire figyelmeztettelek.

Az asszony örömmel nyújtotta a kezét egy nagy, átlátszó, kéken csillogó virág után és mosolyogva távozott.

Másnap jóval későbben indult a kert felé, mint egyébként, mert a két virág gondozása sok időt igényelt.

A kert ajtaja már nyitva várta és a nyájasarcu ember mosolyogva fogta kézen, hogy egy csodálatos, fehéren ragyogó virágágy felé vezesse.

— Nézd! Ez a legszebb virág valamennyi között. Az illata legfinomabb, a színe legragyogóbb, az alakja legtökéletesebb. Látod, hogyan himbálódzik? Olyan, mint egy fehér gondolat. Lelke van. Úgy hívják — szeretet. — Ez a virág szerez neked legtöbb boldogságot, soha el nem múló gyönyörűséget. Ha ezt is a szivedbe zárod, jobbnak, szebbnek látod az életet, többet mosolyogsz s a könny csak mint ritka vendég fogja átlépni a lelked küszöbét... Tudom, hogy holnap nem jősz el s talán hosszú ideig nem, mert boldognak érzed magad a virágaid között.

Az asszony a szivéhez szorította a virágot s a nyájasarcu ember csendes mosollyal csukta be mögötte a kert ajtaját.

Közben múltak az évek. Már alig volt a kertben bokor, amelynek legszebb virágát ne az asszony tépte volna le. Mindig boldogan vitte haza kincsét, de a nyájasarcu ember látta, hogy a szemében az öröm ragyogása mellett is valami olthatatlan vágy, valami végnélküli szomorúság ég.

Egy meleg, illatos tavaszi estén ismét nyílott az ajtó 8 az asszony a nagy, vörösen csillogó rózsacsoport felé tartott. Eddig mindig félve kerülte, de most vágyón, kérőn nyújtotta ki kezét a legszebb virág után.

A nyájasarcu ember már ott volt,