Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-05-22 / 61. szám
1926. május 22. Komáromi Lapok 3. oldal. iplplis Képviselii i Komárom. Hetény, FŰNK MÓR tfakereskedő és vállalkozó y Ekelés Keszegfalva részére Rákóczi-ut 40. Telefonsz. 51. kérdése csak, mikor épül össze Komárom Szőnnyel. Mindez nem kevés agilitást és nagyszabású kormánytámogatást feltételez. Ez a körülmény is szerencsésen adódik ennek a sokat veszteti városnak, amelynek városunk testéből való kihasitásával mi is pótolhatatlan veszteséget szenvedtünk. A város nemzetgyűlési képviselője, Klebelsberg Kunó gróf első sorban is a letört magyar kultúrát álltja a városban talpra. De rendkívül kiváló érzéke van a város polgármesterének, Alapy Gáspár kormányfőtanácsosnak is az iránt, hogy a kormány figyelmét felhívja a szerencsétlen, megcsonkított város szomorú helyzetére és azt elviselhetővé tenni ityekezik. Ezt fejtegeti a Tatai Hírlap is, amely a komárom- újvárosi ünnepség méltatásának vezércikket szentel és abban ezeket a: érdekes sorokat írja: „A trianoni országban, a csonka vármegyék szerencsétlen sorsa után ez a csonka kis város volt a békemfinek legszerencsétlenebb áldozata. Elvágva az anyavárostól, hol fejlődésének minden tényezője gyökeredzett, ki volt téve annak, hogy régebbi ujszőnyi állapotába sülyedjen vissza. De fennmaradásának és fejlődésének két hatalmas tényezőjét nem vették, nem vehették el: ezek a vasúti fővonal és a Duna folyama, azonkívül két, megértő lélekkel és segíteni kész akarattal megáldott férfiút adott neki a kegyes Ég: gróf Klebeisberg Kunó miniszter és Alapy Gáspár polgármester személyé • ben. Ez utóbbi öntött lelket a csonka maradék-város csüggedt lakosaiba, ő vette kezébe fáradhatatlan agilitással a szervezés nehéz munkáját, ő indította meg az újraéledés minden müvét, Ő teremtett úgyszólván semmiből mindent, amire az árván maradt kis városnak szüksége volt, hogy a haladás utján meginduljon. S mind munkájában és fáradozózásában hatalmas segítője volt a polgármesternek gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter, a város nemzetgyűlési képviselője. Az ő vállaira nehezedik az ország legárvább és legszegényebb kormány - zati ágának, iskola- és kulturügyei gondozásának a súlyos gondja — és e feladatának mennyire művésze és mestere azt mutatják alkotásai — s mégis orszá - gos gondjai mellett mindig maradt és van ideje árva Komárom város újjáépítésének és fölvirágoztatásának az előmozdítására és minden ügyes-bajos dolgának felkarolására és támogatására. Alapy polgármester mindenese, gróf Klebelsberg valóságos atyja árva Komárom városának. Kettejük munkája a csütörtökön megáldott két kultúrintézmény is és minden egyéb intézmény, ami az utóbbi években a csonka városban létesült. Méltán ünnepelték őket, méltán ünnepelt a kis város egész közönsége.“ A gépek, a modern kapitalisztikus vállalatok, az igények csiszolódása és emelkedése évtizedek óta már le le tör egy egy kedves iparágat a kézműves ipar egykor hatalmas törzséről s némává tesz vig inasfüttyíől, csengő legény nótától, a munka zakotoló hangjától egykor hangos műhelyeket, hogy utat adjon a kerekes, gőz, villany hajtotta masináknak, amelyek emberkéz nélkül vágják ki a divat, a modern ízlés, a komfort remekeit. Ebben a hatalmas és túlontúl egyenlőtlen harcban mégis, a komáromi iparosság vitézül állja a m»ga régi frontját, s ha áldozatul is esik tagjai közül egy egy, akár tizenkint ha dűlnek is ki a sorból, a megmaradtak fokozott erővel, megiizszerezett kitartással tömik a kézműves ipar frontján keletkezett réseket. A komáromi iparosság külön kaszt, amelynek mindig voltak módosabb s kevésbbé módos, vagy egészen szegény tagjai. De valamennyit egy táborban tartotta a kézműves munka szereíete, és megbecsülése. És összetartó kovásza volt ennek az iparosságnak a százados mult, a legfeljebb színét, de erősségét összekapcsoló hatalmát nem vesztett tradíció; és szívesen nézett vissza a múltba e hangyaszorgalmú, takarékos társadalom, mert annak a múltnak oly emlékei, oly relikviái maradtak rá őseitől szent hagyományként, ametyek lelket öntöttek a néha sorscsapástól elernyedt, de a iparosszerszámot görcsösen tartó karokba. a könyvemen, elvész a nevem 1 Hátha rám jön megint a nyavalya s megöl ? 1 Hozzad azonnal 1 Az öreg szolga, ámbár látta, hogy ura nem bir már irni, előszedte az iró szerszámokat, a régen beszáradt festékes-kalamárisokat s odahordta mind a beteg ágyára. Az öreg magister remegő kezével meghatottan simitgatta, majd a szivéhez szorította az érsek ur által megdicsért drága lapokat, aztán az Írószerszámok között keresgélt. Egyet a kezébe vett s igy szólt: — Fiam, ha egykor meghalok, ezt az írószerszámot a szent kereszttel együtt tedd majd összekulcsolt kezembe, mert ez szentség volt előttem. Ha egykor meghalok ., . Az öreg szolga nem bírt szólni; attól tartott, hogy hangosan felzokog. Csak a fejével bólintott, hogy megértette parancsát immár haldokló gazdájának, aki gyenge két kezével magához ölelte könyvét s az írószerszámot, aztán, erőtlenül hátrahanyatlott. Az öreg szolga megigazította a betegvánkosát. A magister aztán egy kicsit Í'obbfelé hajtotta a fejét s a kitárt abakon át az alkonyodó ég felé nézett. Majd olyan halkan, hogy öreg szolgája alig értette meg, megint megszólalt: — Most már rám esteledett. Csak holnap csinálom meg az első lapot. Holnap, ha virrad, mindjárt hozzáfo-Írok. Pirossal irom föl a nevemet és entmarad az időtlen-időkig . . . A magister egy darabig még nézte, nézte a lenyugvó nap által szép pirosra festett fellegeket, aztán lehunyta a szemeit. És azzal a boldog bizakodással, hogy virradatkor felírja majd könyvére a nevét, mely igy fentmarad, szép csendesen örökre elszenderedett Magyarország néhai jóemlékezetü, nagydicső királyának, Bélának, jegyzője, aki Névtelen maradt és mégis halhatalan lett. Minden iparágban öntik ma már a különböző termékeket a gyárak, alig van iparág, amelyből ne fejlődött volna ügyes, a tőkét a munkával és a finoman kiszimatolt konjunktúrával összeházasító gyáripari termelési mód és mégis a kézműves kisiparos ott áll egyszerű kézi munka szerszámai mellett, nem mindig egészséges műhelyében s legtöbbször máról holnapra, sok talpalással, sok nélkülözéssel szerzett megrendeléseivel és fittyet hány a géprejáró sorsnak. Valami csodálatos afaviszfikus „csak azért is“ akarattal és munkakészséggel, dicsőséges, boldogságos múlton csüngve néz farkasszemet a gépkolosszusokkal és nem hiszi, nem akarja hinni, hogy a világ nélküle fenn is állhatna. A kézműves iparosság kispolgári társadalmának hagyomány tisztelete, munkakészsége ctí áll közvellen a földműves kisgazdatársadalom oldala melleit, s hossu házsorokon át önludatlanul, képezte ez utóbbival a polgári társadalom magját. Akár a kisgazdatársadalom, a kisiparos társadalom tagjai is szemrebbenés nélkül figyelik a minden nap pal újabb és újabb lépésre bátorkodó haladással járó újításokat, kezük nem kap meggondolatlanul uj kerekeibe a rohanó sorsnak, agyuk nem lesz me legágya érteden, még szavakat kereső, dadogó ideáknak. Ma talán bűnnek veszik sokan ezt a megátalkodott lábfeszitést, amellyel a múlt kövein állnak, pedig ez a tempós nyugodt világszemlélődés kívánatos és le nem becsülendő fék, biztositó szelep a mindenben mindent újrateremteni akaró, türelmetlen modernizálódás sokszor bosszantó s kárt okozó bakugrásai ellen. A komáromi iparosság a régi gazdasági és politikai egységben mindig vezető szerepet vitt itthon és idegenben s talán ha az üzleti folyások iránt nem árult el eddig különösebb készséget, oka nem a maradisága, hanem a nemes tradíció, amely a kézműves mesterség gyakorlásában nemcsak a megélhetés anyagi javait biztositó esz közöket, hanem foglalkozást is látott. A háború alatt egyik hires komáromi iparágból többen szállítottak egy bizonyos ruházati cikket Budapestre. A közellátás szakértői szerint a derék komáromi iparosmesterek legpontosabban tettek eleget a pályázat feltételeinek, 8 mégis — háborús erkölcs — a katonai hatóság valamelyik raffinált tisztje kifogásokat tett a leszállított tárgyak ellen. Az ily tiszturak mellett rendesen, s nem épen önzetlenül tevékenykedő őrmester ur megmondta az iparosoknak, hogy „egy kis kenőccsel el lehetne intézni az átvételt.“ Abban az időben ezt az átvételi rendszert egy pár kékhasu bankóval el lehetett volna intézni „ügyesen“, észrevétlenül, Nemi A komáromi iparosmesterek felhozatták a legényeiket Budapestre, maguk is hozzáláttak a „kifogásolt“ hibák kijavításának, s ez a „maradiság“, ez az „élhetetlenség“ tízszer annyiba került nekik, mintha az őrmester urnák jóakaratu tanácsát elfogadták volna. Ez a komáromi iparos 1 Es hála az Istennek, hogy ilyen 1 Nem gyűjthetnek százezreket, az egyszerű polgári módból nem igen tud kiválni közülük egy is, de a munkájukba századok rájuk hagyott becsületességét, tisztességét öntik ajánló levélnek. Ez a munka, ez a kereseti forma kezd kimenni a divatból, s nagyon jó, nagyon is kívánatos, hogy mutatóba maradjon belőle emléknek mára, vigasztaló hitnek, hogy ki nem pusztul, hogy uj generációt neve! a jövőre! Komárom, — május 21. A múlt hét folyamán szentelték fe! nagy ünnepségek között Komárom- Ujváros legszebb középületét, a r. kát. leányiskolát. Ezzel az alkalommal kapcsolatosan már újabb középület emelésének hírét halljuk: az ott járt vallás- és közOhtatásügyi miniszter már megtekintette az uj állami polgári fiú- és leányiskola telkét és kijelentette, hogy az iskola építése ezen a napon megkezdődött. A terveket egy hírneves műegyetemi tanár készíti és ez a középület is méltán fog sorakozni az uj leányiskola mellé, amely a kor minden kényelmével felszerelve és a technika fejlődésével lépést tartva úgy épült meg, hogy messze földön példaképül fog szolgálni. Ezen az épületen csak komárom-ujvárosi iparos és munkás dolgozott. A város hatalmas állami támogatással tisztviselőlakásokat építtet és az uj lakások az idén fognak épülni. A muH évben 35 uj ház épült, az idén pedig ennek kétszeresére kértek építési engedélyt. Ebben a városban nincsen munkanélküliség, munkás és iparos egyaránt keresetet talál, ha szorgalmas és dolgozni akar. A város tekintélyes dollárköicsöne tartalékban van arra, ha városi beruházások kerülnek napirendre. Erre is szükség lesz a közel jövőben, azonban annyi építkezés van az idén programba véve, hogy ez egyelőre nem tartozik a sürgős feladatok közé. Másfél milliárd költséggel épülnek az államrendőrség és a vám és pénzügyi hivatalok díszes épületei is. Építkeznek az egyházak is: igy a református egyház templomot szándékozik építeni, az izr. hitközség is megépíti templomát, és a közel jövő ; Kongregációs nap Komáromban. 1926. május 30. Az ifjúság pasztorációjában épenúgy, mint a felnőttek lelki nevelésében sok száz éve szerepel a Mária-kongre gáclónak nevezett vallási szervezet, A jezsuita generálisnak 1910. dec. 8-án kiadott új szabályzata szerint „a Máriakongregációk olyan vaílásos társulatok, melyeknek feladata az, hogy a bold. KomMjtírosaiejlíÉiiljl.
