Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-22 / 61. szám

4, oldal Komáromi Lapok 1926. májas 22. Versenyen kivQli olcsó áraki Hői , férfi* éa baby (TETRA) kelengye. Mi- ée férfi harisnya, gyermek sokkerli. Flór trikót, mosó és szövet játszó ruhák. Divat kötött mellények és jaquettek. Francia nyakkendő különlegességek Külön osztály sP°rt-és P^nád gyermek. ^’koisaik. — Vulkán kofferek. ELBERT-nél, Korona. Bankkal szemben. Szűz Mária iránt való odaadó hódolat, I tisztelet és gyermeki szeretet ápolása állal s a jóságos Anya pártfogása alatt tagjait kiváló keresztényekké neveljék.1* Nem tehetetlen jámborkodó egyesületek ezek kis leányok és kis fiúk számára, hanem az a céljuk, hogy meggyőződé ses, gyakorlati és következetes keresz­tényekké neveljék a tagokat. S mi ebben a legfőbb eszköz? Mária, az Istenanya. Máriát, a jó édesanyát állítja oda a kongregáció az ifijúnak égbe néző szeme elé, s ha a mennyei Atya szigorú arcába nem tekinthet, mert vétett, az ő szelíd vezetésére bízza magát, vezesse fiához, Jézushoz, jézus­hoz akar jutni a kongreganista, de Mária segítségével; Jézust szeretni, de Mária szivével; Jézust megcsókolni, de úgy, hogy az Édesanyát kéri, nyújtsa esókra szent Fiat. Pszichológiai alapja van a Mária tiszteletnek: nagy meg­nyugvás a mennyei Atya mellett egy édes jó anyában bízni, gyöngeségeink­­ben, szomorúságainkban gyarló embe­riségünkben könnyebben esik egy édes­anyának oltalma alá jutni. Édesanyja ő az egész kereszténységnek, de egé­szen különös szerepe van az ő tiszte­letének az ifjúság lelki életében. Ki vágyik annyira szeretet után, mint az ifjúi lélek ? kinek van leginkább szük­sége eszményképre, ha nem a fejlődő, alakuló jellemnek ? Hol tanul az ifjú a nőben felsőbb eszményt tisztelni? Az utca, a mozi, a szinház lelkiismerete e téren igen gyakran nem tiszta épenúgy, mint a mai regényé, irodalomé. Az ifjú leginkább Mária képe előtt látja át, hogy a tisztaságból pozitív energiák fakadnak s hogy ez adja meg egész éle­tének a iovagias, igazán nemes voná­sokat — mondja korunk egyik legki­válóbb pedagógusa, Tóth profeszor. A kongregáció azonban még más pszichológia alapon is érezteti jellem­­nevelő hatását: ez a vallásos egyesülés, szervezkedés gondolata a nagy keresz­tény közösségen belül a különböző tár­sadalmi osztályok szerint. Az ifjak ide­ális lelke szereti az egyleti életet, a tömörülést, a szervezkedést. Ilyen alapon működik Komáromban régi idők óta több Mária-kongregáció. Ezek a kon­gregációk most szeretetük, hódolatuk közös tárgyának tiszteletére május utolsó vasárnapját különös módon akarják Május Királynőjének szentelni: közős gyűléseket, közös ájtatosságokat s nyil­vános diszUnnepélyt rendeznek s céljuk vele hitük nyílt bevallásán kívül egymás működését megismerni, egymás példá­ján lelkesedni, másokban hasonló gon­dolatokat, érzelmeket kelteni, melyek ftM-lffianQftl Csak a valódi 208 adja meg a kávénak a jó zamatját* Előállítva tiszta katáng gyökérből. őket is életükben, önnevelő munkájuk­ban lelkesítik. Nem propaganda ez, nem harc, hanem csendes, imádságos demon­strációja hitüknek Istenben, szeretetük­­nek az Istenanya iránt, ragaszkodásuk­nak az Anyaszentegyházhoz. (A Kongregációs nap ünnepi rendje, istentiszteleteinek, előadásainak és gyű­léseinek ideje, helye és tárgya a meg­hívókon és e lapokban olvasható.) Biró Lucián. Mm Imii segéd- ß tanomnnka Hú. Május 23. és 24-én. A Komáromi Járási Általános Ipar­­társulat megalakulása első évében is folytatni kivánja azt a munkát, amelyet hosszú évtizedeken át a régi Komáromi Ipartestület végzett a kézműves iparos­ság gazdasági helyzete, a fiatal iparos generáció szakképzettségének emelése érdekében. Ennek a közgazdasági és kulturális munkának egyik része az ipari kiállítások rendezése. A Járási Ip írtársulat a kiállítás szü­­kebb kereteit, működése első évében kiterjeszti, mert nemcsak az iparos ta­­noncok, hanem a segédek szorgalmi munkáinak bemutatására is alkalmat ad. i Egyébként is kiszélesbült az idei kiál- j litás, mert az uj ipariörvény alapján i konstiiuált ipartársulat nemcsak Komá- j rom város, hanem az egész komáromi járás összes kézműves iparosait is ma- j gában foglalja. Az előjelekből Ítélve I ezért a pünkösd napján megnyitandó j kiállítás anyaga jóval fölül fogja múlni ; az eddigi hasonló kiállítások anyagát j és eddig minden szervezettség nélkül i álló uj tagokat von be az ipartársulati munkába. Miként értesülünk, a kiállításon mint­egy 260 tanonc és segéd vesz részt, ami azt mutatja, hogy a bejelentett kézművesipari alkalmazottaknak mint­egy 35—40 % ja állít ki szorgalmi tárgyakat. Annak oka, hogy nem az összes alkalmazottak vesznek részt ki­állítási tárgyakkal egyrészt a rossz gaz­dasági viszonyok mellett oka nem egy iparos mesternek abszolút érzéketlen­sége a fiatal iparos generáció nevelé­sét, szakmabeli képzettségét előmozdító kiállítási intézmény iránt. Egyrészt anya­got nem tud vagy nem akar adni akárhány iparos tanoncának s időt sem igen enged, hogy önálló terező kész­ségéről, munkásságáról a tanonc bizony­ságot tehessen. Pedig be kellene lát­­niok a mestereknek, hogy a tanonc szorgalma, munkája, törekvése, önálló gondolkodáshoz alkalomadása neki is gyümölcsözik, mert a szorgalmas, ügyes tanonc a műhely munkában a mester javát is szolgálja. De van más oka is a nemtörődöm­ségnek, különösen a segédek részéről. Ez az ok a vak politika, az a mester­ségesen növelt ellentét keresés, amely ma minden u. n. munkásmozgalomnak rugója. A kellő érettséggel, tapasztalat­tal, megfelelő képzettséggel nem ren­delkező ifjú segéd játéklabdájává válik a politika vezérkolomposainak s mes­terségesen neveltetnek a munka gyűlö­letében azok által, akik sorsukat nem a szorgalmas maguk munkájával, hanem a mások hangyaszorgalmával igyeksze­nek megjavítani, akik éppen azt a szerszámot ütik ki a tapasztalatlan ifjú kezéből, amellyel később a maga sor­sát, boldogulását biztosítani tudná. Az ipartársulatoknak a fiatal iparos­generáció nevelése terén még igen sok feladatuk marad, melyek megoldást várnak; igen hosszú és fáradságot nem ismerő, céltudatos, kitartó munkásságra van szükség, amelynek sikerében biz­­niok is ke'!. Ezért üdvözöljük a komáromi Ipar­társulatot e nagy munka idei pün­kösdi etappjánál: az általa nagy anyagi áldozatokkal és fáradságot nem ismerő munkálkodással rendezett kiállítása al­kalmával, amely mindenki számára kedves ünnepi szórakozásul s különösen oktatásul szolgál a kézműves fiatal generáció és önálló iparosok számára. Az Ipartársulat a kiállítást székházá­ban rendezi. A kiállítás egyik érdekes része lesz a régi komáromi kézműves céhek és régi neves iparosok életére vonatkozó kedves, ma már különös kullur- és kortörténelmi beccsel biró emlékek kiállítása. A kiállítás május 23-án, pünkösd vasárnap d, e. 10 órakor nyílik meg, s nyitva marad a két ünnepen este 6 óráig. A kiállítás megtekintése díjtalan, önkéntes adományok a kiállításon részt­­vett tanoncok jutalmazására fordittatnak. Reméljük, hogy úgy a város, mint a vidék nagyközönsége a minden tá Riogatásra érdemes kiállítást megszem­lélni el nem mulasztja, s ezzel is bűz­­ditólag hat azokra a szorgalmas iparos­­ifjakra, akik a maguk munkájával, szor­galmával tesznek tanúságot arról, hogy a jövő társadalmának hasznos polgá­raivá válni akarnak. Szanatórium „CARITAS“ Bratislava* Torna-a. 18/b. w 274 Sebészet — Nőgyógyászat I. oszt. napi 80—100 koronáig, II. oszt. napi 56—65 koronáig. Szabad orvosválasztás. Külön szülészeti osztály (Both dr.) I. oszt. pausal szülés 8 napra 1600 korona. II. oszt. pausal szülés 1000 korona. Vezető orvos: FRANKEN­­BERGER dr. egyetemi tanár. Az intézet fő­orvosa: BOTH JÁNOS dr. egyetemi tanársegéd operatőr. — REZUCHA LAJOS dr. igazgató. ........................Ilii ! Pünkösdi emlékek. j Ezernyi béka zenéjét hozza szobámba a langy májusi szellő. Álmatlanul he- I verek fekhelyemen, szemeim az éjszaka ' fekete bársonyába mélyednek, régmúlt \ emlékek elevenednek meg előttük. 1917 május .... A tizedik Isonzó­­; csata már lezajlott, egy-egy akkordja : hallatszott néha-néha még. fájdalmas, távoli akkordok, melyek mind egy-egy csomó emberélet pusztulását jelentették. A tennovai fensikon csak tavaszodott még, zöldelni, rügyezni kezdett min­den a lökve-poncalai tábort övező he­gyeken. A hadosztály parancsban olvastam egy-két napja, hogy Lokvéban refor­­; matus istenitisztelet lesz. Oda illene elmenni — gondoltam magamban — majd két év alatt még úgy sem láttam református tábori papot, pedig annak magyarnak is kellene lennie. Gondolataimba merülve ballagtam le­felé, a hegyoldalon épült barakkból a Parkplalzra, midőn hirtelen, pár lépés­nyire egy fiatal táborilelkészt pillantot­tam meg, aki a lakásunk felé tartott. Köszönök, bemutatkoztunk. — Mit parancsolsz, Tisztelendő ur? — A hoinaputáni protestáns isteni­tisztelet — \ — Akkor Te magyar vagy — vág­j tam közbe magyarul, mire ő elnevette magát s németül mondta, hogy tud j valamennyit, de nem sokat. Elkezdtünk beszélgetni. Egy evan­gélikus lengyel volt, akinek az eklé­zsiája — Görz volt a háború előtt. Könnyes szemekkel mutatta templomá nak fényképét s panaszkodott, hogy most, amikor hadosztálya idekerült az orosz frontról (a 106-ik hadosztálynál volt, melynek tüzérségénél sok komá­­romkörnyéki katona akadt), hány grá­náttalálatot olvasott meg rajta, persze látcsövön keresztül, mert hisz akkor Görz már háromnegyedéve olasz kézen volt. Eklézsiája fenntartói főleg a mon­­falconei hajógyárak angol protestáns mérnökei voltak, látogatói nagyrészt katonák, mondja, magyarok is, a tizen­­kilences vadászok. No, akkor földiek is vagyunk — mondtam — mert én is Komáromból vagyok, ahonnan a tizenkilencesek. Ez persze mindjárt szo­rossabbá fűzött bennünket s amint az oldalamat kifúrta, hogy református va­gyok, külön személyesen meghívott a vasárnapi istenitiszteletre. El is men­tem; a lokvei szlovén katolikus pap lakásának egy üres szobájában tartotta, alig hat-nyolcán voltunk, tiszt én ma­gam, ha jól emlékszem, mind magya­rok és tótok; németül beszélt, szavait én fordítottam le s így mind megér­tettük. Ez, azt hiszem Pünkösd előtti vasárnap volt s akkor megigértette ve­lünk, hogy Pünkösd, délutánjára (ak­korra jöhetett csak vissza, mert máshol is tartott istenitisztetetet), amennyi pro­testánst csak tudunk, összegyűjtjük őket. Úgy is történt; voltunk vagy ötvenen. Borús volt, csepegni kezdett s a szabadból a plébániára szorultunk, an­nak a lépcsőházában vonultunk meg egy csomó szentszobor, meg Máriakép között. Talán — az oláhot kivéve — a volt monarchia minden anyanyelve képviselve volt köztünk (még egy tri­eszti olasz református is akadt) miért is három csoportba álltunk össze (ma­gyar, német és szláv) az éneklés vé­gett. Kiosztott egy csomó különböző nyelvű énekeskönyvet s ránkbizta, vá­lasszuk ki a magunk kedves pünkösdi énekét; mi, magyarok a 37. dicséretet választottuk s mindnyájan egyszerre, kiki a maga nyelvén, a maga énekét, énekeltünk, de oly igazán, magunkba szállva, amit én sem azelőtt, sem azóta nem láttam. Három nyelven imádkozott, beszédjét németül és sziávul mondta, magyarra megint én fordítottam. Majd úrvacsorát osztott, minden felekezetnek a saját szertartása szerint. Egyszerű, de szívhez szóló szavai nem egy könny­cseppet fakasztottak, de ha fajó hon­vággyal, sajgó szívvel is, de könnyű lélekkel oszlott szét a különös gyüleke­zet. Különös is volt; vagy hatféle anya­nyelv, három, vagy négyféle protestáns vallás a Máriaképek és szobrok között s mégis megfértünk. Talán minden ezredik embert érde­kel ez, talán annyinak sem köti le a figyelmét az összelőtt templomát sirató fiatal lelkésznek az alakja, akit annyi idő múlva egy májusi éjjel varázsolt elém újból a képzelet, akit soha többé nem láttam. Pünkösd. Jer mi hozzánk, áldott Szentlélek! Búval terhes a földi élet. S bár a légben nincs már harci zaj, Gond virradtán egyre nő a baj ínség s nyomor vesznek körül, Nincs, aminek szírünk örül. Népek gyötrik egymást szüntelen; Ki testvér volt, most is hű télén. A kapzsiság erőt vett rajta; Törvén, magát csak pénzért hajtja. Jólét helyett boszút keres, Keble rideg, lelke üres. Hit virágit kétség zord szele Megfagyasztván, gyorsan tépi le. A remény csak gyér sugarat ad; Ritka szír, hol irgalom fakad. Az irigység átkos férge Befurakszik testbe, vérbe. Mindezektől óvj meg, Szentlélek, S áldásidat ránk bőven méljed. Egyetértés, forró szeretet Könnyítse e múló életet. Tudjuk egymást segíteni, Közös jóval békíteni. Végre majd ha életünk letün, Ne terhelje sírunkat a bűn. Sőt erényünk élő bokrait Tartsa fénnyel a hála s a hit, Hogy általad áldott Lélek, Részünk lesz az örökélet. (Komárom.) Tóth István, m ■ ii Nem kell a fővárosba menni 11 ] | mikor £ POLLÁK JULISKA [ ► utódánál p Komáromban, Nádor-utca 17. ez. ( i 1 olcsóbban beszerezhetők a leg- | újabb és kényelmes gummi és " balcsont nélküli hasfüzők és mell- | tartók orvosi rendeletre is. | í II Tavaszi bőr- és cérnakeztyflk $ nagy raktára 1 Keztyük tisztítása [ és javítását Selyem és flór haris- - nyák nagy választékban! ■ M ...........................■

Next

/
Thumbnails
Contents