Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-05-08 / 55. szám
4. oldal. Komáromi Lapok 1926. május 8 Versenyen kívüli olcsó árak! Női , férfi és baby (TETRA) kelengye. Női- és férfi harisnya, gyermek sokkerli. Flór trikót, mosó és szőve! játszó ruhik. Divat kötött mellények és jaquettek. Prancia nyakkendő különlegességek. Külön osztály: ELBERT-néi, Korona Bankkal szemben. udvarokban, bár a csendőrök oszlásra j hívták fel őket, de kíváncsiságból ki- I tartottak, hiny marhát visznek el Nyék- * rőt és hány gazdának akad meg ezzel a foglalkozása. Imitt-amott egy-egy hang hallatszott a tömegből a hajcsárok eilen, akiket azért szidtak, mert ilyen mesterséget vállaltak és igy akarnak kenyeret keresni. A két hajcsár nem volt bátor ember és odahuzódtak a csendőr mellé kijelentve, hogy itt nem biztos az életük, ők távoznak. Erre az adóvégrehajtó, adótiszt és a csendőrök is eltávoztak Nyékről, ahol nem történt semmi sem, egy ujjal sem bántottak senkit, egy rossz szót sem szóltak a hatóság embereinek. Mindazonáltal a csendőrök, akik borzasztóan begyulladlak, tizenegy békés polgár ellen, akik a végrehajtó nézői voltak, hatóság elleni erőszak címén tettek feljelentést és ezt a bűnügyet tárgyalta a komáromi törvényszéknek Soós Imre dr. Ítélőtáblái bíró elnöklete alatt működő tanácsa. Vádlottak voltak Kelemen Ármin, Lukács Sándor, Kelemen József, Gyűrász Sándor, Peirezsil Ferenc, Homola József, Medve Lajos, Gregor István, Major János, Matzner Sándor kereskedő és Reichel Kálmán a keresztényszocialista párt titkára. Az elnök felolvasta a vádiratot és egyenkint kihallgatja őket. „Utolsó borjucskdmat akarták elvinni Kelemen Ármin gazda egyszerűen és világosan elmondja, hogy esze ágában sem volt senkinek sem zenebonát csinálni. Könyörögni akartam a végrehajtó urnák, ne vigye el az utolsó borjucskámat, — adja elő meggyőzően a vádlott. A másik is, Lukács Sándor: — Könyörögni mentem a két ökröcskémért, ne bántsák szegényeket, mert mivel dolgozom azok nélkül. Foglalják le a bort a pincében, hiszen azért ment a végrehajtás. Medve Lajosnak egyetlen tinócskája volt lefoglalva, azonnal pénzt hajtott fel a faluban, hogy a marháját elvezetik, a legtöbbje ott sem volt a csoportosulásban. Matzner Sándor mészáros bevallja, hogy ott volt, mint szemlélő, de nem volt ott semmi zendülés, mindenki a barmát féltette. A csendőröket senki sem bántotta, sem az adóhivatalnokokat. Ugyanezt erősiti meg Reichel Kálmán is, aki ott volt a tömegben és kérte a bírót, hogy eszközöljön ki valamelyes halasztást a hátralékosok részére, az mind fizetni fog. A nép teljesen meg volt riadva, mikor a hajcsárokat meglátta. Csak két vagy három napi ha lasztást kért, akkor lett volna vásár a szomszédban és az emberek pénzhez jutottak volna Érdekes, hogy a csendőr őt hívta fel a tömeg eloszlatására, ennek nem tehetett eleget, mert ez nem az ő dolga volt. A félénk hajcsárok. Rongyik Pál és Rozevák János hajcsárok nem teszik a bátor ember benyomását. Elmondják, hogy őket a tömegben szidták: — Nem szégyenlitek magatokat igy keresni a kenyereteket! Valaki azt is mondta, hogy belemártják őket a Garamba. Megijedtek és odaizentek a csendőröknek, hogy félnek és hazamennek Azt is elismerik, hogy a tömegnél sem fegyver, sem husáng nem volt. A 1 tanuk senkit sem tudnak felismerni, hogy ki fenyegette őket. Vallach István végrehajtó és Stoucha Ferenc adötiszt sem tesznek terhelő vallomást a vádlottakra, sőt megerősítik azok előadását. Novák Ferenc és Vanek Bála csendőrök nem tudnak magyarul és nem értették meg, mit beszélt a nép, csak egy szó ütötte meg a fülüket : rablóbanda. Nem tudják, kire vonatkozott. Segély Sándor községi biró nem jelent meg a tárgyaláson, bár vallomásában azt igazolla, hogy a nép semmiféle erőszakosságot nem követeit el, csak a két ökörhajcsár előadásából értesültek a csendőrök, hogy őket meg akarják verni. A perbeszédek. Molnár Jenő dr. közvadló bűnösnek kéri kimondani a vádlottakat a rendtörvény szakaszaiban körülirt bűntett ben, esetleg közcsend elleni kihágásban. Ghyczy János dr. védőügyvéd szépen felépített beszédben cáfolta meg a vádnak minden állítását. Egyetlen tanú sem igazolta, hogy erőszak történt volna, a csendőröket senki sem bántotta, a végrthajtót sem. Hogy a hajcsárokkal nem bánt a nép finoman, azt meg lehet érteni, de ezeket sem bántalmazta senki. Ezek sem igazolták azt, hogy mivel is történt tulajdonképen a hatóság elleni erőszak. A csendőrök által hangoztatott „rablóbanda“ kifejezés a hajcsárokra vonatkozott, de azok nem hatósági személyek. Felmentő ítélet. A törvényszék ítélete a vádlottakat felmenti a hatóság elleni erőszak vádja, alól, mert nem látja oizonyitottnak azt, hogy a vádlottak a végrehajtást megakadályozni akarták volna. Segély Sándor községi biró vallomása szerint a csendőrök csak a hajcsárom előadására alapították a vádat. Nincs bizonyítva, hogy a csoport azért gyűlt volna össze, hogy ott erőszakot alkalmazzon a hatóság emberei ellen. Egy-egy ember nyilatkozata nem tekinthető a tömeg akaratának és azért egy csoport felelőssé nem tehető. Nem állapítható meg a közcsend elleni kihágás s m, mert a tömeg ezt el nem követheti, csak egyének. Erre pedig szintén nincsen bizonyíték. Az átlamügyész felebbez az ítélet el'en. Mégis behajtották a hátralékokat. December 14 és 15 napjain, tehát a sikertelen végrehajtás után harmadnap múlva fél század csendőr jelent meg Ipolynyék községben és a megriasztott nép fizetett. Vanek csendőrörmestert az eset után azonnal áthelyezték más őrsre, mert a feljelentést ő tette, hogy milyen alappal, a felett ítélkezett a komáromi törvényszék Űt azok a kanyargó levelek i! Burzalmas képek. — SegítségI Segítség! Az az emberek, akik még megtartották vagyonuk egy részét, vagy régi gazdagságuk látszatát, s asiket hivatásuk jobban előtérbe állít, naponta kapják a könyörgő leveleket. Hoz ilyen leveleket a póstás, bekopogtat vele a szegény, piszkos mindenesleány, a sarki hordár, az utcán megfogott kisfiú, hoz maga a levélíró, és hoz a csinosan kiöltözött szappanszáju szobaleány. Számtanirká ból kitépett lapra, noteszből kiszakított (oldalra, olcsó trafiklevélpaoirra és finom monogramos, vagy préselt"címerrel éke sitett. Ügyetlen suta beiük, vagy gondos kaliigrafiával Írott szavak, folyamatos hivatalnokirás, reszkető aggastyánvonósok, vagy kokett hegyes női betűk mondják el a levélíró kérését. Némelyik levelet ceruzával Írják, némelyiket tintaceruzávai, van olyan, amelyiket vízzel már sokszor fe higitott halovány tintával, van olyan, amelyiket lusfeketévei és olyan is van, amelyiket elegáns lila tintával Írtak. Némelyik borítékot hátul lepecsételi a küldője és a forró viaszba belepréseli címerét, vagy nevének kezdőbetűit. A levélíró a cim alá azt írja, „Sürgős“, van aki azt, íiogy „bizalmas“, az óvatosok azt hogy „saját kezébe“, „magánügy“, vagy ho?y „más által fel nem boniható-4 Legtöbb levélíró nem ismeri a címzettet, csak nemes szivéről hallott sok szépet és kétségbeejtő helyzetében „veszi magának a bátorságot“, hogy kérisévai utolsó próbát tegyen. Van o'yan, aki százszázalékos reménnyel veszi kezébe a tollat, van olyan is, akinek szavaiból kisóhajt a reménytelenség. Nénelyik levélíró kenyérre kér néhány koronát, némelyik orvosságra, gyermekének cipőre, egyik, hogy megvál hassa a jegyét és hazautazhasson, másik, hogy Külföldre mehessen, ez, hogy találmányát | befejezhesse, az, hogy utoisó vizsgáit | letehesse, amaz, hogy házbiréí kifizet- | hesse. A könyörgő level írója sokszor i azzal fejezi be sorait, hogy ön az jj utolsó szalmaszál, s ha nem segít, j öngyilkos leszek. És csakugyan nem l egy akad közöttük, aki életenergiáján-ík f utolsó atomját használta fel levelének \ megírására, s féllábbril már a legfelső j emelet vasrácsán állva várja soraira a | választ. A sétatér padjára rosksdva | várja kü'dőncét a menekült özvegy és keze idegesen turkál a kopott kétitáskában. amely fehér papírba csomagolt mérget rejteget. A hivatalából e!bocsáj tott tisztviselő nyugalmat próbál erőszakolni a kávéházi asztal mellett, gondolja, újságot olvas, mig hozzák a választ, de a belük őrülten táncolnak szeme előtt, s gondolatban végig éli harmincéves tisztviselői múltját, becsületes, szorgalmas működésének idejét és megszámlálja a sok alkalmat, amikor lophatott, csalhatott, sikkaszthatott volna. Zöld, epés mosoly rándítja le vékony ajkait és olyan izgalom fogja el, hogy revolvere csaknem magától sül el hátsó zsebében A nagyságos asszony az ura tudta nélkül irr a jóságáról hires emberba rátnak. Őszintén e. mondta súlyos helyzetét, s érzi lépésének szegyenét. Tudja, hogy pirulnia kell, de inkább ezt, mint azt a rosszat, amelyet soha többé nem lehetne jóvátenni, őt már úgy nevelték, hogy a női becsület mindennél drágább, pedig csak a kisujjat kellenne kinyújtania. És az ifjú kisasszony is elárulja, hogy öltözhetne selyembe, bársonyba, viselhetne drága prémeket, ülhetne f nyes autóba, de ő rossz nem lesz, inkább elmegy mosogatólánynak. A menyasszonynak rongyos pár korona kellene csak, vőlegényének szenzációs találmánya van, azzal milliókat fognak keresni és százszorosán visszafizetik ezt a csekélységet. Családi arcképeket, ősi ékszeredet, ritka fegyvereket, antik szőnyegeket ajánlanak megvételre vagy fedezetre csekély kölcsönökért És örök hllát és ezer köszönetét és sírig tartó hűséget, őn már bizonyára sokszor csalódott, — Írja mindegyik — szivének jóságával bizonyosan sok gonosz ember visszaélt már, de ezúttal nem fogja érdemtelenre pazarolni nemes jóságát. Nigyságod vagy méltóságod — idézi II Nem kell a fővarosba menni 1! II j mikor f M * +* N • POLLÁK JULISKA 0 sr e-J 41 fr utódánál l g 2 Komáromban, Nador-uica 17. ez. f olcsóbban beszerezhetők a legújabb és kényelmes gummi és 2 >8 3 B ! ! halcsont nélküli hasfüzők és mell-4 t tartók orvosi rendeletre is. 2 Tavaszi bőr- és cérnakeztyük 1 * nagy raktára 1 Keztyűk tisztítása í X és javításai Selyem és flór haris-II nyák nagy választékban! i N 52 a a múltat az egyik levél — már bizonyára nem emlékszik arra a kis szőke fura, akivel ezelőtt negyven évvel együtt játszoF, a másik arra emlékezteti az ostromlott nemes szivét, hogy együtt jártak az elemi iskola második bé osztályában. De a legtöbb levélíró nem keres intim jogcímet, c;ak kitárja nyomorának ajtaját: nézz be ide, s tagadd meg a segítséget, ha van hozzá szived! Ritkaság az olyan levélíró, aki azt mondj i, hogy nem beszélek sokat, mert önnek kötelessége, hogy segítsen raj am Ha valamelyik levéltárban összegyűjtenék a naponta kézbesített könyörgőleveíeket. az lenne a világ legszomorubb, legfájdalmasabb! agérdekesebb okmánytára. Abból megtanulná a jövendő embere, hogy milyen világban éltünk mi, kik voltunk, mit csináltunk, mi lett belőlünk. Sok mindent megértene, ami igy örök titok marad majd a biztosan eljövendő jobb k r embere előtt. Az a holnap sok hibáját és bűnét megbocsátaná a szomorú mán«.k, mig igy enyhítő körülmények nélkül fog majd Féléiét mondani rólunk és munkánkról. És a sok jóravaló szív és derék lélek, aki most mindent megpróbálva és mindenütt kudarctól megsebesítve kiált segítségért és a még nagyobb tömeg, amely míg segítségért sem tud kiabálni, hanem némán nyúlik el a porban, még arról a végső tisztességről is kénytelenek lemondani, amit az utódok megér ő szánalma jelent, süppedt, jeltelen sírja fölött. A Jókai Egyesület 1926. évi május hó 16-án, vasárnap d. u. 6 órakor megtartandó szab.okt. előadás keretében Rákóczi-imnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Révffy—Tóth Dezső: Megfakult a nóia. Előadja a Komáromi Dalegyesület rnüködőkara Moleez Tivadar karnagy vezetésével. 2 Ünnepi óda Szavalja Ruzicska József. 3. Dr. Barta Lajosné szólóéneke a „Nemo“ operából. 4. Ünnepi beszéd Mondja Hajdú Lukács dr. 5 Történelmi novella. Irta és felolvassa Alapy Gyula dr. 6. Káldy Gyula: Kuruc dalok. Előadja a Komáromi Dalegyesület rnüködőkara Moleez Tivadar karnagy vezetésével. Belépődíj nincs, csak kiadásai fedezésére kér minden látogatótól önkéntes adományt a Jókai Egyesület fi Sziugárda köszöneté. A komáromi Leány- és Fiuszivgárda a május 1-i kongresszussal kapcsolatban lázasan készülődött, hogy az érkező kis vendégek kellemes emlékekkel térjenek majd vissza. Hogy a szegényebbek örömét se zavarja az anyagiak hiánya, a komáromi gárdisták több ezer süteménnyel és negyvenöt kilogramm cukorkával várták a vendégeket. Ezeknek az előteremtése azonban csak úgy volt lehetséges, hogy a komáromi katolikus társadalom nemes szivvel karolta fel a kongresszust és bőkezűen támogatta. Egyesek, az Irgalmas nővérek, dr. Szijj Ferencné, Beck Ferencné, Hickné, Bene Józsefné, dr. Soós Imréné, Kőhalmyné százával küídtek kés/en finom apróbb süteményeket, mások nyersanyagot szolgáltattak: a gútai gőzmalom 2 zsák lisztet, Széles Gergely, Weisz Lipót, Lalák Jenő 2—2 kg. húst, Meinl cég 272 kg. cukorkát. Dr. Majer Imre apátplebános száz szegény gyermeknek rendelt ebédet a Kuh. Legényegyletben, az Irgalmas nővérek zárdája szintén mintegy száz gárdistát és több gárdavezetőt vendégelt meg, mig egy vagy több szivgardista vendégül látását a következők voltak szívesek vállalni: Vásárhelyi, Kőváry, Jakab, Hodossy, Petrogally, Lukovics, Kövér, Sovány, Tromler, Bucsek, Bócz, Gergely, Dömény, Holderik, Kovácsy, Mattastls, Koczó, Nagy, Tóth, Varga, Tokarik, Horváth, Schlaffer, Jekelfalussy, Bene, Kiss, Riszdorfer, Tóth, Schwartz, Maczalik, Csiba,
