Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-08 / 55. szám

4. oldal. Komáromi Lapok 1926. május 8 Versenyen kívüli olcsó árak! Női , férfi és baby (TETRA) kelengye. Női- és férfi harisnya, gyermek sokkerli. Flór trikót, mosó és szőve! játszó ruhik. Divat kötött mellények és jaquettek. Prancia nyakkendő különlegességek. Külön osztály: ELBERT-néi, Korona Bankkal szemben. udvarokban, bár a csendőrök oszlásra j hívták fel őket, de kíváncsiságból ki- I tartottak, hiny marhát visznek el Nyék- * rőt és hány gazdának akad meg ezzel a foglalkozása. Imitt-amott egy-egy hang hallatszott a tömegből a hajcsárok eilen, akiket azért szidtak, mert ilyen mesterséget vállaltak és igy akarnak kenyeret keresni. A két hajcsár nem volt bátor ember és odahuzódtak a csendőr mellé kijelentve, hogy itt nem biztos az életük, ők távoz­nak. Erre az adóvégrehajtó, adótiszt és a csendőrök is eltávoztak Nyékről, ahol nem történt semmi sem, egy ujjal sem bántottak senkit, egy rossz szót sem szóltak a hatóság embereinek. Mindazonáltal a csendőrök, akik bor­zasztóan begyulladlak, tizenegy békés polgár ellen, akik a végrehajtó nézői voltak, hatóság elleni erőszak címén tettek feljelentést és ezt a bűnügyet tárgyalta a komáromi törvényszéknek Soós Imre dr. Ítélőtáblái bíró elnöklete alatt működő tanácsa. Vádlottak voltak Kelemen Ármin, Lukács Sándor, Kelemen József, Gyű­­rász Sándor, Peirezsil Ferenc, Homola József, Medve Lajos, Gregor István, Major János, Matzner Sándor kereskedő és Reichel Kálmán a keresztényszo­­cialista párt titkára. Az elnök felolvasta a vádiratot és egyenkint kihallgatja őket. „Utolsó borjucskdmat akarták elvinni Kelemen Ármin gazda egyszerűen és világosan elmondja, hogy esze ágában sem volt senkinek sem zenebonát csi­nálni. Könyörögni akartam a végrehajtó urnák, ne vigye el az utolsó borjucs­­kámat, — adja elő meggyőzően a vádlott. A másik is, Lukács Sándor: — Könyörögni mentem a két ökröcs­­kémért, ne bántsák szegényeket, mert mivel dolgozom azok nélkül. Foglalják le a bort a pincében, hiszen azért ment a végrehajtás. Medve Lajosnak egyetlen tinócskája volt lefoglalva, azonnal pénzt hajtott fel a faluban, hogy a marháját elveze­tik, a legtöbbje ott sem volt a csopor­tosulásban. Matzner Sándor mészáros bevallja, hogy ott volt, mint szemlélő, de nem volt ott semmi zendülés, mindenki a barmát féltette. A csendőröket senki sem bántotta, sem az adóhivatalno­kokat. Ugyanezt erősiti meg Reichel Kálmán is, aki ott volt a tömegben és kérte a bírót, hogy eszközöljön ki valamelyes halasztást a hátralékosok részére, az mind fizetni fog. A nép teljesen meg volt riadva, mikor a hajcsárokat meg­látta. Csak két vagy három napi ha lasztást kért, akkor lett volna vásár a szomszédban és az emberek pénzhez jutottak volna Érdekes, hogy a csendőr őt hívta fel a tömeg eloszlatására, ennek nem tehetett eleget, mert ez nem az ő dolga volt. A félénk hajcsárok. Rongyik Pál és Rozevák János haj­csárok nem teszik a bátor ember be­nyomását. Elmondják, hogy őket a tö­megben szidták: — Nem szégyenlitek magatokat igy keresni a kenyereteket! Valaki azt is mondta, hogy bele­mártják őket a Garamba. Megijedtek és odaizentek a csendőröknek, hogy félnek és hazamennek Azt is elismerik, hogy a tömegnél sem fegyver, sem husáng nem volt. A 1 tanuk senkit sem tudnak felismerni, hogy ki fenyegette őket. Vallach István végrehajtó és Stoucha Ferenc adötiszt sem tesznek terhelő vallomást a vádlottakra, sőt megerősítik azok előadását. Novák Ferenc és Vanek Bála csendőrök nem tudnak magyarul és nem értették meg, mit beszélt a nép, csak egy szó ütötte meg a fülüket : rablóbanda. Nem tudják, kire vonat­kozott. Segély Sándor községi biró nem je­lent meg a tárgyaláson, bár vallomásá­ban azt igazolla, hogy a nép semmiféle erőszakosságot nem követeit el, csak a két ökörhajcsár előadásából értesül­tek a csendőrök, hogy őket meg akarják verni. A perbeszédek. Molnár Jenő dr. közvadló bűnösnek kéri kimondani a vádlottakat a rend­törvény szakaszaiban körülirt bűntett ben, esetleg közcsend elleni kihágásban. Ghyczy János dr. védőügyvéd szépen felépített beszédben cáfolta meg a vád­nak minden állítását. Egyetlen tanú sem igazolta, hogy erőszak történt volna, a csendőröket senki sem bántotta, a végrthajtót sem. Hogy a hajcsárokkal nem bánt a nép finoman, azt meg le­het érteni, de ezeket sem bántalmazta senki. Ezek sem igazolták azt, hogy mivel is történt tulajdonképen a hatóság elleni erőszak. A csendőrök által hangoztatott „rabló­banda“ kifejezés a hajcsárokra vonat­kozott, de azok nem hatósági sze­mélyek. Felmentő ítélet. A törvényszék ítélete a vádlottakat felmenti a hatóság elleni erőszak vádja, alól, mert nem látja oizonyitottnak azt, hogy a vádlottak a végrehajtást meg­akadályozni akarták volna. Segély Sán­dor községi biró vallomása szerint a csendőrök csak a hajcsárom előadására alapították a vádat. Nincs bizonyítva, hogy a csoport azért gyűlt volna össze, hogy ott erőszakot alkalmazzon a ható­ság emberei ellen. Egy-egy ember nyi­latkozata nem tekinthető a tömeg aka­ratának és azért egy csoport felelőssé nem tehető. Nem állapítható meg a közcsend el­leni kihágás s m, mert a tömeg ezt el nem követheti, csak egyének. Erre pe­dig szintén nincsen bizonyíték. Az átlamügyész felebbez az ítélet el'en. Mégis behajtották a hátralékokat. December 14 és 15 napjain, tehát a sikertelen végrehajtás után harmadnap múlva fél század csendőr jelent meg Ipoly­nyék községben és a megriasztott nép fizetett. Vanek csendőrörmestert az eset után azonnal áthelyezték más őrsre, mert a feljelentést ő tette, hogy milyen alappal, a felett ítélkezett a komáromi törvény­szék Űt azok a kanyargó levelek i! Burzalmas képek. — SegítségI Segítség! Az az emberek, akik még megtar­tották vagyonuk egy részét, vagy régi gazdagságuk látszatát, s asiket hivatásuk jobban előtérbe állít, naponta kapják a könyörgő leveleket. Hoz ilyen leveleket a póstás, bekopogtat vele a szegény, piszkos mindenesleány, a sarki hordár, az utcán megfogott kisfiú, hoz maga a levélíró, és hoz a csinosan kiöltözött szappanszáju szobaleány. Számtanirká ból kitépett lapra, noteszből kiszakított (oldalra, olcsó trafiklevélpaoirra és finom monogramos, vagy préselt"címerrel éke sitett. Ügyetlen suta beiük, vagy gon­dos kaliigrafiával Írott szavak, folya­matos hivatalnokirás, reszkető aggas­tyánvonósok, vagy kokett hegyes női betűk mondják el a levélíró kérését. Némelyik levelet ceruzával Írják, néme­lyiket tintaceruzávai, van olyan, ame­lyiket vízzel már sokszor fe higitott halovány tintával, van olyan, amelyiket lusfeketévei és olyan is van, amelyiket elegáns lila tintával Írtak. Némelyik borítékot hátul lepecsételi a küldője és a forró viaszba belepréseli címerét, vagy nevének kezdőbetűit. A levélíró a cim alá azt írja, „Sürgős“, van aki azt, íiogy „bizalmas“, az óvatosok azt hogy „saját kezébe“, „magánügy“, vagy ho?y „más által fel nem boniható-4 Legtöbb levélíró nem ismeri a címzettet, csak nemes szivéről hallott sok szépet és kétségbeejtő helyzetében „veszi magá­nak a bátorságot“, hogy kérisévai utolsó próbát tegyen. Van o'yan, aki százszázalékos reménnyel veszi kezébe a tollat, van olyan is, akinek szavaiból kisóhajt a reménytelenség. Nénelyik levélíró kenyérre kér néhány koronát, némelyik orvosságra, gyermekének ci­pőre, egyik, hogy megvál hassa a jegyét és hazautazhasson, másik, hogy Kül­földre mehessen, ez, hogy találmányát | befejezhesse, az, hogy utoisó vizsgáit | letehesse, amaz, hogy házbiréí kifizet- | hesse. A könyörgő level írója sokszor i azzal fejezi be sorait, hogy ön az jj utolsó szalmaszál, s ha nem segít, j öngyilkos leszek. És csakugyan nem l egy akad közöttük, aki életenergiáján-ík f utolsó atomját használta fel levelének \ megírására, s féllábbril már a legfelső j emelet vasrácsán állva várja soraira a | választ. A sétatér padjára rosksdva | várja kü'dőncét a menekült özvegy és keze idegesen turkál a kopott kétitás­­kában. amely fehér papírba csomagolt mérget rejteget. A hivatalából e!bocsáj tott tisztviselő nyugalmat próbál erő­szakolni a kávéházi asztal mellett, gondolja, újságot olvas, mig hozzák a választ, de a belük őrülten táncolnak szeme előtt, s gondolatban végig éli harmincéves tisztviselői múltját, becsü­letes, szorgalmas működésének idejét és megszámlálja a sok alkalmat, amikor lophatott, csalhatott, sikkaszthatott volna. Zöld, epés mosoly rándítja le vékony ajkait és olyan izgalom fogja el, hogy revolvere csaknem magától sül el hátsó zsebében A nagyságos asszony az ura tudta nélkül irr a jóságáról hires emberba rátnak. Őszintén e. mondta súlyos hely­zetét, s érzi lépésének szegyenét. Tudja, hogy pirulnia kell, de inkább ezt, mint azt a rosszat, amelyet soha többé nem lehetne jóvátenni, őt már úgy nevelték, hogy a női becsület mindennél drá­gább, pedig csak a kisujjat kellenne kinyújtania. És az ifjú kisasszony is elárulja, hogy öltözhetne selyembe, bár­sonyba, viselhetne drága prémeket, ülhetne f nyes autóba, de ő rossz nem lesz, inkább elmegy mosogatólánynak. A menyasszonynak rongyos pár korona kellene csak, vőlegényének szenzációs találmánya van, azzal milliókat fognak keresni és százszorosán visszafizetik ezt a csekélységet. Családi arcképeket, ősi ékszeredet, ritka fegyvereket, antik sző­nyegeket ajánlanak megvételre vagy fedezetre csekély kölcsönökért És örök hllát és ezer köszönetét és sírig tartó hűséget, őn már bizonyára sokszor csalódott, — Írja mindegyik — szivének jóságával bizonyosan sok gonosz ember visszaélt már, de ezúttal nem fogja érdemtelenre pazarolni nemes jóságát. Nigyságod vagy méltóságod — idézi II Nem kell a fővarosba menni 1! II j mikor f M * +* N • POLLÁK JULISKA 0 sr e-J 41 fr utódánál l g 2 Komáromban, Nador-uica 17. ez. f olcsóbban beszerezhetők a leg­újabb és kényelmes gummi és 2 >8 3 B ! ! halcsont nélküli hasfüzők és mell-4 t tartók orvosi rendeletre is. 2 Tavaszi bőr- és cérnakeztyük 1 * nagy raktára 1 Keztyűk tisztítása í X és javításai Selyem és flór haris-II nyák nagy választékban! i N 52 a a múltat az egyik levél — már bizo­nyára nem emlékszik arra a kis szőke fura, akivel ezelőtt negyven évvel együtt játszoF, a másik arra emlékez­teti az ostromlott nemes szivét, hogy együtt jártak az elemi iskola második bé osztályában. De a legtöbb levélíró nem keres intim jogcímet, c;ak kitárja nyomorának ajtaját: nézz be ide, s tagadd meg a segítséget, ha van hozzá szived! Ritkaság az olyan levélíró, aki azt mondj i, hogy nem beszélek sokat, mert önnek kötelessége, hogy segítsen raj am Ha valamelyik levéltárban összegyűj­tenék a naponta kézbesített könyörgő­­leveíeket. az lenne a világ legszomorubb, legfájdalmasabb! agérdekesebb okmány­tára. Abból megtanulná a jövendő em­bere, hogy milyen világban éltünk mi, kik voltunk, mit csináltunk, mi lett belőlünk. Sok mindent megértene, ami igy örök titok marad majd a biztosan eljövendő jobb k r embere előtt. Az a holnap sok hibáját és bűnét megbo­csátaná a szomorú mán«.k, mig igy enyhítő körülmények nélkül fog majd Féléiét mondani rólunk és munkánkról. És a sok jóravaló szív és derék lélek, aki most mindent megpróbálva és min­denütt kudarctól megsebesítve kiált segítségért és a még nagyobb tömeg, amely míg segítségért sem tud kiabálni, hanem némán nyúlik el a porban, még arról a végső tisztességről is kényte­lenek lemondani, amit az utódok meg­ér ő szánalma jelent, süppedt, jeltelen sírja fölött. A Jókai Egyesület 1926. évi május hó 16-án, vasárnap d. u. 6 órakor megtartandó szab.okt. előadás keretében Rákóczi-imnepélyt rendez a következő műsorral: 1. Révffy—Tóth Dezső: Megfakult a nóia. Előadja a Komáromi Dal­egyesület rnüködőkara Moleez Tivadar karnagy vezetésével. 2 Ünnepi óda Szavalja Ruzicska József. 3. Dr. Barta Lajosné szólóéneke a „Nemo“ operából. 4. Ünnepi beszéd Mondja Hajdú Lukács dr. 5 Történelmi novella. Irta és fel­olvassa Alapy Gyula dr. 6. Káldy Gyula: Kuruc dalok. Előadja a Komáromi Dalegye­sület rnüködőkara Moleez Tiva­dar karnagy vezetésével. Belépődíj nincs, csak kiadásai fedezésére kér min­den látogatótól önkéntes adományt a Jókai Egyesület fi Sziugárda köszöneté. A komáromi Leány- és Fiuszivgárda a május 1-i kongresszussal kapcsolat­ban lázasan készülődött, hogy az érkező kis vendégek kellemes emlékekkel tér­jenek majd vissza. Hogy a szegényeb­bek örömét se zavarja az anyagiak hiánya, a komáromi gárdisták több ezer süteménnyel és negyvenöt kilo­gramm cukorkával várták a vendégeket. Ezeknek az előteremtése azonban csak úgy volt lehetséges, hogy a komáromi katolikus társadalom nemes szivvel ka­rolta fel a kongresszust és bőkezűen támogatta. Egyesek, az Irgalmas nővérek, dr. Szijj Ferencné, Beck Ferencné, Hickné, Bene Józsefné, dr. Soós Imréné, Kő­­halmyné százával küídtek kés/en finom apróbb süteményeket, mások nyers­anyagot szolgáltattak: a gútai gőzma­lom 2 zsák lisztet, Széles Gergely, Weisz Lipót, Lalák Jenő 2—2 kg. húst, Meinl cég 272 kg. cukorkát. Dr. Majer Imre apátplebános száz szegény gyermeknek rendelt ebédet a Kuh. Legényegyletben, az Irgalmas nő­vérek zárdája szintén mintegy száz gárdistát és több gárdavezetőt vendé­gelt meg, mig egy vagy több szivgar­­dista vendégül látását a következők voltak szívesek vállalni: Vásárhelyi, Kőváry, Jakab, Hodossy, Petrogally, Lukovics, Kövér, Sovány, Trom­­ler, Bucsek, Bócz, Gergely, Dömény, Holderik, Kovácsy, Mattastls, Koczó, Nagy, Tóth, Varga, Tokarik, Horváth, Schlaffer, Jekelfalussy, Bene, Kiss, Risz­­dorfer, Tóth, Schwartz, Maczalik, Csiba,

Next

/
Thumbnails
Contents