Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-05-08 / 55. szám

1326. május 8. Komáromi Lapok 5. üdéi PALAIS DK DANSE BAR _____■___________________KOBafcBNO, _________ -E hő 1 tői 15 ig a világhírű R0R0DENK0 TRUPPE lép fel, — Eredeti orosz táncok. — Teljesen uj műsor és uj összeállítás. — Sláger!! A közkedvelt GÉZA mint CHAPLIN. - A zenénél a hires WALTER duo játszik Teijes tisztelettel: ZELENKA FRANT1SEK. tl# Varga, Meszlényi, Spirk, Németh, Már­kus, Csepy, Laky, Windensein, Wojlo­­witz, Stemmer, Bakk, Ferenczy, Rettich, Rafael, Szilágyi, Ringhoffer, Falda, Czi­­bulka, Lukovics, Meüay, Liszák, Grohé, Brányik, Ragályi, Spitzer családok. Sajnos, a szives vendéglátók néme­lyikének még azt az áldozatot is meg kellett hoznia, hogy a várt vendég nem érkezett meg, mert a kis gárdisták kö­zöl sokan bátortalanok voltak és min­den biztatás ellenére sem akartak isme­rőseiktől elválni. Hogy a kongresszus kiadásai a Szív gárda zarándoklási alapját fel ne emész - szék, a következő pénzbeli adományok érkeztek a vezetőséghez: dr. Bardécz József, a Szivgárda zászlóatyja 100, Ógyalla —Bigota gárdacsapata 100, Szent Erzsébet Nőegylei 50, Pozsony­­püspöki gárdacsapata 50, Pölzl Irma 50, Szolnoky Tibor 30, Egy anya 20, Gallé István 10, Zimkay Antal 20, Ba* lázsy Dezső, Király József, Lestár István együtt 50, Kaíh, Legényegylet 150 K, A helybeli iskolák igazgatóságai kész­séggel bocsátotiák iskoláikat a gyerme­keknek ebéd idejére megszálló helyül. A főgimnáziumi ifjúság kiváló vonós zenekara Mihola Gyuszi vezetésével nagyban hozzájárult a diszgyülés ünne­pélyes hangulatának megtartásához és emeléséhez. Balogh Miklós müasztalos mester a felvonulási táblácskáknak in­gyen való és ízléses elkészítésével tett nagy szolgálatot a kongresszusnak. A főgimnáziumi Mária Kongregáció felsőbb Oiztályu tagjai pedig a város (var) meg­tekintésénél való fáradságos kalauzolást végezték ifjú lelkesedéssel. Sokan van­nak még a fent nevezetteken kívül, akik a szívgárdista sapkák készítésével és hasonló, vagy más természetű szí­vességekkel segítették elő a kis (gár­disták nagy napjának sikerét. Mindezeknek hálás köszönetét mond és a szivgárdisták hálás imáit ígéri a komáromi Fiú- és Leányszivgárda ve­zetősége. Isíén büntetése. — /. Miklós orosz cár hadjárata a ma­gyarok ellen 1849 ben — A végzetes jóslat beteljesedése: Miklós cár Házá­nak bukása. — Hiteles orosz forrásból, olyan szemé­lyiségtől, kinek minden őse a cárok környezetében élt, s akinek az alább elmondott eset gyerekkora óta élénk emlékű családi szájhagyomány, — hal­lottuk ezt az orosz történelmi tényt: Mikor 1848 ban Ferenc József kéré­sére, — ki személyesen, zokogva kérte I. Miklós cár támogatását a trónjára törő magyar „rebellisek“ ellen, — a cár elrendelte Magyarország eltiprására a hadjáratot, számos orosz főur és test­őrtiszt lemondott az udvarnál viselt ál­lásáról, mert nem akart a hősiesen küzdő magyarságellen, Ausztriáért, — táborba Szállni. I. Miklós cár kemény ember volt, aki nem tört ellenmondást, kj nem Ausz­trián akart segíteni, hanem csupán egyik uralkodótdrsdn, — aki még hozzá félig gyermek még, — lázadó alattvalói el­len. Hogy a magyarság föilázadása jo­gos volt, azt az autokrata cár nem ér­tette meg. Szerinte: egy uralkodó szent ég sérthetetlen volt, kinek parancsa el­len vétónak nem lehetett helye. Ame­lyik orosz tiszt tehát nem engedelmes­kedett a mozgósítási parancsnak, — az kegyvesztett lett, amíg I. Miklós élt, — engesztelhetetlenül. Így lett kegyvesztett elbeszélőm déd­apja is, kinek Paskievics unokatestvére volt, s akitől sokszor és részletesen hallották később a családban az itt el­mondottakat. I. Miklós cár nagyon vallásos volt s ezt megkövetelte alattvalóitól is. Mi­kor tehát a Magyarországba rendelt hadsereg megalakult, Paskievics paran­csot kapott, vegye útját Szerafino re­mete kunyhóján át, hogy az országszerte nagy hittel és áhítattal környezett, szent hírében álló remete megáldja a hadba induló seregeket. Mikor a seregek elözönlötték a szent ember kunyhóját körülvevő völgyeket és utakat, a nagy zajra a szent előjött magányából és Paskievics elé vezettette magát. — Mond meg a cárnak, — szólt hozzá, mint aki szavak nélkül is tudja, hogy mit kívánnak tőle, — hogy nem áldhatok meg egy hadsereget, amely Istennek nem tetsző munkára indul Is­ten nem akarja ezt a háborút, mert a szerencsétlen magyar népnek igaza van. Paskievics jól tudta, hogy ezt nem lehet a cárnak megmondani, megpró­báltak hát mindent, a remetét rábeszélni. Hiába volt, — a remete visszament kis házába és magára zárta az ajtót. A cár később mégis megtudta, hogy a szent megtagadta az áldást s mikor a had­járat befejeződött, elküldölte egyik szárnysegédét a remetéhez. A cár azt üzeni neked Szerafino, hogy ezúttal tévedtél, mert ime, Isten mégis csak akarta ezt a háborút, mert meg­áldotta fegyvereinket dicsőséges győ­zelemmel. — Könnyű volt dicsőséget aratni maroknyi kimerült hadseregen a ti tömegeitekkel — árulással (!) — felelte a szent. — Isten nem akarta ezt a háborút s büntetése szörnyű lesz Mond meg a cárnak, amikor szembe kerül nek újból az orosz és magyar fegyve­rek. — az lesz az ő Házának romlása s Miklós ágának magvaszakadásal... — Ezt a jóslatot azóta egész Orosz­ország ismerte és emlegette, Mikor 1914-ben a magyar-osztrák—orosz had­üzenet megtörtént, — a cár föijajdult. De a kamarilia akarta a háborút s mert a mozgósításnak nem volt meg a leszerelési anteaktája, — nem lehe­tett a háborút megakadályozni. Csakis vezérkari tiszt értheti meg, mit jelent az, ha nyoma sincs sehol a hadsereg ben annak, hogyan fejlesszék vissza kellő sorrendben a mozgósítást. Az orosz hadsereg ezt nem tartotta ké­szen, mint Napoleon nem a vissza­vonulásét. Mindakettő belepusztult. Hallgatjuk a hiteles orosz szájhagyo­mányt s a szivünk megdobban az orosz önvád fájdalma láttán. 62 idianti HMMtai Udvardon jó magyar szokás ellenére nincsen búcsú, csalt a templomban. A község védőszen’je szent Adalbert prá­gai püspök, névünnepe április 23, ami­kor a liszt, kenyér, kalács fogytán van; liba, csibe, kacsa még nincs; a boros­hordók is fenékig kiszáradtak; a jó búcsút emlékezetessé, jónevüvé tevő eszem-iszom, dinom-dánom mind el­marad ; se tánc, se bicskázás, se fejbe­­verés; még a besenyei legények se jönnek át, pedig azok mindenütt meg jelennek, ahol egy kicsit virtuskodni lehet. Csak azt kell kérdezni a besenyei legénytől: — No sógor, hízik e már a sulyok ? Vérbe fordul a szeme és akkorát üt a koponyádra, hogy hordóvá dagad menten, akárcsak a besenyei sulyok, melyet Szent György napkor beletesz­nek a herébe, ahol kisasszonynapig, a messze hiees besenyei búcsú napjáig úgy megpöffed, dagad, hízik, hogy alig tudjik négy ökörrel kihúzatni a heréből. A sulyok említésére hát megmérged a besenyei kukkó. Az udvardi emberre viszont ráfogja, hogy eladta a búcsút. Ami nem egé­szen lehetetlen, ha akadt olyan bolond, aki megvette. Mert ez udvardi ember eladja a holdvilágot is, ismét csak a besenyeieknek, hogy lássanak haza­menni. így évődik a két magyar szomszéd. | Nem mulaszt el alkalmat, hogy át ne | nézzen a szomszédba atyatiságosan. | Lagzi, keresztelő kerül Udvardon hála j Istennek bőségesen; össze is házaso­­: dik a két falu népe igen okosan; egész­séges vérkeverés ezl Mig egy falu j ősszerckonosodott, beteg vérének átkát | a jövő nemzedék szenvedi meg 1... | A bucsuilan Udvard eztán több apró • búcsúval próbálja helyreülni az egy | igazi búcsút, ami nincs, i Próbáltak is már más, alkalmatosabb ! páirónust választani a falu védelmére. Mellőzve hát a különben nagy tiszte­lettel körülvett Adalbertus püspököt, széfnézének valami búcsúra való szent után. Mindjárt a falu délkeleti részén le­gelteti nyáját szent Vendel pásztor egy magas szoborzaton 1755 óta. Kedves szent, derék szent, alkalmatos szent, mert október 20-ára esik. Kalács is van, has is van, bor i3 van... de: csak pásztor, a barmok pártfogója, nem rangbeli. Egy délutáni körmenettel megtiszte­lik, mert a földműves a barmát löbbre I be csü i a gyerekinéi, de .., búcsúra már mégis — kérem szépen — illen­dőbb szent való!... I yen díszes, nagy falunak, amely majdnem várossá len­­■ dűlt; csak most esett vissza falusi ál­lapotba, amikor a városok is községgé degradálódtak. Ott a másik szent: Orbán pápa a szöllőhegyen. Ez már rangbeli a leg­­mages- bb fokig, csakhogy május 25-én ! ünnepli a nevenapját. Mi van ekkor? Se uj kenyér, se uj í bor, csak spenót. Ezt pedig a magyar j természet be nem veszi a világért! ! Végre is a jámbor Káiazi András j akkori birő (1860) oldotta meg a fo i gas kérdést, — Atyámfiái! Nem látjátok a tem­plomban a főoltár-képet? — Hogyne lámánk! — Mi van azon? — Krisztus keresztje ... a nagypén­tek. Az ilyen búcsúban falunak éppen megfejelő. A kereszt, a szent kereszt a rajta függő Isten-fiával. Itt van a mi csodaszép kálváriánk, mely nagy múltú, történelmű neveze­tesség. Ahol először kondult meg a i harang alkonyat táján, az egész kerek világon Szűz Anyánk, Mária tiszteletére, az Őrangyalára az 1309. esztendőben, mint azt a kálvária-harangok fölött álló kronosztikon is hirdeti örök emlékkép pen: Itt zengett a harang eLső üDVözLete nékeD szűz Anya, nyILt háLát Hunnia béiCel közt. (A római számok összege 1309.) — úgy van, hagyta rá a nép. —■ És itt a remekbe készült hatalmas kálvária kereszt. A szent test egy a kérészijévé'. Nagyemlékű Szcitovszky János hercegprímás ajándéka. Van-e, valaki ünneplésre méltóbb a szentek szentjénél, kiáiyánái, Krisziusnál? — Nincs, nincs! zúgta rá a nép. A szivek összedobbantak: Krisztus keresztje lett hát az udvardi búcsúk napja. Május 3-át, szent kereszt feltalálásá­nak napját követő vasárnapon hivságos érzelmek nélkül idesereglik az udvardi hires szép Kálváriára minden évben 8—10 ezer ember messze vidékről: magyar, szlovák énekektől, fúvós zene­karoktól hangos a falu. Körmenet kör­menetet ér. Az ének és a bandák kórusa fölzeng az Ur zsámolyához, aki nem nézi, milyen nyelven szól az ének... az ő szent Felségének egyformán ked­ves minden emberi szív hódolata. Hát e napon Udvardról az eget nyi­­togatják. Délelőtt 9 órakor nagy harangzúgás közben, fúvós zenekarok kíséretével megindul a beláthatatlan körmenet a főtemplomból ki a Kálváriára, mely a községtől 10 percre fekszik. Elől az iskolások, utánuk a fehér­­ruhás szüzek, két oldalt a feketeruhás főifi tömeg négyes sorokban, élükön a falu kisbiráival. Középen viszi szent Mihály lovon nyolc tisztlcány a fogadalmi Urangyala Mária szobrot. Aranykoronájáról tizenöt széles, fehér selyemszalag hull alá, tizenöt fehárruhás lány kezébe. A Mária szobor előtt 15 apró iskolás fiú pará­nyi selyemzászlókat visz, mögöttük tizen­öt fehérruhás kis leányka liliomot, tizenöt fiatal lány fehér vánkoskákon tizenöt piros rózsáiba rőzsafüzér piros rózsái), ismét tizenöt hajadon egybefont virág­­koszorúval mintegy kordont von a fo­gadalmi'; Mária..szobor köré. A szobor után lépdel a 120 tagú vegyes énekkar, uiána a p3p3ág, a köz­ségi elöljáróság, az egyesületek zászlóik alatt, végül a néptenger helyből és vidékről. A délelőlti körmenet az Isten Fiának, Krisztusnak szól: az esti körmenet az Isten anyjáé, Máriáé. A Kál vária-keresztuton felzendül Mind­szenti Gedeonnak gyönyörű, udvardi Kálvária éneke. Az idén [Siposs Anfal Félix udvardi espei es -plébános végzi a keresztutat. Utána a muzslaiak varázsos szavú plé­bánosa Torna István, a kiváló egyházi szónok beszél magyarul a kereszt tö­vében, a szlovákoknak pedig a szent Anna szobornál Beznák Sándor. A szentbeszédek után ünnepélyes nagymisét mond Siposs Antal esperes a Kálvária kápolnában, melynek terén a vegyes kar U. Szabó János udvardi kántortanitónak alkalmi miséjét adja elő. Az esti körmenet az Isten anyjáé, Máriáé. Aki csak él és mozog, ott van. És ekkor leszáll a csillagos menny­ország a földre, Udvard utcáira és Kálváriájára. A házak kivilágítva, min­den kézben égő gyertya. Az óriási menet egy hullámzó fény­tenger. A gyertyák fénye födött mint vilíófényü szentjánosbogarkák ragyog­nak a felmagasztosult arcok parányi tükrei: az emberi szemek... a szent érzelmek szárnyán egek felé járó em­beri lelkek boldogságos földi csillagai! Dehogy lehet ilyen fenkölt érzelme­ket mesterségesen előidézni! Hit kell ehhez; szivek mélyén lángoló Mária tisztelet, mely ősi tradíciója Udvardnak. Mikor a Mária ünnepek eltörléséről volt sző, két udvardi gazda tárgyalja a dolgot. — Mit szól hozzá szomszéd ? ... El akarják töiűlni a drága Mária ünne­peket Csak a Krisztus Urunkéból hagy­nak meg egy kettőt úgy felébe-harma­­dába. — Tőlem törülhetik szomszéd. Mert a mondó vagyok, hogy mink a Mári­ánkat nem engedjük a Krisztusnak sei És az udvardi Kálvária búcsúk évről­­évre népesebbek.MindJ hatalmasabb éneklő erő ostromolja az eget e vál­ságos idők idején : „Egek királynéja, Mária segitsi Az idén;a!bucsu május 9 én lesz. Udvardi. Az előadások kezdete: Szombaton */a7 és '1,9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, '1,7 és '1,9 órakor. 05 co Orosz j VÁROSI MOZI MŰSORA 1 Szombat és vasárnap; május hó 8»án és 9>én, Az előadások kezdete: Szombaton *1,7 és '/,9 órakor. — Vasár- és ünnepnap d. u. 4, '/,7 és i/,9 órakor. Slége Fim! A vándorszínészek (7. számú Fegyencl) Orosz dráma 5 felvonásban. Irta: Dr Woif Vilmos A főszerepben: Richter Hetén. Azonkívül: Az állal kórházban. Pü A hatiábu kecske é i a kettős borjú — Kid fegpiSény véglete. Cowboy vígj. 2 felvonásban.

Next

/
Thumbnails
Contents