Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-05-08 / 55. szám
1926. május 8. Komáromi Lapok 3. oldal. torig jutott. Ki ne emlékeznék vissza e kaland kedves leírására, melyet az ifjak Ekkehardt mester több mint egy századdal később irt le, a sanct galleni kódexben. Talán az összes kútfők kö zött ez a kódex világítja meg legjobban a portyázó magyarok igazi természetét, szokásait és erkölcseit. Jóízűen meséli el Ekkehardt mester, ezt a vidám történetet, mely száz dók múlva is megőrizte fiisseségét és kedves naivitását Mikor Engelbert testvér, a kolostor akkori apátja, hírűi vette a kegyetlen és vérszomjas magyarok közeledtét, a klastrom nagyértékü drágaságait jó előre elrejtette, maga pedig a szerzetesekkel biztos helyre vonuit vissza. Csak egyetlen szerzetes, az együgyű Heribald barátocska, — kinek mondásain és tettein gyakran nevettek tarsai, — maradt ott, s midőn társai rémülten kérlelték, hogy meneküljön a kegyetlen magyarok elől, kik bizton megfogják ölni, csak igy válaszolt: — Fusson, aki akar, én sohasem futok, mert a kamarás még az idén nem adott nekem bőrt sarura. Midőn szinte erővel el akarták vinni, ellenszegült és megesküdött, hogy mindaddig el nem megy, mig a neki járó bőrt meg nem adják És Heribald va lóban nem is bánta meg, hogy a klartromban maradt, mert a magyarok nem bántottak, ellenkezően jól tartották és nevettek ostobaságain. Mikor a magyarok a kincsek után hu.atnak, H-riba d elvezette őket a barátok pincéjébe a boroshordók elé, melyeket a nagy sietségben a menekülők nem vittek ma menekül a zongorához. A zongorái A muzsikai Szent vigasztaló! Még befejezi a szimfóniát. Egypár halk akkordba belesikolt a szive vérző, friss sebe. Azután föláll és mosolytalanui, sápadtan meghajtja magát Azok ketten kipiruit-lázasan kérdik tőle, hogy ki irta ezt a gyönyörű dalt. Hiszen ennél szebb virág még nem termett a muzsika kertjében. Hidegen odatárja eléjük a kottát az idegen muzsikus nevével. Azután remegő lábakkal az ajtó felé indul. A hahotázó, csámcsogó zsurvendégeken keresztülvágja magát Az elő szobában magára kapja a télikabátját. Kis zöld kalapját a fejébe nyomja és kimenekül a hűs téű estébe. * Á következő zsuron uj zongorás vette át a régi szerepét. Egy szünet ben, mikor a tánctól elfáradt emberek belezuhantak az öblös karosszékekbe, a szőke baba keze ott motoszkált a sikongta ujjongzongorán. — Igen, ez azl va. — Ezt játszal És előszedte a kottát, az ismeretlen szerző müvét. — Ezt ittfelejtette a művész, aki ön előtt játszott nálunk I Ezt játssza kérem! Nagyon szép! Én ismeremi És itt sejtelmesen, melegen mosolygott a hosszú fiúra. De a szimfónia, az egyszer hallott gyönyörű dal sehogysem akart kibontakozni a zongorán. Mintha elbújt volna, tréfát űzne a hallgatókkal. Vagy meghalt talán a dal ? Igen, meghalt. Egy muzsikus temette el a lelke titkos, fájdalmas mélyén. Mint egy szeretett, gyönyörű gyermeket, kit első kacagása közben fojt meg a halál. ____ gukkai. Megáivá a hordókat, az egyik magyar elkezdi feszegetni az abroncso kar, mire Heribald testvér, ki már égé szén bizalmasan járt-kelt közöttük, sze Üdén kérleli: — Hadd el, jó ember, hát mi mit igyunk, ha ti elmentek? A vad magyar ahelyett, hogy rátámadna, megérti a dolgot s kacagva kéri társait, hogy ne bántsák a bolondos Heribaidot. De elérkezett az ebéd ideje, s miután felállították az őrszemeket, a jókedvű magyarok az udvaron és réten elszéledve, bőségesen lakomához fogtak. Nem esznek nyers húst, amint azt a korábbi krónikákban olvashatjuk, hanem nagy tüzeket gyuj va, úgy sütik meg a pecsenyét. Természetesen nem feledkeznek meg bolondjukról sem, hanem meghívják maguk közé, s amint azt Heribald élete végéig nem szűnt meg hangoztatni, úgy jóllakott, mint még eleiében soha. A lakoma végeztével elkezdenek énekelni s a barát is velük énekel. A magyarok egyik része párviadalra kel. a vezérek előtt, hogy bemutassák ügyességüket. így mulatoztak, mig egyszerre csak az őrök hírül hozták hogy a közelben nagyszámú kalo naságioi megszállott várra akadtak, A magyarok egy szempillantás al tt csatarendbe álltak, s otthagyva Heribaidot, gyorsan eiiramodtak. Csak Heribald maradt ott és fájlalta, hogy csak ily rövid ideig maradiak a magyarok, akik oly jól tartották étellel, itallal, s kik nem bántották, hanem mulattak bolondos mondásain. Ez a sanct galleni kaland rövid története mely egy század múlva is élénken élt a barátok emlékezetében. A földmérés magyarok nem voltak oly kegyetlenek, mint hirük, hiszen úgy viselkedtek, mint akár melyik más sereg ellenséges földön. Embert feleslegesen nem öltek, gyöngét nem kínoztak, amint Heribald példája mutatja. A történet megőrizte frisseségét, vidám hangját, mert a régi fűliáns soraiból íassankiní kibontakozik a harcos magyar alakja, aki bátran támad az ellenségre, de kiméii a gyöngét és tehetetlen?. ¥ régi komáromi halászat jó hírneve még ma is büszkén világit át az elmű t százados fénytompitó ködén. Erről különösen örvendetes tanul ságot tett egy felolvasás, amelyet A csallóközi halászat címmel tartott Khin Antal a pozsonyi Uránia Egyesületben. Mivel a felolvasásban igen sok utalás történik a komaromi regi ha ászaira, s különben is csallóközi halászatnak mindig fontos és nevezetes helye volt Komárom, bizonyára érdekelni fogja olvasóinkat, ha erről a felolvasásról megemlékezünk. Amint említettük, a pozsonyi Uránia tud egyesüleiben rendkivü* * * magas színvonalú előadást tartott hétfőn Khin Antal tanítóképző- intézeti tanár Csallóköz nagy ősfoglalkozásáról, a haiá szatról. Az előadót Jankó Zoltán — aki maga is csallóközi — mutatta be a szép számban megjelent közönségnek. Meleghangú szavaiban megemlítette, hogy Khin tanár régi csallóközi halász dinasztia tagja, aki — bár a lateiner pályát választotta — mégis annyira összeforrott ezzel az ősfoglalkozással, hogy aligha akadhat annak nálánál hi vatottabb búvára és ismerője. Az előadó az őstörténet szálain vezette el a hallgatóságot a halászat jelen állapotához a Csallóközben. Ismertette a halat, mint az emberiség egyik főtáplálékát az őskorban és végig haladva a történetben, kimutatta, miként lett az vallásos tárggyá a rénszaivaskortól a keresztény világ szimbolikus jeléig. Majd ismertette, hogy a halászat minő szerepet töltött be a magyarság köré ben, mint fogla kozás. Ennek nyomán megrajzolta az őstörlénelemben a finnugorság s igy a magyarság megalakulását a tárgyi elnografia és a történet segélyével, bevilágítva a messze fekvő múltakba egészen a rénszarvas vadászok koráig. Áttérve Csallóközre kimutatta, hogy. ez kiválóan alkalmas terület volt már az őskoiban is a halászatra és hogy magyarság itteni letelepedése előtt is virágzó halászatnak kelleti lennie az őskori leletek bizonysága szerint. Gazdag halászóhely volt az Árpádok korában az oklevelek tanúsága szerint. A magyar királyok számos cége és vejszehelyet adományoztak itt híveiknek. A leghíresebb vizafogó cégek itt voltak. Az Árpádkori királyok úgy adományozták őket, akár egy várat vagy földbirtokot. A Duna leghíresebb és legnagyobb halát, a vizát itt fogták a legnagyobb mennyiségben. Leghíresebb vizafogó cégek voitak a komáromi, aszódi, szapi, gutái. Leghíresebb vizahalászok: a gutaiak, komáromiak, izsaik, ekecsiek, nyárasdiak voltak. ' A vizahalászat a főurak szórakozásai közé iaitozott. Valóságos hajtovadásza tot rendeztek rá és ágyukat is hasz-, náltak, hogy a vizákat kiijesszék rej tekhelyeikből. A XVI. században az esztergomi érsek kíséretében egy ilyen vizshalászaton számos főur vett részt. A csallóközi vizát a bécsi, meg a francia és lengyel királyi udvarokba is szállították. A legnagyobb példányok 1000 fontot is nyomlak. Egy híres vizafogás emléke a Rákóczi korból Somorja város jegyzőkönyvében is fel van jegyezve, melyből a város a hadiadót fizette ki, Csallóközben két városban tömörültek céhbe a halászok; egyik Komiromban volt, a másik Somorján. A somorjait a Khinak ősi családja alapította. A céh szokásai közül érdekes volt, hogy az öreg halászmesierek 60. évök betöltése után szakállt visellek szent Péler tiszteletére s azt szent Péter szakáilnak nevezték. A jelen halászat ismertetése során bemutatásra kerültek a különböző szerszámok 6s az azokkal való bánásmód, melyek ma is élnek még Csallóközben a halászok kezén, de már pusztutofélben vannak, mint maga ez az ősi foglakozás. A halászati szerszámok fejlődését is rajzolta az előadó és lehetőleg azok visszamutatását a messze muliakba, kivált a magyarság ősi ha zájiba. Különösen hsngzott a laikus fülnek a sok eredeti mesterszó, amely éreztette, hogy ezekben sajátos világot él, melyet érdemes tanulmányozni. Érdekesen bontakozott ki az előadásból a halászok lelki világa. A halászlélek hajlik a babonára, de egyszersmind vallásos is. Ez a nehéz, sokszor veszéllyel járó foglalkozásból magyarázható meg és az éjszakai járás kdésből ez érdekes szigetvilágon, hol az elpusztult községek egyik-másikának emléke kísértetekkel foglalkozó mondákban éi a halászok között. Szép s költöi a Csöiöszíőről szóló monda. A vetitett képekkel változatossá tett előadás nemcsak arra volt alkalmas, hogy mindvégig lekösse a hallgatóság figyelmét, hanem arra is, hogy szeretetteljes érdeklődést keltsen Csallóköz specialitásai iránt, amelynek népszerűén tudományos feltárására akárcsak Szlovenszkó egyéb magyar vidékeire vonatkozóan is, éppen a mai időkben súlyt kell helyezni Khin tanár e tekintetben értékes kezdeményező lépést tett és tanulmánya majd megjelenik könyvalakban is, hogy szelesebb körök részére is hozzaférheiővé váljék. Egész felfrissülve érzi magát a régismert, egyedüli minőségű M E N T H 0 L-SÓSBORSZESZ néhányszori használata által. Használja ezt borogatásnak daganatoknál, s annak használata után nemsokára visszanyeri energiáját és életkedvét. De ne fogadjon el semmi más gyártmányt mert csak egyedül valódi az amelynek törvényesen védett jegye kezeskedik arról, hogy a legjobb minden gyártmány között. Mindenütt kapható. Ára 5 50 Ke. 39 9 Az adóhátralékosok marháit akarták elvezetni — Az ökörhajcsárok megijedtek. és az egész végrehajtó bizottság elhagyta Nyéket Senkinek bántódása nem esett, de mégis hatóság elleni erőszak büRtetie miatt folyt az eljárás tizenegy békés polgár ellen. — A komá romi törvényszék bizonyítékok hiánya miatt felmentő ítéletet hozott. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — május 7. Mikor az adólavina elöntötte Szlovenszkót, Ipolynyék községben is voltak hátralékosom, akik nem tudták megfizetni a megnövekedett adókat. De ezeken kívül a fináncok bizonyos bortermés eltitkolás miatt is rajtaütöttek a falura és tetemes bírságokat zúdított a bortermelőkre az Ipolysági pénzügyigazgatás. A község lakosai fizettek volna, ha lett volna miből, mert jól tudják, hogy az adóhátralék egy tálból eszi< a gazdával. A múlt év utolsó hónapjában, december 12 én szomorú társaság haladt Ipolynyék község felé. Az állami adó végrehajtó, egy adótiszt, két csendőr és. két mamahajcsár. Ez a két utóbbi a társaság céljait is körvonalazta. Vegre hajtani jöttek Ipolynyékre. A doh'g simán kezdődött: az első háznál lefoglaltak egy marhát, azután mentek egy másik házhoz, ott is eiőnőt kezdték, meg a harmadiknál is. A kiváncsiak serege egyre növekedett és asszonyok, gyermekek lepték körül a végrehajtót munkája közben. Már a fa u derekán 40 - 50 főnyi tömeg is volt az ßifatäiiii IpiMeiL
