Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-05-01 / 52. szám
1926. májas 1. Komáromi Lapok' 3. oldal. Hem íimág vezérli ült. hogyha a kitűnőnek ismert ALPA MENTHOL- SÓSBORSZESZT naponként használja. MINDEN NŐ korkülönbség nélkül kötelezve van arcát bacilus infektiók ellen védeni. Ennek folytán minden praktikus nő vegye a legjóbbnak elismert ALPA MENTHOL SÓSBORSZESZT Ezen törv. védett név kezeskedik a felülmúlhatatlan minőségről és ezért tett a n ő k n e k kedvenc háziszere. in no Ke. 488-7. Különösen a reálisan számoló gazdasági étet mesäzenyulö területén indulunk kényszeredetten is használni rendelt utasra, amelyek pedig — úgy hisszük — jobb sors zálogával csalogatva vezetnek boldogulásunk felé. A meddő lamentációból vagy a „csakazért is" csökönyösségből, álmos ábrándozásokból kizökkent a soha nyugovóra nem jutó küzdelem a léiért, a fennmaradásért, az életért, s nekünk, ha törik, ha szakad egy sok kínszenvedésben, sok áldozathozatalban, dicsőségben, büszkén be nem ismert megalázásban gazdag ráült után is, előre és erőre juthatásunk nagy versenyében egyszer már neki kell fogni a reális dologba kezdésnek) A magyar iparos és kereskedő ifjúgeneráció nevelése ezen a gondolat kapcsolaton nem csak az iparosok és kereskedők ügye, hanem az egész magyarságé. Azé az itt rekedt millió magyaré, amelynek nem noblesse oblige joga a homokba dugni a fejét, hanem keresni, kutatni, s ha alkalom, mód adódik, fellelni, megtalálni és alkalmazni az eszközt, mellyel sorsát, boldogulását javíthatja és biztosíthatja. két asztendő alatt, elúszott minden, amióta itt sínylődik az öreg, mert nem volt, aki marokra fogja az eleresztett gyepiüt. A nemzeíes ur arcán halvány mosoly derengett, fáradtan, fátyolosán, úgy, mintha a szálló lelke mosolyogna a végtelenbe tűnő messzeségből. — ó, be gyönyörű nyáj ez a miénk, olyan, mint a nagyapámé volt... mert gyönyörű volt az . ., zsíros, selymes, sűrű volt a gyapjúja, aranyat csorditott a ládafiába minden tavaszra. Deltát . . . alig hunyta le a szemét a leg öregebb Dorogh, már belenyomta a pennát kalamárisába szegény édesapám, oszt’ irta a nevét egysorjába a váltók alá . .. Jött a bankó a váradi bankból, a szagára megjött a cigány, azután már nem is talált árokra az apám kedve. Vendég jött, koma ment, tátva maradt a pincegádor, füstölt vígan a kúria kéménye, lassan aztán égbe szállott rajta a Dorogh-vagyon .,. Csak ötven hold maradt rám, mikor kive szett az öreg ... ötven hold a szikesiből ... De kinyújtottam a karomat, jól aláforgattam a földnek, jószágot neveltem a mezőségre, disznót hizlaltam, adtam, vettem . . . Harmincöt esztendő alatt vissza vájt am szorgalmatos, kemény munkával Marmorsteintől, meg Bergertől, meg a többi zsidótól mind az ötszáz holdat .. . Hát neked ... fiam — mondta most remegő szájjal, pihegve, szeretettel — neked márcsak... meg kell tartani azt, ami van.. . Karját verejtékező, szuszogó erőlködéssel előrenyujtotta és hosszan, melegen simogatott egy láthatatlan fejet. — Fiam . . . Péter .. . tán még szaporíthatod is ezt a szép darab földet... ha ... elvennéd a a Vághy bátyád lányát . . . elvennéd . .. kapnál onnét is . .. jóravaló a lánya is •.. dolgos ... Szürke nyomdabetü szól arról, hogy az iparos és kereskedő tanonciskolákat újjászervezik. „Nem ingem, nem gälterom" hányavetiséggel szokta az ilyen fel-felbukkanó reformtörekvéseket elintézni népünk. Nem rosszakarafból, nem kétségbeesésből, hanem a magával ős Tuxánból hozott fatalista természetéből. Igaz, hogy ez a vis inertiae ezer esztendőt meghaladóan tudott hatalmas államot fenntartani, igaz, hogy ez az ősi önbizalom kihevertetni engedett százados betegségeket, ma annak a sok százesztendőnek önhibánkon kívül is bár, de bekövetkezett mulasztásai! kell öszszefogott kézzel-ésszel helyrepótolnunk. Az államok életét az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság lüktető erei táplálják vérrel és sárga arannyal. Minket megállított a legprimitívebb mezőgazdaságnál. Mohács és százötven esztendős török iga, megtorpan ott egy soha velünk együtt nem érző dmaäztia s egy hibrid faji önállóságig soha eljutni nem tudóállamközősség, sok vérbe folytoít szabadságharc s legutóbb a becsületért végigküzdött viiághaboiu s ma kezd atkalom kinálódni arra, hogy a nyugati, a saját vérünkkel védett szerencsésebb nemzetek ipari és kereskedelmi, tehát nemzeti gazdagodásuk szempontjából is előnyösen kihasználható intézményeit nálunk is meghonosítsuk. Nem elég a múlton csüggő meditáció s nem elég a zöld remény Dolgos, munkát szerető kezekre, a nagy versenyben helyüket becsülettel és kitartással megállni tudó iparosokra és kereskedőkre van szükség. Eddig sok politikai harcunk közepette nem szakítottunk magunknak időt gazdasági megerősö désünkre, pedig be kelt egyezer már kapcsolódnunk a jövőnket, fennmaradásunkat biztositó reális politikába, melynek pártharcosai ezrével állanak a munka szerszámai mellett a kisipari műhelyekben s a kereskedelem bolthelyiségében és ott ácsorognak az iskolák kapujában, kezükben ismereteikről tanúskodó papiros bizonyttványokkaí. Várnak, remélnek valamennyien az élet kapujában. A mai gazdasági türelmetlen versenyben csak az állja meg a helyét, aki nem fél a munkától és az ipaios, kereskedő nemcsak könyökével, hanem a szaktudás dárdájával képes magának helyet szorítani ott, ahol a megélhetés kenyerét tehet megkeresni. Az a régi módi iparos és kereskedő nevelés, mely kimerült a tanoncnak házi foglalkozta tásában, mely csak termelte az önálló hizna a keze alatt minden . .. Anyád is dolgos volt... Én is dolgoztam ... igen ... én is . . . sokat.. . megsegített az Isten ... itt van az áldása. . . ez a szép kúria. .. meg a sok föld a nyárfásig . . . mind a tiétek, mind .. . Hangja elcsuklott. Feje oldalt hanyatlott a párnán s már csak a hördülő, fojtott susogása hallatszott s mikor a felesége reszkető újakkal lefogta a szemét, a nagy csöndben a kialvó lámpa sárga vi ágában a mennyezetről lehajolt hozzá egy óriási, komor, hideg árnyék. * A nemzetes asszony az ablakhoz húzódott s feltette a pápaszemét. Csak most olvasta először végig a levelet, a fia levelét, melyet tegnap este kapott, de az elmúlt éjszaka nem volt bátorsága azt végigolvasni. Hátha észre vette volna az öreg Dorogh, avagy leolvasta volna tartalmát az arcáról és megtudott volna mindent. Rettentő gondolat kisérné most a sírba, az, hogy nem az övé még a fedél sem, amék alatt utolsót sóhajtott. Könnye rászivárgott a fehér papírra s egyre többször koppant meg azon Vékony, száraz arcán keserű árnyékok rebbentek át . .. A fiára gondolt. — Most meg elveszi azt a pesti dámát . .. semmivel... Én adjak még bútort is . .. Meg még ezt, meg azt... Hej, hej, Péter fiam! Gondolkozott — Ami maradt, odaadom .. , Nekem nem lesz még fedelem se. . . nem lesz ,. . Kinézett az ablakon, hosszan, a messze földekre. — Odavan már minden .. . oda a föld .. • oda a Dorogh-kuria. Versenyen kivQli olcsó árak! Női, férfi- és baby (TETRA) kelengye. Női* és férfi harisnya, gyermek sokkerli. Flór trikót, moeó éa szövet játszó ruhúk. Divat kötött mellények és jaquettek. Francia nyakkendő különlegességek. Külön osztály: Sport‘és pedi*nád síepmebkocsik, — Vulkán kofferek. ELBERT-nél, Korona. Bankkal szemben. ; sitásra selejtes szakképzettsége miajt j képtelen utánpótlást, ma már idejét I múlta. A tőke és a gyári termelés kettős | versenyével szemben ma egyetlen esz\ köz kínálkozik különösen a kézműves , fiafal iparos generáció s a hatalmas ' kisiparos társadalom fenntartására; az , általános és szakismereteknek elsajáti I túsa j Azért is üdvözölhetjük azt a törek- i vést, amely az iparos és kereskedő tal noncképzést uj alapokra fektetve az \ általános müvehségen felül a specialij zált, szakmaszerinti szakoktatást vezeti j be. A modern eleiben ezermesterekre | nincs szükség. Minden téren a spécije alizálásra való törekvést látjuk, eléggé j érthe ően, mert az igények emeikede&e ; ezt követeli A kézműves kisiparosnak fel kell vérteznie magát a tudás minden I kezeügyébe eső és juttatott fegyverév I. És csak r?-jta áll, hogy ezt az eszközt ne dobja el magától, hanem használja í fel a maga sorsa, a maga boldogulása i érdekében. j S ha általános műveltség és versenyts álló széleskörű szakismeretek állnak f munkás keze ügyében, ha a kínálat ; nagy tömegében minden idegennel ; egyforma, sőt magasabb tudással áll * az ezerféle igények kielégítése ország\ utján, akkor megérjük talán, hugy a j kézműves-kisiparos műhelyekből nem- csak a kétségbeesés és nyomor elszo I rnoritó hangja, hanem a kedvvel, szór j gaiommal, tudással végzett eredményes f és gazdagodást biztosító muika zaja í fog kicsendülni. (i g ) \ leomtBÉIialiilili tozmisi larras rnltarlia. ; amse ts fieli bjümOlcs intim j iáorai ladar í csemoyekereskedéis Komárom. Kishíd utca 1. sz. I Legfinomabb Lipton angol és orosz teák a közkedvelt császár keverék, Hőbe francia és belföldi likőrök, tea rumok, vörös és fehér fajborok, angol, francia. \ spanyol és portugál sardimák, naponta friss bontás osse göngyölt muszka és fiié hal félékben, francia és olasz ételolajok, pisztráng, caviár, tok hat, lazac rák s az összes hal- és húskonservek, naponta friss nyitrai csemege vaj, at összes nyers és cukrozott deli gyümölcsök, dessert bonbon különlegességek a legfinomabb kivitelig. 824 IMI aeoyi entbernek számit, ataj nyelvet beszél. Egy újságíró, aki negyven nyelvhez ért. Nem lehet érdektelen az, hogy Váradon él egy ember, aki most a .Reggeli Újság“ szerkesztőségében dolgozik s harminc különböző nyelvű újságot olvas el naponta és negyven nyelvet beszél Privát érdeklődést mutatva, azzal a kérdéssel fordultam Pálffy kollégához, magyarázza meg, hogyan lehet ily nagy nyelvismeretre szert tenni ? — Ez nagyon egyszerű — felel csöndesen Pálffy — mindig nagyon érdekelt, hogy idegen népek hogyan gondolkodnak, ehhez pedig a kulcs az a nydv, amelyen beszélnek. Sokfelé jártam három földrészen s elviselheti en vo t rám nézve az a ludat, hogy ne tudjak az ott lakókkal érintkezni. És hogy hogyan történt? Nem is tudom de hamar beleéltem magam az adott viszonyok közé, elsajáfitottam a nyelvet s csakhamar jól éreztem magam az uj környezetben. — Mindig csak ilyen gyakorlati szempontok vezették, amikor egyik nyelvet a másik után megtanulta ? — kérdeztem a szivarfüst felhőjébe burkolt kollégát, áki nyugodtan lapozott a „The Graphic“-bnn. — Elméletileg nem foglalkozott a nyelvekkel? — tettem fel módosítva a kérdést. — Minden egyes idegen nyelvet — felelt Pálffy elgondolkodva — nyelvtanokból tanultam és csak akkor tértem át a gyakorlati alkalmazásukra, ha minden miértre tudtam a tudományos feleletet. Két évvel ezelőtt gondoltam csak rá, hogy nyelvismereteimet a nyelvtudomány szolgálatába állitsam. Akkor a huszadik nyelv elsajátitásánát tartottam s tavaly már a huszonötödiket tanultam, most pedig a harmincadiknál vagyok és most egyszerre foglalkozom tiz különböző nyelvvel, amelyek javarészt afrikaiak, vagy Csendes-Oceánbeli szigetek nyelve, mert Európát már egészen kimerítettem. A kezdet nehézségein már túl vagyok s egy év alatt készen leszek a Csendes-Oceántáji nyelvekkel. — Persze — jegyeztem meg—már gyermekkorában beszélt több nyelvet? — Nem — felelt Pálffy — húszéves koromig nem tudtam egy idegen nyelven se beszélni, sőt a némettel annyi bajom volt a szegedi reáliskolában, hogy még a felsőosztályokban is egypárszor pótvizs; gára utasítottak. Régi magyar családból származom, családunkban senki nem rendelkezett különösen nagy nyelvérzékkel. — Diákkoromban én se árultam el, mint mondottam, nagy nyelvérzéket, de nagyon gyakori az, hogy szellemi kiválóságok későn hoznak gyümölcsöt. Példa erre Carlyle, aki 44 éves korában vette kezébe a tollat, csakúgy, mint én. Gépészmérnök vagyok, ezzel a diplomával nem kaphatok katedrát. Két évvel ezelőtt szó volt róla. hogy az egyetemen keleti nyelv tanszéket állítanak fel számomra, sőt a dékán már fel is hivott előadások tartására, csak az volt a bökkenő, hogy nem tudtam kimutatni egyetlen szemeszter hallgatását sem, mert a keleti akadémián két évet passzióból hallgattam végig. Most már azonban júniusban megszerzem a filozófiai doktorátust s decemberben pedig a magántanárságot. E héten fejezem be románul irt könyvemet, amely doktori értekezésnek készül és a névelőt vizsgálja meg a nyelvfanban Ebben egy uj tudománynak vetem meg az alapját Kimutatom, hogy a névelő csak 3000 év óta létezik s első alkalmazói a föníciaiak — Tovább tanul újabb nyelveket ? — Szenvedélyesen érdekelnek a nyelvek. Mindenik egy uj világgal ajándékoz meg engem s lankadatlanul tanulok tovább s úgy vagyok velük, mint apa a gyermekeivel szemben, mingegyiket szeretem, akár hasonlítanak egymáshoz, akár elütnek egymástól. Erényeiket, gyöngéiket ismerem, de mondom, szenvedélyesen szeretem őket, pedig sok gondot, munkát adnak nekem.
